Textil-Ipar, 1940 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1940-12-31 / 26. szám
Ibdillpar 1940 december 31 Ж dCoJb -Hogyan vizsgáljuk a kötött és hurkolt (kötszövött) árukat? A kötött- és hurkolt cikkek általános népszerűségnek örvendenek a női divatban. A férfifehérneműek frontján is nagy tért hódítottak. A sportdivatban vezető szerepet játszanak. A kötött- és hurkoltáruk a textilüzletek fontos cikkei. A szövöttáruk, a szövetek anyagvizsgálata régi múltra és meglehetősen kiforrott tudományos módszerekre támaszkodik, a kötött- és hurkoltáruk anyagvizsgálata viszont egész fiatal és módszerei is jórészt még kiforratlanok. Míg a pamut-, gyapjú-, len-, kenker-, selyem-, műselyem- és műszál- (műrost) szöveteknél az anyagvizsgálat, tehát a jóság és a tartósság megállapítása az évtizedek óta bevált és használatos készülékek segítségével egyszerű és teljes biztonságot nyújtó, addig a kötött- és hurkoltáruk jóságát és tartósságát, bár szintén régen ismerik a megfelelő anyagvizsgálati készülékeket és módszereket, még ma sem tudják teljes biztonsággal megállapítani. A rendes szakítópróbánál... A szövetek jóságának és tartósságának a megállapítása az u. n. szakító próbával történik. A Rejtő-, Schopper-, Müller-, Herzog- stb. féle szakítógépek elve, mint tudjuk, az, hogy a megvizsgálandó szövetből 6—10 cm szélességű és 10—36 cm hosszúságú sávokat vágunk ki, ezeket a szövetsávokat, az u. n. próbadarabokat a gépbe befogjuk és rugóval vagy öntöttvas súlyokkal addig terheljük, míg elszakadnak. Az elszakadás pillanatában a szakítógépről leolvassuk a terhelőerőt, valamint a szövet megnyúlását is és ebből a két számból kiszámítjuk azután a vizsgált anyag tartósságát és jóságát. A legfontosabb követelmény az ilyen vizsgálatok végrehajtásánál az, hogy az elszakítandó próbadarab mind hosszúsági, mind pedig szélességi mérete mindenkor ugyanaz legyen. A szöveteknél ennek a fontos körülménynek a betartása semmi nehézségbe nem ütközik, mert bármilyen szövet vágott vagy tépett széléről a vetülék- vagy láncfonalak egyenként simán lefejthetők vagy kihúzhatók. ...felbomlanak a kötöttáru hurokszemei A kötött- és hurkoltáruknál homlokegyenest ellenkező a helyzet. Aki ismeri a kötött- és hurkoltárukat, az előtt rögtön világos, hogy ezekből az árukból sem 6—10, vagy 10—36 cm-es darabokat, de semilyen előírt méretű darabot ki nem vághatunk. Az egymásba kapcsolódó hurokszemekkel előállított kötött- és hurkoltáruknak ugyanis olyan a szerkezetük, amely a sablon mentén való kiszabás esetén azonnal felbomlik. Ez az előállítási módból következik, mert hiszen a kötött- vagy hurkoltáru úgy készül, hogy egy, esetleg több fonalból alakított hurokszem rendszerek az előállítás irányában egymásba kapcsolódnak, egymás alakját megszabják és egymást tartják. Elképzelhetjük tehát, de ezt mindenki tudja is, hogy ha az ilyen árut bárhol elvágjuk, a vágás mentén azonnal szétfutnak a hurokszemek, egymás kapcsolatából kiesnek és igy az egész áru felbomlik. Na a szakítógépbe való befogás alkalmával a kötött- és hurkoltáru még nem is bomlott fel. — ez az eset elképzelhető. — a szakítóerő működésének hatására azonban a fonalak egymásután bújnak ki az őket tartó szomszédos hurokszemekből úgy, hogy az egész áru már a legcsekélyebb erő hatására is felbomlik. A rendes szakítógépbe való befogás útján tehát kötött- és hurkolt áruknak sem a szakítóerejét, sem a nyúlását nem határozhatjuk meg, mert a széteső hurokszemek semmi ellenállást nem fejtenek ki. Repesztőgép A kötött- és hurkoltáruk anyagvizsgálatára, tehát jóságuk és tartósságuk megvizsgálására valami más módszert kellett kitalálni. Anyagvizsgálatuk elvégzésére két intézmény: a drezdai Forschungsinstitut für Textilindustrie és a chemnitzi Höhere Fachschule für Strickereiund Wirkerei-Industrie állított fel bizonyos irányelveket. Ez a két intézmény világszerte ismert és jóhírnevű, úgyhogy megállapításaik és módszereik teljes