Petőfi Népe, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1989-02-17 / 41. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. február 17. Szovjet kulturális delegáció a Kodály-iskolában 1988. augusztus 31-én Kodály Zoltán a Szovjetunióban címmel lapunk közölte dr. Árpa István kandidátusnak, az ungvári zeneművészeti szakiskola tanárának cikkét. Részletezte elemzésében, hogy bár pozitívan értékelik a Szovjetunióban — s különösképpen a magyarlakta Kárpátalján — Kodály Zoltán zenepedagógiai koncepcióit, bizonyos szempontok mégis visszatartják e zenenevelési rendszer helyes értelmezését s e módszer alkalmazását. A cikkíró megjegyezte, hogy örvendetesnek tartaná, ha a kecskeméti, nemzetközileg is nagy tekintélynek örvendő Kodály-intézet is fogadna a Szovjetunióból szervezett csoportokat szakmai továbbképzésre. Különösen fontos lenne ez azoknak, akik máris alkalmazzák a kodályi zenepedagógiát. Dr. Árpa István azóta szervezett egy delegációt kollégái és az intézet hallgatói számára. A vendégek a múlt héten néhány napot a Kodály-iskolában töltöttek, ahol órákat látogatva ismerkedhettek a nevezetes módszer gyakorlati alkalmazásával. A vendégek képviseletében Zsurki Tatjánával, az ungvári zeneművészeti szakközépiskola helyettes igazgatójával ültünk le beszélgetni a Kecskeméten szerzett élményekről. Először arról kérdeztem, milyen hasonlóságot lát a magyar zenei általános iskolák és a szovjet zene szakos általános iskolák struktúrája között. — Sok az azonosság, ám úgy látom, Kecskeméten sokkal nagyobb figyelmet fordítanak a zenei nevelés szakmai színvonalára, az itteni képzés jobban illeszkedik a zenei szakképzés teljes rendszerébe. — A zenei gimnázium mennyiben hasonlít, illetőleg hasonlít-e egyáltalán a Szovjetunióban működő zeneiskolákhoz? — Ilyen típusú iskoláink egyáltalán nincsenek. Ezt igyekeznek pótolni a tízosztályos középiskolák keretén belül működő zenei szakkörök. — A kecskeméti zeneművészeti szakközépiskola és az ön által vezetett ungvári zeneművészeti szakközépiskola —j elnevezésében — tökéletesen azonos. Mi az, ami mégis megkülönbözteti egymástól a két intézetet? — Lényegesen különböznek egymástól a szakosítás módjában, mértékében, de a szakképzés célirányításában is. A mi szakközépiskoláink ugyanis elsősorban zenetanítókat képeznek. — A szakközépiskolát végzett fiatalok milyen munkakörben helyezkedhetnek el? — Zeneiskolai tanárként, általános iskolák ének-zene oktatóiként és műkedvelő együttesek vezetőiként. — Hogyan értékelné a Kecskeméten telt napok eseményeit? — Hálásak vagyunk a meleg fogadtatásért, nagyon örülünk valamennyien, hogy lehetőség nyílt e tapasztalatcserére. A korábban csak elméleti viták anyagaként ismert módszernek most végre felmérhettük pozitív hatását, jelentőségét a gyakorlatban is. A kecskeméti kollégák sok érdekes kérdést segítettek tisztázni magánbeszélgetések során is. Összbenyomásként egy rendkívül jól felépített iskolarendszerrel ismerkedhettünk meg, melyben kiváló képességű szaktanárok dolgoznak. A felszereltség külön is imponáló . Mi az, amit a friss tapasztalatok közül leghamarabb átvehetőnek, átültethetőnek tart?—Elsősorban is a kollektív zenélés megannyi változatát visszük követendő modellként „tarsolyunkban”. Ha — terveink szerint — kapcsolataink tovább erősödnek, talán lehetőség nyílik rá, hogy a jövőben egy kis bepillantást nyújtsunk a Dmitrij Kabalevszkij által szorgalmazott, nálunk népszerű zenepedagógiába, mely „a zene legyen mindenkié” elvében nagyon hasonlít a kodályi értelmezéshez. ■ — Tudomása szerint önökön kívül kik érdeklődnek még a Szovjetunióban Kodály zenenevelési koncepcióinak gyakorlati alkalmazása iránt? — Konkrétan felkértek például bennünket indulásunk előtt, hogy közvetítsünk