Petőfi Népe, 1991. május (46. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-22 / 118. szám

VÁLASZOL A MINISZTÉRIUM ILLETÉKESE Sújt-e a borrendelet? Üdvözölték, hogy megszületett, ugyanakkor fel is háborodtak Bács- Kiskun szőlőtermelői és borászai az új borrendeletet tanulmányozva. Szabó Györgyöt, a Földművelésügyi Minisz­térium osztályvezető-helyettesét, or­szágos főkertészt kértem, válaszoljon néhány tisztázandó kérdésre. — A rendelet mintegy megszüntette az alföldi borvidéket. Akkor most mi van, mire változott ez a táj? Az alföldi borvidék területén ki­alakította a kiskunsági, a csongrádi, és a hajós-vaskúti borvidéket, néhány települést pedig a bortermelő helyek közé sorolt. Ugyanakkor létrehozta az alföldi szőlőtermő tájat. A borvidékre és bortermő helyre — mint származási helyre - utaló jelölés csak a különleges minőségű és a minőségi borok palack­jain alkalmazható. A világon minde­nütt védik a borvidékek tekintélyét, ezért a tömegborokon tiltják a borvi­dékre utaló származási hely megjelölé­sét. A rendeletet végső formában az FM fogalmazta meg, kijelenthetem, hogy a felsorolt új borvidékeket ran­gosnak, megkülönböztetésre érdemes­nek tartjuk. — Az asztali bor kategóriába tartozó italokra mit ír elő a rendelet? — Nem tiltja a származási hely megje­lölését, de például az alföldi szőlőtermő tájra, a borvidékre, borhelyre utaló név nem használható. Az asztali borok fajta­megjelölését nem zárja ki a rendelet. — Több szőlőfajtát — olyanokat is, amelyek termőterülete nőtt — kizártak a köztermesztésből, illetve egy-egy bor­vidéken nem telepíthetők. Korábban tizenöt fehér és tíz kék borszőlőfajta telepítését engedélyezte a jogszabály, a jelenlegi pedig a kiskun­sági borvidéken 16 fehér- és hét kék­fajta telepítését teszi lehetővé. A mó­dosítással törölték az Ezerfürtű, a Bí­bor kadarka, a Magyar frankos, a Pi­­not Noir és a Rubintos fajtákat. Már korábban diszkriminált volt a termőtá­jon a Zöldszilváni, a Hárslevelű és a Szürkebarát. Oka, hogy ezek termőte­rülete az Alföldön csekély, s nem is igazán ide való fajták, másrészt a bo­rok gátlástalan fajtanév használatával, a jelölésekkel hiteltelenné tesszük bora­inkat a bel- és külpiacon. Ön szerint mi a kedvező az alföldi szőlészeknek és borászoknak az új ren­deletben? Polgárjogot nyert az Izsáki Sárfe­hér, a Leányka és a Medina. A Rajnai Rizling, a Kékfrankos, az Olaszrizling, az Ezerjó és még további 18 fajtából szüretelt minőségi és különleges minő­ségű borok viselhetik elnevezésükben a szőlőfajtára utaló jelölést, a borvidékre utaló termőhely megjelölése mellett. A rendeletmódosítás még azért is elő­nyös helyzetbe hozza az alföldi szőlő­­termelést, mert ezeknek a fajtáknak legalább tizenöt cukorfokos mustjából erjesztett borok kerülhetnek a minősé­gi kategóriába az eddigi 17 cukorfok­kal szemben. Ugyanakkor európai el­­fogadottságú és léptékű borjavításra nyílik lehetőségük. Tehát a jogi szabá­lyozás szigorítást nem hozott az Alföl­dön. Csabai István : Messze még a szüret, de máris érdemes tájékozódni az új borrendeletről, s ehhez alkalmazkodva felkészülni a szőlőfeldolgozásra. PETŐFI NÉPE OSZTRÁK—MAGYAR ÉRDEKELTSÉG Új vegyes vállalat: Halaspack Vegyes vállalatként működik július­tól a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyára. A Halaspack Csomagoló Rt.