Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-30 / 125. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 125. szám Ára: 1,40 Ft 1982. május 30. vasárnap MÉLYKÚT EMLÉKEZETES ÜNNEPE A könyvhét megyei megnyitója Hangulatos fúvószenével kedveskedtek a rendezők Mélykúton a közönségnek pénteken délután, mielőtt elkezdődött az ünnepi könyv­hét megyei megnyitója. A helybeli Lenin Tsz nagyterme előtt szabad­­téri sátrakban kínálták a gazdag könyválasztékot, az íróvendégek dedikálásra szánt műveit. A zsúfolt nézőtér előtt Tokodi János nagyközségi tanácselnök üdvö­­zölte a könyvbarátokat, majd Komáromi Attila, a megyei pártbizott­ság osztályvezető-helyettese mondott­­ beszédet. Többek között elmon­dotta, hogy az olvasás mindannyiunk legszemélyesebb ügye, ám egy­ben társadalmunk egyik legállandóbb igényű szükséglete. Ezért van, hogy olvasás közben egyedül vagyunk, s mégis közösségben. Majd így folytatta: — Ezekben a napokban ünnepeljük, köszöntjük a könyv munká­sait, a nyomdászokat, a szerkesztőket és kiadókat, a könyvtárosokat. És köszöntjük a nyelv, a szó mestereit: az írókat, a fiatalokat és idő­sebbeket egyaránt. S miközben tisztelettel idézzük fel a klasszikusok gondolatait, kíváncsian figyelünk a mai írókra. Ezután Véréé Pétert idézte, aki ezt mondta egykor: „Ne legyenek illúzióink, nem fog egyhamar minden ember — bár már majd mindenki tud olvasni és könyv juthat mindenkinek — irodalomszerető és értő olvasóvá válni. Nemhogy maholnap, hanem holnapután sem. Még a nemsokára általánossá váló középiskolai mű­veltség eredményeképpen sem­... De hogy legalább mindenki mű­velt és igényes emberré, felelős állampolgárrá lehessen, aki azzá tud lenni, azt el lehet érni. Jobb irodalom (,életirodalom’), jobb kritika jobb könyvkiadás és könyvforgalmazás, jobb népművelés, és persze jobb könyvhét, író—olvasó találkozó szervezése egyáltalán minden­minden jobb kell hozzá. Az irodalom most is a nemzet lelke és lelki­ismerete, az is marad örökre. Akkor is, ha nem olvassa mindenki...” Az emlékezetes ünnepség további részében Vasy Géza irodalom­tör­ténész szellemes dialógusok formájában bemutatta a rendezvény író­­vendégeit. Megismerkedhettek így az olvasás hívei Fekete Sándorral, Hatvani Dániellel, Iszlai Zoltánnal és Pintér Lajossal. Műveiket Hat­vani Zoltán előadóművész és a kiskunhalasi Lyra együttes tolmá­csolta nagy sikerrel. Közreműködött a Lenin Tsz énekkara és népzenei együttese. A megnyitó után az írók dedikálták a könyveiket, és is­merkedtek olvasóikkal. V. M. Népművészek seregszemléje Péntek este a kalocsai városkerti szabad­téri színpadon másfél ezer néző előtt lépett fel a Kalocsai Népi Együttes. Ezzel a szín­pompás műsorral kezdődött a kalocsai Pün­kösdi Népművészeti Vásár rendezvénysoro­zata. Szombatra megérkeztek a vendégek az orr­szág minden részéből, és határainkon túlról is. A művelődési központ folyosóin és ter­meiben már a reggeli órákban elrendezték portékájukat a vásárra meghívott népi ipar­művészek, a szövetkezetek és vállalatok, va­lamint a bolgár, csehszlovák és jugoszláv ki­állítók. Délelőtt fél tízkor dr. Nagy László, a Népi Ipar­­művészeti Tanács elnöke ünnepi köszöntőjében üdvözölte a megjelent vendégeket, köztük Romány Pált, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak első titkárát, dr. Gajdócsi Istvánt, a megyei tanács elnökét és