Viz és Világitás, 1929 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-01 / 1. szám
VÍZ ÉS VILÁGÍTÁS hanemekre hazai iparos vagy gyáros nem pályázott, avagy az egyes iparosok ajánlatai együttvéve igen lényeges árkülönbözetet mutatnak. Speciális esetekben, külön kautálék mellett van csak megengedve a generálvállalkozás. És mit látunk? A hatóságok nem törődve a rendelkezéssel, (29. § 8. pont.) már a kiírásnál úgy intézkednek, hogy csak összmunkára adható ajánlat, így magától értetődik, hogy a hazai iparos vagy gyáros nem is fog ajánlatot beadni — tehát így megkerülhető a fenti kikötés. Amint mondottuk, az ipari munkálatokat és szállításokat nemenként kell kiírni! A kiírás módozatai is meg vannak határozva, de mit látunk? A versenytárgyalás kiírásának és az ajánlatok beadásának időpontja nem egyöntetű. Megtörténik igen gyakran, hogy egy vidéki jegyző, vagy elöljáróság versenytárgyalást hirdet, melyet a hirdetmény megjelenésének napján tartanak meg, jó esetben másnap. Úgyhogy fizikailag is lehetetlen egy pesti gyárosnak vagy iparosnak megpályázni a munkát. Ezért feltétlen gondoskodni kell arról, hogy legalább 74—30 nap álljon rendelkezésre a versenytárgyaláson résztvenni szándékozóknak. A kiírások szakszerű volta sem hagyható figyelmen kívül. Hányszor kerül kezünkbe olyan kiírási művelet, amelyen senki emberfia eligazodni nem tud, még kevésbé pontos ajánlatot tenni. Pedig erre nézve is van korrekt utasítás a szabályrendeletben, (13. §) ahol azt mondja: „a kiírási műveletnek az átszámításra jelentős, minden fő és mellékkörülményt olykér kell tartalmaznia, hogy az ajánlattevő számvetését biztos alapra fektethesse“. De ugyancsak utasítás ad a rendelet 17. §a is, ahol pedig ez áll: „a szállítási vagy munkafeltételek világosan, vagy könnyen érthetően szövegezendők. A kiírási művelet legyen szakszerű, világos, pontos és szabatos. Előfordulnak olyan esetek is, amikor például „Thonet“ széket írnak ki egyes hatóságok, holott a belügyminiszter rendeletileg megtiltotta az ilyen meghatározást, két okból is: a) Nem lehet egy céget favorizálni; b) nem szabad külföldi gyártmányt kívánni. A legfontosabb rendelkezés, amint már fentebb is mondottuk, a szerződések erkölcsi alapjának megépítettsége és itt különös gondot kell a kiíró hatóságoknak erre a részre fordítani, mert polgári perrendtartásunk is olyan pregnánsan és klasszikusan követeli meg ezt, hogy a hatóságoknak nem egyszer kellett tapasztalnia a független bíróságunk ítéletén keresztül, tévedéseik és egyénieskedésük szomorú konzekvenciáit. A szerződő felek egyenrangú felek, tehát a gyárosnak, iparosnak nemcsak kötelességei, hanem jogai is van. Fenti tétel eredménye pedig az, hogy a kiíró hatóságoknak nemcsak a munka vagy a szállítás teljesítésénél kell a precizitásra, a másodpercnyi pontosságra ügyelni,hanem a gyáros vagy iparos munka és szállítási teljesítésével egyidejűleg a hatóságoknak fizetésteljesítési kötelességeire is. Mert ki ne tudná, hogy mennyire sérelmezik az érdekeltek a keresetük és számlájuk késedelmes kiutalását. És hiába van rendelkezés 30, illetve 60 napról, a pontos kiutalás olyan ritka, mint a fehér holló. Pedig a mai súlyos gazdasági viszonyok talán kettőzött mértékben tennék kötelességévé a hatóságoknak az ilyen irányú pontosságot, annál is inkább, mert a mostani megszorított hitelkeretek és megszorított hitelfeltételek, nem egyszer kergetik válságba a vállalkozót, éppen a hatóságok késedelmeskedéseiért. De nem ismeretlen a közszállítással foglalkozók között az az igen gyakori eset sem, amikor megfelelő hitelkeret nem áll a hatóság rendelkezésére, mégis eszközöl megrendelést — de a vállalkozóval azt nem közli, csak akkor, amikor az a pénzéért megy. És még százféle ilyen és hasonló sérelmet tudnánk ezzel a tétellel kapcsolaban elmondani, amelyek mind reparációra szorulnak és amelyek energikus orvoslása égetően sürgős és szükséges. Itt azonban csak egyet kell megismételni. Több erkölcsi alapot vigyenek be a hatóságok a közszállítási szabályrendeletbe. Végtelen fontos kérdés az odaítélés ténye. Ez a szabályrendelet „saliens punktuma“. Itt két felfogás áll szemben egymással. Az első: „a legolcsóbb reális és a középárú ajánlat“. Mindkettő mellett végtelen sok érv szól, véleményünk szerint azonban egy körülmény a legfontosabb: tekintettel arra, hogy ma úgy az anyagárak, mint a munkabérek már meglehetősen stabilak, feltétlen szükséges az egységáras ajánlatoknál az árelemzés is. Ha a legolcsóbb reális, árelemzéses ajánlat megfelelő szakférfiak elbírálásán keresztül ment, feltétlen helyes és mindkét félre megnyugtató lesz a döntés. A szakférfiak pedig feltétlen a szakmai érdekképviseletek bevonásával tartsák meg véleményező értekezleteiket. Mert mi akadálya lehetne az árak normalizálásának a szabad verseny és a gazdasági adottságok figyelembevétele mellett. Nem mindig a legolcsóbb a legmegfelelőbb, de nem minden esetben a legdrágább ajánlat a legmegbízhatóbb. A vállalkozónak vagy gyárosnak termelő munkája mellett bizosítani kell a kereseti lehetőséget, mert ellenkező esetben kényszerítik őt a szerződésben lefektetett kötelezettségek kijátszására. Amerikában, a General Motors Company egyik igazgatója mondotta egy előadás alkalmával: „Én csak ott vásárolok, ahol tudom, hogy az árut eladó gyáros vagy iparos munkásai jó fizetést kapnak és megelégedett, harmonikus életet élnek.“ Első hallásra szinte naiv e kijelentés. De a magyarázata, amelyet a direktor adott, annál logikusabb, mondván : „mert sohasem tudhatom, hogy a munkás, rossz béréből és anyagi helyzetéből eredő elkeseredettségét milyen rejtett hibával viszi bele abba a termelvénybe. Ez pedig abszolút igazság. Rossz fizetségért silány lesz az ellenérték, rossz áron vállalt munka, mindenkor a minőség rovására megy, de nemcsak a minőség sínyli meg az olcsó vállalkozást, hanem magát a vállalkozás kimenetelét is súlyosan veszélyezteti. A mindennapi csődök és inzolvenciák eléggé alátámasszák érvelésünk helyességét. Tehát realitást kell követelni az ajánlatokban, realitást olyan mértékben, hogy az még tisztességes polgári hasznot is hozzon a vállalkozónak. Hiszen minden közmunka célja és erkölcsi alapja a gazdasági viszonyok javítása. Munkaalkalom létesítése, kereseti lehetőséget jelentsen, mert munkaalkalom, kereseti lehetőség nélkül, csak fokozza a gazdasági depressziót. Végül a bánatpénz és biztosíték kérdése. E kérdés körül is folyton sérelmes intézkedések történnek.