Petőfi Népe, 1958. december (3. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-04 / 286. szám
1958. december 1, csütörtök A FALU SZÉLÉN van ez az éppen csak néhány épületből álló kis gazdaság, amelynek vezetése a Bíró bácsi vállára nehezedik, így mondom: gazdaság, valójában gépállomás ez a Bács megyei homoktenger kellős közepén, Jakabszálláson. Ez a környék központja; a gépállomás adja még a villanyt is a falunak, sőt vízért is idejárnak, mert bővizű kútja is van. Tudatosan írtam így: Bíró bácsi..., mert a gépállomáson és a faluban is mindenki így mondja, miért írnám én másképpen? Ilyenkor, dologidőben bizony jóformán üres a gépállomás, Bíró bácsit is ritkán lehet itthon találni. A nap még fel sem kél, ő már motorkerékpárra kapva megy ki a gépekhez. Aztán egyik tsz-hez, másikhoz, tanácsokhoz, földművesszövetkezetekhez, jön-megy, intézkedik egész nap. Az irodába ritkán megy be, akkor sem ül le az asztalhoz, csak amúgy futtában tájékozódik arról, amit bentről tudhat meg, aztán megy tovább. De mindenről tájékozódva van és különösen az embered ismeri, akiket »fiaimnak« hív, s akik úgy tisztelik őt, mint tulajdon apjukat. — Ismerem én jobban őket, mint ők magukat... — hunyorít egyet szemével —, csak belép a kapun, meglátom és minden eszembe jut róla... A rossz is, a jó is... »Félnek« is tőlem, mert én megmondom nekik: fiam, ezt meg ezt rosszul csináltad... Csak féljenek. .. — mosolyodik el megint, de aztán komolyra fordul a beszéd. A GÉPÁLLOMÁS gépparkja már negyvenen felül van, ezek között két darab Sz—80-as és egy DT-traktor dolgozik a széles jakabi határban. A gépállomás nyári tervteljesítésben első lett Bács megyében. Ata-, vasas—nyári együttes terv teljejesítésében a második, és az éves terv teljesítésében augusztus 31-én a harmadik. Szép? eredmények ezek, különösen,, ha figyelembe vesszük, hogy a/ termelőszövetkezetek az összes / gépi munkának bizony még/ nem nagy hányadát biztosítják./ A termelőszövetkezetekre kerül a szó. — Itt, a homokos vidéken, ahol a szántóterület, különösen pedig a jó szántóterület kevés, hanem annál több a gyümölcsös, szőlő, aztán megint gyümölcsös és szőlő, elegy nehezen megy a dolog. De van termelőszövetkezet, — az Izsákig Petőfi és Kossuth Tsz —, ahol jól gazdálkodnak a gyümölccs őssel, a szőlővel is... Az az igazi arany ezen a homokon...? A gépállomás gazdálkodásáról is szó esik. Tavaly 262 OOO forint nyereséggel zárt. — Azt idén is meglesz ennyi... —? újságolja örömmel a főkönyvelő, aztán még hozzáfűzi: —s ha teljesítjük az éves tervet.. t — Hát persze, hogy teljesít? jük... — veszi át a szót Bírói bácsi, — olyan traktorosaink? vannak, mint Bódog Bálint,? Buckó József, Tamasi Mihály, Gyöngyösi János és Tombácz? Lajos... A GÉPKOCSIVEZETŐ, Tóth?S János lép be, valami beszélni valója van az igazgatóval. Nemi feszélyezi magát, közvetlen a? hang az igazgató és a gépko? csivezető között. Amíg beszélgetnek, megpróbálom lerajzolni? ezt a napbarnított arcú, derék? embert. Amióta megvan a gépállomás, itt dolgozik. Mint? traktoros kezdte, most teher? gépkocsival jár. Mindenki csak jót mond róla. Fáradhatatlan. S, szolgálatkész, aktív ember... ó? Amikor szó esik arról, milyen régóta itt van a gépállomáson, akkor sem magáról beszél, hanem másokról . Vannak itt még páran, a Fodor fiú, Gallóné, a bérszámfejtő és Takács Károly.. . Odakinn hirtelen beborul az ég. Bíró bácsi sietve kapja esőköpenyét munkásruhájára, aztán búcsúzik ő is, meg Bárdos József főagronómus is. Kimennek a járvasírózőhoz, megnézni, hogyan dolgozik., Aztán magamra maradok gondolataimmal, mert mindenki megy a dolga után és úgy érzem, jó az ilyen lelkes, fáradhatatlan, derék, becsületes emberekkel együtt dolgozni... Antalfy István Bíró bácsi gazdaságra i fgyozott ! Alig pár hete, hogy , ország-világ a mezőtúriak nagy dínom-dáno imáról, a »hetes« eskü ivéről hallott és beszélt. Hét pár fiatal termelőszövetkezeti tag esküdött egymásnak örök hűséget egy napon, s az örömszülők mellett mind a hét párnak közös »örömszülője« is volt: a termelőszövet’kezet. S mint