dr. Hoffmann Tamást, a Népraj­zi Múzeum főigazgatóját. Megnyitó beszédében dr. Nagy László megemlékezett arról, hogy a város­ milyen kiemelkedő szerepet tölt be a népművésze­ti hagyományok ápolásában, továbbá kitért olyan fontos kérdésekre, mint a közösségi hagyomány és az egyéni lelemény összefonódása a népi iparmű­vészetben. Végezetül megállapította, hogy ez a ren­dezvénysorozat nem tekinthető holmi divatirány­nak való behódolásnak, mivel a népművészet meg­őrzött értékei már jó ideje beépültek szocialista kultúránkba. A megnyitó után a vendégek megtekintették kiállított és egyúttal meg is vásárolható terméke­i­ket. Ezzel egyidőben a művelődési ház udvarán felállított, színpadon az öregcsertői Hagyományőr­ző Néptánccsoport és a Kalocsai Népi együttes me­nyecskekórusa és gyermekcsoportja pünkösdi nép­szokásokat mutatott be az érdeklődő közönségnek. Délután a Népművészek Színpadán amatőr hagyo­mányőrző együttesek léptek fel, este pedig tánc­házat rendeztek a városkertben. Ma népdal- és nép­zenei találkozóval, pünkösdi szokások bemutatá­sával és hangversennyel folytatódik a gazdag ese­ménysor. Puja Frigyes Kanadába látogat Puja Frigyes külügyminiszter Mark Macquigan kanadai külügy­miniszter meghívására május 31-én hivatalos látogatásra Kana­dába utazik. Kanadai tárgyalásait követően a magyar külügyminisz­ter New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ-közgyűlés II. rend­kívüli leszerelési ülésszakán. TALAJVÉDELEM, TÖMEGTAKARMÁNY Gyepgazdálkodásra alapozott állattenyésztés­ ­ Bács-Kiskun mezőgazdasági te­rületének tekintélyes része termé­szetes gyep. Népgazdasági érdek a fűtermés hasznosítása. A Du­na—Tisza köze sajátos éghajlata, területi adottsága miatt azonban a gyep talaj­védő szerepe sem le­becsülendő. A megyében ugyanis 550 milliméternél kevesebb az évi átlagos csapadék, ami a Nagy-Al­földre jellemző mértéket sem éri el. A növényzet tenyészidejében ebből mindössze 320 milliméterre lehet számítani, ezért olyan fon­tos az öntözés. Erre a Duna—Ti­sza mentén és a nagyobb víztar­­talékú csatornáik közelében kínál­kozik lehetőség. Másutt legfel­jebb a csőkutakból, ha azok vi­­­ze öntözésre alkalmas összetéte­lű. A kiskunfélegyházi Lenin Tsz, amely a füzesgyarmati lucerna-, szálastakarmány-termesztési és juh­tenyésztési rendszer Tisza közi alközpontjával Duna— több mint 2100 hektár gyepnek a gaz­­dálkodási fejlesztési és technológiai tervét készítette el, úgyszintén a száraztermelésre alapozza a gyep­­(Folytatás a 2. oldalon.) A május elsején megújult gyes méltatása­­ könnyűnek látszik. Gyermeknapi­lapban különösen. Érzelemre és érte­lemre ható szép mondatok megfelelő arányú elegyítésével gyorsan, hatásosan letudható­­nak tűnik. A feladat ugyanezért nehéz. Nem mintha a gyes nem újult volna meg, nem bővült volna ki: megújult, kibővült. A vál­tozások sorát újságcikkek ma­gyarázták. .Akit illet,­ akit érint, az bizonyára tudja, hogy a korábbinál kevesebb munká­ban töltött idő ad jogosultsá­got a gyesre; hogy a gyermek egyéves kora után az apa is igénybe veheti a szabadságot; hogy a gyesen levők nemcsak bedolgozást, de akár napi el­foglaltságot is vállalhatnak. A kérdés — számomra az: azt látjuk-e a módosításokban, amit kell? Látjuk-e például az intézkedésekben azt az állami törekvést, amely szeretne anya­gi fedezetet adni — még ha szerényet is —, ahhoz, hogy