Petőfi Népe, 1974. május (29. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-09 / 106. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXIX. évf. 106. szám Ára: 90 fillér 1974. május 9. csütörtök Munkagépek Soltról A MEZŐGÉP Vállalat solti gyá­ra feladatul kapta, hogy a CPS kukoricatermesztési rendszer munkagépeit a magyar talajviszo­nyokra adaptálva állítsa elő. Az átalakított amerikai berendezése­ket már folyamatosan készítik, tárcsából az idén 200 darabot ad­tak át. Nemrégiben kezdték el az SK—12-es típusú 12 soros kulti­­vátor gyártását is, ebből 1974. júliusáig 75 darabot szállítanak a gazdaságoknak. A tervezést befejezték és az év utolsó hónapjaiban össze is állít­hatják a folyékony ammóniákat adagoló gép prototípusát. A so­rozatgyártást 1975 elején indít­ják, s 15 darabot készítenek be­lőle rövid idő alatt. A különböző gépek teljesítmé­nyét sokféleképpen lehet fokozni, többek között úgy is, hogy egy­más mellé kapcsolják őket, ily módon növelve a munkaszélessé­get. A gépek összekapcsolására szolgáló szerkezetekből az idén 100 darabot készítenek. Sinus lengőboronából ugyancsak 100 kerül ki Soltról, legnagyobbrészt a szocialista országokba expor­tálják ezt a munkagépet.­ ­ Kétszáz tárcsát készítettek. 0 Fries Boldizsár és Ágoston Béla a kultivátor egyik alkat­részének gyártásáról beszélget. A múlt évi településfejlesztési versenyről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága A közel tizenöt évvel ezelőtt először meghirdetett megyei te­lepülésfejlesztési­­ verseny óta igen sokat változtak annak fel­tételei, a pontozás módszerei. Azt azonban el kell ismernünk, hiszen szerte a városokban, köz­ségekben kézzel fogható bizo­nyítékait találjuk, hogy a ver­seny mindenkori és legfontosabb „mértékegysége” az elvégzett társadalmi munka, illetve annak forintban kifejezett értéke volt. Tegyük hozzá mindjárt ehhez, hogy az összeg­­ évről évre foko­zatosan emelkedett és az elmúlt évben már 193,8 millió forintot tett ki, ugyanakkor az egy főre jutó érték 338 forint volt. Ezek a megállapítások tegnap hangzottak el Kecskeméten, ahol ülést tartott Bács-Kiskun megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsá­ga Tokai László általános elnök­­helyettes elnökletével. A testület első napirendi pontként tárgyal­ta meg az 1973. évi megyei te­lepülésfejlesztési verseny értéke­lését tartalmazó előterjesztést, amelynek Reile Géza, a település­­fejlesztési, műszaki és kommu­nális bizottság elnöke, valamint Szigeti Péter, a tervosztály ve­zetője volt az előadója. A vég­rehajtó bizottság az előterjesztést és az ehhez csatlakozó 1974—75. évi versenyfelhívást elfogadta, s azt jóváhagyás végett a megyei tanács következő ülése elé ter­jeszti. A téma tárgyalásánál je­len volt és felszólalt — a testü­let tagjain kívül — dr. Csáki Jó­zsef, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának munkatársa is. Ezt követően a végrehajtó bi­zottság — Bodor Jenő osztály­­vezető előterjesztésében — meg­vitatta és elfogadta A közoktatá­si és közművelődési intézmények együttműködése a tanuló ifjúság és a felnőttek művelődésének tá­mogatásában című tájékoztatót. A napirendi pont megvitatásá­ban meghívottként részt vett dr. Medgyes Béla, a Művelődés­­ügyi Minisztérium főosztályveze­tő-helyettese is. A testület ülésének további ré­szében tájékoztatót vitattak meg a végrehajtó bizottság tagjai a szocialista munkaverseny-moz­­galom eredményeiről és a kiváló vállalati címek odaítéléséről. En­nek előadója dr. Tóth Imre, a munkaügyi osztály vezetője volt. A végrehajtó bizottság ülése dr. Csenki