ahogy már a munkában megszerették egymást, úgye a vigalomban is együtt voltak, együtt ülték meg az emlékezetes lagzit. De most veszélybe került hírneve, a mezőtúriak mégpedig a szomszédváros, Túrkeave részéről. A túrkeveiek ugyanis elhatározták, hogy lepipálják a túriakat és egyszerre kilenc fiatal pár lakodalmát ülik meg. (Föltehető, persze, hogy ebben az elhatározásban az illetékes tizennyolc ifjúnak volt legnagyobb szerepe.) S hogy a külsőségekben se maradjanak el a túriak mögött, vagyis inkább hogy abban is elhagyják örök versenytársukat, hát a túrkeveiek ezer kedves vendéget várnak a kilenc pár esküvőjére. Egyik vendégnek dr. Münnich Ferencet, a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökét hívták meg, aki, mint képünk is mutatja, örömmel fogadta a lakodalmi küldöttséget is, meg a meghívást is. A túrkeveiek egyébként a kellemest összekötik a hasznossal: a nevezetes esküvő alkalmából tartják meg a zárszámadó közgyűlést, is. A munkaegységekre kiosztandó ezresek minden bizonnyal nem rontják majd az esküvő jó hangulatát... íi|| fgjpplfcll i ** /' ujglll zf ■Ilii Okosabb Churchillnél Massachussetts állam technológiai intézetében megszerkesztették az IBM—704 típusú elektronagyat, amelynek szókincse nem kevesebb, mint 60 ezer szó. Ennek birtokában »műveltebb«, mint Winston Churchill, aki csak 50 000 szót ismer. Az IBM—704 felvilágosítást ad minden tárgykörből, kezdve az időjárástól, egészen az óangol költészetig. Megyénk beruházásairól Kilenc hónap alatt sok maradandó alkotás fémjelzi megyénkben is a fejlődés útját, amelyre mindannyian büszkék lehetünk. Ebben az évben megyénk szépítésére, új létesítmények megalkotására több mint 203 millió forintot kaptunk. Ebből a Beruházási Bank tájékoztatója szerint 135 millió forintot, az összeg 66,4 százalékát már elköltöttük. Felújításokra az előírt 51 138 000 forintból október 31-ig 33 798 000 forintot használtunk fel.Hosszú lenne felsorolni az új létesítményeket, s ezért csak néhányat említünk meg a nagy csokorból. Elkészült a Bányászati Berendezések Gyára konovácsműhelyének első hajója, a hibrid kukoricavetőmag-kikészítő és feldolgozó üzem Babján, a Vaskúti Állami Gazdaság 29 ezer hektoliteres borkombinátjának hagyományos exerpincéje stb. Lakásépítkezésre ebben az évben 20 millió forintot költöttünk el. Iskolaépítkezésre ugyancsak 20 millió forint volt az előirányzat.Ezenkívül a megye területén 18 helyen épül iskola, amelyekre 8 507 000 forintot költött államunk. Ezek is azt mutatják, hogy beruházási politikánkban megszüntettük a toldozgatásfoldozgatás elvét. Ebben persze nagy része van a központi vezetésnek, amely világosan kimondotta még az év elején: a rendelkezésre álló keretet elsősorban a folyamatban lévő beruházások befejezésére kell fordítani. E fontos elvi útmutatás megvalósítása mellett az idei év beruházási politikáját más egészséges megnyilvánulások is jellemzik. Helyesnek bizonyult az 5—1958. OT és PM együttes utasítása is, amely megszüntette az úgynevezett keretgazdálkodást, s ezzel ■ kiküszöbölte a régi évek rossz gyakorlatát, az évközi keret-módosítást, illetve átcsoportosítást. Ösztönző volt az a rendelkezés is, mely szerint a kivitelezők az építkezéseken havonta legalább 125 ezer forint értékű munkát kötelesek elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb építkezéseknél a kivitelező által egy év alatt beépítésre kerülő termelési érték 1 500 000 forintnál nem lehet kevesebb, a kisebb volumenű építkezéseknél pedig azt jelenti, hogy a tárgynegyedévben befejeződnek, ezáltal csökken az átmenő-áthúzódó beruházások száma. Ezek után nézzük meg, milyen problémák zavarják ezt a munkát? Az ellenőrzés még nem kielégítő A beruházásoknál elsősorban a műszaki ellenőr munkája kifogásolható, éspedig azért, mert sem műszakilag, sem számszakilag nem ellenőrzik megfelelően a beruházásokat, miáltal szabálytalanságok történnek, több a keresetelés stb. A Beruházási Bank számlaellenőrei a felülvizsgálatok alkalmával sok olyan szabálytalanságra jöttek rá, amelyeket az építtető műszaki ellenőrének