Petőfi Népe, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-06 / 287. szám

Munkaalkalom több száz ifinek Női fehérneműgyár létesül Kecskeméten Vasárnap délután Kecskemétre látogatott a Habselyem Kötöttárugyár vezetősége és számos dolgozója, hogy megismerkedjen a helybeli ruhagyár kollektívájával és bemutassa az üzem legszebb termékeit. Meghívták az „ismerkedő délután”ra Farkas Lászlót, a városi pártbizottság munkatársát, Reile Gézát, a városi tanács elnökét és Nemetz Gyulánét, a megyei tanács ipari osztályának a csoportvezetőjét is. Dr. Réti Lajosné, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója rövid tájékoztatójában elmondta, hogy a Ruhaipari Vállalat — amely január 1-től a „Habselyem’’ gyáregységeként működik majd — dolgozóival már hónapok óta kapcsolatban állnak. Tapasztalatcserék útján készítik elő az átszervezést. Reile Géza hangsúlyozta, hogy az eddigiekhez hasonlóan, a jövőben is támogatja a tanács az új üzem létesítését, hiszen ily módon munkához jut majd több száz olyan kecskeméti asszony, aki eddig hiába várt elhelyezésre. A gyáregység 1967. végéig körülbelül 150 munkást vesz fel a jelenlegi 350 mellé, 1970-ig pedig — az üzem tovább bővítése után — 1000—1200-ra növeli a munkáslétszámot. Már a jövő év első negyedében 250 ezer női nadrágot és 50 ezer kombinét készítenek Kecskeméten. A Habselyem Kötöttárugyár világhírű termékeiből rendezett divatbemutató sikere arra enged következtetni, hogy a kecskeméti munkásnők szívesen sajátítják el az új cikkek gyártását. B. D. Eszmecsere a divatbemutató szünetében. Balról jobbra: Strasser József, a Ruhaipari Vállalat igazgatója, dr. Réti Lajosné, a Habselyem Kötöttárugyár vezérigazgatója, Reile Géza tanácselnök és Nemetz Gyuláné, a megyei tanács ipari osztályának csoportvezetője. Munkásőröket avattak Kiskőrösön és Kiskunfélegyházán Rövidesen fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelheti a munkásőrség. Az egy évtized alatt megtett útról és az idei munka eredményeiről adott számot a kiskunfélegyházi és kiskőrösi járás munkásőrszázada ünnepi gyűlésén. A kiskőrösi járás Petőfi Sándor nevét viselő egységének az ünnepségén részt vett Pozsgai Imre, a megyei pártbizottság művelődési és propaganda osztályának a vezetője, dr. Magyar Géza, a párt járási végrehajtó bizottságának a tagja és számos politikai, gazdasági vezető a járási üzemekből, intézményekből . Bácsi József járási parancsnok számolt be a század idei tevékenységéről. Kiemelte, hogy a szocialista munkaversenyben élenjáró munkásőrök, azon túl, hogy jó előmenetelt tanúsítottak a politikai oktatásban, a kiképzésben és fegyelmezetten végrehajtották szolgálati feladataikat, munkahelyükön is becsülettel helytálltak. A szakaszok közül a Nagy Mihály vezetése alatt álló negyedik szakasz érte el a legjobb eredményt, a rajok versenyében pedig Pálinkás János egysége került az első helyre. Munkájukat vándorzászlóval és kiváló munkásőrjelvénnyel jutalmazta a parancsnoikság. Tizenhárman szereltek le, illetve vonultak tartalék állományba a századból, 7—9 évi szolgálat után. „Ha szükség lesz ránk, ismét itt leszünk” — ígérték, amikor átadták a fegyvert az esküt tevő fiatal elvtársaiknak. A kiskunfélegyházi járásivárosi munkásszázad egyévi munkájáról számot adva, Lippai Géza parancsnok hangsúlyozta: elsőrendű feladatunknak az egység politikai nevelését tartottuk. Nagy segítséget kaptunk ehhez a járási és városi