Petőfi Népe, 1980. november (35. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-18 / 270. szám

4 ] PETŐFI NÉPE • 1980. november 18. Otthon magánerőből Építkezők gondjai Tiszaalpáron Kopaszodnak a fák a kőműves kezét vö­rösre csípi a hideg a szerszámon, de ahhoz jobban össze kell szedni magát az időjárás­nak, hogy az építőket visszavonulásra kény­szerítse. Ki kell használni minden órát még novemberben is, hiszen a lakosság igényei­nek kielégítéséhez így is rövid a 365­ napos esztendő. Igaz ez itt, Tiszaalpáron és a me­gye más településein is. Százhatvan lakás Biczók Mihály vt­-titkártól megtudom, hogy az V. ötéves tervben 160 lakást hoztak tető alá a nagyközségben, valamen­­­nyit magánerőből. Egyébként­­ Al­­páron a felszabadulás óta mind­össze két otthont létesítettek cél­­csoportos, állami beruházással Jelenleg húsz, 300—400 négyszög­­öles családiház-telket kínál a ta­nács a lakosságnak, szögölenként 130—180 forintért. Akik szövetke­zeti társasházat szeretnének, Béke parkban még kilenc portá­l közü­l válogathatnak. Ezt a kor­szerűbb építési formát alacsony, 32 ezer forintos telekárral támo­gatják. Víz, villany mindenütt van. Újabban maga a tanács érté­­■­kesíti a házhelyeket — tájékoztat Barton András műszaki előadó —, hogy így kevesebb utánajá­rással a vásárlók nevére kerül­hessenek. A részletrefizetés előtt így sincs­ akadály. Az építési en­gedélyek kiadására nem panasz­kodnak a­ faluban­. Úgy tűnik, "a tanács megteszi a tőle telhetőt a lakosság érdekében Irány: a négy világtáj Am ennek ellenére épp elég gondjuk-bajuk van az építkezők­nek. Ahányan vannak, anyagi és egyéb lehetőségeiktől függően, annyiféleképpen igyekeznek bol­dogulni. Haticza János, a BÁCS­­ÉPSZER helyi lakatosüzemének művezetője meséli: — Az Árpád Fejedelem Lakás­­szövekezet tagjaiként fogtunk hozzá a Béke parkban a négy la­kásos ház építéséhez. A telekkel semmi gond nem volt, megkap­tuk ötvenévi használatra, olcsón. A tervet úgy adaptáltattuk, hogy kevesebbe kerüljön, és így csak 13 ezer 500 forintot fizettünk ér­te. Eddig minden rendben. Csak­hogy kivitelezőt nem találtunk. Az itteni tsz-építőbrigádok nem képesek egy ilyen munkát nye­reségesen elvégezni, ezért nem vállalják, kisiparos meg azért nem, mert egy négylakásos, eme­letes ház neki túl nagy fa a fej­széjéhez. Emiatt két évig álltunk Közben a négy tulajdonosjelölt közül hárman kicserélődtek. Ta­valy Vancsura Pista hozta meg a szerencsénket, amikor belépett a szövetkezetünkbe. Elhatároz­tuk, hogy Barton Bandi műszaki irányítása mellett saját kivitele­zéssel építjük fel a házat. Azután István éjjel-nappal anyagok után járt. — Több ezer kilométert autóz­tam, mire összejött az építőanyag — állítja Vancsura István gyógy­szerész — Budapesten, Békéscsa­bán, Dunaújvárosban, Szegeden, a négy világtáj minden jelentő­sebb településén jártam. Sajnos, az anyagbeszerzésnél semmi előnyt nem élvez a szövetkezeti lakásépítés. A TÜZÉP-telepekkel köthető anyagbiztosítási szerződés pipariagót ér. Az a tapasztalat, ha van borravaló, van anyag. Ha nem „tejel" a kuncsaft, mehet haza üres kézzel. Mit ér a hitellevél ? nem érdemes