Viz és Világitás, 1935 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-01 / 1-2. szám

2. VÍZ ÉS VILÁGITA.§. A segés javulásnak is. Tisztában vagyunk azzal, hogy mi egyedül nem tudjuk ezt a­ folyamatot megindítani, de az is tény, hogy az átmeneti időben vannak, igenis vannak lehető­ségek, melyekkel elviselhetőbbé tehetjük a helyzetünket. A fizikai életmegnyilvánulások mellett vannak lé­lektani momentumok is, amelyek sokat javíthatnak. A bürokrácia egyszerűsítése, a termelést szabályozó­­ rendeletek enyhébb kezelése, a vállalkozás megkönnyí­tése, mind ilyen lélektani momentum. Ha pedig ezeket is­ figyelembe veszik il­etékeseink, ha számolnak a tőkés mentalitásával is, ha a gyakorlati élet megnyilatkozásait is szem előtt tartják és segítenek ezeket realizálni, úgy az iparosság várakozása ebben az esztendőben tényleg­ közelebb kerül a megvalósulás­­­­hoz. Világítógázgyártás úgynevezett bánya­nedves barnaszénből Írta : SEEREINER ALFONZ gépészmérnök A barnaszeneknek világítógáz gyártásra való­­al­­kalmassá tétele már régtől fogva foglalkoztatja a bar­naszénér­dekeltséget és a gázszakférfiakat egyaránt s több, mint 10 éve annak­, hogy a németországi barna­szén érdekeltség, mely hatalmas barnaszénvagyon fe­lett rendelkezik, kapcsolatban a bar­nas­zé­n vegyés­zet­­­tel, nagyszabású kísérleti telepeken, különféle gyártási műveletek kivizsgálásán fáradozik, melyek főleg arra irányulnak, hogy ebből a szénfajtából ,a fekete gázsze­nekből gyártott és azzal egyenértékű, szabványszerű (Normgerecht) vil­ágító-köznyelven szólva- városi gázát termelhessenek. Ennek a feladatnak szakszerű és gazdaságos meg­oldása most a D. R. P. Theo Schmidt féle és az alábbi­akban ismertetett és szabadalmaztatott eljárással köze­lebb jutott ahhoz a megoldáshoz, melyet mind a két ér­dekeltség célul tűzött ki maga: élé­g a g­ázsz­a­kférfiak a gázgyári kis -és nagyüzemvitel során, mely ezirány­ban folyik, csakhamar nyiltakoznak majd arról, hogy a kísérleti gázgyárban elért eredmények­ a gyakorlati üzemvitelben is igazolják ennek az eljárásnak kivá­lóságát és rentabilitását. Hazai barnaszeneink legn­­gyobbrészt, sőt túlnyomólag, régebbi geológiai kor­szakból valók s mint­ olyanok, előnyösebb vegyértékü­­ek s ennélfogva általában jobbak’, mint a fiatalab­b ko­­rú, középnémet és szász­ barnaszénfajták. Azonfelül mi 90 százalékig vagyunk ezen a szénféleségen érdekel­ve, így tehát az a kérdés nagymértékben bennünket is érdekel. Az utóbbi évtizedben a szakirodalomban ismerte­tett ezirányú kísérletek­, gyártási módozatok és eljá­rások sem hoztak jelentősebb­ sikereket, részint azért, mert a kikísérletezett módszerekkel a kérdés gazdasá­gos megoldása nem volt lehetséges; részint pedig azért, mert szinte mindannyi kísérlet egy és ugyanazon alap­vető hibákkal bírt. 1) A grázitás alá vont nyersbarnaszenet előzetes és költséges előkezelésnek, vagyis: szárításnak és brikette­­zésnek kellett alávetni, mielőtt az még egyáltalán *„sch­weiezhető«, vagy pedig ki, vagy elgázitható /ott. 2) Az alkalmazott schweiezési vagy gázitási eljá­rásnál viszont háromféle termék­ keletkezett: a­ schwelgláz, mely kb. 50 o/o szénsavat tartalmaz. b) schwelklátrány ,s végül c. schwelkoksz (u. n/ Grude vagy félkoksz). A schwelgázból a szénsavat költséges és körül­ményes gyártási eljárásokkal kellett eltávolítani, hogy az a gázcsőhálózatban egyáltalán transzportképes le­gyen ,p­ kátrányt pedig a különleges eljárással kellett él­­ni­ekkelni, hogy az abban jelenlevő és igen értékes szénhidrogének gázzá alaku­tasanak át. A kitermelt ap­­rószeme­ félkoksz pedig, mint­ alkalmatlan és szinte ér­téktelen (legalább is annak igen nehéz értékesítése mi­att­ melléktermék, terhelte a gáztermelési, önköltségi árat és fokozta azt a deficitig. A Schmidt féle eljárással, melyet nagy általánosság­ban most ismertetek, a német birodalmi szabadalmi el­járás során, egy nagyobb kísérleti gázgyárban sike­rült egy olyan barnaszéngázosítási műveletet bemu­tatni és szabadalmaztatni, mely eljárással a bányaned­ves alapanyagból u. n. szabványos világítógáz ter­melhető. Ez az új eljárás, a hasonló célú és rendeltetésű eljárásoktól, melyek eddig ismeretesek, általában a kö­vetkezőkben tér el: 1) A lepárlandó nyersbarnaszenet­ nem kell sem ki­szárítani, sem pedig brikettezni a gázosítás előtt ,ha­nem a szén, kitermelt állapotban, azon nyersen, irrele­vanter, közvetlen elgázítható. 2. Ennél az eljárásnál kátrány, mint melléktermény nem termeltetik, melyet külön eljárással kellene azután elkrakkolni ,mert a gázfejlesztésnél képződő kátrány­gőz — a munkamenet során — könnyű és illő szén­­hidrogénekké lesz átalakítva. 3) Nem terheli az eljárást a melléktermékként ke­letkező félkoksz sem, mert" a gyártási munkamenet so­rán az eg­ész karbonkészlet ,egy erre a célra szerkesz­tett készülékrendszerben a szán nyersvizének értékesí­­tékesítésével vízgázzá lesz feldolgozva.

Next