a gyereket legalább pár esztendős korukig az édesanyák nevel­jék? S látjuk-e a mögöttes célt, az aggasztóan csökkentő születésszám megakadályozá­sának szándékát, a hitet, hogy ezzel is megbiztosítható saját jövőnk? Mert a gyes nemcsak és nem is elsősorban anyagi kérdés, noha hajlamosak vagyunk pusztán annak tartani. S hogy hatásos-e, az sem forint­ össze­gén múlik, hanem azon, hogy mindannyian ugyanazt lát­juk-e a dolgok legmélyén. Hogy a gyerekben csupán egy minden percben új feladatot rovó „nyűgöt” látunk-e, vagy önmagunk újrateremtését is. Sőt, ne féljünk, nem naciona­lizmus: a magyarság újrate­remtését, fenntartását. Gyes ürügyén, vagy gyer­meknap oltalmából, egyaránt elgondolkoztató kérdések, mert az élő­­ példákat i ki-ki maga is ismeri. A szomszédban lakik A., a lányanya; amott B., az elvált asszony siet kisebbik fiával az orvoshoz, emibe most csöngetnek be C.-ék, akik egy­­szem lánykájuknak mindent megadnak, s akik­­ szerint már két gyereket szülni is „felelőt­lenség ebben a mai világban". Aztán ott vannak D.-ék, a hat­gyerekesek, akik sajnálkoznak azokon, akik rajtuk sajnál­koznak, hogy hat gyerekük van. Mert bizony olykor-oly­kor még ez a mi gyerekköz­pontú világunk sem olyan na­gyon gyerekközpontú. A me­gyei pártbizottság első titkára mondta a jellemző példát ta­valy karácsonykor egy inter­júban: inkább elnézünk egy­­egy hosszabb külföldi utazás miatti hiányzást, mint a men­tegetőzést: mennem kell, vár­nak otthon a gyerekeim. Akikre még mindig nem for­dítunk annyi gondot, amen­­nyit szocialista társadalmunk­ban­ illenék. Ritka az áruház, (vajon van-e egyáltalán?) ahol külön szerződtetett óvónő fog­lalkozna a kicsikkel, mert az az áruház a jellemző, ahol nem is nagyon udvarias táblá­kon arra kérnek: a gyereket hagyjuk otthon. Ritka az vendéglő, ahol magasított szék­­­kel rohan a pincér, ha látja,­ hogy apró gyerekkel megyünk, s feleárú feleadagot ajánl, mert az az étterem a tipikus ahol se a pincér nem rohan, se magasított szék nincs. Mert valahogy­­ a gyerekkér­dés amolyart „elnapolható” ügynek is felfogható. Majd holnaptól mesélek, de mit hagyj békén, mert fáj a fejem. Majd holnap átvesszük a ma­tekot, és különben is a fene­érti a hármas számrendszert, úgyse lesz rá szükséged fiam. Aztán holnap — ma — me­gint közbejön valami, megint bocsánatos bűnnek, épp csak egy nappal elh­alaszthatónak tartjuk a mesét, a játékot, a tanulást, a gyereket, merthogy végső soron róla van szó. Vagy mégsem egész így áll a dolog? Jó volna hinni, hogy nem, hogy mégsem. Hogy már ma inkább két mesét mon­dunk. Hogy már ma meghall­gatjuk Elvirát, amikor vacso­ra közben belekezd, hogy mi­ért szerelmes Pistibe, és hogy a Jancsi az olyan undok. Hogy már ma összegyűjtjük a pa­pírt, mert azért kap piros szí­vet a gyerek,­­ mert ennek az árán mennek kirándulni. Szóval: gyes. Igen, megvál­tozott, alaposan. Egy kézen megszámolható, hogy ki nem jogosult rá. Ha tehetik, gon­dolják meg: pénzt keresni pár év múlva is ráérnek, s nem attól lesznek milliomosok, hogy hathónapos korban bölcsödébe adják a picit. Vannak dolgok, amik se dol­lárral, se frankkal, se semmi­lyen pénzzel nem mérhetők. Én még életemben olyan bol­dog nem voltam, mint amikor kisebbik lányom először evett 50 grammot. Utána cuppantott. Úgy láttam, mintha még mo­solygott is volna. Rám. Ballá­ József ■ [UNK] [UNK] Megújuló