Ferenc vb-titkár bejelen­téseivel folytatódott, majd Tokai László zárszavával ért véget. g. a *> Megkezdődött is­ a béke- és barátsági hónap Az Országos Béketanács ünnepi ülése Május 9-e, a fasizmus felett aratott győzelem évfordulója alkalmából szerdán az Országos Béketanács ünnepi ülést tar­tott, s ezzel megkezdődött a magyar békemozgalom éven­ként ismétlődő tavaszi országos eseménysorozata: a béke és barátsági hónap. Az ünnepi eseményen — ame­lyet az Újvárosházán rendeztek meg — részt vett és az elnök­ségben foglalt helyet Benke Valé­ria, a Társadalmi Szemle főszer­kesztője és Kállai Gyula, a Ha­zafias Népfront Országos Taná­r megyei és a helyi népfront­bizottságok magyar—szovjet ba­rátsági napokat rendeztek, gaz­dag programmal. A hétfői első összejövetelen P. P. Pataki, a budapesti Szovjet Tudomány és Kultúra Házának igazgatóhelyet­tese ismertette a Szovjetunió bé­kepolitikáját, külkapcsolatait a kecskeméti pártiskolán. Kedden a tudomány és kultúra házának másik igazgatóhelyettese, V. L. Bodnár látogatott a megye­­székhelyre. A szovjet vendéget fogadták a város vezetői. Bemu­tatták neki Kecskemét neveze­tességeit, korszerű új létesítmé­nyeit. Részvételével délután a Fém- és Vasipari Ktsz-nél, este pedig a Magyar—Szovjet Barát­ság Tsz-ben barátsági gyűlést rendeztek. Az utóbbin részt vett Borsos György, a kecskeméti vá­rosi pártbizottság titkára és dr. Mező Mihály, a városi tanács elnökhelyettese is. Tegnap délelőtt Kecskeméten, csának elnöke, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai; Kis­házi Ödön, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke és Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bi­­(Folytatás a 2. oldalon.) a 607-es Iparitanuló Intézetben ifjúsági magyar—szovjet barátsá­gi gyűlésre került sor. Itt O. L. Toscsakov, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának osztályveze­tője ismertette a közelmúltban lezajlott Komszomol-kongresszus munkáját, s a szovjet szakmun­kásképzés eredményeit. Délután Kerekegyházán fogad­ták a szovjet vendéget, aki a Dózsa Tsz-ben, a MEZŐGÉP Vál­lalat gyáregységében,, a Habse­lyem Kötöttárugyár üzemében, majd a községi pártszékházban vett részt a két nép barátságát, a győzelem napját méltató össze­jöveteleken. A fasizmus felett aratott győ­zelem napjáról egyébként vala­mennyi rendezvényen megemlé­keztek. A Szovjetunió fejlődésé­ről, illetve Bács-Kiskun megye szovjet testvérterületének híres városáról, a Krím-félszigeti Jal­táról dokumentumfilmeket mu­tattak be. M­agyar-szovjet barátsági gyűlések 0 Sarlós István ünnepi beszédét mondja. A győzelem napja ontos és találó volt a kór­­"*■ h* kép, amelyet József Atti­­la még 1937-ben, a Tho­mas Mann budapesti felolvasá­sára írott versében a fasizmus­ról adott. „... s az emberségen mint... a rák, nem egy szörny­állam iszonyata rág” — írta a költő. Ekkor kezdett burjánzani Európa közepén a zsarnokság, az elnyomás, akárcsak a beteg sej­tek a rákos daganat környékén, hogy aztán a kór a berlini meg római betegséggócból szétterjed­jen a földrész többi országaiba is. A rák elhatalmasodott, a szervezet, az emberiség erejére szükség volt, hogy egész le­győzze a betegséget. Huszonkilenc éve, 1945. május 9-én , Moszkvában ezer ágyú harminc üdvlövése szólalt meg, Londonban sok éves elsötétítés után minden utcai lámpát, kira­katfényt, reflektort meggyújtot­tak, New Yorkban pedig konfet­tivel, szerpentinnel borított vi­dám tánc járta Manhattan ut­cáin — a győzelem napján vé­get ért a második világháború európai része; Hitler „harmadik birodalma”, a fasizmus történel­mi