vásárolni. Mi a cse­repet például Csépáról hoztuk, de még így is olcsóbb volt, mint ha itthon, az­ ÁFÉSZ-telepen vesszük meg. Örök élet, meg egy nap Varga Ferenc, a háziipari szö­vetkezet elnöke kisiparossal épít­tet Családi házat. Felesége révén 200 ezer forintos egészségügyi köl­csönhöz jutottak. Eddig már 150 ezer forint munkabért fizettek ki, pedig a szakipari munkák egy része még hátra­­van. Október vé­gén be kellett volna költözniük az alku szerint... A garázsban lakva várják a befejezést. Dicsé­rik a csongrádi TÜZÉP-telepet, ahonnan szerződéses alapon vá­sárolták a faanyagot. (Bagi Ferenc a kecskeméti teleppel* kötött szer­ződést, de kénytelen volt más­honnan megvenni az anyagokat, mert azóta sem kapott egy sor­nyi értesítést sem. Vancsuráák hogyan is jutottak téglához fen­nek a telepnek a segítségével?) Kása Béla, a BÁCSÉP házgyá­rában hiddarukezelő Ahányféle anyag annyi vidéki helyről szál­lította haza., (Szabó Lajos,, a Kis­kunfélegyháza és Vidéke ÁFÉSZ helyi telepének vezetője hossza­san, sorolja az idei hiánycikkeket. A szerződött tégla­ felét, a kőpor egy­harmadát, a betongerenda egynegyedét, a béléstesteknek alig több, mint felét, a fenyő­árunak pedig ötven , ’százalékát sem kapták, még.) . — Az alapozáson és a tetőszer­kezet elkészítésén kívül ketten a feleségemmel építettük föl a há­zat — hallom Kása Bélától — Pár éve melléképületét csiháltam, egyedül, eddig abban laktunk. Gondoltam, ha a kicsi sikerült. Sikerülni kell a nagynak is. A hi­degburkolástól az üvegezésig mindezt az én m­­unkám itt. A száz­­ négyzetméternél nagyobb alapte­rületű ház eddig 220 ezer forint­ban van. Persze kölcsönt vettünk föl. Lehet, hogy a kőműves szeb­ben fölhúzta volna a falat, de így is ,örök élet­, meg eg­y nap ez a ház. Gyakran éjszaka dolgozott a házán" Kása Béla, Verítéke hul­lott minden téglára. Nekem na­gyon tetszik a­ példája A. Tóth Sándor — Az OTP-hitellevél, amit anyagvásárláshoz adnak ki, a je­lenlegi formájában nekünk, vi­dékieknek nem jó — vélekedik Haticza János. — Azért­, mert egy meghatározott vállalatnál való beszerzéshez töltik ki. Ha ott nem kapjuk meg a keresett árut, ak­kor például az Alföldi TÜZÉP helyett­­ nem mehetünk­­­ a hitelle­véllel ÁFÉSZ-telepre, m­ert­­ ott nem érvényes. Újra be kell utaz­ni Kecskemétre, s újat kérni. Az utazgatásból volt már épp elegünk! Az OTP tizenkilenc­­féle­ dokumentumot kért a hitel­­szerződés megkötéséhez. Előfor­dult, hogy ,*egy nap­­ háromszor­­négyszer fordultunk a megyeszék­hely és a falu között, mert hol ilyen, hol olyan hiányosságot fe­deztek föl, a papírjainkon Az­ a­­ baj, hogy nem mondják , m­eg előre, mi minden kell. És sokáig tart, amíg a szerződéskötés után megnyitják a hitelszámlát. Hát nó napig kellett várnunk. Nem akarom bántani az OTP-t, mert­ mindig nagyon udvariasan bán­nak ott, az emberrel­, és kedvező az egyszáz­alékos­ karnak!.. a 340 ezer forint kölcsön lakásonként,, a 35 éves törlesztési idő,­ de egy­­­szerűbbé kellene tenni az ügy­rendjüket. Mert akinek nincs­­ ko­csiig, az hogy utazzon egy nap hároms­or Kecskemét­re , j ® Pedig ütni kell­­ a vasát,­­mert fenélkül lassan halad elől­e