Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-14 / 12. szám
1967. január 14, szombat Pissyes sorrendben Helyes terveink, elgondolásaink végrehajtása során az elmúlt években olykor-olykor elvétettük a sorrendet és emiatt elmaradt, vagy kisebbedett a várt siker. Képletesen szólva előfordult, hogy előbb a gombot vásároltuk a még csak óhajtott kabáthoz. Tudunk arról, hogy értékes gépeket hónapokig, évekig nem használtak, mert hiányzott a szükséges épület vagy a hozzáértő kiszolgáló személyzet. Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk a céltudatos, tervszerű, két-három „lépésre” is előretekintő, átgondolt vezetésre, végrehajtásra utaló intézkedésekkel, módszerekkel. A napokban kedvező tapasztalatakat szereztünk a kecskeméti Petőfi Terjelőszövetkezetben. Elhatározták, hogy a közeli években nagyüzemi H. N. Karácsony előtt lezárult 32 első félév az általános és a középiskolákban. Az eredményekről nem készültek járási, megyei összesítések, ezért erről képet nem is adhatunk. Az értékelést azonban helyileg minden iskolában elvégezték a szünet végére. A tantestületek nemcsak a tanulmányi helyzetet tárgyalták meg, hanem az igen szerteágazó és összetett nevelőmunkát is. Kiváltképp két területét, amely az idei tanév legfontosabb feladatai között szerepel: a hazafias nevelést és a hátrányos helyzetben levő tanulók segítését. Érdemes elmondani a kiskertészetet létesítenek. Pompás új körösi tapasztalatokat. Itt gimbajtatóházat is építenek. Szeretnéd ,ha minél előbb visszatérülne a beruházásokra fordított több milió forint. Eléggé nem dicsérhető módon már most gondoskodnak a korszerű termelés egyik elengedhetetlen feltételének, a megfelelő ismeretekkel rendelkező törzsgárdának a kialakításáról. A helyi kulturális szervekkel egyetértésben kétéves zöldségtermesztési szaktanfolyamot indítanak. A tematika összeállításánál a helyi igényekből indultak ki. A vizsgaeredményeket a bérek megállapításánál is figyelembe veszik. Az előadásokat országos hírű tudósok és helyi szakemberek tartják. Helyes intézkedések, jó sorrendben. nem maradhat el az anyagiakban is mérhető siker. Az objektív mestere Valahányszor fényképkiállítást, vagy amatőrfilm fesztivált rendeznek valahol, Ternyák Jenő kiskunhalasi fotós nevét legtöbbször feldobja a hír. Ki eg a Ternyák Jenő? Szerény, művelt fiatalember, a halasi cipész kisz dolgozója. Magáról alig-alig beszél, mindjárt a fotóra, filmre tereli a SZ. Tulajdonképpen 1954-ben vettem először fényképezőgépet a kezembe, nehezen jutottam hozzá, hiszen édesapám szegény kisiparos volt és családi körülményeim folytán nem tudtam tanulni, magam is cipész lettem. Két év múlva aztán már komolyabban kezdtem belemerülni a fotózásba- Be-bezárogattam a művelődési b_az foto szakkörébe, ahol sok és moly segítséget kaptam előrehaladósomhoz. Azóta oroszlánrésze van nekim és munkatársának, Weber Mihály vasutas dolgozónak abban hogy Kiskunhalason országosan ismert rammt kapott a fotózás és kisfilmexas. — Mit fényképez, mit iu* mez? _ Mindent. De főként a természetfényképezést szeretem. Filmjeim is nagyrészt ilyen témájúak-Igen, emlékezhetünk még a „Százéves az óvoda” __ című filmjére, amellyel az első megyei fesztiválon H- díjat nyert. Aztán az országos fesztiválon második díjat a „Riport a cigányvárosból” filmjére. 