Petőfi Népe, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
4 • PETŐFI NÉPE © 1986. november 11. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BASILIDES MÁRIA „Zengő szárnyakat adott a daloknak” Ötéves volt Bartók Béla, négy Kodály Zoltán, amikor megszületett dalaik leghívebb és legavatottabb tolmácsolója, „a magyar dal fejedelemasszonya”, Basilides Mária. A jolsvai illetőségű művésznő a Carmen címszerepében tűnt fel a Népoperában (a mai Erkel Színházban). 1915-ben szerződtette az Operaház. Egyik kritikusa, tisztelője, Kristóf Károly szerint „akkor állt oda Bartók és Kodály művészete mellé, amikor ez a szolgálat még nagyon is hálátlan erőpazarlásnak tűnt a közvélemény szemében.” Számtalan kiváló alakítását őrzi az emlékezet. Monteverdi-, Wagner-, Handel-operák, -oratóriumok fontos szólamait énekelte. Ha hívták — sokszor hívták — fellépett munkásünnepségeken. 1946-ban hunyt el. Első kecskeméti vendégszereplésekor is ügyet képviselt. A Bartók személyében reprezentált új magyar zenét. Ott kellett lennie azon a koncerten, amikor a már-már elkedvetlenedett zeneszerző, Kacsóh Pongrác és kecskeméti hívei buzdítására újra megpróbálta. Lelkesen tudatta a Kecskeméti Lapok kritikusa 1913 februárjában: „ismerős és rokonérző közönségre találtak”. M. Bodon Pál viszont kétségbeesetten rimámkodott 1929. január 5-én a Népdalról című, Basilides Mása dalestjét beharangozó cikkében : „Közönségünk sok mindenről zeneileg tájékozatlan. Biztosan állítom, hogy 90 százaléka még azt sem tudja, hogy mi az igazi népdal. S aki meg akar győződni állításom valódiságáról, az minden balga előítélettől mentesen hallgassa meg Kodály népdalátiratait Basilides kongeniális értelmezésében." Szürke és szegényes a „siker volt” kifejezés a koncert hatásának érzékeltetésére. „Forró tapsok kísérték és jutalmazták Kodály Zoltán népdalátiratait, melyek a magyar néplélek muzikális gazdagságának megindító és bájos megnyilatkozásai. Basilides Mária zengő szárnyakat adott a daloknak. Megkönnyeztetett és derűre hangolt mindenkit— olvasható a Kecskeméti Közlöny 1929. január 11-én megjelent számában. 1931. április elején „bőkezű volt a ráadásokban. Sajátosan magyar egyéniségének varázsa, tiszta szövegkiejtése, ösztönös nyelvérzéke különösen Kodály- és Bartók-népdalfeldolgozásokban érvényesült. Az est koronája Basilides Mária Bach-kantátája volt. E téren ma Basilides Mária az egész világon utolérhetetlen.” „Mindig nagy örömmel szerepelek Kecskeméten, mert az ottani zenei élet valóban követendő irányt mutat arra, hogy kell a vidék zenekultúráját szolgálni” a — nyilatkozta 1934 novemberében Kereskedő Kaszinó rendezett hangversenye előtt.által Vásárhelyi Zoltán, M. Bodon Pál munkásságán, a Kodály- és Baritóki bemutatókon kívül rokonai kedvéért is szívesen látogatott Kecskemétre. Mindig nagy szeretettel fogadta Orbán János törvényszéki bíró és családja. A fiatal jogászhoz ment feleségül testvérének, Basilides Honának leánya, Gecső Erzsébet. Az asszony korai halála után szinte második anyaként figyelte a két Orbán lányt. Jó néhányszor felkereste a félárvákat a Trombita utca 8-as számú lakásán. Várkonyi Lászlóné Orbán Erzsébet