az Ordzsonikidze Őszét SZSZKSZ zeneművészeti szakközépiskola és Kecskemét között, személy szerint Tamara Ogorodnova zenetanár is, aki a kijevi zeneművészeti szakfolyóirat szerkesztője, hasonlóképpen Olga Melnyik, a kisinyovi (moldvai) gyermek-zeneiskola előadója és még sokan mások. A közvetítő szerepet persze csak úgy tudjuk vállalni, ha ehhez a kecskeméti szakközépiskola igazgatója is hozzájárul. — A Kodály-iskolán kívül megismerkedtek a város más intézményeivel is? — Egy igen hasznos és kellemes beszélgetés keretében találkoztunk a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanáraival is, különösképpen sok hasznos információt kaptunk dr. Kálmán Lajostól. Meglátogattuk a Kodály-intézetet is, mely mély benyomást tett valamennyiünkre. Károlyi Júlia A Magvető Könyvkiadó újdonságai Gyors egymásutánban, alig egy hónap alatt jelentette meg a Magvető JAK füzeteinek négy kötetét A 38., 39. füzetet a társadalomtudományok iránt érdeklődők tudják igazán értékelni. Soha aktuálisabbat, mint A helyi cselekvés címmel összegyűjtött tanulmányok! A szerzők „alulnézetből” vizsgálják a demokratizálódást, kutatva, hogy milyen lehetőségei vannak az egyénnek és a kisebb csoportoknak arra, hogy saját akaratukat keresztülvigyék az ő érdekeiket szolgáló hivatalokban és szervezetekben (tanácsnál, Hazafias Népfrontnál stb.j. Gombár Csaba, Hankiss Elemér, Kamarás István szociológusok, Makovecz Imre építész... közgazdászok, népművelők keresik a választ, a lehetőségeket írásaikban. Elek István tanulmánya a Társadalomkritika és radikális reform címmel jelent meg. A fiatal írónemzedék egyik markáns képviselőjének a politikai publicisztika és politikai esszé (illetve vitairat) műfajába sorolható írásai nyolcvanas évek politikai, irodalami, irodalompolitikai eseményeihez kapcsolódnak. A JAK füzetben önálló kötetben közzétett írások többsége folyóiratokban, antológiákban már megjelent. Sziveri János Szájbarágása a 40. JAK füzet. A harmincöt éves vajdasági magyar költő három, Újvidéken kiadott könyve után jelentkezett ezzel a válogatással, mely az első Magyarországon megjelent kötete. Sziveri költészete időnként nyers, provokatív elemeket sodró, máskor játékosan frivol tónusú, tele lázongással, mély rezignációval. A Balkáni kesergők, az Álompolgárok, a Testesei, a Húsevők című fejezetekre bontott gyűjtemény korábbi ciklusainak jellegzetes költeményeiből mutat be egyet-egyet. Diptychon címmel legújabb irodalmunk kiemelkedő két szerzőjéről Esterházy Péterről és Nádas Péterről, illetve legjelentősebb munkáikról, életművük eddigi csúcsairól: a Bevezetés a szépirodalomba és az Emlékiratok könyve című regényekről 14 (többgenerációs!) szerző 15 tanulmánya jelent meg. Esszék, kritikák, a legkülönbözőbb elemzések tárják fel a szerzők és regényeik főbb jellemzőit. Esterházy és Nádas munkásságának áttekintését kitűnő, részletes bibliográfia is segíti. A HELYI CSELEKVÉS Elek István TÁRSADALOMKRITIKA ÉS RADIKÁLIS REFORM BIS 78 p lf fúz&Kj 7Q Sziveri János SZÁJBARÁGÁS <3L /a*#o — 4 ° Diptychon Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter műveiről 1986-88 <3L — AI A műszerész szobrász , Murai Jenő még ma is műszerészként dolgozik. Első művészi kísérleteit festegetéssel kezdte, majd kőfaragással folytatta. Mostanában fémszobrokat készít hegesztőpisztolylval, parányi műtermében. A ma 71 éves autodidakta művész alkotásai egyre keresettebbek a hazai és külföldi műértők között. KALÁRIS EGYÜTTES A SIKER ÚTJÁN • A Kaláris együttes „angyalai”: Tohai Andrea, Sípos Beáta és Kulcsár Erika. A cikk elkészülte után kaptuk a hírt, hogy a verseket éneklő lányok a Kecskeméti Tavaszi Napokon többször is fellépnek majd. Angyalok kara „A rokokó bájba csomagolt hiány (mint például a