Szabadalmi Ujság, 1908 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1908-01-07 / 1. szám
VI. évfolyam I. szám. 190. évi jai.. hó 7. Felelős szerkesztő : Dr. HALÁSZ ALADÁR Főszerkesztők: HALÁSZ DEZSŐ és PÁRTOS MIKSA ________ gépészmérnökök.___________ MEGJELENIK HAVONKÉNT KÉTSZER. SZABADALMI IPARJOGI SZAKLAP A TALÁLMÁNYOK, VÉDJEGYEK ÉS MINTÁK VÉDELMÉRE. A FELTALÁLÓK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : BUDAPEST, VIL. ERZSÉBET-KÖR.ÚT 26. TELEFON 826. Minm- ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... 1.1 korona Félévre .... 6 korona Segítsünk a szegény emberen. Akinek valamikor találmányhoz valami köze volt, az tapasztalhatta, hogy milyen keserves feltalálónak lenni. Akad az embernek egy ideája, azt megtestesíti, áldoz reá időt — mert pénze az a legritkább esetben van — és mire készen a nagy mű, kezdődik a kálvária. Szó sincs róla, nem minden találmány — találmány, de akad a kincses házban az értéktelen kavicsok között tiszta vizű gyémánt is. Ezt a gyémántot kellene már most értékesíteni. A gyémánt boldogtalan gazdája szalad fűhöz-fához kezdetben kezelt gazdagsága tudatában önérzetesen, később mindinkább lohadó bátorsággal, mert vagy egyáltalában nincs számára, illetve találmánya realizálásához pénz, vagy pedig oly szégyenletes ajánlatokkal, követelésekkel lépnek fel, hogy ezek elfogadása minden egyéb, csak nem értékesítés. És mégis nagyon sokszor megtörténik, hogy a veszett fejsze nyelét megmentendő, a feltaláló elfogadja azt az alamizsnát, amelyet felkínálnak és a sors különös kegyelméből pénzembernek született valaki, akinek rendszerint egyedüli érdeme, jó tulajdonsága, hogy pénze van, vágja zsebre a hasznot. És ez a mai viszonyok között a mai szabadalmi törvények mellett máskép nem is lehet. A találmány megtestesítése időbe, pénzbe kerül, szabadalmaztatása, kivált szegény emberre nézve szintén nagy teher, pénzbeli áldozat, melynek gyümölcsét vagy soha vagy csak nagy későn élvezheti. A jelenleg még érvényben álló, a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvényczikk VI. fejezete a szegény feltalálókról gondoskodni kíván a mennyiben : „Oly feltalálóknak, kik szegénységüket szabályszerű szegénységi bizonyitványnyal igazolják, vagy kik mint munkások a napi keresetre vannak utalva, a bejelentési és az első évi díj, valamint a leírások kiigazításáért járó díj hitelezhető és ha a szabadalom a második év kezdetén megszűnt teljesen el is engedhető. Ez azonban segítségnek egyáltalán nem nevezhető, mert egy esztendő, mégpedig az első, egy szabadidőm életében nem számít. A bejelentéstől a szabadalom megadásáig, ha egyébként minden simán ment fél esztendő sőt gyakran egy egész esztendő is eltelik. Ez a segítség tehát csak látszólagos; segítségnek csak az tarthatja, aki a dolgok mélyére nem lát, hiszen a hitelezés időtartamát a szabadalmi hivatal úgyszólván magának foglalja le és ebben nem a szabadalmi hivatal, hanem a törvény szűkkeblű intézkedése a hibás. A bajon segíteni csak úgy lehet, ha a hitelezési idő lényegesen, nézetünk szerrepünk ■,közelebbi száma január 25-én jelenik meg.