Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-20 / 116. szám
BÁCS-KISKUN TELEPÜLÉSEI, LAKOSSÁGA (EL) Falun rosszabb? A központi körzetek és az északi, északnyugati területek általában dinamikusabb fejlődésére utaltam a Bács-Kiskun népességének alakulását vizsgáló sorozatom első közleményében. Szabolcs lakossága — például — több százezerrel nőtt az elmúlt fél évszázadban, a most megyénkhez tartozó tanyákon, falvakban, városokban viszont annyian élnek, mint 1930-ban. Munkahiány vagy kedvetlenség? A nyersanyagokban, munkalehetőségeiben gazdag iparvidékek vonzása csak részben magyarázza a lakosság elvándorlását, a csekélyebb népszaporulatot. A mellékelt grafikonra pillantva azonnal föltűnik: mind többen élnek városainkban. A mezőgazdaság szocialista átszervezése előtt 162 ezren laktak a városi szervezetű településeken, a legutóbbi népszámláláskor 230 ezren. A növekedés üteme megközelíti az országos átlagot. , A kívánatosnál csekélyebb községek népességmegtartó ereje. a A nagyüzemi gazdálkodás kezdeteitől fogy a lakosság. Természetes, hogy a gépesítés, a táblásítás sok munkáskezet fölszabadított. A világon szinte mindenütt apasztja a mezőgazdaságban dolgozók számát a technikai előrehaladás. Nincs abban semmi rossz, hogy az új ipari üzemek elsősorban a falvakból toborozzák állományukat. A városiasodás jellemzi a hasonló fejlődési szakaszhoz érkező országokat. Sajnos, nálunk politikai, gazdaságpolitikai hibák helyenként és időnként meneküléssé torzították a természetes folyamatot. Lehet három várossal kevesebb? Megdöbbennék, ha három évtized alatt elfogyna az utolsó szálig Baja lakossága. Álmélkodnánk, ha Kiskunhalas népe fölkenekedne és másutt keresné boldogulását. Újságcikkek tucatjai, vizsgálatok százai foglalkoznának azzal, ha Kalocsa utcái, terei rövid idő alatt kiürülnének. Elgondolkoztató: csak mostanában nyugtalanítja az illetékeseket, hazánk arányos fejlődéséért jó patriótaként magukat felelősnek érzőket, hogy 1949-től napjainkig az említett három város összlakosságával fogyott Bács-Kiskun száz falva. Elnéptelenedésük ijesztőbb az országos arányoknál. Az 1970-es és az 1980-as népszámlálás között hazánkban négy százalékkal csökkent a falvak lakossága, a megyében héttel. Miért érzik rosszul magukat tízezrek? Miért nem bíznak kisebb, nagyobb községük jövőjében? Miért vállalják a költözködés fáradalmait, a beilleszkedés kellemetlenségeit? Mivel a legutóbbi években minimálisra zsugorodott az elvándorlás, először a múltra akartam vonatkoztatni a kérdéseket. Végül is pontosabbnak véltem a jelenidejűséget. A falvak kétségtelenül látványos gyarapodása, a létfeltételek javulása, a kereseti lehetőségek vonzása ellenére még mindig csak kényszerből maradnak sokan már megszokott községben. (Képtelenek a drága városi lakások megfizetésére, a háztáji jövedelme nélkül nem tudnának megélni, gondot okozna elhelyezkedésük.) Nagyház vagy kisgyerek? A bizonytalanság önmagában nem indokolhatná azonban, hogy jóval kevesebb gyerek születik a falvakban, mint a hat nagyobb településen. A városokban sokkal több albérletben élő vállal gyereket, mint a községekben. Igaz, jó néhányan éppen a régóta vágyott otthon megszerzését szeretnék gyorsítani a „gyerek-érvekkel”, vagy a hiányzó „indulási összeget” pótolni az ígért apróságokkal. A falun építkezők túlnyomó többsége számára semmilyen előnyt nem jelent a gyerekszám. Semi