csinos és rendkívül kedves lányok alkotta, díjnyertes kecskeméti Kaláris együttes) megsebzett galambként vergődött a konformista jólneveltség bársonyketrecében” — így jellemezte a Magyar Ifjúság újságírója a tavalyi székesfehérvári Fiatal dalosok találkozóját, ahol a kecskeméti trió szép sikert aratott. A kétesztendős múltra visszatekintő Kaláris máris több országos versenyen megmérette tehetségét, legutóbb például , a Magyar dalok versenyén, melyet a televízió is közvetített. Ezerkilencszáznyolcvanhét nyarán részt vettem a diósgyőri Kalákatáborban, ahol Sípos Beátával duóban szerepeltünk, készültünk — meséli Tokai Andrea, az együttes vezetője, aki a kecskeméti SZÜV műszaki könyvtárosa, korábban pedig a Ciróka Bábszínház társulatának tagja volt. — Akkor döntöttük el, hogy továbbra is együtt játszunk, sőt keresünk egy csellistát mellénk.' Kezdésben Németh Miűfértt most pedig Kulcsár Erika tölti be ez utóbbi szerepkört. — Több fényképet láttam az együttes eddigi pályafutását reprezentáló albumban, melyen az ismert Kaláka együttes társaságában örökítették meg a Kalárist. — Igen jó kapcsolat maradt köztünk az 1987-es tábor óta. Szakmai tanácsokkal a mai napig ellátnak, figyelik pályánk, sorsunk alakulását. Nemegyszer közös koncerten léptünk már fel a Kalákával. Persze, nem minden rózsás, ami a helyzetünket illeti. Ketten kecskemétiek vagyunk, Bea viszont mátészalkai és Debrecenben tanul, úgy, mint Erika, így a szereplésre való készülés, a gyakorlás sok esetben nehézségeket jelent számunkra, de mindig sikerül egyeztetnünk az időpontokat. A Magyar dalok versenyén Kudlik Júlia úgy konferált be bennünket, mint akik kazettákat küldözgetünk egymásnak és úgy „próbálunk”. Nos, ez valóban így van: a zenei alapokat, az ötleteinket magnószalagra rögzítjük, kicseréljük. Amikor pedig találkozunk, a hangszerelést, a finomítást, a dalok végső formáját beszéljük meg. — Miket játszanak? - A hazai és a külföldi verseket zenésítjük meg és adjuk elő. Legjobban a kortárs magyar költők költeményeit szeretjük. Buda Ferenc, Bella István, Gál Sándor, Kányádi Sándor és Weöres Sándor lírája áll legközelebb hozzánk. Beneveztünk a Ki mit tud?-ra is, de sajnos, képernyőre nem kerültünk. Az országos döntőben pedig jó kritikát kaptunk, viszont olyan kategóriában versenyeztettek bennünket, melynek produkcióit nem lehet egymáshoz mérni. Székesfehérváron, a Fiatal dalosok találkozóján kategóriadíjat nyertünk és a zsűri azt mondta, mi vagyunk a Kaláka-hangzás legmagasabb szintű követői. Szellemesen „angyalok karának” becéztek bennünket. újttv Ahhoz képest, hogy fiatal zenekar a Kaláris, máris sok országos versenyre eljutott. — Igen, mindenütt ott vagyunk. Szerintünk kellenek a megmérettetések, fontosak a bírálatok, a szakemberek véleménye. Persze, nemcsak fesztiválokon lépünk fel, hanem bárhol, ahová hívják, a zenekart. ■jrMn úgy tudom, klubjuk is volt a megyeszékhelyen. — A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban akartunk rendszeresen találkozni a folk műfajának kedvelőivel. Vendégzenekarokat is hívtunk, a műsor után pedig táncházat rendeztünk. Sajnos, hiányzott a kellő hírverés, általában harmincan jöttek el a pirogramokra, ezért megszűnt a Kaláris Klub. Most újabb helyszínt választottunk: a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára várjuk a vers és zene barátait. — Tervek? — Három dalt veszünk fel a Magyar Rádióban, a készülő Nagy Attila-verslemezre. Tavasszal pedig a pécsi Szélkiáltó együttes által meghirdetett verséneklő fesztiválon veszünk részt. És a nagy tervünk: egyik ismerősöm Kaláris névvel ékszerüzletet nyit a Dobó körúton. Az ottani épülettömb terasza alkalmas lenne arra, hogy nyáron ott tartsunk koncerteket. A bolt pedig egy kicsit a miénk