pártbizottságtól az üzemek politikai és gazdasági vezetőitől. Örvendetes, hogy a gazdasági vezetők közül többen nemcsak támogatják, hanem figyelemmel is kísérik az üzemi munkásőrök nevelését, időnként részt vesznek a foglalkozásokon is. Dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka arról beszélt, hogy az üzemek és a járási parancsnokság szoros együttműködése különösen a fiatal munkásőrjelöltek kiválasztásában, nevelésében érezteti kedvezően a hatását. Az év folyamán legjobb munkát végző munkásőröknek és a leszerelő, illetve nyugállományba vonuló idős elvtársaknak dr. Laczkó Tibor, a járási pártbizottság titkára mondott köszönetet, majd felavatták a század 21 újoncát B. D. Lippai Géza parancsnok átadta a jutalmakat a kiskunfélegyházi járás legjobb munkásőreinek. A lélaeiier Úgy látszik, Télapó is lépést tart a korral. Modernizálódott. Abból gyanítom, hogy a cukorkákon kívül nem játékkockákat kisfiamnak, mint hozott tavaly, hanem egy műanyagból készült bikaembert. Igaz, nem önmaga találta ki ezt az ajándékot, immár elsőosztályos lurkónk kérte tőle. Levélben. A nyolc betűt tudniillik — ha csak kicsiben is —, amellyel leírható a víz alatt ügyködő emberke neve, hála a tanító néninek, papírra tudja vetni.már Amikor kicsit korábban, vasárnap este megérkezett az ajándék, először alaposan szemügyre vettem. Nem nagyobb húsz centinél, subiszk fekete a teste, az arcán hatalmas okuláré, a hátán kétrészes oxigéntartály, ebből csövecske vezet ki, amelynek másik végét jó szájába lehet dugni, a lábán sárga uszonyok. Akárcsak más szülők szokták tenni, suttyomban vagy félórán át eljátszogattam vele. Még azt is kipróbáltam, hogyan viselkedik a víz alatt. Teleengedtem a mosdókagylót, ám hiába nyomkodtam le az emberkét, mihelyt elengedtem, nyomban a felszínre bukkant. De nem ez a legnagyobb baj. Az igazi nagy baj tegnap támadt, amikor kisfiúnk tulajdonába vette. Forgatta, nézegette, emlékezvén, hogy nyászon, a Balatonban és élőben másfajta békaembert látott, megkérdezte: — Ennek a hátán miért van ez a ládikó? — Nem ládikó az, hanem tartály. Oxigén van benne. A víz alatt azt szívja be a békaember, hogy meg ne fulladjon. — De a vízben is van oszki ... — Nem oszki..hanem oxigén. Mondd, hogy Foxi ... Na látod. Hagyd el a f-t... De honnan tudod, hogy oxigén is van a vízben? — A múltkor, amikor kérdeztem tőled, hogy miből van a víz, azt mondtad, hogy f.. oxigénből, meg hit... — Hidrogénből. — Kettő hit..., hidrogén, meg egy oxigén van benne. — Hát persze. — És ha van benne oxigén, akkor miért kell a tartályból szívni a békaembernek? — Tudod ..., khm... Az ám, kisfiam, nézd meg a konyhában anyut, megfőzte-e már a vacsorát... De várj csak, majd kiáltok inkább. Te meg addig tedd vissza dobozába a békaembert, hogy meg ne fázzon!... Anyuu! Mehetünk már? Igen? Nagyszerű! Soha nem vacsoráztam még olyan lassan, mint tegnap, s a kisfiamtól semmikor sem követeltem meg jobban annak a szabálynak a tiszteletét, amely szerint étkezés közben nem illik beszélni, így aztán a vacsora végére elálmosodott a kisöreg. Én meg ma, a középiskolám befejezése után később, negyedszázaddal bemagoltam egy kölcsönkért tankönyvből, hogy az oxigén miként is házasodik össze a hidrogénnel, amikor víz lesz belőlük, illetve miért nem élvezhetők különkülön, ha már vízzé vegyültek, annyi hasznom lett békaemberből. De azért jövőre elolvasom előbb a kisfiam Télapóhoz címzett levelét, s