múlttá lett. Igaz, olyan múlt­tá, amelynek keserű emlékei mindenütt jelen voltak a föld­rész országaiban. Temetők vég­telen sorában pihentek a har­cokban elesett katonák és a légi­támadások polgári halottai, mil­liószámra tóriumokban váltak a náci kréma­fekete füstté a meggyilkolt áldozatok, városok és falvak ezreiben üszkös romok emlékeztettek a fasizmus rombo­lásaira. E­sztendőkön át taposta ná­­rjj ci csizma a szovjet föl­­det, raboltak, dúltak a fasiszták. Több mint húszmillió szovjet ember adta életét azért, hogy 1945. május 9-én a győzel­met ünnepelhesse a világ, mint­egy hetvenezer szovjet várost és falut pusztítottak el részben vagy egészben a nácik, a szovjet nép­gazdaság harminc százaléka meg­semmisült. Az Egyesült Államok külügyminisztériumának egyik 1945-ös kiadványa, a győzelem tavaszának hangulatában fogal­mazott így: „Az európaiak több­sége úgy tekint a Vörös Hadse­regre, mint felszabadítójára. Még nyugaton is azt vallják, hogy el­sősorban a Vörös Hadseregnek köszönhető az európai tengely­­hatalmak szétzúzása.” Azt mondhatja bárki, minek ezeket a már történelmi értéke­léseket újra meg újra megismé­telni, hiszen már nemzedékek nőttek fel úgy, hogy nem is tud­ják, mit jelent a „tengelyhatal­mak” elnevezés — vajon ki em­lékezik még például arra, hogy egy magyar fasiszta miniszter­eln­ök, Gömbös büszkélkedett mindig azzal, hogy ő találta ki a két fasiszta ország szövetségé­nek elnevezésére a „Berlin—Ró­ma tengely” kifejezést... Ám a múlt felidézésére, túl a győzelem napjának 29. évfordulóján, szük­ség van. A múlt, a tegnapi küz­delmek tanulságaiból következik a jelen: a győzelem napjának egyenes, természetes folytatása, a szocialista külpolitika küzdel­me előbb a hidegháború ellen, a hidegháború utáni időszakban pedig a békés egymás mellett élés gondolatának mindennapi gyakorlattá válásáért. A fasiszta támadástól, rab­­lástól és elnyomástól leg­többet szenvedett és fasizmus elleni harcban legtöb­­­bet áldozott ország, a Szovjet­unió állt kezdettől fogva a nem­zetközi enyhülésért folytatott küzdelem élén is. Mert a győze­lem napja után jó ideig csak a Szovjetunióban őrizték meg az egykori antifasiszta koalíció tag­jai közül a fasizmus elleni harc közös alapelveit; a szövetség tő­kés államainak reakciós vezető körei szinte már a győzelem másnapján a szocialista nagyha­talom kijátszására szőttek terve­ket és szerveztek akciókat. A szovjet politika alapja az volt: a háborús győzelem után meg kell nyerni a békét is, a fasiz­mus leverése után az oly sokat szenvedett Európa országainak meg kellett találniuk a békés együttműködés, a szavatolt biz­tonság szilárd rendszerét. Huszonkilenc évvel a győze­lem napja után éppen ennek a gondolatnak a jegyében tevé­kenykednek a szocialista orszá­gok küldöttei a Genfi-tó part­ján, az európai biztonsági érte­kezlet zárószakaszának előkészí­tésén. Ezt az értekezletet pedig, a Varsói Szerződés országai az emlékezetes budapesti felhívás­sal kezdeményezték a békés egy­más mellett élés gyakorlatának világrész-méretű megvitatására és elfogadására. a­z 1945-ös május a fasiz­­mus katonai megsemmi­­­sítése mellett jó néhány országban azt is jelentette: a felszabadult népek hozzáláthat­nak a minden betegség elleni küzdelemben oly fontos meg­előző gyógymódhoz is; a politi­­kai-társadalmi-gazdasági válto­zások, más szóval a szocialis­ta forradalom útjára lépéssel eleve megakadályozzák, hogy a szörnyű kór, a fasizmus, amelyet József Attila a rákkal azonosí­tott, újra felburjánozhassék a földrész testén. A győzelem napja egyúttal lehetőség napja