Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. november (9. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-07 / 264. szám

NEMZETKÖZI Az „Országos méretű elégedetlenség“ választása Valóra váltak az előzetes jó­­solgatások, igazolást nyertek a közvéleménykutatók százalékszá­­mai. Az amerikai kongresszusi választásokon vereséget szenve­dett Eisenhower és Dulles re­publikánus pártja, az előttünk álló két esztendőben a demo­krata párt ellenőrzi az Egyesült Államok törvényhozását. A hi­vatalos eredmények szerint a képviselőházban 232 demokrata és 203 köztársasági képviselő lesz; a szenátusban 48 demokra­ta és 47 köztársasági szenátor foglal majd helyet és az egyet­len pártonkívü­li Morse szenátor is kijelentette: a demokratákkal szavaz. Ha hozzátesszük, hogy a 33 állam kormányzójának újjá­­választásánál is öt kormányzói tisztet vesztettek el a republiká­nusok, vereségük képe még tel­jesebb. Nem volt meglepetés. Annak ellenére, hogy Eisenhower alig néhány órával a választások előtt bizonygatni próbálta: a szavazók választása nincs kap­csolatban a kormány politikájá­ról alkotott véleményükkel — a józanabb amerikai körök más­ként látták ezt. A kongresszusi választások — írta a Washing­ton Star című lap — »az orszá­gos méretű politikai elégedetlen­ség légkörében folynak majd le. Igaza volt. Az Egyesült Államok választóinak minden okuk meg­volt arra, hogy elégedetlenked­jenek Eisenhower kormányának politikájával. Az inségkonyhák és a részvényszelvények Egészen a választási kampány legkezdetén Humprey, Minesota állam demokratapárti szenátora egy fényképet húzott ki a zse­béből. »Idenézzetek — merd ta. Ez a fénykép azt ábrázolja, amint a virágzó Amerikában másfél háztömb hosszúságú sor húzódik egy konyha előtt. A sor­ban álló emberek egy kevés, le­vesnek nevezett löttyöt szeret­­­nének kapni.« Talán mondanunk sem kell, hogy a »löttyre várók« munkanélküliek, azok közül va­lók, akik már nem kapnak munkanélküli segélyt sem cs önyöradományért esedeznek, hogy megmeneküljenek az éhha­­áltól. Igen, az amerikai gazda­­ági válság új jelenséggel is meglepte a munkanélkülieknek szinte állandóan növekvő sere­gét. A bányavidékeken — külö­nösen Kentucky, Nyugat-Virgi­­nia és Pennsylvánia államokban — számos mu­nkanélküli már felemésztette nyomorúságos mun­kanélküli segélyét és élelmiszer­­adományokra szorul. Ez azonban — am­­­nt az United Mines Wor­kers Journal bányászszakszerve­zeti lap leszögezte —­ még arra sem elég, hogy csillapítsa az ál­landó éhségérzetét. Tömeges munkanélküliség, ki­hűlt gyárkémények — ez az Ei­senhower belpolitika egyik ered­ménye, de van ennek a dolog­nak egy másik oldala is. Amikor a mai Amerikában ötmillió mun­kás egyáltalán nem jut kereset­hez, tízmillió pedig itt-ott dolgo­zik csak, a szelvényvágó ollók ví­gan csattognak. A General Mo­tors, amelynek egyik legfőbb ve­zetője az a Wilson hadügymi­niszter, aki a választási kam­pányban balkezesen kutyákhoz hasonlította, a munkanélkülieket, fennállása óta 1954 első felében seperte be legnagyobb hasznát. Az adók leszámítása után ez a társaság 1954 januártól június végéig 452.2 millió dollárt köny­velt el haszonként, szemben múlt év első felének 312,8 millió a dollárjával, vagyis 36 százalék­kal többet. Vagy idézzünk a Fortune című amerikai lap szep­temberi számából, ahol megírja, hogy 1954 második negyedében 1 repülőgéptársaságok nyeresége ’­tven százalékkal múlta felül az 1953 megfelelő időszakában elért nyereséget. De hogyan élnek a farmerek?! -maga az amerikai földművelés-,­­­ügyi minisztérium mondja meg. Néhány napja csupán, október végén közleményt adott ki ar­ról, hogy a farmerek jövedelme az idén hat százalkkal alacso­nyabb lesz, mint az elmúlt év­ben volt. Ezt a jövedelemcsök­kenést az okozza, hogy keve­sebbet kapnak terményeikért, de többet kell kifizetniök a gaz­daságuk fenntartásához