ma is nagy becsben tartja az operaénekesre vonatkozó családi ereklyéket, dokumentumokat. Emlékezete szerint rendkívül egyszerű, mindig nyugodt ember volt Mária néni, aki segített ahol és akinek tudott. Heltai Nándor KÜLFÖLDI TURNÉN A GÉDERLAKI TÁNCOSOKKAL (1.) Irány: Brand-Erbisdorf Az éjfélre tervezett indulás dacára, a fiatalok már kora este gyülekezni kezdtek a géderlaki művelődési ház egyik termében. A fokozott izgalom érthető volt, hiszen az alig három esztendeje alakult hagyományőrző népi együttes első külföldi turnéjára indult ezen az október végi éjszakán. Később — úgy tizenegy óra tájban — megérkeztek az idősebbek, illetve az egészen fiatal korosztályhoz tartozók is, és szemmel láthatóan ők sem minden izgalom nélkül készülődtek a hosszú útra. — Tóth Lajosnak hívnak, a Kalocsai Művelődési Központ autóbuszának sofőre vagyok — mutatkozott be a deresedő hajú „pilóta”, miután helyükre kerültek a bőröndök, s valamennyien elhelyezkedtünk az Ikarusban. Hamar kiderült, rutinos sofőr szállít bennünket az NDK-beli Brand-Erbisdorf nevű városka felé, ahová az együttes meghívása szólt. Sok esztendőt és sok ezer kilométert „koptatott el” kamionosként, s nemcsak a masináját, de a devizarendszabályokat, a vámosok szokásait, sőt — szükséges mértékben — jó néhány külföldi nyelvet is ismer. A csaknem tizennyolc órányi út kicsit megviselt mindenkit, de ez kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kedvüket is szegje a táncosoknak. Elég volt, ha valaki elkezdett dúdolni egy magyar népdalt, már énektől zengett az autóbusz. Útközben Siti László, a Géderlaki Községi Tanács elnöke, a dunaszentbenedeki (Géderlakkal közös) Új Hajnal Mezőgazdasági Termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkára elmondta, hogy a téesz éppen egy évtizede tart fenn testvéri kapcsolatot Brand-Erbisdorf termelőszövetkezetével. E kapcsolat jóvoltából, évről évre megannyi téesztag üdülhet az NDK-ban, s erbisdorfiak is szép heteket tölthettek már a szövetkezet dunaszentbenedeki vagy harkányi üdülőjében. Végső soron, e meghívás is ennek az egy évtizedes kapcsolatnak köszönhető... Pontosítsunk: ennek is. Mert ahhoz, hogy egy magyar hagyományőrző népi együttest külföldi turnéra hívjanak, tudniuk, kimagaslót produkálniuk is kell a táncosoknak, zenészeknek. Másrészt: kiderült, hogy a Karl- Marx-Stadt megyében az Érchegység lankái között elterülő járási székhely, Brand-Erbisdorf nem akármilyen ünnepre készül. Itt ugyanis ilyenkor október második felében fejeződik be az aratás, amit sokszínű rendezvénysorozat követ. Nos, mint tapasztalhattuk, a sok szín legérdekesebbikei közé tartoztak a géderlakiak sajátos hangulatot árasztó produkciói... — Jó estet kívánok! — mondta tört magyarsággal Fischer Manfred, a vendéglátó termelőszövetkezet elnöke, amikor este hat óra körül autóbuszunk begördült Brand-Erbisdorf téeszének központjába. Innen Gränitzba, egy patak és egy parányi tó mellett épült régi kastélyba, a termelőszövetkezet egyik közeli üdülőjébe, azaz a szálláshelyünkre kalauzoltak bennünket. Mi tagadás, már az első napon feltűnt az a nem mindennapi figyelmesség, amellyel vendéglátóink a csoportot