Délpestmegyei Népújság, 1949. december (3. évfolyam, 50-52. szám)
1949-12-04 / 50. szám
Levél a Szovjetunióból DÉLPEST MEGYEI Princ Istvánné elérte a 200 százalékot . A*MAGYAR DOLGOZÓK«PÁRTJÁNAK«POLITIKAI*METILAPNA ‘<111. évfolyam -50. szám Áras 50 fillér* 1949 december 4, vasárnap Közlemény a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának értekezletéről November második felében a Tájékoztató Iroda értekezletet tartott Magyarországon, amelyen következő pártok képviselői vettek részt: Bulgária Kommunista Pártja: Cservenkov V. és Poptomov V. elvtársak; Román Munkáspárt: Gheorghiu-Dej G., Kisinevski J. és Mogyorós A. elvtársak; Magyar Dolgozók Vártja: Rákosi M., Gerő E., Révai J. és Kádár J. elvtársak; Lengyel Egyesült Munkáspárt: Berman J. és Zavadszky A. elvtársak; Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja: Szaszlov M. és Judin P. elvtársak; Francia Kommunista Párt:Ducos J., Fajon E. és Cogniot G. elvtársak; Csehszlovákia Kommunista Pártja: Sansky R, Baslovansky S., Kopriva L. és Geminder R. elvtársak; Olasz Kommunista Párt: Togliatti P., D’Onofrio E. és Ciatini A. elvtársak. Az értekezleten a következő beszámolókat tartották: Szaszlov M. elvtárs: A béke védelme és Imre a háborús gyújtogatók ellen ; Togliatti P. elvtárs: >A munkásosztály egysége és a kommunista és munkáspártok feladatai' és Gheorghiu-Dej G. elvtárs: A jugoszláv kommunista párt gyilkosok és kémek hatalmában. Véleményeik kicserélése urán az értekezlet résztvevői mértékben összeegyeztették teljes nézeteiket és egyhangúlag elfogadták a határozatokat. Sódog József lakatos 171 o0-ra teljesítette normáját Piónay József géplakatos a kecskeméti Gépgyár műhelyében éppen egy Góliát rámát készít. 27 éve dolgozik az üzemben. Mindig jó szakmunkás volt, mégis a gyár tőkés urai semmibe vették. A kapitalisták világában nem volt becsülete a munkásnak. Nem is törekedett Bódog, hogy ésszerűsítse furkáját. Gép volt ő is, aki mechanikusan, fásult közömböséggel végezte dolgát. Most azonban megváltozott a viág. A Népköztársaság alkotmánya kimondja, hogy az országban y.a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság van hatalmon«, s meg azt is, hogy »a munka becsület és dicsőség dolga«. Ezt érzi Bódog József lakatos is, amikor a »Szakma Legjobb Munkása« címéért folyó versenyben 171 százalékra teljesíti normáját. — Igyekszem, mert tudom, hogy munkámmal erősítem hazánkat és a termelés fokozásával jelentékenyen emelkedik a keresetem is. Versenyben vagyok, azt hiszem ,sikerül is eredményt elérnem — mondja magabiztosan. Azelőtt 06 perc most 45 ■— Ezt a munkát, amin most dolgozom, azelőtt 106 perc alatt készítettem fel. Most 45 perc alatt megcsinálom. Aki nem lát bele a munkámba, azt hinné, hogy csodát műveltem. Pedig egyszerű az egész. Szögvas helyett laposvasat használok és ezzel meggyorsítottam a munka iitermét . Bódog a műhely munkása. 12 újítását legkiválóbb fogadták már el. A fiatalok állandóan körülötte forgolódnak, de most már nem kell lopva ellesni tudományát. Segíti, tanítja az ifjúmunkásokat,hogy ők is értékes munkát végezhessenek. Most is egy ésszerűsítésen töri a fejét. Munkájában a szovjet sztahanovistáik s magyar követőik példája buzdítja még nagyobb eredményekre. — Meg akarom mutatni többi társaimnak, hogy mit lehet elérni ésszerű termeléssel. A sztahanovisták példája s a Párt útmutatása segít ebben... A béke védelme és harc a háborús gyújtogatók ellen A Bolgár Kommunista Párt, a Román Munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja, a Francia Kommunista Párt, Olasz Kommunista Párt és az a Csehszlovák Kommunista Párt képviselői megtárgyalták a béke védelmének és a háborús gyújtogatók elleni harcnak a kérdését és egyhangúlag az alábbi következtetésekre jutottak: Az utolsó két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták annak az elemzésnek a helyességét, melyet a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának első tanácskozása 1917. szeptemberében a nemzetközi helyzetről adott. Ez időszak alatt még világosabban és még élesebben megmutatkozott a két vonal a világpolitikában — egyfelől a Szovjetunió vezette demokratikus, imperialistaellenes