az ügy. — Érdekesek az árak is — szól Vancsura István.. — AFÉSZ-től Kecskeméten igen. A Sparon nem? A négylakásos, " szép ház már tető alatt áll. Júniustól november közepéig csináltak meg mindent, a tavaly novemberben elkészített alapon kívül. Han­cza János idézi vissza az eseményeket: — A két társunk Benkő Lajos autószerelő és Róza Sándor mér­­legkészítő. Ők­­­ sem értettek­­ az építőmunkához, mi sem, de meg­tanultuk a zsaluzást, a falazást és a betonozást is. Eg­y-egy munka­folyamat megkezdéséhez fogad­tunk csak­­ szakembereket, aztán mi magunk folytattuk. Rengete­get dolgoztunk június óta. Segí­tettek rokonok, barátok is A. Benkó Lali cége kedvezményes fuvarokkal: segített Nagyon lé­nyeges a közös építkezésnél, hogy a társak­ közt jó kapcsolat ala­kuljon ki, mert széthúzással sem­mire sem jutni. —­ Nagyon sok idő kell a saját, erős­­ építkezéshez — állapítja meg­ a gyógyszerész. — Nem tu­dom, az illetékesek gondoltak-e rá, hogy esetleg, valamiféle pót­­szabadsággal támogatni kellene azokat, akik így teremtenek ott­­hont­ maguknak, s ezzel terhet vesznek le az állam válláról.­­ A művezető egy dolgot­­ igazság­talannak tart. — Ha én , Kecskeméten, vagy egy kiemelt községben építek, jogosult lennék m­unkáslakás­­építési támogatásra, ami kilenc­ven ezer forint. De itt, Alpáron, nem vagyok jogosult. Ezt­­ nem értem,' hiszen itt' is épít ,olyan­­ tagja 'vagyok a munkásosztály,­­íjak, mint m­áshol, lennék.. Mért érdemelnék" előnyt, ha­­ beköltöz­nék a városba, ,és ott növelném a lakásépítési gond­okat?" Hat­czáék sok pénzt m­egtitkárí­­tottak eddig a saját munkájuk­kal.. Bíznak benne­, hogy jövőre beköltözhetnek, de látják­­ a még; le­k­ü­zd­end­ő a­ka­dá­ly oka lt­, ,í MüMCAHErrin Manyos§ápok, mulasztások Üzemi balesetek szomorú krónikája Visszatekintve az elmúlt esztendő egyik statisztikai­­ kimutatására, megdöbbentő számadatokat találunk: Az országban több mint 108 ezer csonkulással, súlyos, illet­ve könnyebb sérüléssel járó, valamint 461 halálos kimene­telű üzemi baleset történt. S mindehhez sajnálattal hozzá kell tennünk, hogy Bács-Kiskun igen „előkelő” helyen vég­zett e szomorú ranglistán. Több ezer munkahelyi balesetet számláltak megyénkben tavaly, amelyek közül IS volt tra­gikus kimenetelű. Idei tapasztalatok Éppen eg­y esztendeje, hogy új munkavédelmi "kormány­rendelet" lépett hatályba, s így a felszaba­dulás óta,először határozták meg min­iszterta­nács­i szinten a mun­kavédelem alap- és keretkövetel­ményeit, a maguk teljes komp­lexitásában. Az új rendelet be­vezetése arra utal, hogy a mun­kavédelem társadalompolitikai je­lentősége egyre nő,­s a technikai haladás, a gazdasági változások megkövetelik a munkavédelmi előírások tartalmának és szerke­zetének folyamatos korszerűsíté­sét. • Milyen változások történtek az eltelt egy év során ? Milyenek az idei tapasztalatok Bács-Kiskun megyében az üzemi balesetek szá­mát és okait illetően?­— kérdez­zük Gergely Imrétől, a­­ Szakszer­­vezetek Megyei Tanácsa munka-, védelmi osztályának vezetőjétől. Az első kilenc hónap kimuta­tásai szerint, 3207.­.