komolyságra és megbízhatóságra tarthatnak számot. A két intézmény közül a töretlen után legelőször a drezdai Forschungsinstitut jutott célhoz. Kötött- és hurkoltáru anyagvizsgáló gépe egy réz félgömb volt, amelyet rugóerő nyomott keresztül egy körlapba befogott, kötött- vagy hurkoltárun. Ez a gép azonban meglehetősen lassan dolgozott, úgyhogy hasonló elven alapuló, de nagyobb munkaképességű készüléket kellett konstruálni. Szerencsés véletlen folytán már ekkor ismeretes volt az u. n. repesztőgép, amely sűrített levegővel szövetek anyagvizsgálatára szolgált. Ezt a gépet használta fel azután a chemnitzi Wirkereischule laboratóriuma anyagvizsgálatainak elvégzésére. A kötött- és hurkoltáruk anyagvizsgálatára szolgáló repesztőgép kb. 11/2 m magas oszlopszerű szerkezetének a tetején az árut körgyűrűpofák fogják be, amely alá sűrített levegő vezethető. Az eljárás most már az, hogy a megvizsgálandó kötött- vagy hurkoltáruból 10— 15 cm átmérőjű körlapot vágunk ki, ezt a próbadarabot a körgyűrűbe leszorítjuk és alája gumilapot helyezünk. Az alulról ható sűrített levegő felfelé nyomja a gumilapot, amely így maga előtt feszíti a próbadarabot, míg az megfelelő kidudorodás után szétpukkad. A szétrepedés pillanatában leolvassuk a repesztőerőt, valamint a kidudorodás, azaz a nyúlás nagyságát és ezek az értékek tájékoztatásul szolgálnak a kötött- vagy hurkoltáru jóságára és tartósságára. Ennél a gépnél tehát az áru szétfoszlása nem mehet végbe, mert a befogó pofa körgyűrű a széltől bizonyos távolságra szorítja össze a próbadarabot, ahol már sértetlenek a hurokszemek. Fonalegyenetlenségek és sérülések következményei Elvégezve bizonyos számú vizsgálatot egy-egy fajta áruból, érdekes jelenséget tapasztalunk. Azt látjuk ugyanis, hogy a teljesen sértetlen és homogénnek látszó kötött- vagy hurkoltáru egyes próbadarabjai szakítóerő és nyúlás szempontjából a legszélsőségesebb értékeket mutatják. Van olyan, amelyik már a kísérlet kezdetén, alig egy-két kilogramm hatására szétreped, a mellőle kivágott rész viszont 20—30 kg-ig felmegy, majd a harmadik próbadarab 10 kg-nál elszakad és így tovább. A repesztőpróba tehát sem a szakítóerőre, sem a nyúlásra nem ad megbízható adatokat, hanem minden egyes árufajtánál kísérlettel kell megállapítani a normális adatokat és ezeket a későbbi összehasonlítás céljaira megőrizni. A szakítóerő és nyúlás értékeinek nagy kilengése onnan származik, hogy még a leggondosabb gyártás folyamán is előfordulnak fonalegyenetlenségek vagy pedig tű- vagy platinasérülések, amelyek a kötött- vagy hurkoltáruban egy-egy hurokszemet elgyengítenek. Fia tehát ilyen hurokszem kerül a próbadarab területére, akkor itt hamar elszakad a próbadarab és ha a körgyűrű területén belül már felbomlott a szem, egyszerre szétfoszlik az egész. A nagy eltolódások, ill. kilengések tehát ezzel magyarázhatók. Különleges szempontok A kötött- és hurkoltáruk jóságának és tartósságának megállapítására sajnos ennél pontosabb módszer ma még nem ismeretes, de mert ezt használni a gyakorlati élet nem tudja, azért meg kell elégednie a mindennapi életben szokásos anyagvizsgálattal. Ez az anyagvizsgálat a gyakorlatban elég jól bevált, úgyhogy mind a gyáraknak, mind pedig a kereskedelemnek ajánlható. Azok a szempontok tehát, amelyek szerint a kötött- és burkoltáruk anyagvizsgálatát elvégezhetjük, a következők: a) nyersanyag, b) fonalfinomság, c) egységsidy, d) különleges szempontok megvizsgálása. Nézzük, mi az egyik és mi a másik. a) Nyersanyagvizsgálatok. Ez a legtosabb. Ne elégedjünk meg csak azzal, hogy a kötött- vagy hurkoltáru, pl. flór, selyem vagy »téliáru« stb. A flór nem nyersanyag, hanem csak annyit jelent, hogy cérna, a selyem rendszerint műselyem, a »téliáru« pedig lehet pamut vagy gyapjú. Állapítsuk meg tehát mindig pontosan, hogy az áru pamutból, gyapjúból, selyemből, vagy műselyemből készült-e s ne elégedjünk meg a fentiekhez hasonló meghatározásokkal. b) A