előbb, sem olcsóbban nem juthatnak lakáshoz — néhány kivételtől eltekintve — akiknél egy vagy több apróság szépíti az életet. A kicsinyek fölnevelésében is kevésbé számíthatnak a közösség segítségére. Az 1980-as statisztikai évkönyv szerint csak minden harmadik községben működik bölcsőde. Igaz, az igény is jóval kisebb, feltehetősen a hagyományos életforma, a nagyobb távolságok miatt. Már minden faluban van óvoda, ám kevesebb gyerek helyezhető el ezekben, mint a városiakban. Minél többször közvetlenül,közvetve beszélgetek hasággal foglalkozókkal, mezőgazainál bizonyosabb vagyok abban, hogy éppen a falviak, a jólétet jelentő tárgyak viszonylag könnyű megszerezhetősége tart vissza sok családot a számbeli gyarapodástól. A szülőket, nagyszülőket elhódítja a munkavaluta növekvő értéke. Falun az idő ma sem pénz, csak azt számolják: ennyi és ennyi hajtással meglesz a kocsi, a ház, az unoka lakása. Kegyetlen munkával gyötrik magukat az évszázadokon át reménytelennek látszó anyagi fölemelkedésért. Azt szeretnék, ha gyerekük és az ő gyereke már készen kapna mindent. Ha egy szülő nem tudja egy két éven belül önálló lakáshoz segíteni asszony lányát, (házhoz) bizony pirulhat Elég egy két gyerek — győzik meg magukat a fiatal házasok — „nekik mindent megadhatunk”. Miért a bajai járás? Tudati tényezők, szemléleti ficamok is vétkesek abban, hogy míg városainkban többen születnek, mint az elhalálozottak, negyvennégy községben kevesebb új honfitársunk nevét írták az anyakönyvbe, mint ahányan itthagyták ezt a földi világot Így adódhatott elő, hogy míg a lakosságszámhoz viszonyítva a két népszámlálás között a városok természetes szaporodása 5,6 százalék, a falvaké csak 0,8 volt Bács-Kiskunban. A sorozat következő cikkében arra próbálok feleletet találni, hogy miért életerősebb a kecskeméti, a kiskunhalasi járás, megyeszékhely környéke a bajai, a a kiskőrösi, a kalocsai járásinál. Még leírni is rettenetes: Bácsborsódon tíz esztendő alatt kétszázhuszonháromszor tartottak névadót, vagy keresztelőt és ötszázhússzor kondult meg a temető gyásahanaingja, Heltai Nándor • A grafikon szemléletesen mutatja: a községek lakosságának csökkenése miatt élnek kevesebben megyénk területén, mint négy évtizede. MINDENNAPI ÉLETÜNK Somodi Balázs útjai Somodi Balázs tíz éve élt egyedül a tanyáin, mióta a felesége egy tavaszi napon özvegyen hagyta, éppen, mikor virágzani kezdtek a barackfáik. — Elmegyek, Balázs! Az öreg bólintott. Két hónapja nyomta már akkor az asszony az ágyat, s az orvos hiába csinált is akármit, napról napra rosszabbul lett. — Aztán vigyázz magadra! Majd találkozunk. Somodi megfogta az asszony kezét, és gyengéden megszorította, ötven évvel ezelőtt tett így, amikor először megmutatta hova akarja őt hozni neki. A temetés után a fia is meg a lánya is hívta, hogy menjen be a városba lakni, de ő nemet mondott. A gyerekek ismerték már, s tudták, hogy amíg maga nem akarja, minden hiába. Így aztán Somodi Balázs kint lakott téren-nyáron a Bujdosó dűlőben. De minden héten kétszer bekerékpározott a Már nem hozott a’ut piacra. eladni, venni meg minek vett volna, mindene megtermett, csak éppen körüljárt az árusok közt. — Hogy mint kel a portéka — felelte, ha arról kérdezték, mire kíváncsi. A piaci körséta után mindig elment a temetőbe. Megöntözte a virágokat, kiszedte a frissen kelt gyomot, s közben beszélt. — Szép ám a zöldiborsó ára... — A