1965- ben ismét harmadik lett az országos fesztiválon „Az agyag művésze” című filmjével. Az Utóbbi két film a megyei fesztiválokon is az első, illetve második díjat vitte el. Sikerekben gazdag tehát az út, amelyet Ternyák Jenő tíz esztendő alatt megtett. Számos komoly tervet forgat a fejében. Filmet akar készíteni a halasi csipkéről, valamint a művelődési ház mozgalmas életét szeretné megörökíteni filmszalagon. Sajnos,a felvevőgépe elromlott, javítják. Nemrégiben kapott a városi tanácstól egy kvarcfelvevőt, az is javítás alatt áll, így most tétlenül tervezgetnek Weber Mihállyal együtt. Pedig pedig... Mennyi tennivalója sűrűsödik össze! Kevesen tudják róla, hogy megfigyelője a Madártani Intézetnek és ebben a minőségében részt vesz az 1960—1970 közötti madárvonulás regisztrálásában. Mennyi soha vissza nem térő téma, mennyi érdekes, a madárvilág titkait feltáró lehetőség kínálkozna, ha kapna egy teleobjektívet és egy 16 mm-es felvevőgépet! I A segítség megtenni gyümölcsét názium és szakközépiskola működik, közös igazgatás alatt. Ez a megye első mezőgazdasági szakközépiskolája. Már három évfolyam jutott el az érettségiig. A fele vidéki Néhány adatot elöljáróban: összlétszám: 330. Ebből bejáró 110, kollégista 42. A szakközépiskolás létszám kereken 160. Szükségesnek tartom még itt közbevetőleg röviden vázolni, mit jelent a „hátrányos helyzetben levő” megjelölés. Lényegében véve azoknak a kétkezi dolgozóknak a gyerekeit, akik tanulótársaikhoz képest rossz otthoni körülmények között élnek. Még pontosabban: az elsajátítandó tananyag követelményeihez képest. rossz, zsúfolt lakásban. Például ahol nem lehet nyugodtan tanulni, vagy felelőtlenek, hanyagok a szülők stb., stb. Az első gimnáziumban pedig mindenképpen hátrányos helyzetben levőnek kell tekinteni azt, aki olyan tanyai iskolából került középiskolába, amelyikben nem tanítottak oroszt. (Négyéves lemaradást roppant nagy nehézségek árán lehet csak pótolni.) S a tanyasi iskolások általában is hátrányban vannak a többiek mögött. Kiskőrösön ez különösen sok gondot okoz. A tanulóiknak ugyanis csaknem fele vidéki. Közülük nagyon sok tanyáról jött. Ezért a 110 bejáró részére reggel 7-től 8-ig korrepetálást szerveztek. Délután pedig a tanulószobán külön is foglalkoznak velük. (Ez a tanárok igen nagy áldozatkészségére vall.) Lassan felzárkóznak Palásti Béla igazgató mondja: — A járási tanács művelődési osztályával összehasonlítjuk a tanulók általános iskolai végbizonyítványát és az itteni első félévi eredményt. Ez nekik is hasznos, tudják, hol kell segíteni, javítani a munkát, mi pedig a jövőben jobb alapokkal rendelkező tanulókat kapunk. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy Kiskőrösön nemcsak az idén foglalkoznak a hátrányos helyzetben levőkkel — amikor ez központi feladat —, hanem éppen a sajátosságaikból adódóan, már előbb is. — Csakhogy, míg előbb megeshetett, hogy valaki elkerülte a figyelmüket, mert nem panaszkodott, vagy nem tanult túlságosan gyengén — most nem. Hiszen mindenkinek külön-külön felmértük az otthoni körülményeit , ennek a körültekintő figyelemnek köszönhető, hogy lényegében véve úgyszólván nincs különbség a hátrányos helyzetűek és a többiek tanulmányi átlaga között! Számokban: 102 elsősből 22 bukott félévkor. S a 23 hátrányos helyzetű közül 6. Hazafias nevelés Most pedig lássuk talán röviden még a hazafias nevelés eredményeit Itt természetesen hiába próbálkoznánk valamiféleszerű összegezéssel. Ilyen számkimutatás lehetetlenség. De az eredményekre következtetni lehet abból, hogy milyen módszerekkel dolgoznak. Abból indulunk ki, hogy hazaszeretet a szűkebb környezet, a község, a szülőföld szeretetével kezdődik. A szeretet előfeltétele pedig a megismerés. Kiskőrös múltjában akad éppen elég büszkélkedni való. Mindenekelőtt Petőfi. S a másik szabadságharcos költő: Ligeti Károly. Az iskola történeti szakköre