fonalfinomság vizsgálatánál a különböző finomsági rendszerek okoznak komplikációkat. Más a pamut, más a gyapjú és más a selyem, műselyem, műszál (műrost) finomsági számozása, úgyhogy erre legyünk mindig tekintettel. c) Az egyensúly vizsgálatához nem kell más, csak egy pontos mérleg és a fonalfinomság ismerete, a kötött- vagy hurkoltáru szokásos egységének tehát tucat, pár, darab, folyóméter stb. a súlya. Ez az egységsúly az adás-vételnél a legelső kérdések egyike, de amint már említettük, csak a fonalfinomság és a nyersanyag pontos ismerete esetén ér valamit. d) Különleges szempontok vizsgálata. Ilyen pl. a kötésmódnak, bélelőfonalnak különféle vetülékfonalas áruknak a megvizsgálása, amelyek az egységsúly, nyersanyag és fonalfinomság mellett befolyásolhatják az áru értékét. A különleges szempontok között természetesen még egyéb szempontok is előadódhatnak, amelyek alkalomadtán egy-egy árufajtánál nagyfontosságúak lehetnek. Ide sorolható pl. a festésnek és az appreturának a vizsgálata is, amely azonban, ha nem hibás az áru, nem anyagvizsgálati szempont, hanem természetes követelmény. Tévedések vígjátéka A nyersanyag, fonalfinomság és egységsúly együttes megállapítása a kötött- és hurkoltáruk jóságának és tartósságának a megítélésénél egyformán fontos és csak együttesen ad megbízható eredményt. Elégi tapasztalatra való hivatkozás (öreg róka, tapasztalt kereskedő vagyok stb.) vagy pl. az ujjakkal való megtapintás, ma már nem sokat ér. Jómúltkoriban egy kiállításon reklámcélokból egymás mellé helyeztek egy teljesen azonos mintájú és hurkolású tiszta gyapjúpulóvert és egy másikat 30 0/0 műszállal (műrosttal) kevert 7()o/o gyapjúból. Minden hájjal megkent, viharedzett textilutazók, komoly szakemberek az azonos mintájú, kétfajta anyagú pulóver között a tapintással és felületes szemléléssel semmi különbséget nem észleltek. Ha eltérés van, az csak a viselésben ütközhetik ki, — mondogatták. A laikusok azonban a TISZTA GYAPJÚ felárjú pulóvert majdnem valamennyien kellemesebb, gyapjasabb tapintásúnak minősítették. Egy tréfáskedvű tisztviselő egy óvatlan pillanatban észrevétlenül elcserélte a jelzőtáblákat. Erre akárhányan ellentmondást nem tűrő hangon jelentették ki, hogy a »tiszta gyapjú« felirású pulóver mennyivel melengetőbb, kellemesebb fogású. »Messziről« lehet látni, melyik a gyapjú stb. stb. Ez is azt mutatja, hogy az önbefolyásolás mennyire megtévesztő lehet. Hiszen a kikészítés (appretura) majdnem minden nyersanyagnál olyan kiváló tapintásokat hozhat létre, hogy a legkellemetlenebb tévedések fordulhatnak elő. Ezzel szemben az áru valóságos összetevőinek a komoly vizsgálata minden tévedéstől megóv és ha számszerűleg — úgy mint a szöveteknél — nem is tudjuk a jóságot és tartósságot kifejezni, az előállítás költségeire és az értékesítés realitására mégis megbízható adatokat nyerünk. Az pedig, azt hisszük, mindenkinek elemi érdeke, hogy valóban azt vegye meg, amit akar és azért az árért vegye meg, amennyit az áru valójában ér. Ez az anyagvizsgálat egyszeregye. AZ UTOLSÓ 20 ESZTENDŐ textiliparfejlesztő politikájának egyik legsikerültebb és legjobban megalapozottabb alkotása a Soproni Selyemipar Rt., amelynek a lejjjhűbb (fidelissima) magyar városban, Sopronban van a nyára. 200 szövőszéken állítják itt elő a sikerültebbnél sikerültebb műselyem és selyem kelméket: műselyem krepdesineket, marokéneket, krepszaténeket, selymeket és műselymeket, valamint sálakat. Legmodernebb gépberendezés (saját kreppelőüzem és festődé), párosulva a vállalat vezetőinek remek ízlésével, teszi lehetővé, hogy a Soproni Selyemipar évről-évre frappáns újdonságokkal lepi meg a piacot. Érdekeltsége a Mohácsi Selyemipar Részvénytársaság, 100 szövőszékkel, férfi és női, bélésárukat, egészen különleges kivitelű és A cég központi irodája és lerakata mintájú divatanyagokat és empriméket, végül nyakkendő Budapesten van, V. Sas utca 27. szám alatt. A Soproni gyár látképe 19