Tejgazdasági Szemle, 1932 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1932-01-15 / 1. szám

1­ 2 TEJGAZDASÁGI SZEMLE 1932. január 15. gyakorolni az ipari tej jobb értékesítésére, mert a vaj ára a világpiac után igazodik. — Valami keveset javíthatna a helyzeten az, ha a feldolgozó ipar bizonyos célirányos előrelátással szabályozná az ipari tej mikénti feldolgozá­sát, — és amikor a vajnak rossz az ára, ne vesse magát mindenki sajt gyártására, úgy­hogy, mint ez a múltban volt, mire a sok sajt egyszerre beérett, a nagy sajtkínálat letörte a sajtárakat. Ezen a téren is tehát valamely rend­szernek, racionalizálásnak kellene elkövetkeznie. A helyzet javulásának előfeltétele az volna, hogy a budapesti tejpiacon rendet teremtsünk olyan értelemben, mint ez majdnem minden nagyobb nyugati fővárosban megtörtént, biztosítva azt, hogy a tej ára a lehetőséghez képest stabilizálódjék és a fogyasztási tej forgalma kellő ellenőrzés alatt álljon. — Kétséget nem szenved, hogy egész tejgazdaságunknak és tejiparunknak épen az a rákfenéje, hogy a fővárosban valósággal kaotikus állapotok uralkodnak: a hygiénikus, modern berendezéssel, a tör­vényes követelményeknek megfelelő készültséggel dolgozó —■ tehát ennek megfelelő rezsivel működő — nagy tej­vállalatok mellett a zugkereskedelemnek és árrombolók­nak több vállfája (utóbbiak közé számítanak az u. n. őstermelők, ál-őstermelők és a Budapesten oly jellegzete­sen „betörő tejesek“-nek elnevezett gárda) lapul meg és annak eresztékein a tisztátlan, kezeletlen és közegészség szempontjából kárhozatos minőségű tej nagy mennyiség­ben özönlik a fővárosba. A közelmúltban megjelent tejrendelet ezt a problé­mát nem oldotta meg és ha talán a hiba csak a végre­hajtás mikéntjében keresendő is, tény az, hogy az imént említett illegális verseny továbbra is destruálja a tejpiacot és nagyon távol állunk még a fővárosi tejpiacnak olyan rendezettségétől, ahogy azzal más nagy városokban talál­kozunk. Ha ezen az akadályon keresztüljutottunk, akkor lehet majd a tejár kérdését újból revízió alá vonni. Ha már biztosítva lesz az, hogy csakis megfelelően berende­zett, a korszerű követelményeknek megfelelő üzemek hoz­hatják forgalomba a tejet, akkor kevesebb nehézségbe fog ütközni a másik feladat megoldása, hogy t. i. a fogyasztói tej eladási árát úgy a fővárosban, mint a nagyobb vidéki városokban szabályozzák és ezt a szabályozást teljes szi­gorral érvényesítsék, és valamikép összhangba hozzák a fogyasztási tej árát az ipari tej árával. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a fővárosi, úgynevezett „fogyasztói“ lejár és az ipari tej ára között ma igen nagy az eltérés, amit az előadottak bőven megmagyaráznak. Ez a tény érthető elégedetlenséget és elkeseredést vált ki a falusi tejszövetkezeteknél és más tejgyűjtőknél és terme­lőknél, kik a tejet ipari célra szállítják. Az ipari tejet termelő tejszövetkezetek sehogysem tudják megérteni, miért oly nagy a spácium a fogyasztói tej és az ipari tej ára között, jóllehet azzal már tisztában vannak, hogy az ipari tejért csak olyan árat lehet fizetni, mint ahogy a belőle készülő termék értékesül. Ez az utóbbi megértés vezette a tejszövetkezeteket arra, hogy 1932. évre az OMGE­ kebelében működő Közös Árjegyző Bizottság vajár jegyzései alapján adták el a legtekintélyesebb tejszö­vetkezetek tejtermelésüket. Van valami igazság abban, hogy e szövetkezetek tarthatatlannak találják a mai egyen­lőtlen értékesítést, amikor a tehéntartás költsége náluk is alig kisebb, mint a fővárosba tejet szállító uradalmaknál. A fogyasztási tej és az ipari tej értékesülése közötti nagy eltérés szüli azt, hogy az utóbbi tej is keresi az utat a városok felé, már­pedig, ha ez elharapódzik, végeredmény­ben oda vezet, hogy a városok ellátására szolgáló fogyasz­tói tejnek ma még elfogadható ára szintén letörik. Ezen az állapoton csak úgy lehetne segíteni, ahogy a kérdést több országban már megoldották, hogy vagy tör­vényesen statuált form­ában, vagy a termelők jól felfogott érdekében köztük létesülő megállapodás alapján azok a termelő gazdaságok, melyek tejüket akár fogyasztási tej­ként, vagy más okból jobban tudják értékesíteni, ebből a többletből literenként bizonyos összeget közös alapra fizes­senek be, mely alap a vajgyártás útján rosszul értékesülő ipari tej árának feljavítására szolgálna. Noha Magyar­­országon erre égető szükség volna, sajnos, ez a terv még aligha valósítható meg, főleg azért, mert a fővárosi tej­­vállalatok a tejpiacnak, az eladási viszonyoknak említett rendezetlensége miatt csak nagy küszködéssel tudják üze­meiket fenntartani. Ahhoz tehát, hogy ilyen terv meg­valósulhasson, előbb feltétlenül rendezni kellene a főváros és nagyobb vidéki városok tejellátását; a tejárakat meg­felelő színvonalon stabilizálni kellene, olyként, hogy abból juthasson az ipari tejnek imént említett segélyezésére, árának niv­elled­ásaira. Nálunk — sajnos — eddig az a helyzet, hogy a ter­melők, fogyasztók, tejvállalatok és hatóságok állandtó harcban állanak egymással, egyik a másikat okolja a ren­dezetlen állapotokért, ahelyett, hogy külföldi államok min­tájára tárgyilagosan és egyetértésben foglalkoznának a tejár kérdésével. Kétségtelen, hogy csak a hatáséig tudja ezt a kérdést megoldani és ha megszűnik a protekció és megszűnik az az ellenszenv és alaptalan bizalmatlanság, amely az egész vonalon megnyilvánul, akkor a tejkérdést meg lehet oldani. A megoldás pedig annál is inkább sür­gősen szükséges, mert az ipari tejet termelők elégedetlen­sége nemcsak a termelés nagymérvű csökkenését és ezáltal a szépen megindult export fentarthatását veszélyezteti, de más komoly, itt nem tárgyalható következményekkel is járhat. Tejszövetkezetektől és termelőktől évi­ kötésre veszünk tejet és tejterméket a legma­gasabb napi árban WEISER DÁVID FIAI Budapest, VI., Hungária­ körút 52 Telefon: A. 918—09 Központi telep: Csorna. So­pron vármegy­e HIRDETMÉNY: A Beregi Tejszövetkezet eladja 1932. évi tejtermését folyó évi január hó 24-én délután 3 órakor nyilvános árverésen a községházán.

Next