krumplié meg lement ... — Otthon kezd érni búzás körte, amit úgy szerettél ... Aztán felült a biciklire, és hazakerekezett. A nyolc kilométert kényelmesen tette meg, fél órába is telt, mire hazaért. Néha-néha találkoztunk, s elbeszélgettünk. Legutóbb gyalog jött velem szemben a dűlőn. — Hát a masina, Balázs bácsi? Legyintett. — Csak nem romlott el? A bal lábára mutatott. — Ezzel van baj. Nem hajlik két hét óta. Azzal ráütött, mint valami rosszalkodó kölyökre. — Nem jobb volna mégis a kerékpár? — ’Sz mondom, hogy nem hajlik. Nem tudom hajtani a pedált. — És gyalog jó? be — Gyalog megy magától, tudom csapni, így a nincs benne furfang, mint biciklizéskor — felelte nevetve. Sokáig néztem utána. Jócskán bicegett. Tudtam, hogy két és fél óráig tart az útja oda is, vissza is. De tudtam azt is, hogy míg „be tudja csapni” a lábát, hetvenöt évesen is megteszi hetenként kétszer az útját a tanyáról a piacra meg a temetőbe, hogy elmondhassa, mit kérnek a zöldborsóért. Tóth Tibor Alkatrészgyártó kisiparosok Az idén alakult AGROTEK Vállalat nagy erőfeszítéseket tesz a mezőgazdasági gépalkatrészellátás javítására. A munkát az alkatrészhelyzet felmérésével kezdték; az eredmény nem túlságosan biztató, mivel több — mindenekelőtt külföldi eredetű — mezőgazdasági jármű és gép egyes cseredarabjaiból lényegesen többre lenne szükség. Az évente mintegy 7 milliárd forintos hozzávetőleg alkatrész-forgalmazás százezer cikket érint. Ami hiányzik, lényegében csak töredéke ennek: ötezer alatt van a csak nehezen beszerezhető alkatrészek száma. Ám ezeknek több mint fele tartósan hiányzik a telepekről, az üzletekből. A külkereskedelmi joggal rendelkező AGROTEK Vállalat külföldi vállalatokkal, gyártókkal a szoros kapcsolatot alakított ki és rendszeresen közli az alkatrészigényeket. Azokra a cikkekre, amelyekre nem sikerül gyártási fedezetet biztosítaniuk, itthon keresnek vállalkozót. Az idén mintegy 900 millió forint értékű alkatrészt gyártanak majd a hazai üzemek, szövetkezetek, kisegítve ezzel az alkatrész-forgalmazókat. A termelőszövetkezeteik 30—40 gépipari melléküzemága közik a legkeresettebb és foglaligen gyakran hiányzó cseredarabok előállításával. Az idén a kisiparosok is bekapcsolódtak ebbe a programba. A fővárosban és vidéken már 20 jól felszerelt műhellyel rendelkező kisiparos látott hozzá a méreteiben kisebb, ám minden esetben nagy fontosságú alkatrészek sorozatgyártásához. A hazai alkatrészgyártást nehezíti, hogy az öntödék nemigen vállalkoznak az alapanyagok felkészítésére. Ezért a szécsényi termelőszövetkezetben, az AGROTEK támogatásával, több millió forintos beruházással kisebb öntödét létesítenek, ahol a speciális mezőgazdasági alkatrészekhez szükséges nyers öntvényeiket állítják elő. Ezeket adják majd tovább azoknak a megmunkálóknak, akik rendelkeznek forgácsolókapacitással. (MTI) KÖZELEDIK A TURISTAIDÉNY Az ország két „kapujában” A megye két legforgalmasabb határátkelőhelyén — Kelebián és Tompán — ebben az évben mintegy 20 százalékkal csökkent az utasforgalom. Igaz, a közúti forgalomellenőrző ponton a kamionok száma ötszörösére növekedett. A határsértők, az ügyeskedők aránya azonban stabilan tartja magát, ám összetételük minőségileg változott, azaz jobban felkészült emberek, majdnem eredeti útiokmányokkal kérik be- és kiléptetésüket. Ezek a változások alaposabb, figyelmesebb, körültekintőbb munkát követelnek a határőröktől, s