kitüntették. Másnap már közönség elé lépett a géderlakiak 31 táncosa és öt zenésze. Mégpedig dómban, ahol a járás Berthelstermelő szövetkezeteinek nyugdíjasai gyűltek össze. Az utazással járó fáradság még látszott kicsit az együttesen, de ettől függetlenül nagyszerű hangulatot teremtettek szinte néhány pillanat alatt. A vastaps még dübörgött műsoruk végén, amikor — ismét általános tetszést aratva — az együttes tagjai táncra kérték az idős néniket, bácsikat... Koloh Elek (Folytatjuk) fiatalokról fiataloknak VIDEOLÁNC, KÉPÚJSÁG Riporter kerestetett A kecskeméti 607-es sz. Gáspár András Ipari Szakmunkáspéző Intézetben és Szakközépiskolában szeptembertől a diákok oktatását, az óraközi szünetek kihasználását az új technika, a video felhasználásával kívánják szemléletesebbé, érdekesebbé tenni. Stúdiójuk öt képmagnójával öt csatornán sugározhatnak műsorokat, például a számítógép segítségével készülő, naponta megjelenő képújságot.A készülékek a tanteremből is irányíthatók. Egyébként negyvenöt televíziója van az iskolának. E korszerű hálózat nem valósulhatott volna meg a képzésben érintett vállalatok támogatása nélkül. A szeptember óta eltelt rövid idő még nem volt elegendő ahhoz, hogy a videoláncban rejlő összes lehetőséget feltárják és a diákok köréből is csatlakozzanak munkatársak a stúdióhoz. Ez utóbbi céllal hirdették meg házi „Riporter kerestetik” vetélkedőjüket. Az október végi versengésben tizenöt tanuló vett részt. Közülük, tízen ma már az iskola riportereinek mondhatják magukat. Deli Melindát, a verseny első helyezettjét kérdeztem a vetélkedőről: — Az első feladatoknál húzással dőlt el, hogy riportot kell-e készítenünk valakivel, vagy beszámolót írjunk egy adott témáról. Ezután következett a bemutatkozásunk, majd egy újsághír felolvasása. — Nehezek voltak a feladatok? —érdeklődöm. — Szerintem inkább érdekesek voltak — veszi átt a szóit Szentgyörgyi Sándor, a második helyezett. — A harmincperces felkészülési idő nekem csak az első feladatra volt elég. A bemutatkozás és az újsághír-felollvasás előkészítésére már nem igen értem rá. — Az az igazság, — jegyzi meg Farkas Angéla, aki a versenyen harmadik helyezést ért el, hogy nem volt azonos nehézségű a riportkészítés és a beszámolóírás. Nekem például a kunok letelepedéséről kellett beszélnem egy percen át. A könyvtárban mindent előkészítettek a témákhoz, amire csak szükségünk lehetett, de úgy éreztem, többet tudtam volna kihozni magamból, ha a riporteri feladatot kapom. — Pedig az sem volt igazán könnyű — jegyzi meg Sándor. — Nagyon sok múlott a riportalanyon is. A szófukar beszélgetőpartnerek nagyon megnehezítették a versenyzők munkáját. De arra is láttunk példát, hogy a kérdezett ügyesebb volt, mint maga a riporter. — Társaitok mit szóltak a szereplésetekhez? — Most mindenki nagy érdeklődéssel figyeli a videós próbálkozásokat — válaszol Melinda, aki az építőipari szakközépiskola második osztályos tanulója. — Szorítottak nekünk, és nagyon örültek a jó eredménynek is. — Én kéziszedőnek tanulok — folytatta Angéla —, de társaim közül sokan ismerik távolabbi tervem, hogy újságíró szeretnék lenni. Ezért aztán még inkább figyelték a