gazdag anyagot kutatott fel és gyűjtött össze Ligeti Károlyról. (Nemsokára elkészül róla a részletes tanulmány.) Felvették a kapcsolatot az omszki veteránokkal, akik ismerték a kiskőrösi származású mártírt. S vendégül látták Dunajevszkij szovjet írót is, aki Ligetiről akart itt többet megtudni. A szakkör készül Kiskőrös 250 éves jubileumára is. Az irodalmi szakkör pedig össze<s ryűjti a világ minden részéből a Petőfi-kiadványokat. A népművészeti szakkör a környékbeli emlékeket, népművészeti tárgyakat és használati eszközöket gyűjti. Már egy kisebb tájmúzeumra való anyaguk van. Ki tudja, talán ezzel egy körzeti múzeum alapját vetették meg? A fotószakkör mindent megörökít, ami a községben történik, s megőrzi a változások emlékét. Hiszen évről évre épül és szépül Kiskőrös. Hogy mégis, mindezeknek, s általában az iskolában folyó nevelésnek milyen is lehet az eredménye, arra talán következtethetünk az alábbiakból: A diákok gyakran vállalnak különféle társadalmi munkákat. A múlt év végén az iskola a községfejlesztésben való eredményes közreműködéséért oklevelet és jelvényt kapott. S jelvényt kapott még külön is négy tanuló. Mester László Önbecsülés kéregeti betekintésre a személyi igazolványokat is. Most is fellapozza az egyik utasét, s ott a 23. oldalon beírt munkahelyi adatokat összeveti az igazolványban szereplőkkel. Stimmi. Lyukasztja a jegyet, s visszaadja Meg ilyesmi előfordulhat. A ló is megbotlik, nem? A kalauz megértően biccentget. Mosolyából kiolvasható, amit kömindkét okmányt. Kerülbelül mindannyian még odaszúrja a tulaj- úgy gondolunk. Hát donornak. — A maguk üzeme gyártja azokat a gyenge pulóvereket? A feleségem nem karácsony előtt sokkal vett egy zöldet a gyereknek — nem is tudom, kétszázhetven vagy kétszáznyolcvanba került —, de már szétmállott az egyik könyöke, meg itt a jobb hónaljánál. Pedig még nem is mosta persze, ilyenkor nehéz lenne az egy felelőst kikeresni, akinek a kezéből a rossz áru kikerült. Nyilván, nem is egy embert lehet ilyesmiért okolni. Mindenki megérti, abban egy üzemet, hivatalt, s annak pontos A kalauz a munkálja a választ. A kérdő- üzemünk, ami intézzett szemmel láthatóan menyünk, ami lelpirul. Zavartan kappunk termékéről, ügy helyét tartalmazza, haja el szemét a több intézéséről, cikkéről nem egyben minősíthetijegyek kezelésekor felől ráirányuló kaján hallottunk volna ilyen szúrópróbaszerűen el tekintetektől. Gyámul- rögtönzött bizonyíttalanul szabadkozik. — Az attól függő cél ezelőtt. Tudni kellene, milyen ilyenkor még azon az a pulóver? Hátha is sokan elgondolkozne én is mi csináltuk?... nak esetleg, hogy miis bennünket. Mondhatni olyan társadalmi, ványt, mint pár perc erkölcsi bizonyítvány is arról, hogy én, te, milyen szenvedélyes— és fűzzük hozzá —, jogos indulattal emleott dolgozunk, ahol azt a cipőt készítik, épületet tervezik, árut kiszolgálják, ügyet intézik.hivatalos Nem mindegy egyigetjük a gyártót, kikünknek sem, miről vatalnokot, cikkírót, jó termékéről barátsáamikor bennünket ér gos hátrány. Tehát, amikor gyors, más rossz munkájában gneméről, lelkiismeretes intézkedéséről — ismerős van szó. És ugye mik az emberek mándennyit tompul, szelik a helyünket. Azaz endül a hangerő, ha eset gém, téged, minket, leg mi kerülünk téri- mert hiszen mi dőltekre, és megpróbálunk védekezni. Ezért, amikor szegozünk ott. Tehát, amikor munkahelyünk hírnevét bemélyi igazolványunk csületes munkával védnem lehet kellemes az használatakor szemünk előbbi textilgyári embernek ez a tetemrehívás. Miért érti meg? Mert kiki saját magát is a helyébe képzelheti. Körülbelül ilyen