Rádió Technika, 1938 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
RADIO TECHNIKA MŰSZAKI FOLYÓIRAT ÚJ ESZTENDŐ köszönt ránk ismét. Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, örömmel állapíthatjuk meg, hogy azt nem zárjuk le eredménytelenül. A Rádió Technika barátainak olvasóinak és támogatóinak tábora megerősödött, a barátság elmélyült. A rádió amatőrizmus — amelynek oly sokan és oly gyakran hirdették halálát — tovább él és virágzik, beigazolva, hogy nem tévedtünk, amikor azt állítottuk, hogy sohasem fog megszűnni. Meggyőződhettünk róla, hogy amatőrjeink képzettsége állandóan fejlődik. Műszaki pályázatainkra olyan komoly és nívós pályaműnkál futottak be, amelyek olvasótáborunk és általában amatőrjeink nagy szellemi felkészültségéről tanúskodnak. Olvasóinknak ez a része joggal kívánja, hogy „komolyabb“ cikkek is lássanak lapunk hasábjain napvilágot. Ezzel szemben a kezdők, az állandóan felénk áramló újonc amatőrök igényeit és tudását is figyelembe kellett vennünk. Nem könnyű dolog a „könnyű“ és a „nehéz“ cikkek arányát eltalálni és minden esetben lesznek olyanok, akik vagy az egyiket, vagy a másikat feleslegesnek tartják, illetve szívesen nélkülöznék. Pedig mindkettőre szükség van! Ma már egészen más a helyzet, mint annakelőtte volt. Azok az idők már régen elmúltak, amikor jóformán minden alaposabb tudás nélkül lehetett készülékeket építeni! Kis, egy-kétcsöves vevőknél talán még ma is sikerül ez (bár a csúcstintesítményt itt sem érhetjük el, ha a véletlenre bízzuk magunkat), nagyobb, főként szuperrendszerű vevőknél azonban kellő szakismeretek és főként mérés nélül alig érhetünk célhoz. Az amatőröknek, főként azonban a készülék javítással és perléssel hivatásszerűen foglalkozó kisiparosoknak feltétlenül be kell rendezkedniük laboratóriumi mérések elvégzésére. Ez persze egyértelmű azzal, hogy elméleti ismereteiket ki kell bővíteniök, olyannyira, hogy ezeket a méréseket helyesen elvégezhessék. Mindezt röviden úgy mondhatjuk, hogy a rádiószakmával foglalkozóknak, akár hivatásos, akár műkedvelő rádiósokról is van szó, állandóan tanulni kell. Az amatőröknek ambícióból és becsületből, a hivatásos kisiparosoknak pedig fentieken kívül létérdekből! Az önálló rádióipar kérdésének végleges rendezése most már nem késhet sokáig! Nem tudhatjuk előre, hogy ez a terdezés mi újat fog hozni, egy dolog azonban biztos: ha az új engedélyek kiadását bizonyos minimális szakképzettséghez fogják kötni és ha nem haladunk együtt .a rádiótechnika fejlődésével, a mulasztottakat utólag pótolni igen-igen nehéz dolog lesz. Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni, hogy a mai rádiósnak — ha nem akar végleg elmerülni—vasszorgalommal és lankadatlan kitartással kell tanulnia. Ilyen értelemben most nemcsak kellemes, de egyúttal szorgalmas tanulással eltöltött boldog újévet kivárnunk összes rádiós barátainknak!