szereplésemet. — Gondolom, nemcsak a jó helyezést, hanem a későbbi, ezzel kapcsolatos munka is a szemetek előtt lebegett, amikor a versenybe beneveztetek. Milyen terveket szövögettek? — Most, hogy az iskolatelevízió riporterei lettünk, már keressük az érdekes témákat, melyekkel kiállhatunk a többiek elé — válaszol Sándor, az iskola kárpitostanulója. — Arról nem is beszélve, milyen lázba hozott bennünket az a terv, hogy felhívást intézünk a város összes középiskolájához egy közös „Riporter kerestetik” vetélkedő megrendezésére. Azt hiszem, komoly erőpróba előtt állunk. , Farkas Andrea Levelek Edinának Basics Edina nevével egy folyóirat hasábjain találkoztam: levelezni szeretne, barátokat keres — üzente a lap hirdetésekre fenntartott rovatában. Érthető szándék egy 19 éves lánytól. Még érthetőbb, ha hozzáteszem: Edina a Vakok Világában tette közzé óhaját. Izgatottan kerestem Tompán a megadott cinket: vajon tudok-e majd természetesen viselkedni, ha találkozunk, nem lesz-e úrrá rajtam az egészségesekre jellemző, rosszul értelmezett sajnálkozás? A Munkácsy utca 24-ben azonban egy üzenet várt. Fehér papíron nagy, fekete nyomtatott betűkkel. A diákotthonban dolgozom, pontos útbaigazítás, aláírás: EDINA. A gyerekek éppen vacsoráztak. Beléptemre az egyik asztaltól felkelt egy csinos szőke lány, s elindult felém rá kusza rendben álló asztalok között. Alig hiszem el, amit látok — hiszen ez a lány vak! Szorongásom csak akkor oldódik valamelyest, mikor egy csendes zugban beszélgetni kezdünk. Mert Edina természetesen viselkedik, mosolyog, ahogy megpróbáltatásairól beszél, s közben véges végiig a szemembe néz... — Hétéves koromban kezdett romlani a látásom,nyolcadikban már alig tudtam olvasni. Pedig rendre írták fel nekem az egyre erősebb szemüvegeket. Elég rosszul választottam pályát: a bajai posta forgalmi és közgazdasági szakközépiskoláiba jelentkeztem. De az első félévben már alig mertem az utcára lépni, nem ismertem meg az osztálytársaimat. Nagyon sokat segítettek a tanáraim. Mindig csak szóban felejtettek, nem kellett dolgozatot írnom. Nehezen, de elvégeztem az iskolát. — Sokáig Halason kezeltek, minden eredmény nélkül... Ezért a szegedi klinikához fordultunk, ahol rögtön bennfogták, s minden lehetséges dolgot megvizsgáltak rajtam, hogy megtalálják a látásromlás okát.. Minden negatív volt. ’ Azt mondták, valószínűleg veleszületett, vagy öthat éves korban kezdődött látóideg-sorvadásban szenvedek. Megműtötték. Dr. Kohán Ágost professzor kétoldalt felvágta mindkét szememet. Az operáció után fél évig jobban láttam — ez hatott a tanulmányi átlagomra is —, és utána is rendszeresen jártam kezelésre. Mindent megpróbáltak, de hiába. Ez a folyamat — a hazai orvostudomány jelenlegi állása szerint — megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.. Én azért reménykedem... — Foltokat, színeket látok. Sötét helyiségben még írni is tudok. Láttad. De ezt is egyre nehezebben. Már kaptam néhány levelet, s a válaszomban megkértem a küldőiket: sötét tollal, nagy betűikkel írjanak. A vakok pantírását még nem ismerem — kaptam ilyen módon írt levelet is —, de ha így haladnak a dolgok, kénytelen leszek megtanulni. Egy