szüksé­ges cikkekért. Ez a mai állapot. Ami pedig a jövőt illeti, az sem sokkal rózsásabb. Sőt a Journal Of Commerce című gazdasági lap szerint egyes amerikai föld­művelésügyi minisztériumi szak­értőknek az a véleményük, hogy 1955-ben tovább csökken a far­merek jövedelme. Már csak mint jellemző tényt említjük meg az alábbi adatot, amely New York Herald Tribune-ban jelent meg. Eszerint a gabona termelői ára 1948-hoz képest 32 százalékkal csökkent, ugyanak­kor a kenyér kiskereskedelmi ára 23 százalékkal magasabb. Megváltozik-e az amerikai politika? Ezek a tények, amelyek nem kismértékben befolyásolták az amerikai választók hangulatát. Az Eisenhower-kormány politi­kája mérlegre tetetett és kön­­­nyűnek találtatott — az a tény viszont, hogy az amúgyis csekély számú választó, aki élt jogaival, a demokrata pártra szavazott, korántsem a demokraták nép­szerűségét bizonyítja: a demo­krata kongresszus csupán a köz­­társasági párt népszerűtlenségé­nek jelképe. Most már az a kér­dés, hogy a republikánus vere­ségnek milyen hatása lesz amerikai politikára, hoz-e vala az mi változást? Eleve leszögezhetjük, nem so­kat. A jelenlegi választás ered­ménye nem hat ki a kormány helyzetére, mert az amerikai al­kotmánynak ez a sajátossága. A kormány nem felelős a kon­gresszusnak. Hogy ki lesz kor­mányon, azt nem a kétévenkénti kongresszusi választás szabja meg, hanem a négyévenkénti el­nökválasztás: a miniszterek, az elnök pártjából kerülnek ki. A jelenlegi republikánus kormány tehát még két esztendeig, a kö­vetkező elnökválasztásig marad hatalmon, teljesen függetlenül attól, hogy a törvényhozásban a demokrata pártté a többség. Ez a helyzet jogilag. De poli­tikailag sem várható semmi kü­lönösebb változás sem. Az ame­rikai politika eddig is »két párti« volt, nincs számottevő különb­ség a köztársasági párt és a de­mokrata párt között, egyik sem jobb a deákné vásznánál. Ha a választás előtti harcban szembe is kerültek egymással, ha köl­csönösen kígyót, békát kiáltottak is egymásra és jelöltjeikre, ha a demokrata párt bírálta is az Ei­­­ephower-kormány politikáját, ez korántsem azért volt, mert más politikát akart, hanem azért, hogy az ő hívei jussanak s­ok-sok profitot biztosító állami megrendelésekhez, támogatói pe­dig közigazgatási funkciókhoz. A választási harcban mindkét párt töségesen élvezte a monopóliu­­mok pénzbeli támogatását. Persze, mégsem lehet azért igen sommásan elintézni a dol­got. A kongresszusban a válasz­­ás eredményeként lesznek bi­­zonyos személycserék, különösen a bizottságok élén, így várható, hogy valóra válik a »Joe Must­ie« (Joénak mennie kell) jel­ző és McCarthy elbúcsúzik hír­­nelit bizottságának vezetésétől. A szenátus külpolitikai állás­­pontjának meghatározásánál nem esz olyan hangadó, mint eddig Wiley és Knowland szenátor, a­­ ét szélsőségesen atomháborúra u szító köztársasági párti poli­­tkus. Előfordulhatnak még más, kevésbbé fontos változások is. De a lényeg marad. Ahhoz, hogy az Egyesült Államokban zámottevően megváltozzék mind a belpolitika, mind a külpolitika, az amerikai népnek még igen keményen és határozottan kell f­zdenie­ (MTI) Külföldi hírek NEW YORK­ (TASZSZ) No­vember 4-én délután teljes ülést tartott az ENSZ közgyűlés. A közgyűlés vita és szavazás nélkül elfogadta a főbizottság­nak azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió által javasolt két pontot vegyék fel a napirendre. Ezek a következők: log­y Panasz a Kínai Népköztársa­elleni agresszív cselek­mények miatt és az Egyesült Ál­lamok hadiflottájának felelőssé­ge e cselekményekért.« »Panasz a hajózás szabadsá­gának megsértése miatt a kínai­­tenger térségében.