észre kellett volna vennie. Gyakori, hogy a negyedéves átadási jegyzőkönyveket az előírástól eltérően nem a helyszínen veszik fel, hanem a kivitelező által összeállított jegyzéket átvizsgálás nélkül aláírják. Emellett előfordulnak viták is. Többször megtörtént, hogy a kivitelező nem vállalta a beruházási engedélyezési okmányban előírt ütem megvalósítását. A vita legtöbb esetben azzal végződött, hogy nem a kivitelezőt szorították a terv szerinti ütem megvalósítására, hanem az engedélyezési okmányt módosították a kivitelező szájaízének megfelelően. A Beruházási Banknak az az álláspontja, hogy a kivitelező azokat a munkálatokat, amelyekre az irányító szervei megállapodást kötöttek, kötelesek legyenek a beruházást az engedélyezési okmányban ütem szerint megvalósítani.előírt Egészében tehát beruházási politikánk most helyes, s a kapott milliókat jól használják fel megyénk szépítésére, gazdagítására. Megvan a kilátás arra is, hogy az ellenőrzés további javításával még inkább javul az építések üteme és hatásfoka is. Pénz is, kivitelezőnk is van nál A korábbi évek beruházásaiaz dominált, hogy pénz ugyan volt, viszont kivitelezőt nehezen lehetett találni. Éppen ezért a kivitelező vállalatok berkeiben állandó »ostromállapot« uralkodott. Ezen néhány helyen úgy próbáltak segíteni, hogy olyan határidőket jelöltek meg a szerződéseken, amely már az aláírás pillanatában hatatlannak látszott,megvalósít Az idén azonban megteremtődött a kapacitás és a kivitel OKXKK><K><<><>oя K>o<30<K>o<KX><я oo<><>я><>o<Kť-ao›K>o<x>CH>oб>я>o<>я>o<>oooo<500<XK>o<>o oo<н o<н oя K>oezé3 összhangja. Igaz, ezt az ^összhangot itt-ott megzavarta >egy~egy disszonáns hang, de a › kivitelezői kapacitás általában »biztosította az egész évre ütemezett építkezések tervszerű megvalósítását. Éppen ezért az idén korántsem lesz annyi a tervszerűtlen, áthúzódó beruházás mint az előző években.Nem megnyugtató viszont az, hogy még mindig a kivitelezői kapacitás és nem az előirányozott pénz szabja meg a bérűlházások ütemét. Két helyen,Baján a szennyvíz elvezetésére »irányuló munkáknál és a Babai Vágóhíd és Húsfeldolgozó »Vállalat hűtő és transzformátor »házának építkezésénél van csak » lemaradás. Érződik az intézkedések jó hatása Ne hagyjuk tönkremenni! Régóta figyeli már a kecskeméti közönség, mi lesz a sorsa a város főterén ékeskedő, műemlékszámba menő zsidótemplomnak. Az öregedés aggasztó jeleit mutatja a hulló vakolat, a beázott tető, s a művészi festésű templom belsejének ezernyi szépséghibája. Jelenlegi állapotában is százezrekbe kerülne restaurálása, miért várnak hát tovább a város vezetői, akiktől lényegében függ a templom átvétele? A tárgyalások különös útvesztőjében késik a templom sorsa feletti döntés. Az izraelita hitközség szívesen lemond az épületről, s átengedné azt a városnak, ha olyan célra használná fel, amely nem sérti a templom múltját. Már évekkel ezelőtt szövögették a terveket, hogy nagyszerű akusztikája révén milyen kitűnő hangverseny- és koncertteremmé lehetne varázsolni, amellett hogy meghagynák eredeti jellegét. A legutóbbi hírek az állam és az egyházi szervek között már meg is született a döntés a templom átadását illetően. S bár e döntés még tavasszal megtörtént, azóta mégsem mutatkozik előre a haladás ebben az ügyben. városi tanács egyszer az avatásra, máskor más, sürgős, napi teendőkre hivatkozva halogatta, hogy tárgyalóasztal mellé üljenek a végső döntés meghozására. Hallottunk olyan érveket, is, hogy míg az izraelita hitközség nem sürgeti újra és ismételten a templom átadását, a tanács sem foglalkozhatok érdemben a dologgal, mert akkor azt a látszatot keltenék, hogy minden áron és mindenféleképpen »el akarják venni« a templomot. A titközség által meghozott elvi döntés szerintük talán nem elég garancia arra, hogy jószándékkal, saját elhatározásból akarják átadni az épületet?■ Miért kell akkor arra várni, hogy — a közmondással élve »a hegy menjen Mohamedhez«? Míg ezt kivárnánk, az idő^ jmúlásával még magasabbra emelkedne az épület restaurálós költsége! < wéné a ‘ 3. oldal