Míg mások jegyéért szerényen mentegetsz Ez a rovat nem csúnyái, mosolyogva várnénk mi is, ha a mi pán egy várost, falut arra a 23. oldalon található rubrikára téved, ahol munkahelyünk bélyegzőjét látjuk, s adunk arra, hogy kezünk alól tisztességes termék kerüljön ki, önbecsülésünket fejezzük ki. hatjuk, ne restelljünk Törődünk a bizonyítegy kicsit studirozni. vánnyal, amit mások állítanak ki rólunk. Tóth István 5. oldal Kedves Pajtások ! Az „Úttörőélet” rovat szeretettel köszönt benneteket a szünidő befejeződése és a tanév második felének kezdete alkalmából. Rovatunk is „visszatért” téli vakációjáról, amikor elhatároztuk: Dicséretben részesítjük, könyvvel és egy Petőfi Népe naptárkartonnal jutalmazzuk meg a legrégibb, legszorgalmasabb tudósítókat. A jutalmazottak névsora következő: Faragó Erzsébet, Havasi Ildikó, Ujvári Hedvig, Sza+bellédi Imre, Almási Judit, Nagy Etelka, Nagy Erzsébet kecskeméti, Vlasics Mária, Gaál Anikó, Barcza Erzsébet, Osztrogonácz Edit bajai, Herédi Hajnalkajánosalmi, Kovács Dóra, havasi Edit, Dulity Erika, Szu*hai Mária bácsalmási, Németh Erzsébet kissolti, Gál Ildikó hetényegyházi, Zsáki Mária kunfehértó, Prágli Éva kunszállási, Tóth Zsuzsa izsáki, Dávid Katalin, Ács Rozália pálmonostori, Vida Teréz, Horváth Katalin bátmonostori, G. Nagy Mária, Tuman Piroska kerekegyházi, Radó Erzsébet, Törke Júlia dávodi, Haász Jolán, Havasi Ibolya, Lehoczki Edit soltvadkerti, Agócs László, Besir Katalin bácsszöllősi, Sztankó István tompái, Hajdú Judit mélykúti, Valentovics István kiskunmajsai, Tóth Eszter tiszakécskei, Szokolai Eszter tassi és Király Rózsa kiskunhalasi pajtások, y — JÓL SIKERÜLT irodalmi vetélkedő után, kisdobos és úttörő összejövetelen vettünk részt a „Harsan a kürtszó’’ akció keretében. Színvonalas vetélkedőt is rendeztünk ez alkalommal, és megkezdtük a felkészülést a tavaszi kulturális szemlére. Nagy Erzsébet Batmonostor, 1708. sz. Dózsa György Úttörőcsapat — Bakos Márta és Szalma Zsuzsanna nyolcadikos pajtások nyerték a Bajai József Attila Általános Iskola úttörő csapatvezetősége által meghirdetett munkásmozgalmi pályázatot. Az „Egy veterán visszaemlékezései” és a „Mit mutatnál meg lakóhelyünk nevezetességeiből, munkásmozgalmi emékhelyeiről, ha vendéged lenne a pártkongresszus egy küldötte?” című témakörökkel kapcsolatban értékes pályaművek születtek , s a legjobbak szerzőit könyvajándékkal is jutalmazták. Idei pályázatunk témája az lesz, hogy a résztvevők szocialista ünnepségeinkre egy-egy forgatókönyvet állítanak össze. Gaál Anikó, őrsvezető = ROSTÁS MÁRIA, aülöpszállási úttörőcsapat tagja először jelentkezett levelével az ,,Úttörőélet” tudósítói sorában. Arról számol be, how a najtások úttörő-tanács gyűlésükön elhatározták: Gyűjtést indítanak a vietnami gyerekek megsegítésére. Az akció eredményes volt, a fülöpszállási úttörők már továbbították ajándékaikat Vietnamba. Oláh József és Lakner István, a császártöltés 1547-es számú Kossuth Lajos Úttörőcsapat krónikásai nevében adott hírt a nemrégiben megrendezett rajok közötti vetélkedőről. A nagyszabású küzdelemben a negyedik raj bizonyult a legjobbnak. * — AZ ÚJ ESZTENDŐ első tanítási napját eleveníti fel — rajzokkal is illusztrált — levelében Havasi Ibolya hetedik osztályos pajtás, a soltvadkerti 928. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat tagja. « A A TÉLI SZÜNIDŐ heteiben sem szünetelt úttörőcsapatunkban a munka. „Ki — mit tud?” — versenyeket, szellemi vetélkedőket, rajtfoglalkozásokat tartottunk. Ezenkívül sokat játszottunk, szórakoztunk a vakáció alatt. Radó Erzsébet, Dávodi rajvezető-helyettes