ha nem is sokkal, de valamivel növekedett az útlevélvizsgálat, a közúti járművek ellenőrzési ideje. Kik azok, akik vállalják a veszélyt, s hamis, vagy javított útiokmányokkal próbálnak bejutni az országba, vagy éppen elhagyni a Magyar Népköztársaság területét? A bejönni szándékozók a katonai szolgálat elől szöknek, vagy bűncselekményt követtek el, és itt próbálnak megbújni. A kifelé igyekvők általában külföldiek, s vagy itt, vagy saját hazájukban állnak hadilábon a törvénnyel. Minderről Tóth Lajos határőr alezredes, a kelebiai forgalomellenőrző pont parancsnokhelyettese, illetve Varga Lajos határőr főhadnagy a tompai FEP parancsnoka tájékoztatott. Az alapos felkészülés — több száz fajta úti okmány, vízum, bélyegzőlenyomat pontos ismerete — eredményesnek bizonyult, hiszen a vasúti átkelőhelyen ez évben 13 elfogás volt. Ezek közül négy, ami nagyon is jellemző: Zsombor Péter határőr törzszászlós — keceli születésű, 20 éve szolgál a határőrségnél, s ma már kelebiainak vallja magát — a közelmúltban szállította le a Polónia expresszről Zang Larry Edmund amerikai állampolgárt. Amennyiben hinni lehetett az útiokmány bejegyzéseinek, a fiatalember 1956-ban Maryland államban született, s csupán néhány napot akart Magyarországon tölteni. Azért szállították le a vonatról, mert az útlevele — enyhén szólva — nem felelt meg a kívánalmaknak. Zang Larry Edmund valahol Európában vásárolt egy amerikai útlevelet. (Az USA-útlevél két oldalát — a fénykép és az adatlap részét — kitöltés után fóliával borítják be oly módon, hogy az utolsó oldalon van a ragasztás.) A fiatalember kicserélte a fényképet, s fóliát simított rá. Zsember Péter határőr törzszászlós csupán egy „apróságot” fedezett fel: a fólia széle nem volt egyenes, nem passzolt a másikhoz ... Közeledik a nyári turistaidény, s a határőröknek főleg a szervezett társasutazásokon részt vevő — autóbusszal érkező —, s a nyugati autós, valamint a vonattal utazó turisták szakszerű, gyors útlevél-ellenőrzésére kell felkészülniük. Ezt a munkát segíti egy olyan diafilmsorozat, amely kivetítve pontosan bemutatja a különböző államok útleveleit, s természetesen a hamisítók módszereit is. Ez azonban nem minden. Sok múlik a határőrök, útlevélkezelők lelkiismeretességén, gyorsaságán, kulturált, szabályos viselkedésén, ami ellen senki sem emelt kifogást Gémes Gábor . Kelebián átvizsgálják az expresszvonatok alját is. 9 Útlevél-ellenőrzés a vonaton. • Zsember Péter törzszászlós. MA ESTE A KETTESEN: Várospódium Kiskőrösről Hívja a 127-et! A televízió is segíthet a szocialista demokrácia kiszélesítésében, ha sajátos eszközeivel beleszólást enged a közösség ügyeibe, ha információt, véleményt gyűjt, továbbít. A szegedi körzeti stúdió munkatársai ezért is indították meg tavaly Várospódium című negyedévenként jelentkező sorozatukat. Eleinte félórás, majd 40 perces élő adásban jelentkeznek egy-egy városból. A téma mindenütt ugyanaz: az, ami érdekli a nézőket, a helybélieket — az egész ország nyilvánossága előtt beszélnek az illetékesek a fejlesztési célokról, a gondokról. "Ha csak félszázalékos is a nézettségi arány, már akkor legalább százszor annyian érdeklődtek, ahányan befértek volna a legtágasabb tanácsülésterembe ... Király Zoltán szerkesztő-riporter stábja ma este fél 9-től a kettes műsorban Kiskőrösről, a Petőfi Sándor Művelődési Központból jelentkezik. A város- és járásbéliek