ha olyan ajándékot kér benne, amely az ideihez hasonló blamázst, fejtörést, gondot okozhatna —, 'lát istenuccse, nem továbbítom azt a levelet. Tarján István Vendégfürösztés Nem végeztem statisztikai felmérést arról, mennyire vált be Kecskeméten a Bisztró elnevezésű önkiszolgáló étterem, de úgy gondolom sokan felkeresik, hogy enyhítsék éhségüket. Különösen vonatkozik ez a hétköznapokra, amikor alig férnek el az éhes emberek az eléggé „takarékosan” kialakított helyiségben. Vannak azonban — ha nem is olyan nagy számban, mint egyéb napokon — olyanok is, akik vasárnapi ebédjüket itt fogyasztják el. .A választék sajnos, nem valami nagy, de ne legyünk olyan válogatósak. Nos, a vasárnapi ebédelők védelmében szeretnék szót emelni egy lassan szokássá váló kellemetlenség miatt. Tudom, hogy az éttermet tisztán kell tartani, viszont azt nem értem, hogy ezt miért éppen vasárnap délben, tizenkettő és egy óra között kell eszközölni. Többször alkalmam volt már ennek megfigyelésére, s magam is morgással vettem tudomásul a kövezet ilyen szokatlan időben történő felmosását. Amikor az ember eszik, s főleg mikor vasárnapi ebédjét fogyasztja, nem szereti, ha fel kell emelnie a lábát, vagy ha körülötte zörögnek a vizes vödörrel és taszigálják a székeket. Elsősorban a vendégeknek okoz ez bosszúságot, de kétségtelen, hogy a takarítónőnek sem kellemes. De —úgy gondolom— ő ezt az utasítást kapta. Nem lehetne ezen változtatni? Egy vendég Január 2-án bezár a kecskeméti Városi mozi Még bizonytalan az átépítés ideje A megyeszékhely mozigondjai ismét szaporodnak: január 2-án bezárják a kecskeméti Városi mozit, mivel most már sor kerül az épület teljes felújítására. Így Kecskeméten ettől az időponttól ismét csak egy filmszínház tart előadásokat az Árpád moziban, naponta négyszer vetítenek majd. A Moziüzemi Vállalattól nyert értesülésünk szerint a Városi mozi teljes rekonstrukciója — beleszámítva a belső berendezést is — mintegy kétmillió forintba kerül. Érdeklődtünk a határidő iránt is, erre azonban még nem kaptunk határozott választ. — Még egyelőre csak neki is mozit fogunk az építkezésnek — mondotta kérdésünkre Tóth Ernő, a Bács-Kiskun megyei Építő- és Szerelőipari Vállalat igazgatója. — A teljes villanyszerelési dokumentáció még nem áll rendelkezésünkre. Azonkívül két alvállalkozóval, a Solti Asztalos Ktsz-szel és a Kőfaragó Vállalattal még folynak az egyezkedések, ezért a befejezésre még megközelítőleg sem tudunk határidőt mondani. Egyet megígérhetek: ismerjük a megyeszékhely súlyos mozigondjait és azon leszünk, hogy minél hamarabb át tudjuk adni a közönségnek a kívül-belül egyaránt korszerűvé átalakított kecskeméti Váró- A néhány nappal ezelőtt — 70. születésnapján — Lenirrdel kitüntetett Zsukov marsall, feleségével meglátogatta Vik Dumanian szobrász műtermét. A művész és vendégei a készült Zsukov-mellszoborral. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megye tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadó a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő:pádé: VTel István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácsház. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19 25-16 Szerkesztő Bizottság- IO-Sü Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta ! Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 nőnapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda - Kecskemét Telefon: ll-Sí. indes: 25 965.