A szikvízipar, 1935 (10. évfolyam, 1-11. szám)
1935-01-01 / 1. szám
6 HÍREK Hoffmann Béla hirtelen meghalt. Gyásza van a budapesti szakmának. Hoffmann Béla, az Artézia szikvízgyár felügyelő bizottságának tagja hirtelen elhúnyt. A megboldogult élénk tevékenységet fejtett ki a szikvízéletben s általános szeretetben és közmegbecsülésben részesült. Illeték epidémia. Tartani kell tőle, hogy rövidesen iskolát csinál a budapesti szikvízpiacra bevonult fürdőügyi illeték, amelyet december 1-e óta szednek a fővárosban. Értesülésünk szerint Kispesten és Pesterzsébeten is be akarják vezetni. Az ottani szikvíziparosság természetesen elkeseredéssel küzd ellene. Hozzá kell ehhez fűznünk egy nagyon fontos észrevételt. Budapesten azzal indokolják a gyógyhelyületek bevezetését, hogy a megnövekedő idegenforgalomnak hasznát látják majd a szikvízüzemek is. Kissé sántít ugyan ez a tétel, nem is hiszünk benne, de mégis érv, amit a közeljövő fog csak megcáfolni. De mit, ugyan mit hozhat fel indokolásul Kispest és Pesterzsébet? Idegenforgalom? Ugyan ... A leghatározottabban tiltakozni kell az ilyen semmivel sem motiválható étvágy ellen. Reméljük, hogy a belügyminisztérium sem fogja tűrni. Az üzlet. Mikor ezeket a sorokat írjuk, süt a nap, fénykévék táncolnak az utcákon, bejelentik a tavaszt. De sokan sóhajtunk föl Budapesten és szerte az országban ütött-kopott szikvizesek, hála a jó égnek, véget ért a tél. Nagyon nehezen teleltünk át, éhkoppon éltünk hónapokon át, összébb húztuk keservesen a derékszíját, de most már talán ránk virrad, hiszen itt a tavasz s jön a szódafogyasztás megszaporodása. Ne is emlegessük ezért azt, ami volt, ami elmúlt. A keserves februárt elenyészően csekély bevételével. Nézzünk inkább előre, a holnapba, a melegnek ígérkező tavaszi hónapokba. Reméljük, hogy a tavaszi napsugár meghozza a fogyasztót, a vevőt, a rezsit fedező bevételt. Minden tavasszal ebben reménykedünk, most is ezt tesszük. Talán most végre be is teljesedik a reménységünk. Mert eddig . . . de hát ne emlegessük azt, ami elmúlt, a rosszat. Képesítés. Az utóbbi időben sűrűn foglalkozunk a szomszéd országok szikvízrendeleteivel. Közöltük már hű kivonatban Ausztria, Románia, Csehszlovákia szikvízrendeleteit, amelyekből kitűnik, hogy mindhárom államban képesítéshez kötik új szikvízgyártási engedélyek kiadását. Egyedül nálunk talál rideg ellenzésre a szikvíziparosság legjogosabb követelése. Miért? Az okokat keresve, meg kell állapítani, hogy a szikvíziparosság is hibás abban, hogy az 1922. évi módosított törvény a képesítést nem terjesztette ki a szikvízkészítésre. Az akkor nagy szerepet játszó gazdag szikvízipar egyszerűen nem törődött ezzel a kérdéssel. Úgy tudjuk, hogy Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter módosítani kívánja az ipartörvényt. Résen kell tehát lennünk, nehogy a szikvízipar megint háttérbe szoruljon. Halálozás: Garai Nándor szikvízgyáros elhúnyt. Súlyos gyász érte a budapesti Adria szikvízgyárat, egyik társtulajdonosának, Garai Nándornak elhúnytával. Szakmánk kitűnő tagja úgyszólván utolsó pillanatáig fáradhatatlanul tevékenykedett üzemében. Emlékét kegyelettel őrizzük. Laptulajdonos a Magyarországi Szikvíz-, Üdítőital- és Ásványvízüzemek Országos Szövetsége. Lapvezér: Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Szondy Károly, Szerkesztő és felelős kiadó: Lüsz Ödön. _________Társszerkesztő: Gyárfás Viktor.__________ Ifj. Kerner Ernő könyvnyomdája Budapest, V., Csáky u. ]• A SZIKVIZKAK kénytelen-kelletlen szinten fel kell emelniök az üvegek árát. Hát szabad ezt megtenni ezekben a keserves nincstelen időkben? És ezért itt is felhívjuk a kereskedelmi miniszter úr figyelmét az üveggyárak minősíthetetlen árpolitikájára, erre a valósággal iparellenes merényletre. Lehetetlenség, hogy a kereskedelmi minisztérium, amely tudvalévően atyai pártfogója a magyar kézművesiparnak, tűrje és engedje az üveggyárak, a végvámokkal körülbástyázott üveggyárak ipart tönkretévő árpolitikáját. Rendületlenül bízunk abban, hogy ipari miniszterünk, dr. Fabinyi Tihamér rendet teremt ezen a téren is. Meg fogja értetni az üveggyárakkal, hogy sokkal szerényebbeknek kell lenniük, sokkal kevesebb haszonnal kell beérniök. A helyzet ma az, hogy a szikvízüzemek visszariadnak a nagyobb költségektől, nem egészítik ki üvegállományukat, ami természetesen bénítólag fog hatni egész iparűzésükre, de magára a fogyasztásra is. Gyors cselekvést, segítséget, energikus beavatkozást kérünk. Nem kételkedünk benne, hogy a kereskedelmi minisztérium még idejében megfogja a mohó étvágyú üveggyárak kezét. Jól tudjuk ugyanis, hogy Fabinyi miniszter, különösen az élelmiszeripar és a közfogyasztású cikkek piacát a legéberebb figyelemmel kíséri és mindent elkövet, hogy ezeket az oly fontos piacokat a krízistől, az áremelkedésektől megóvja. Annyira ismeretes ez a kormányzati célkitűzés, hogy emiatt egyenesen bámulnunk kell az üvegkartel merészségét. Hogy ilyen könnyedén túlteszi magát az ipari és fogyasztási érdeken s ennyire fumigálja a kereskedelmi kormányzat többszörösen meghirdetett programját. Menni és nyerni akar az üvegkartel. Reméljük, hogy ez a lelkiismeretlen és kapzsi akarás hajótörést fog szenvedni dr. Fabinyi Tihamér kereskedelmi és iparügyi miniszterünk egyenes vonalú iparvédő elgondolásán és munkáján. Annyira meg vagyunk erről győződve, hogy bizton várjuk intézkedését, amely méltányosságot, reális árpolitikát, teljes és gyors visszavonulást parancsol az üveggyárakra. Ezekben a nehéz időkben nem lehet, nem szabad kizárólag profitéhségből drágítani. Különösen nem szabad annak az üveggyári iparnak, amely a leghatásosabb vámvédelmet élvezi s amelyet éppen a vámvédelemmel a kereskedelmi kormányzat ültetett nyeregbe.