kérdéseire dr. Oláh Pál, a városi tanács elnöke, Lukács Lajosné dr., a városi-járási pártbizottság titkára, dr. Juhász Tibor országgyűlési képviselő és Lebrer János, a járási hivatal elnöke válaszol. Önök is kérdeznének? Önök is szívükön viselik Petőfi szülővárosának gondjait-eredményeit? Hívják föl a Kiskőrös 127-es telefonszámot! Az adásidő negyven percében nem megválaszolható kérdéseket lapunkban, a Petőfi Népében láthatják viszont, természetesen az illetékesek feleletével együtt. Több szifonpatron A folyamatos fejlesztés eredményeként az idén már negyvenmillió szifonpatront gyárt a Bakony Művek. Harmincmillió patron készítésére alkalmas kertai üzemének rekonstrukcióját a Répcelak Szénsavtermelő Vállalattal közösen kezdték meg, oly módon, hogy a szifonpatront töltő gyár húszmillió forinttal hozzájárult a költségekhez. A felújítás során egymás után cserélik ki a csaknem harmincéves gépeket, berendezéseket. 1982. május 20. • PETŐFI NÉPE • 3 NAPKÖZBEN Állták a szavukat Jakabszállás úgy helyezkedik el a megyében, hogy útba esik jövet-menet, akár a takarékszövetkezet. Így aztán valahányszor átsuhant velem a településen az autó, mindig felidéződött a már ötödik esztendős „esemény”, amikor megszüntették a benzinárusítást a községben, s egy panasz hatására nyomozni kezdtem az „eltűnt” jakabszállási benzin után. A panasz jogos volt, hiszen az autótulajdonosoknak vagy Soltvadkertre, vagy Kecskemétre kellett zarándokolnak üzemanyagért. Az ügy akkoriban úgy maradt félbe, hogy a községi tanács elnöke levelet írt a szerkesztőségbe. Arról tájékoztatott, hogy 1980-ig nincs kilátás az új, a tűzrendészeti előírásoknak megfelelő kút létrehozására. De: „a közérdekű kérdéssel, lakossági igénnyel foglalkozunk a mielőbbi megoldás érdekében” — írta 1977 decemberében Szabó Mihály tanácselnök. A minap átutazóban meglepetéssel láttam, hogy a falutól délre, az út mellett beívelő „kitérőt” építenek. Csak nem a benzinkút készül? A régi téma visszaköszön! Valóban épül a benzinkút, habár létrehozása korántsem zökkenőmentes... A községi pártalapszervezet és a tanács nem feledkezett meg az ígéretéről A megoldást végül is az UNIVER ÁFÉSZ segítette azzal, hogy ha célrészjegyek vásárlásával a lakosság is támogatja a beruházást, ők sem maradnak tétlenek. Hogy mennyire fontos Jakabszálláson a benzinkút, arra bizonyíték, hogy mintegy nyolcszázezer forint értékben vásároltak célrészjegyet a helybeli lakosok. Csík Tibor fűtőolaj-kiskereskedő személyében megtalálták a vállalkozót is, aki „gazdája” lesz a benzinkútnak. Meg kell hagyni, hogy a benzinkút létesítésének ügymenete korántsem volt olyan zökkenőmentes. Még mindig hiányik egy engedély, egy pecsét, hogy a jelen pillanatban álló építkezést folytathassák. De reméljük, hogy a hivatalok is engednek a közóhajnak, s hamarosan tankolhatnak az új jakabszállási benzinkútból. A jakabiak kívánsága így végül is teljesül. Örömmel nyugtázzuk azt is, hogy a községi tanács ígérete nem maradt beváltatlan. Állták a szavukat... Ni M. Állami gazdaságok! Termelőszövetkezetek! Savanyú talajok javítására, mésztrágyázására kiválóan alkalmas lápimeszet azonnal tudunk szállítani korlátlan mennyiségben. A lápimész hatóanyag-tartalma CaC03 55%. Mindenfajta szórókocsival teríthető. Anyagár: vagonba, illetve gépjárműbe rakva 98,70 Ft/t. SÁRRÉT MEZÖFÖLDI MELIORÁCIÓS TÁRSASÁG Sárszentmihály, telefon: 12, telex: 21-395 1154 \