üzem­­i baleset történt megyénkben, ami kétszáz­ötvennel kevesebb mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában Mindez jórészt az új munkavá­­­­d­elmi rendelet­ bevezetésének kö­szönhető, s annak a törekvésnek, amely egyre nagyobb jelentősé­get tulajdonít­­ a megelőzésnek, mind az ipari, mind a mezőgaz­dasági üzemekben. Sajnálatos azonban, hogy e csökkenéssel el­lentétben nőtt a súlyos, életveszé­lyes, csonkulással, vagy bénulás­sal járó, illetve halálos kimene­telű balesetek száma. — A szerencsétlenségek okait hosszan lehetne sorolni — mond­ja az­ osztályvezető. — A munka­­szervezés vagy a munkavégzés el­lenőrzésének hiányosságai, a munkafegyelem lazasága, az it­tasság, a védőfelszerelések, védő­eszközök mellőzése, a veszélyér­zet hiánya ... Évről évre ezek­ a legtöbb baleset okozói, s meg­szüntetésük, kiküszöbölésük nem megy egyik napról a másikra. — A veszélyérzet hiánya ... Itt a fiatalabb korosztályra gondol? — Igen, többnyire rájuk jellem­ző. De közrejátszik az ő esetük­ben­­ a tapasztalatlanság, a korral járó nyugtalanság, meggondolat­lanság is. Szomorú, de az az igaz­ság, hogy a balesetet szenvedtek 35—40 százaléka harminc éven aluli fiatal. Száguldozás unalomból tet?— Elmondana egy konkrét ese­­ t Júliusban történt például, hogy a Kőolaj- és Földgázbányá­szati Válla­lt szanki üzemében, egy 15 éves szakmunkástanuló és egy 17 éves szerelő javítottak egy UAZ gépkocsit. Amikor elké­szültek a munkával, nem volt más dolguk — ’yanis felügyelet nélkül voltak hát gondoltak egyet és­ slu­­s híján rövid­re kötötték , '­ik megjaví­tott jármű , majd furi­káztak egy­­­­ lep terüle­tén. Jogosít. szetót gya­korlattal pe­ ikőjük sem rendelkezett. unaloműzés­nek” az lett , hogy teljes sebességgel belerohantak egy­­ jó­kora betonprizmába. Az egyik fiú agyrázkódást, a másik sípcsonttö­rést szenvedett, s csak a véletlen szerencsén múlott, hogy nem vég­ződött tragédiával e kaland. — Milyen mulasztás terhelte ebben az esetben az üzemet? — Mindenekelőtt, a munkavég­zés ellenőrzésének a hiánya. To­vábbá a munkavédelmi rendele­tek előírják, hogy az üzem terü­letén gépjárművet csak jogosít­vánnyal, s külön üzemi igazol­vánnyal rendelkező emberek­ ve­zethetnek. Ilyen igazolványa azonban senkinek sem volt Szán­kon,­­abban az időben. • Halálos zuhanás Az SZMT munkavédelmi osztá­lyán „fekete" dossziék őrzik az üzemi balesetek szomorú króni­káit, a jegyzőkönyvek, fénykép­­felvételek, dokumentumok soka­ságát. Íme egy közülük: Tóth Já­nos villanyszerelő balesetének ügye. Történt a Kecskeméti ME­ZŐGÉP Vállalat központi gyárá­ban, 1980. március 12-én. Ezen a bizonyos napon, munka­idő után néhány dolgozó bent­maradt túlórázni az üzemben, közöttük a 39 éves Tóth János is — derült­ ki a jegyzőkönyvekből. — Arra kaptak feladatot, hogy a műhely fénycsőarmatúráit sze­reljék le, tisztítsák meg és he­lyezzék vissza. Lényegében már az elején elkezdődött a szabályta­­­­lanságsorozat, ugyanis a főmű­vezető nem határozta meg a mun­kavégzés módját, s nem gondos­kodott annak ellenőrzéséről sem Ezért a túlórázók úgy döntöttek, hogy nem létra, hanem emelővil­lás targonca segítségével végzik el a munkát, holott egyikőjük sem rendelkezett