Tejgazdasági Szemle, 1943 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1943-01-15 / 1. szám
XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. BUDAPEST, 1943. JANUÁR 15. EGYETEMES TEJGAZDASÁGI, TEJTERMÉKIPARI ÉS KERESKEDELMI SZAKLAP TEJGAZIL SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST,., VAK BOTTYÁN U. 3., IK TELEFON: 2-591-52. ______Hivatalos órák- naponta 10—12 óra között. •lUdfrpOil •A ty ■ Sri »»•KrrWin LAPTULAJDONOS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ: Dr. Kovács Józsefné MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-FN ÉS 30-ÁN ELŐFIZETÉSI ÁRA NEGYEDÉVRE 4.80 P, FÉLÉVRE 9 P. Egyes szám 80 fill Külföldre a fenti árak kétszerese. Postatakarékpénzt *ri csekkszámla 49128. ’Ttáraejg.EMLE A magyar sajtipar múltja, jövője és a maga írta: Dr. Gratz Ottó. A hazai sajtipar szép fejlődését tagadhatatlanul a magánvállalkozásnak köszönheti. Annak érdeme, hogy a különféle külföldi sajtféleség gyártása nálunk meghonosodott. A magyar sajtgyártás történetének lapjaiból kitűnik, hogy először egyes uradalmak, majd az azokra behozott külföldi szakemberek voltak az első vállalkozók, akik sajtgyárakat létesítettek. Svájciak, bajorok, akik mint sajtmesterek jöttek be, később önállósították magukat. Egyik-másiknak vállalkozása idővel nagyarányú lett. Amerikát megjártak hoztak onnan eszméket és nagy sajtipari vállalkozásba fogtak. Költséget, utánjárást nem kímélve hozattak külföldi szakmunkásokat, megfelelő berendezést. Létesültek sajtkészítő szövetkezetek is, de ezek többnyire nem voltak hosszúéletűek. .. legelsőkről, a csikinkről, ma már csak tejgazdaságunk történelme tud. Újhelyi mosonmegyei, e század elején alapított, sajtszövetkezetei közül, az ő megalapozó vezetésének bála, több maradt fenn. A legutolsó két évtizedben az OMTK szövetkezetei sajtgyártása fejlődött szépen állami támogatással. Tejüzemi statisztikánk nem sorolja fel külön a sajtkészítő üzemeket, így nem állapítható meg, hány szövetkezeti és hány magánsajtgyárunk van. De például 1936-ban 516 és 1937-ben 483-al több, nem szövetkezeti alapon működő tesjfeldolgozó üzemet mutat ki az országban. A tejtermékkikészítés tehát általában és azon belül bizonyára a sajtgyártás, elsősorban a magánvállalkozás tárgya hazánkban ma is, így van ez a külföldön, a régi, parexcellence sajtkészítő államokban is. Svájcban a magánvállalkozó korszerűen berendezett szövetkezeti sajtkészítő üzemeket bérelhet, mert a tejszövetkezetek rájöttek arra, hogy az emmentáligyártásban hátrányban vannak a magánvállalkozóval szemben. így van ez az Allgauban és Keletporoszországban, a Német Birodalom fő sajttermelő vidékein is. A nemzetiszocialista felfogás szerint nem lényeges kérdés az, hogy magánvállalkozás vagy szövetkezet készíti a tejterméket, hanem az, hogy az üzem gazdaságosan vezetett és az áru jó minőségű és tartós legyen. Nem részesíti tehát semmiféle különös kedvezésben a szövetkezeti tejtermékipart szemben a magánvállalkozással.* Olaszországban a grána, a gorgonzólagyártás nagy házak, magáncégek kezében van. Mattia Locatelli hatalmas tejipari vállalata pl. a világ minden tájára szállítja sajtjait. Londonban, New-Yorkban, Buenos Airesban tart eladási szervet. A híres belpaese sajtot, melyet ma mindenfelé igyekszenek utánozni, egy másik olasz magáncég, Galbani készítette első ízben. A franciaországi comembert, brie, krémsajt és roquefortgyártást ugyancsak magáncégek virágoztatták fel nagyarányúvá. A Gervais soc. anonyme krémsajtja világszerte védett. A roquefortgyártás nagyszerű kifejlődését a Société des Caves réinis-nnk köszönheti Az Egyesült Államokban, Kanadában, miután a farmokon készült sajt a piacot nem elégítette ki, már a múlt század hatvanas éveiben létesültek magánvállalkozásban sajtgyárak. Ma is harminc-negyvenszer annyi sajt készül a gyárakban, mint a farmokon. De a tejszövetkezetek klasszikus hazájában, Dániában, Hollandiában, Finnországban is dolgozik a magánsajtipar. • Annak oka, hogy a magánsajtipar, különösen a finomabb, kényesebb sajtok készítésében, háttérbe szorítja a szövetkezeti sajtgyártást, a következőkben rejlik. A sajtgyártás és pedig külön-külön minden egyes sajtféleség gyártása, különleges ismereteket, gazdag tapasztalatokat feltételez. Még azok is, akik egyszerűen külföldi szakembert hoztak be, egy-egy sajtféleség nálunk való meghonosítására, eleinte súlyosan ráfizettek, míg a hazai tejek és viszonyoknak megfelelő technikára rájöttek. Ezt a „leckepénzt“, melyet eleinte új üzem is gyakran megfizet, egy szövetkezet nem igen vállalja és a sikertelenség hamar elkedvetleníti a tagokat. Nagy tőkét is szükséges továbbá a sajtgyártás, hiszen egyes sajtféleségeknél három, sőt hat és több hónapig tart, amíg pénzzé tehető a termék, addig pedig ki kell fizetni a tejet a termelőnek. Az egységes áru * Lásd: Deutsche Molkerei-Ztg. 62. évf. 1941. 8. szám, 162. lap. Tejgazdasági Zsebkönyv Törvények és Rendeletek Ura fűzve 10 P.