A szikvízipar, 1935 (10. évfolyam, 1-11. szám)

1935-01-01 / 1. szám

6 HÍREK Hoffmann Béla hirtelen meghalt. Gyásza van a budapesti szakmának. Hoffmann Béla, az Artézia szikvízgyár felügyelő bizottságának tagja hirtelen elhúnyt. A megboldogult élénk tevékenységet fejtett ki a szikvízéletben s általános szeretetben és közmeg­becsülésben részesült. Illeték epidémia. Tartani kell tőle, hogy rövi­desen iskolát csinál a budapesti szikvízpiacra bevo­nult fürdőügyi illeték, amelyet december 1-e óta szednek a fővárosban. Értesülésünk szerint Kispes­ten és Pesterzsébeten is be akarják vezetni. Az ottani szikvíziparosság természetesen elkeseredéssel küzd ellene. Hozzá kell ehhez fűznünk egy nagyon fontos észrevételt. Budapesten azzal indokolják a gyógy­­helyületek bevezetését, hogy a megnövekedő idegen­­forgalomnak hasznát látják majd a szikvízüzemek is. Kissé sántít ugyan ez a tétel, nem is hiszünk benne, de mégis érv, amit a közeljövő fog csak megcáfolni. De mit, ugyan mit hozhat fel indokolásul Kispest és Pesterzsébet? Idegenforgalom? Ugyan ... A leghatá­rozottabban tiltakozni kell az ilyen semmivel sem motiválható étvágy ellen. Reméljük, hogy a belügy­minisztérium sem fogja tűrni. Az üzlet. Mikor ezeket a sorokat írjuk, süt a nap, fénykévék táncolnak az utcákon, bejelentik a tavaszt. De sokan sóhajtunk föl Budapesten és szerte az országban ütött-kopott szikvizesek, hála a jó ég­nek, véget ért a tél. Nagyon nehezen teleltünk át, éhkoppon éltünk hónapokon át, összébb húztuk keser­vesen a derékszíját, de most már talán ránk virrad, hiszen itt a tavasz s jön a szódafogyasztás meg­szaporodása. Ne is emlegessük ezért azt, ami volt, ami elmúlt. A keserves februárt elenyészően csekély bevételével. Nézzünk inkább előre, a holnapba, a melegnek ígérkező tavaszi hónapokba. Reméljük, hogy a tavaszi napsugár meghozza a fogyasztót, a vevőt, a rezsit fedező bevételt. Minden tavasszal ebben reménykedünk, most is ezt tesszük. Talán most végre be is teljesedik a reménységünk. Mert eddig . . . de hát ne emlegessük azt, ami elmúlt, a rosszat. Képesítés. Az utóbbi időben sűrűn foglalkozunk a szomszéd országok szikvízrendeleteivel. Közöltük már hű kivonatban Ausztria, Románia, Csehszlovákia szikvízrendeleteit, amelyekből kitűnik, hogy mind­három államban képesítéshez kötik új szikvízgyár­­tási engedélyek kiadását. Egyedül nálunk talál rideg ellenzésre a szikvíziparosság legjogosabb köve­telése. Miért? Az okokat keresve, meg kell állapí­tani, hogy a szikvíziparosság is hibás abban, hogy az 1922. évi módosított törvény a képesítést nem terjesztette ki a szikvízkészítésre. Az akkor nagy szerepet játszó gazdag szikvízipar egyszerűen nem törődött ezzel a kérdéssel. Úgy tudjuk, hogy Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter módosítani kívánja az ipartörvényt. Résen kell tehát lennünk, nehogy a szikvízipar megint háttérbe szoruljon. Halálozás: Garai Nándor szikvízgyáros elhúnyt. Súlyos gyász érte a budapesti Adria szikvízgyárat, egyik társtulajdonosának, Garai Nándornak elhúny­­tával. Szakmánk kitűnő tagja úgyszólván utolsó pillanatáig fáradhatatlanul tevékenykedett üzemé­ben. Emlékét kegyelettel őrizzük. Laptulajdonos a Magyarországi Szikvíz-, Üdítőital- és Ásványvízüzemek Országos Szövetsége. Lapvezér: Frühwirth Mátyás országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő: Dr. Szondy Károly, Szerkesztő és felelős kiadó: Lüsz Ödön. _________Társszerkesztő: Gyárfás Viktor.__________ Ifj. Kerner Ernő könyvnyomdája Budapest, V., Csáky­ u. ]• A SZIKV­IZK­AK kénytelen-kelletlen szinten fel kell emelniök az üve­gek árát. Hát szabad ezt megtenni ezekben a keser­ves nincstelen időkben? És ezért itt is felhívjuk a kereskedelmi mi­niszter úr figyelmét az üveggyárak minő­síthetetlen árpolitikájára, erre a valósággal iparellenes merényletre. Lehetetlenség, hogy a kereskedelmi minisztérium, amely tudva­lévően atyai pártfogója a magyar kézmű­­vesiparnak, tűrje és engedje az üveggyárak, a végvámokkal körülbástyázott üveggyárak ipart tönkretévő árpolitikáját. Rendületlenül bízunk abban, hogy ipari miniszte­rünk, dr. Fabinyi Tihamér rendet teremt ezen a téren is. Meg fogja értetni az üveggyárakkal, hogy sokkal szerényebbeknek kell lenniük, sokkal kevesebb ha­szonnal kell beérniök. A helyzet ma az, hogy a szik­­vízüzemek visszariadnak a nagyobb költségektől, nem egészítik ki üvegállományukat, ami természe­tesen bénítólag fog hatni egész iparűzésükre, de magára a fogyasztásra is. Gyors cselekvést, segítsé­get, energikus beavatkozást kérünk. Nem kételkedünk benne, hogy a kereskedelmi minisztérium még idejében megfogja a mohó étvágyú üveggyárak kezét. Jól tudjuk ugyanis, hogy Fabinyi miniszter, különösen az élelmiszeripar és a köz­fogyasztású cikkek piacát a legéberebb figyelemmel kíséri és mindent elkövet, hogy ezeket az oly fontos piacokat a krízistől, az áremelkedésektől megóvja. Annyira ismeretes ez a kormányzati célkitűzés, hogy emiatt egyenesen bámulnunk kell az üvegkartel me­részségét. Hogy ilyen könnyedén túlteszi magát az ipari és fogyasztási érdeken s ennyire fumigálja a kereskedelmi kormányzat többszörösen meghirdetett programját. Menni és nyerni akar az üvegkartel. Reméljük, hogy ez a lelkiismeretlen és kapzsi akarás hajótörést fog szenvedni dr. Fabinyi Tihamér keres­kedelmi és iparügyi miniszterünk egyenes vonalú iparvédő elgondolásán és munkáján. Annyira meg vagyunk erről győződve, hogy bizton várjuk intézke­dését, amely méltányosságot, reális árpolitikát, tel­jes és gyors visszavonulást parancsol az üveg­gyárakra. Ezekben a nehéz időkben nem lehet, nem sza­bad kizárólag profitéhségből drágítani. Különösen nem szabad annak az üveggyári iparnak, amely a leghatásosabb vámvédelmet élvezi s amelyet éppen a vámvédelemmel a kereskedelmi kormányzat ültetett nyeregbe.

Next