is lesz, a Kaláris centruma. Borzák Tibor ß-Újraeszmélés Érettségi után a háború kellős közepe... Megrendítő csalódás, hogy minden hazugság, amit a tiszta életről, az engedelmességről, a jóság jutalmáról tanítottak ... Utána a cinizmus rövid, ám annál töményebb évei. Csak gúnyolódnitudtam mindenen, amit Ideálnak, eszménynek neveztek. . Ezerkilenszáznegyvenöt. Nyár elején jöttem haza a katonaságtól, Ausztriában szabadultunk fel... Nevettem, mikor első ízben mentem fel a piactérre, és táblákkal felvonuló fiatalokat láttam. Ismeretlen jelszavakat kiáltozva sorakoztak fel a tér egyik felén. Dühös-keserű emlékek rajzoltak bennem ... Mi ez már megint? Alig pár esztendő még, hogy mi is ilyen zajos lelkesedéssel vonultunk ugyanezeken a köveken, és kórusban ordítoztuk: „Kassát vissza, Erdélyt vissza!" Mindent vissza!" És mi lett a vége?... Miféle új szólamokra berzenkednek ezek az új fiatalok?... MADISZ, SZIM, Kisgazda Ifjúság, Parasztifjúság, meg a többi. Miféle „egyesületeket ” hirdetnek a feliratok? És a felnőttekből vannak? A bölcs, okos, meglett emberek, akik nemrég még bennünket is „hőstettekre" lovallok? Ravaszul pontos kiszámítottsággal... Már óvodás korunkban elkezdték. A vizsgán így szerepeltünk. Fiúk, lányok körbeállva daloltuk a versikét. „Puskát a fiúknak, munkát a lányoknak, így szerezzük vissza a szép magyar hazánkat." A szövegnek megfelelően „alakítottunk”, mi, 4-5 éves apróságok. A fiúk, fapuskáikat előre döfve dobbantak támadóállásba , a lánykák pedig tekerték a kávédarálót. Az elemi iskolában mindennapi ima lett a Magyar Hiszekegy. A , játszóra” — iskolai majálisra — pattogó énekszóval meneteltünk. „Csapj fel pajtás, bátorságra szólít a haza! Védelmére állj fegyverbe, katonafia!" S meg kell adni, az egyszerű, de fülbemászó dallamok fölerősítették a tartalmat. Hű, de hasítottuk — „régi dicső ..—, meg mily megható volt elképzelni a zúgó szélben kesergő nagy Rákóczit. Sikeresen végezték a hazafias felfűtést — revízióra, irredentizmusra, az érzelmileg legfogékonyabb emberkorban... A gimnáziumi tornaórák legszorgalmazottabb menetdala ez volt: „Nádiveréb nem száll fel az égig, ■ Életemet így bujdosom végig. Akármerre járok, mindig arra várok, Mikor fogjuk visszavenni Nagy-Magyarországot." Ezzel a refrénnel, végződött a második versszak is ... Tornatanárunk, s egyik népszerű iskolatársunk egy odesszai kórházban halt bele sérüléseibe. Jó messze küldték őket— „visszavenni Nagy-Magyarországot" ... De hát a középiskolai idők karénekpróbái előtt már „természetes’’ hangulat-előkészítésként daloltuk alig pár évvel előtte, nemcsak azt, hogy „Édes Erdély itt vagyunk", — hanem ilyet is: „Magyar honvéd áll túl a Dnyeperen, körülötte már égnek a falvak ..." A szó szerinti vérzivataros évek, háborús szenvedések elmúltával is viszonylag friss emlékekként torlódtak fel bennem az „iskolás múlt" mozgóképei, ott a macskaköves piactéren, ahol az „öregeket" hiányoltam,a mi egykori felkészítőinket. De azok a „vének" sehol sem voltak láthatók ... Kezdtem jobban figyelni.. Előbb csak azt láttam messziről, hogy a hevenyészve ácsolt emelvényen egymást váltják az ismeretlen ifjú szónokok, szemmel láthatóan jobbára kétkezi fiatalok, s néhány diák kinézetű. Gesztikulálva, szenvedélyesen beszélnek valamiről, és időnként hol egyik, hol másik tábor zúg fel, éljenez szavaikra. Tetszett a dolog — már ott, az első talákozáskor. Ilyet sose láttam azelőtt. Szabadon, papiros nélkül beszéltek, amire nyolc gimnáziumi osztállyal a hátunk mögött is kevesen lettünk volna képesek .... Sokaság előtt vallanak színt nézeteikről, programjukról... Hisz’ ez nagyszerű fordulat. Miféle új raj tört most felszínre?! • Így indult ismeretségem a pártok ifjúsági mozgalmával... Tóth István i