Szerelőipar, 1943 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1943-01-01 / 1. szám
zó által az áru előállításához felhasznált anyagnak az árát a szerződés megkötése után felemelte, vagy felemelését megengedte”. Az ismertetett rendeletrésszel a Közszállítási Szabályzat 63. §-a teljessé vált olyan értelemben, hogy a háborús idők folyamán egységáremelésre alapot nyújtható valamennyi jogcímet magában foglalja. A vállalkozónak ma ténylegesen lehet, az 1939 óta három ízben történt munkabéremeléssel, 119.188/ 1941. Á. O. K. számú ártöbblet, valamint a 61.101/1941. Á. O. K. számú új szakmai százalékos felár engedélyezésével, továbbá az Arbisital valamennyi anyagárra vonatkozó megállapításával, az időközi adó- és illetékváltozásokkal, végül a fuvartételek elrendelt vagy megengedett módosításaival az egységár utólagos felemelését kérni. Az egységár utólagos felemelése lehetőségének ilyen felsorolásszerűen megállapított, tehát egyszerű és félreérthetetlen módja mellett is, a közszállítási ügyekkel legfelsőbb fokon foglalkozók azt tapasztalják, hogy a vállalkozók kérelmeik előterjesztésénél nagyfokú tájékozatlanságot, bizonytalanságot és megérteni nem akarást tanúsítanak. Ennek a körülménynek más magyarázatát adni nem lehet, minthogy egyes vállalkozók nem tudják vagy nem akarják megérteni, hogy az államháztartásra sem lehet" többet, esetleg mást áthárítani, mint amennyit és amit az államháztartást kezelő kormányzat az árszínvonal szabályzó tevékenysége közben általában átháríthatónak megengedni. Nézzük meg, hogy egy közszállítás lebonyolításának különböző időszakaiban hogyan alakul az egységár utólagos felemelésének kérdésére jogot adó körülmények figyelembevétele. Első eset, amikor az ajánlat benyújtása és a szállítás befejezése közötti időtartamra nem esik egységárémelésre alapot adó körülmény. Ekkor természetesen semminemű felárkérelem előterjesztésének helye nincs. Második lehetőség, amikor az ajánlat benyújtása és a munka, vagy szállítás megkezdése között és időben adódik a 63. §-ban felsorolt valamelyik eset. Itt az utólagos felemelés iránti kérelem előterjesztésének helye lehet. Harmadik lehetőség, amikor a munka vagy a szállítás megkezdése, de a befejezése előtt lép életbe a 63. felsorolásának valamelyik esete. Itt az utólagos egységárfelemelésre irányuló kérelem elbírálásának többféle változatát kell megkülönböztetnünk. Abban az esetben, ha az emelésre alapot adó jogcím életbelépés© előtt részszállítás nem történt, a kérelem általában a vállalati összeg egészére érvényesíthető. Ha az életbelépési határidő előtt részszállítás már történt, akkor az egységáremelési kérelmet csak az életbeléptetési határidő után történt szállításokra lehet jogosan érvényesíteni. Adódhatik itt még egy harmadik eset is, nevezetesen: midőn a közszállítás tárgyának természete nem engedi meg a részszálításokat, ellenben a szóban forgó életbelépési határidő előtt is, tehát a megbízás elnyerésétől kezdve munkálatokat kell folytatni folyamatosan a szállítás befejezése érdekében. Legcélszerűbb megoldásának a következő döntés látszik. A megrendelés és a szállítási határidő, helyesebben a tényleges szállítás befejezésének időpontja közé eső időtartamot havi, vagy heti időegységekre osztjuk.. Ezt az időtartamot metszi valahol az egységár felemelésére alapul szolgáló jogcím életbelépése. Most az időegységekre arányosan elosztott vállalati összegből az életbelépési időpont előtti részre felár számítása nem igényelhető. Az életbelépési időpont utánra eső részre viszont jogosan kérhető. Példával megvilágítva, sokkal egyszerűbbnek mutatkozik az elgondolás. Tegyük fel, hogy 1941. január 1-vel kiadott egy gépcsoportmegrendelés, ugyanez év december 61-i szállítási határidővel. A szállítás december 31-ével ténylegesen meg is történt. A szállítás egyévi folyamatos munkát igényelt. Az egy évet felosztjuk havi időegységekre. Nyerünk tizenkét időegységet. Az 1.200.000 pengős vállalati összeget arányosítjuk az időegységhez, ami egy időegységre 100.000 pengőt jelent. Az első két időegység alatt egységáremelésre alapul szolgáló körülmény nem adódott. Tehát a vállalati összegből 700.000 pengő nem kombinálható bele semmiféle felárkérelembe. A nyolcadik időegység kezdőével lépett életbe az Á. O. K. 119.188/1941. számú, ártöbbletet engedélyező rendelete, amely a vállalati összeg innen számított arányos részére, tehát 500.000 pengőre érvényesíthető. Az időegység utolsó hányadára esik még egy 15 százalékos munkabéremelés, amely ezek szerint az utolsó 100.000 pengőbe szintén érvényesíthető. Természetesen, a munkabéremelések csak tényegesen kifizetett munkabérkülön-bözet megtérítésére adnak igényt. Külön i® ki kell emelnem, hogy csak az igazolt késedelmet lehet a szállító javára az időegységbeosztásnál figyelembe venni. Az itt vázolt felárkérelem elbírálási módnak az ad legnagyobb jelentőséget, hogy a megrendelő mentesül a Közszállítási Szabályzat 63. §. (2) bekezdésében előírt vizsgálattól, amelynek lelkiismeretes elvégzése a mai viszonyok között, amúgy is szinte a lehetetlenséggel határos. Fontos figyelmeztetés* Központi fűtések építésének korlátozása. A 7240/1941. M. E. sz. rendelet 2. §-a úgy intézkedik, hogy a központi fűtések építésére csupán az ipari anyaggazdálkodás Építőipari Bizottságának előzetes hozzájárulásával szabad engedélyt adni. Ezért a fűtésszerelő kartársak a feltételes megrendelés birtokában, s ha azonkívül az anyagot a Vas- és Fémipari Bizottsági útján már biztosították, csakis akkor, tehát még a munka megkezdése előtt nyújtsák be az építésügyi hatósághoz (Városháza, III. u. o., III. em. 453. sz. a. kérvényüket — a tervek és műleírás mellékletével — az engedély kiadása iránt. Kérjék folyamodványuk áttételét az Építőipari Bizottsághoz a hozzájárulás kérdésében való határozás céljából. A végleges megrendelést azonban csak akkor fogadják el és a munkát csak akkor kezdjék meg, amikor a hozzájárulás alapján az engedély birtokában vannak és az anyagot biztosították. Ipartestület. 3