kereskedésen A kereskedelmi ellátás igyekszik gyorsan „utolérni” a váro­sokban szinte egyik évről a másikra „kinövő” lakótelepeket. A kiskunhalasi Park Áruház megépítése fél évig sem tartott, s átadása óta a környékbeliek kedvelt bevásárlóhelye lett. A tágas eladótérben korszerű hűtőtárolókban a mirelit áruk gaz­dag választékát kínálják, mindig friss tőkehús várja a vevő­ket. A kereskedelmi ellátásról, a vendéglátóhelyek fejlesztésé­ről, az idegenforgalom növelésének lehetőségeiről beszélgetett lapunk munkatársa dr. P. Kovács Istvánnal, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével. Az írás a harmadik ol­dalon található. u fí Szezonkezdet a baromfiiparban szi A­téli és a kora tava­csendesebb után „sebességet napok vál­tott” a üzemeiben baromfiipar: megkezdő­dött a novemberig tar­tó szezon. Az ország legnagyobb baromfifel­dolgozó vállalata, a kecskeméti, jelenleg már a teljes termékvá­lasztékát gyártja. Csir­kéből, tyúkból, pecse­nye- és hízott libából, kacsából, valamint ga­lambból készítenek kü­lönféle árukat dolgozói. Folyik a toll- és a tojás­értékesítés. Rövidesen új cikkekkel is jelent­keznek a hazai üzle­tekben. Gerhardt Antal áruforgalmi osztályvezető elmondta, hogy az­­ idénre 1500 vagon vágott baromfi exportálását tervezték, kétharmad részben csirkéből. Az év első négy hónapjában 415 vagonnal küldtek ki dollárral fizető part­nereknek. Ezenkívül 14 millió tojást, 76 vagon tollat és öt vagon libamájat szállítottak tőkés or­szágba. Sajnos, a csirkekávétel­­ nem minden gondtól mentes ebben az évben, ugyanis a jelentős közel­­keleti piacon a Brazíliáiból, az USA-ból és Nyugat-Európából oda irányított­­ damping hatására estek az árak. A tervezett ter­mékmennyiség eladása előtt nincs akadály, mert a vevők a jó minő­sége, íze miatt előnyben részesí­tik a magyar csirkét, azonban csak a korábbinál olcsóbban vá­sárolnak. Szakmai körök prognó­zisa szerint talán az év vége felé kedvezőbb lesz a helyzet. A­­ Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat igen aktív kereskedel­mi tevékenységgel igyekszik ja­vítani részben a külpiaci, részben pedig a hazai kapcsolatait. A kö­rülmények hatására az eddiginél is jobban törekszik arra, hogy a belföldi kereskedelmi partnerei elégedettségét kiváltsa, s miinél több és minél szélesebb válasz­tékban adjon el árut nekik. Ápri­lis végéig 240 vagon vágott ba­romfit értékesítettek idehaza, s ebből 185 vagonnal a cég hagyo­mányos ellátási körzetében, Bács megye északi, Pest megye déli részében, illetve Fejérben fogyasz­tottak el.­­ A baromfifeldolgozó vállalatok termékkínálatukat belföldön egymástól vásárolt cikkekkel is bővítik. A kecskeméti cég például szárnyasból készült felvágottat hoz az ellátási körzetébe Oros­házáról. A közeli hetekben saját, tálcás csomagolású pecsenyeka­csa-mellet és -combot hoznak for­galomba. Ugyanebben az időszak­ban a BKK-kel és az UNIVER ÁFÉSZ-szel közösen kóstolóval egybekötött termékbemutatókat rendeznek Kecskeméten. Később Kiskunfélegyházán és Lakiteleken az üdülőkörzetben lesznek bemu­tatók, illetve vásárok. A Kecskeméti Baromfifeldolgo­zó Vállalat rugalmas árpolitiká­val növeli fogyasztói táborát. Nemrégiben véglegesen leszállí­tották a libazsiradék árát, s ez fokozta a vásárlási kedvet. A. 3­ S. • Libacomb és -mell csomagolása NSZK exportra. (Pásztor Zoltán­ felvé­tele)

Next