« Minthogy ezt a kérdést a po­litikai bizottságban részletesen megvitatták, a november 4-i tel­jes ülésen felszólaló küldöttek csupán rövid megjegyzésekre szorítkoztak. A közgyűlés egyhangúlag el­fogadta azt a határozati javas­latot, amelyet Kanada, Francia­­ország, a Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok terjesztett elő a fegyverzet csökkentése és a tömegpusztító fegyverek eltil­tása kérdésében. A közgyűlés 57 szavazattal egy ellenében kuomintangista küldött) elfogad­­a­ta az öt ország második határo­zati javaslatát is, amely javasol­ja, hogy India előterjesztéseit adják át megfelelő felülvizsgá­latra a leszerelési bizottságnak. LONDON­ (MTI) Londonban­­ mutatnak rá az amerikai vá­lasztással foglalkozó sajtókom­­mentárok — különösen fontos­nak tartják a nagybefolyású törvényhozási bizottságok veze­tésében bekövetkezett sokat. Szinte általános megelégedés­sel részletezi az angol sajtó »a boszorkányüldöző és angolelle­nes« McCarthy szenátor buká­sának méreteit, kiemelve: mind ő, mind legközelebbi elvbarátai elveszítik majd hatalmukat, amelyet fontos szenátusi bizott­ságok vezetőiként gyakoroltak. A »Daily Herald« washingtoni tudósítója jelenti: egyik Az amerikai választások fontosabb következmé­nyeként McCarthy szenátor, a boszorkányüldöző, kommu­nistaellenes »rettenetes Joe« el­veszíti főinkvizitori hatalmát, amellyel az állítólagos amerika­­ellenes tevékenységet üldözte. Kénytelen lesz visszavonulni, nem lesz többé joga felforgató üzelmeket szimatolni minden közhivatalban és tanúkat maga elé hurcoltatni erőszakos fagga­tás céljaira. Valószínű utóda, a demokrata Walter szenátor már kijelentette: »Ezentúl kevesebb lesz a hatalmi túlkapás és vis­­­szaélés.« A négy és fél milliós példány­­számú »Daily Mirror« címlapján vastagbetűs címmel jelenti: kirúgják a boszorkányüldöző Joe«-t. TIRANA­ (TASZSZ) Az albán­szovjet barátság hónapja alkal­mából az Albán-Szovjet Társa­ság főtanácsának elnöksége és tiranai területi szervezete no­vember 3-án Tiranában nagy­gyűlést tartott. A nagygyűlésen megjelentek az Albán Munkapárt és a kor­mány vezetői, Enver Hodzsa, Husni Kapo, Gogo Nushi és mások, valamint a barátsági hó­napon részvevő szovjet kulturá­lis és művészküldöttség tagjai. TOKIO: (Új Kína) Tokió lakos­sága november 4-én tömeggyű­lésen követelte, hogy Japán ál­lítsa vissza diplomáciai kapcso­latait a Szovjetunióval és Kíná­val. A tömeggyűlést a követke­ző szervezetek rendezték: a Japán és a Szovjetunió, va­lamint a Japán és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok helyre­­állításáért küzdő országos ta­nács, a Japán-Kínai Baráti Tár­saság és a Japán-Szovjet Baráti Társaság. A gyűlésen több parlamenti képviselő szólalt fel. A felszó­lalók hangsúlyozták: Japánnak arra kell törekednie, hogy minél előbb kereskedelmi és kulturális kapcsolatokat létesítsen a Kínai Népköztársasággal és a Szov­jetunióval. A gyűlés részvevői elhatározták, hogy nyilatkoza­tot küldenek a kormánynak. (MTI) üdvözlő táviratok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évaIója alkalmából G. M. MALENKOV elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva; A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság kormánya és a magyar nép nevében forró üdvözletemet küldöm a baráti szovjet népnek, a Szovjetunió Minisztertanácsának és személy szerint Önnek, Elnök Elvtárs. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme új kor­szakot nyitott az emberiség történetében és kiindulópontja a ma­gyar nép felemelkedésének is. A dicső Szovjet Hadsereg hozta meg a szabadságot a magyar nép számára és a Szovjetunió ál­landó önzetlen segítsége tette lehetővé, hogy dolgozó népünk hazát építsen magának ebben az országban. A szovjet nép hatal­mas eredményei példakép, lelkesítő erő népünk számára és a Szovjetunióval fennálló testvéri barátságunk és együttműködé­sünk hazánk felvirágoztatásának biztos alapja. A magyar nép mindig hű marad az Októberi Forradalom nagy eszméihez. A haladó emberiség e nagy ünnepén a magyar nép őszinte szívből további nagy sikereket kíván a testvéri Szovjetunió