tábor vonala, amely tábor állhatatos és következetes harcot vív a népek közötti békéért, a demokráciáért, másfelől az Egyesült Államok uralkodó körei vezette mokráciaellenes imperialista, detábor vonala, amely tábor alapvető célja az angol-amerikai világuralom erőszakos megvalósítása, idegen országok és népek leigázása, a demokrácia szétzúzása és új háború kirobbantása. Emellett az imperialista tábor agresszivitása tovább fokozódik. Az Amerikai Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei nyíltan folytatják az agresszió és az új háború előkészítésének politikáját. Az imperialista tábor és a háború ellen folyó harcban megnövekedtek és megerősödtek béke, a demokrácia és a szocializmus erői. A Szovjetunió erejének további növekedése, a népi demokratikus országok politikai és gazdasági megerősödése és rátérésük a szocializmus építésének útjára, a kínai népforradalom történelmi győzelme a belső reakció és az amerikai imperializmus egyesült erői felett, a Német Demokratikus Köztársaság megteremtése, a kommunista pártok megerősödése és a demokratikus mozgalom növekedése a kapitalista országokban, a béke hívei mozgalmának óriási lendülete — mindez az imperialistaellenes és demokratikus tábor komoly kiszélesedését és megerősödését jelenti. Ugyanekkor az imperialista és demokráciaellenes tábor gyengül. A demokrácia és a szocializmus erőinek sikerei, az érlelődő gazdasági válság, a lökésrendszer általános válságának további kiéleződése e rendszer külső és belső ellentmondásainak a kiéleződése — az imperializmus fokozódó gyengüléséről tanúskodj. A nemzetközi erőviszonyok megváltozása a béke és a demokrácia tábora javára veszett dühöt vált ki az imperialista háborús gyújtogatók körében. Az angol-amerikai imperialisták arra számítanak, hogy háború által megváltoztatják a történelmi fejlődés menetét, megoldják külső és belső ellentmondásaikat és nehézségeiket, megerősítik a monopoltőke helyzetét és meghódítják a világuralmat. Az imperialisták, érezve, hogy az idő ellenük dolgozik, lázas sietséggel tákolják össze a reakciós erőik különböző blokkjait és szövetségeit agresszív terveik megvalósítására. Az angol-amerikai imperialista blokk egész politikája új háború előkészítését szolgálja. Ez kifejezésre jut abban, hogy a Németországgal és Japánnal való viszony békés rendezését meghiúsítják, Németországot szétdarabolják, nyugati övezeteit és az amerikai csapatok által megszállt Japánt a fasizmus, a revans-szellem melegágyává és felvonulási területté változtatják e blokk agresszív terveinek megvalósítására. Ezt a politikát szolgálja a Marshall-féle rabszolga terv és közvetlen folytatása, a Nyugati Szövetség, valamint az Északállainti katonai blokk, amely valamennyi békeszerető nép ellen irányul, a féktelen fegyverkezési verseny az Egyesült Államokban és nyugateurópai országokban, aíkaatonai költségvetések felduzzasztása és az amerikai támaszponthálózat kiszélesítése. Ez a politika kifejezésre jut abban is, hogy az angol-amerikai blokk elutasítja az atomfegyver betiltását — noha az amerikai atommonopólium legendája ’ összeomlott — és mindenképpen szítja a háborús hisztériát. Ez a politika határozza meg az angol-amerikai blokk egész vonalát az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely arra irányul, hogy az ENSZ-t aláássa és sz amerikai monopóliumok eszközévé változtassa. Ez a politika, melynek célja, hogy az imperialisták kirobbantsák az új háborút, a budapesti per által leleplezett Rajk—Strankov-féle összeesküvésben is kifejezésre jutott. Ezt az összeesküvést angol-amerikai körök szervezték a népi demokratikus országok és a Szovjetunió ellen, a nemzetközi imperialista reakció ügynökségévé vált Tito-féle fasiszta, nacionalista klikk segítségével. Az új háború előkészítésének politikája a kapitalista országok néptömegei számára azt jelenti, hogy szüntelenül növekvő adóterheik elviselhetetlenné válnak, a dolgozó tömegek nyomora fokozódik, miközben a fegyverkezési versenyen a monopóliumok mesébe illő extra profitot zsebelnek be. Az érlelődő gazdasági válság a kapitalista országok dolgozói számára még nagyobb nyomort, munkanélküliséget, éhséget