a munkagép kezelé­sére jogosító igazolvánnyal. targonca villájára egy vaskonté­­­nert helyeztek — amelynek ol­dalmagassága mindössze 28 cen­timéter volt —, s ebben állva szerelték a fénycső armatúrák fe­delét. Ludvig László, a targonca ve­zetője, így emlékezik az esetre: — Tóth János visszahelyezte az­ egyik armatúra fedelét és szólt, hogy süllyeszthetem az emelővil­lát, vagyis a konténert, amelyben állt. Körülbelül másfél-két méter magasságban lehetett a villa, amikor egy koppanásra lettem fi­gyelmes. Emlékszem, szaktárs felkiáltott, hogy Mátyás „oda­nézz!” Először a­­ konténerre néz­tem, azután le a betonpadozatra, s ekkor láttam meg, hogy Tóth János ott fekszik mozdulatla­nul ... A kétcsaládos­­ villanyszerelő a zuhanás következtében súlyos fej­sérülést szenvedett, s a kórházba szállítást követően meghalt, baleset oka: szabálytalan munka­­ végzés. „Emelőgéppel személyeket emelni csak az arra a célra ter­vezett és­­ munkavédelmi minősí­téssel ellátott szerkezettel sza­bad " — olvasható a jegyzőköny­vekből. A baleset kivizsgálásakor feltárt hiányosságok miatt, személyt felelősségre vontak, több és súlyos fegyelmi büntetésben ré­szesültek a vétkesek. Koloh Etek (Folytatjuk) Arany-e a majsai Jonathán? A kérdés mellé tolakszik néhány számadat. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú 28 hektár híján 10 ezer hektáros szö­vetkezet földjének aranykorona-értéke átlagosan 9 és 15 között van. A meglehetősen alacsony szortiment mellett ta­lálni olyan területet is, ahol az aranykorona-érték csupán kettő. Dr. Vedres Ferenccel, a terme­lőszövetkezet elnökével silabizá­­lunk az akkor még szakszövetke­zet 1968-as mérlegbeszámolójá­ban. Tizenkét évvel ezelőtt az árbevétel 9 millió volt, a terme­lési érték nem­ haladta meg az 5 milliót, a tiszta vagyon sem­r volt több 10 milliónál. A szak­­szövetkezet akkor 927 ezer forint nyereséggel zárta­­ az­­ esztendőt. A tavalyi árbevétel már 401 millió forintra nőtt és 241 millió forint közös vagyonnal rendelkeztek. A nagy számok mellett szerénynek tűnik a 9 milliós eredmény, de ha hozzávesszük, hogy a boglári Sza­badság Tsz-szel történt egyesülés elvitt 20 milliót, akkor már jobb képet kapunk. Alakulnak az idei zárszámadás adatai is. Jóllehet néhány hektá­ron még kint van a szőlő, de a megtermett jaVak­ nagy része már biztos helyen van. E rendkívül kedvezőtlen esztendőben elége­detlenek lesznek a majsaiak, ha­­ eredm­­ényük nem haladja meg a 22 millió forintot. Az elnökkel­­ való beszélgetés témája a szakszövetkezetből szö­­­vetkezetté fejlődésnek, alakulás­nak vizsgálata. Úgy mondja, m­íg szakszövetkezet voltak, egyik leg­nagyobb feladatuk volt a közös erősítése úgy­, hogy közben jelen­tősen támogatták a háztájit. Ma sincs másképp, mert most ...is ugyanúgy gazdálkodnak, azon az úton­­ haladnak, amelyen néhány ével ezelőtt elindultak. Hogy mennyire komolyan ve­szik a háztájit, arra egy jellemző­ adat. Az onnan kikerülő javak értéke meghaladja­­ a 100 millió­ forintot. Tizenötezer sertés, 800 hízott marha, 30 ezer máj.