is volt millió meg a millió dolgozó ember előtt, hogy maguk vegyék kezükbe sorsuk kormányát; azon az 1945-ös má­juson virradt fel a Szovjetunió mellett kialakuló szocialista or­szágok hajnala is. G. M. Tovább fejlesztik a termelést a kiskunsági szövetkezetek A Kiskunsági TESZÖV körze­tének harminchét szövetkezete és két társulása elismerésre mél­tóan gazdálkodott az utóbbi években. Így foglalt állást a szö­vetség küldöttgyűlése, amelyet a napokban tartottak meg Kiskun­halason. A kiskunsági szövetkezetek a fagy, az aszály, a jégverés elle­nére általában teljesítették, sőt túl is szárnyalták termelőirány­zataikat. 1973-ban átlagosan 12,4 százalékkal emelkedett a szövet­kezetek termelési értéke. Egy hektár termőterület 17 ezer fo­rintnál magasabb átlagán belül a közgazdasági adottságtól, a ter­melés színvonalától függően azonban elég jelentős az elté­rés. Zsanán 3317 forint az egység­nyi terület termelési értéke, a tompás Kossuth Tsz-ben ennek a tízszeresét, a 33 ezer forintot is meghaladja. A legmagasabb a rémi Dózsa Tsz-ben, ahol ta­valy négyezer forinttal emelke­dett és elérte a 46 482 forintot egy hektár terület termelési ér­téke. Számottevő az eredménye a jánoshalmi szövetkezeti közös vállalkozásnak, valamint a Jó­kai Tsz-nek, amely a múlt évi sikeres gazdálkodásáért megkap­ta a Kiváló szövetkezet címet. Ugyanerre a rangra emelkedett a városellátó kertészetét céltuda­tosan fejlesztő kiskunhalasi Vö­rös Október Termelőszövetkezet, továbbá a soltvadkerti József At­tila, a mélykúti Új Élet, a tom­pai Kossuth, a kelebiai Rákóczi Csillaga és a kiskunhalasi Vörös Szikra Tsz. A kiskunsági termelőszövetke­zetek, közös vállalkozások va­gyona számottevő. Egy eszten­dő alatt kereken kétszáz millió­val gyarapodott és a múlt év végére elérte az 1,4 milliárd fo­rintot. A kiskunsági szövetkeze­tekre, társulásokra továbbra is jellemző, hogy bevételüknek a zöme az alaptevékenységből szár­mazik. A növénytermelés, állat­­tenyésztés, valamint az ezt kie­gészítő keveréktakarmány-ter­­melés korszerűsítésére tavaly 122,9 millió forintot, az előző évhez képest 20 százalékkal töb­bet tettek félre. A megnövelt fejlesztési alap arra utal, hogy a kiskunsági szö­vetkezetekben az idén és a kö­vetkező esztendőkben nagyobb arányú beruházást valósítanak meg. A termelés fejlesztésén kívül a gazdaságok növelték a biztonsági alapot. 1973-ban pél­dául több mint 33 milliót tarta­lékoltak erre a célra. A szövetkezetek termelő esz­közeinek kihasználása általában kedvező. Jó példa erre a traktor­üzem, ahol körzeti átlagban egy év alatt 6,3 százalékkal emelke­dett a műszaktelj­esítmény. Ez főként az erőgépek nagyobb ará­nyú foglalkoztatásával és a ma­gasabb teljesítőképességű trakto­rok, munkagépek felhasználásá­val magyarázható. Tavaly 7,3 százalékkal növel­ték a kiskunsági gazdaságok a tehergépkocsik számát, a műszak­­teljesítés viszont 5,4 százalékkal nőtt. A szállítójárművek kihasz­nálása tehát nem érte el a szük­séges mértéket. Ugyanez a meg­állapítás vonatkozik a kombáj­nokra. Ez utóbbiak leggazdaságo­sabb felhasználását még nem minden szövetkezetben tudták megvalósítani. Esetenként a gaz­daságosan nem javítható munka­eszközök selejtezésétől is húzó­doztak, ami tovább rontotta az eredményt. A jövőben a szövet­kezetek bátrabban­­ folyamodnak ehhez a szükséges eljáráshoz. K. A. 0 Fazekas Bálint, a területi szövetség elnöke ismerteti a küldött­­gyűlésen a szövetkezetek gazdálkodási eredményét.­­ Az egyik jelentős beruházás a kiskunhalasi Vörös Október Tsz kertészetének virágháza. (Pásztor Zoltán felvételei.)

Next