fiúval pedig magnókazettán „levelezem”. Kevés barátom van, igaz, ők valóban barátok. De szükségem lenne arra is, hogy sorstársakkal beszélgessek. — Szeretnék továbbtanulni is, mert könyvelőként természetesen nem tudok dolgozni.Szerencsénk volt, hogy ide,, a diákotthonba felvettek gyermekfelügyelőnek. Jó itt, de jobb lenne, ha a szaki képzettségem is meglenne hozzá. Márpedig az nem lehetséges: a tanítóképzőbe 95 százalékos csökkentlátóként — ami a vakság alsó határa — nem jelentkezhetek. De azt hallottam, van középfokú képzés — sajnos, gyógytornásznem tudom, hol —, amit én is elvégezhetnék. Ezt a munkát nagyon szívesen csinálnám, egyébként is életelernem a mozgás. A munkahelyemre is mindig kerékpárral járok. Ne hidd, hogy olyan veszélyes: ismerem az utat, nem is annyira a látásomra, mint inkább a hallásomra támaszkodom, ha közlekedem. Imádom a természetet, sokat szoktam kirándulni, túrázni. Nagyon meglepődtem, amikor megkaptam a leveledet, hogy felkeresel. De ha tényleg azt hiszed, hogy ezzel segítesz nekem, új barátokra találni — köszönöm, hogy eljöttél. Szabó Klára HAini KOHKypc no pyccKOMy H3bncy Orosz nyelvi vetélkedő Negyedik forduló A Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozatával közösen hirdetett orosz nyelvi vetélkedőnk középiskolásoknak szóló negyedik fordulóját ez alkalommal közöljük. Kérjük versenyzőinket hogy a megoldáshoz éró’T'Sl is mellékeljék külön lapon a következő adatokat: név, pontos lakcím, anyja neve, iskola, osztály, s az orosznyelvi tanár neve, valamint a kategória (I.: gimnazisták. II.: szakközépiskolásrnk. III.: :speciális és fakultatív tanterv szerint tanulók!. A cím: c.rovint Kultúra és Tudomány Háza Puskin Orosz Nyelvi Intézet budapesti kihelyezett tagozata. HAffl KOHKYPC no pyccOMy JBtsKy 1052 Budapest V., Semmelweis u. 1—3. A beküldési határidő a megjelenéstől számított két hét Érdemes indulni hiszen, mint pályázati kiírásunkban is közzétettük, az orosz nyelvi verseny nyertesei értékes díjak várományosai. HAM KOHKyPCHO I7CCK0M7 A3MK7 (ajk yvanmxca cpegHBX hkojx h rHMHa3Hfi) 3 a j a h h e 17. KocMHveoKoe típaTCTBO. TanoBeK cMOTpan b aeöo. Heöo őhjio orpoMHmi z hsuohhthhm. TeJioBeK xógox no souse z He doiucH yiuiHBaTL b Mope, ho hsÓo ÓUJIO HGAOCTynHHM» H bot HacTymn XX bgk - bsr otkphtjjé b kocmocg. Mama vexoBevecTBa ooyqecTBHxacL. 7vernie pasHHx cTpaH usyvaDT kocmoc. Mx yonexn orpoMHH. CnyTHBRi, kocmhvgckhg Kopa&ra naira jewhm BazHyxi BH$opMaqHK>. Uh ceflvac 3HaeM o 3euxe, o HyHe, o BeHepe, o 3Be3nax HaMHoro daramé, veit páramé. 3th 3HaHHH overa Hysmu jdoahm. Ohh noMoracT reonorau HaxogHTL hobhg nonesHue BCKonaeune, nouoramT MejnBKaM h öHomoraM HsyvaTt jkhshb vexoBeKa 0 pacTeimft. üosTOMy ycnexa kocuoh8BT0K0 Baxrai jvih. Bcex Hac. "KooMHvecKyn spy" b hctopbb otkpbui üepBuä cnyraBK. SHaeira 00 th... - Horga oh 6wi 3anymeH? MHpe?- CKOraKO BP6M6HH npOBBJI B K0CM0C6 nepBHÜ KOCMOHaBT B - Kto nepBHU Bumeji 03 KOCMHvecKoro Kőpadra b kocmhvecKoe npocTpaHCTBO? - Tto th 3Haemi> 0 nepBou HHTepHaipiOHaraHOM none tg b kocmoc? - Horga H 0 KSM J101SUI B KOCMOC BSHTepCKHfi KOCMOHaBT? - Tto th Moxeira paocxasara od 3tom nótáiéi ÉHÖM TBOHX 0TB6T0B.