­ba, 20 ezer pecsenyeliba nevelődik éven­te a gazdák óljaiban. Emellett leadnak 2,5 millió liter tejet, millió tojást és előállítanak, meg­­­termelnek 3 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt Mindezt úgy, hogy nemcsak Majsa ellátását biztosítják, hanem lesleg jut a megye, jelentős fe., az­­ ország egyéb településeibe is. Hogy ne legyen gond a háztáji takarmán­­nyal történő ellátásával, erről öt bolt gondoskodik. A szövetkezet szervezi meg a termékek felvá­sárlását, értékesítését. Régen törekednek arra hogy a megtermelt javakat teljes verti­kumban dolgozzák fel. Ilyen meg­­okolásból épült a baromfivágó, sőt ily­en céllal létesítették a ko­­nyakosmeggy-gyártó­ üzemet is. A négy éve létrehívott egység­é­ben százhuszan dolgoznak. Ter­­melési ért­ékük meghaladja a 70 millió forintot. Évente 400 tonna gondosan csomagolt *konyakos meggy kerül ki az üzemből. Nemcsak a hazai piacon keresett ez a termék, jut belőle külföldre is. Legutóbb egy japán és egy svájci cégnek szállítottak köz­­megelégedésre. Ha kihasználják a kooperáció adta előnyöket — mondta az­ el­nök — kedvezőtlen időjárási vi­szonyok között sem­­ érheti őket meglepetés. A szőlőt például Középmagyarországi Pincegazda­a­sággal, a helvéciai és a Kiskun­­halasi Állami Gazdasággal közö­sen dolgozzák fel. A pincegazda­ság segít, a beruházásban, Helvé­cián ,palackozzák a majsai Homo­­kon termő szőlő levét, pedig technikai segítséget Halastól kap­nak: helikoptert, feldolgozó­t,­­­és betakarító gépeket, mindig amire szükség van. A 300 hektár fűszerpaprika, a 100 hektár paradicsom, az 50 hek­tár káposzta, a 120 hektár burgo­nya és a 150 hektár vegyes zöld­­ség adja az alapot a nyáron fel­avatott korszerű élelmiszer-szárí­tónak. Az üzem alig néhány hó­napos ténykedés alatt - többek kö­zött 1100 tonna paradicsompapri­­kából több mint 80 tonna értékes valutát érő­­ paradicsompaprika­kockát állított elő. A csak nyugati exportra termelő üzemből az­ el­ső tételek már útra keltek a nyu­gatnémet, angol és amerikai pi­acra. Szóba került az oly sokat vita­tott fűszerpaprika ügye is. A maj­­saiaknak az az álláspontjuk, hogy ezt a növényt csak akkor érdemes termelni, ha a kiváló minőséget biztosítani tudják. Ennek­ egyik előfeltétele a gondos agrotechni­kai bánásmód mellett a kézi sze­dés. Egy-egy táblát szükség sze­rint háromszor, négyszer is meg­szednek. Mindig csak a tökélete­­sen bepirosodott, magas színtar­­talommal bíró csövek kerülnek a gyűjtőkasba. Speciális házi mód­szerrel érlelik a csöveket. Itt a színanyag tovább gazdagodik, s ami a szárítás­­ szempontjából rendkívül fontos, jelentősen ve­szít a fűszernövény a víztartalmá­ból. Nem panaszként mondják a majsaiak, de említik, hogy jól­lehet sokat beszélünk a minőség­ről, de akkor, amikor skerül a piros aranynak átadásra való, mindez már nem tükröződik az ár­ban. Arany-e a Jonathán Majsán? — tettük fe a kérdést a címben. Egy ami biztos, az ott folyó munka a biztosítéka annak, hogy a meg­termelt javak nagy része, ha képletesen is, de arannyá vélik. Arannyá úgy, hogy javarészt részelnek belőle az ott dolgozók, több mint ezerháromszázan, de jut belőle az ötszáz részes műve­­lőnek és a kilencszáz nyugdíjas­nak, is.­­ Szabó Pál Miklós

Next