né­peinek, a kommunizmus felépítéséért és a világbéke biztosításáért folytatott nemes harcában. NAGY IMRE, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. K. J. VÖRÖS ILOV elvtársnak, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelső Tanácsa prezidiuma elnökének, Moszkva. Engedje meg Elnök Elvtárs, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében őszinte jókívánságaimat fejezzem ki a baráti szovjet népnek és személy szerint önnek. A magyar nép a hős szovjet népnek köszönheti felszabadu­lását, függetlenségét és azt, hogy elindulhatott a szocializmus változá­­s építésének útján. A magyar nép szeretettel és őszinte lelkesedés­sel ünnepel együtt e napon a nagy Szovjetunió baráti népeivel és szívből kívánja, hogy a dicső szovjet nép további nagy sike­reket érjen el boldog jövője építésében és az emberi haladás ügyét szolgáló tartós béke kivívásában. , DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. V. M. MOLOTOV elvtársnak, a Szovjetunió külügyminiszterének, Moszkva. A Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulóján, a testvéri szovjet népnek és a világ összes dolgozóinak nagy ünne­pén fogadja Miniszter Elvtárs szívből jövő jókívánságaimat. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi je­lentőségű győzelme óta a hatalmas szovjet nép a világbéke zászló­vivője. A felszabadult magyar nép további felemelkedésének, boldog jövőjének záloga a tartós béke biztosítása, ezért őszinte vágya és törekvése, hogy a jövőben is minden erejével kivegye részét nagy barátja, felszabadítója és szövetségese, a Szovjetunió oldalán a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezéséért és a tartós béke kivívásáért folytatott közös harcban. Szívből kívánom, hogy a baráti Szovjetunió a Nagy Októberi Szocialista Forradalom által megvilágított úton további nagy eredményeket érjen el az emberi haladás és a tartós béke védel­mében. BOLDOCZKI JÁNOS, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. ünnepi ülés a Moszkvai Nagy Színházban MOSZKVA (TASZSZ) No­vember 6-án a Szovjetunió Ál­lami Akadémiai Nagy Színházá­ban este 7 órakor megkezdődött a moszkvai városi szovjeteknek a párt- és társadalmi szerveze­tekkel, valamint a szovjet had­sereg képviselőivel együtt Nagy Októberi Szocialista For­­­radalom 37. évfordulója alkal­mából tartott ünnepi ülés. Az ünnepi beszédet az októberi forradalom 37. évfordulójáró­ M. Z. Szaburov tartotta. (MTI! Díszünnepség az Állami Operaházban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulója alkalmából A Nagy Októberi Szocialista­ Forradalom 37. évfordulója alkalmából a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, a Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa szombaton este díszünnepsége­t rendezett az Ál­lami Operaházban. A díszü­nnepség elnökségében helyet foglaltak a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizottsá­gának tagjai és póttagjai, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, valamint a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősé­gének, az Elnöki Tanácsnak, a minisztertanácsnak, a Hazafias­ Népfront Országos Tanácsának számos tagja, a tömegszerveze­tek vezetői, a társadalmi, politi­kai, gazdasági és kulturális éle számos kiváló képviselője. A díszünnepség közönsége sorában ott volt a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetősé­gének, az Elnöki Tanácsnak, a minisztertanácsnak és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának sok tagja, a társadalmi, politikai, gazdasági élet kiváló képviselői, a termelő munka hősei, kitünte­tett dolgozók, a néphadsereg tábornokai, tisztjei és harcosai. A díszünnepségen megjelent a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. Dobi István megnyitó sza­vai után Szalai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagja, könnyűipari miniszter tartott ünnepi beszédet.

Next