hoz, rettegést a holnapi naptól. A háborút előkészítő politikával együtt jár, hogy az uralkodó imperialista körök szakadatlan támadást vezetnek a néptömegek elemi létérdekei és demokratikus szabadságjogai ellen, hogy erősödik a reakció a társadalmi, politikai és szellemi élet minden területén, hogy fasiszta módszereket alkalmaznak a népek haladó és demokratikus erőivel szemben. Az imperialista burzsoázia ezekkel a rendszabályokkal a hátországot próbálja lelőkészíteni rablóháborúja számára. Ilymódon az angol-amerikai blokk a fasiszta támadókhoz hasonlóan folytatja az új háború előkészítését minden irányban: katonai-stratégiai rendszabályok, politikai nyomás és zsarolás, gazdasági terjeszkedés és a népek leigázása, a tömegek ideológiai mérgezése és a reakció fokozása útja. Az amerikai imperializmus urai az új világháború kirobbantására és a világuralom meghódítására irányuló terveiknél nem számolnak az imperializmus tábora és a szocializmus tábora közötti reális erőviszonyokkal. Világuralmi terveiknek még kevésbbé van talaja, még inkább kalandorjellegűek, mint a hitleristák és a japán imperialisták tervei voltak. Az amerikai imperialisták nyilvánvalóan túlbecsülik saját erejüket s lebecsülik az imperialistaellenes labor növekvő erejét és szervezettségét . A történelmi helyzet ma gyökeresen különbözik attól a helyzettől, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok között a háborús gyújtőgátaknak összehasonlíthatatlanul nehezebb valóraváltani véres terveiket. A közelmúlt háború borzalmai túl elevenek a népek emlékezetében és túl hatalmasak a békéért síkraszálló társadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszió terén legyűrhetnék és új háború irányába fordíthatnák őket. (I. Sztálin.) A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút. Mindjobban felismerik, milyen szörnyű szakadékba próbálják őket taszítani az imperialisták. A Szovjet-unió, a népi demokratikus országok, valamint a nemzetközi munkás- és demokratikus mozgalom fáradhatatlan harcát a békéért, a szabadságért, a népek függetlenségéért, a háborús gyújtogatók ellen — napról-napra egyre erőteljesebben támogatják a legszélesebb néptömegek a világ minden országában.Ebből ered a békemozgalom hatalmas fejlődése. Ez a mozgalom, amely több, mint 600 millió embert egyesít, szélesedik és növfeksztik, átfogja a világ minden országát ,és a háborús veszedelem ellen küzdőik egyre újabb tömegeit vonja soraiba. A békemozgalom szemléltetően mutatja: a néptömegek a béke ügyét saját kezükbe veszik és kifejezik törhetetlen akaratukat, hogy megvédik a béke ügyét és megakadályozzák a háborút. A béke ügye szempontjából azonban hibás és káros volna lebecsülni az új háború veszedelmét,amelyet az imperialista halai imák, élükön az Amerikai Egyesült Államokkal és Angliával, készítenek elő. A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetnie, hogy a béke igaz harcosai megnyugodjanak. Mélységes, megbocsáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús veszedelem csökkent. A történelmi tapasztalat azt tanítja, hogy minél reménytelenebb az imperialista reakció ügye, annál dühödtebb ez a reakció, annál jobban nő a háborús kalandok veszedelme. Csak a népek legnagyobb ébersége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket fatba vetve, minden eszközzel küzdjenek a békéért — csak így lehet meghiúsítani az új háború gyujtogatóinak bűnös szándékait. Az új háború növekvő veszedelmének körülményei közepette nagy történelmi felelősség hárul a kommunista és munkáspártokra. A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömörítéséért a háború erői felien — ez álljon vita; a kommunista pártok és demokratikus szervezetek egész tevékenységének központjában. Annak a nagy és nemes feladatnak a megvalósítására, hogyy megmentsék az emberiséget a háború veszélyétől, a kommunista és munkáspártok képviselői szerint a legfontosabb teendők a következők: "" 1. Még szívósabban kell munkálkodni a békemozgalom szervezeti megerősítésén és kiszélesitéséin, a Lakosság újabb és újabb rétegeit kell bevonni e mozgalomba, az egész nép mozgalmává kell.Folytatás a 2.-ik oldalon.)