-t 7 millió 650 ezer dolláros alaptőkével hozta létre a Papíripari Vállalat és az osztrák Mosburger Ag. A tavaly létre­hozott Dunapack Rt. mellett ez a má­sodik vegyes vállalat, amelyben részt vesz az osztrák cég. A külföldi partner 2 millió 340 ezer dollár készpénzt ho­zott a vállalkozásba, ezzel 30 százalé­kos érdekeltséget szerzett. Bodrogi Jó­zsef igazgató elmondta, hogy a Papír­ipari Vállalat még júniusban, a terme­lés megkezdése előtt további 20 száza­lékot ad el partnerének, és a megkötött opciós szerződés lehetővé teszi, hogy a Mosburger két éven belül megszerezze a többségi — 51 százalékos — tulaj­donjogot is. A kiskunhalasi gyár termelésének 60 százalékát tette ki idáig a hengeres cso­magolóanyagok — papírcsövek és -hordók — gyártása, 40 százalékban pedig irodaszereket, nyomott dobozo­kat állított elő a többi között. A gyár árbevétele tavaly elérte a 635 millió fo­rintot. Az új cég termelése a tervek szerint már 1991 második felében 405 millió forint lesz, mintegy 14 százalé­kos nyereség mellett, s 1992-ben pedig eléri a 810 millió forintot. A tulajdono­sok folyamatosan évi 40-50 millió fo­rintos beruházást terveznek, ezzel azonban nem a termelési volumen nö­velését, hanem a minőségi igények ki­elégítését tervezik. Már a következő hónapokban sor kerül új, kombido­­bozgyártó gépek vásárlására. A Halaspack Rt. folytatja a gyár ha­gyományos profilját, termékeinek for­galmazása az osztrák cég értékesítési hálózatán keresztül is folyik majd. A gyár termelésének idáig mintegy 5 százaléka irányult külföldre, ezt az arányt egyelőre az új vállalkozás is megtartja, hosszabb távon azonban 10 százalékra kívánják emelni. Hatalmas gázmező Akár évtizedekre is kielégít­heti a Szovjetunió és a Nyugat keresletét — az első kutatások szerint — az a hatalmas gázme­ző, amelyet újonnan fedeztek föl Murmanszk közelében a Barents-tenger partjainál — je­lentette a TASZSZ szovjet hír­­ügynökség. A Sztokmanov névre keresz­telt gázmezőről mindazonáltal igen nehéznek ígérkezik a kiter­melés, mert a készletek 300 mé­ter mélyen találhatók a tenger alatt. A kitermelés lehetőségei­nek tanulmányozására a szov­jet illetékesek már föl is vették a kapcsolatot skandináv, első­sorban finn és norvég cégekkel. büntetnek, a Jakabéknak passzo­lom a dolgot. VALAMI BŰZLIK A MATYÓ DŰLŐBEN Ki a tulaj, hol a tulaj? Az izsáki bőrügy bonyolításá­nak újabb állomására érkeztünk. Mózes Lászlót kérdeztük meg, mi az álláspontja a veszélyes hulla­déknak számító nyersbőrrel kap­csolatban. Annál is inkább,,mivel ő bérli évek óta az Izsáki Állami Gazdaságtól azt a raktárépületet, amely előtt ott „díszeleg” több ku­pac nyersbőr. — Ön nyersbőrfelvásárló. Hon­nan vásárolta a raktárépület elé borított, hulladékbőröket? — Én azt nem vásároltam. A bőrök nem az enyémek. Egyik ismerősöm, Jakab József tartozik nekem egy nagyobbacska összeg­gel, abba akarja betudni ezeket a bőröket. Én nem is voltam ott, amikor érkezett a szállítmány ja­nuárban, meg decemberben. — Milyen bőrök ezek tulajdon­képpen? Hát, van köztük használható is, de több, ami nem az. Annyira sok az utóbbi, hogy nem fogadtam el az adósság fejében. — Van ezeknek a bőröknek szár­mazási bizonylatuk, szállítólevelük, valamilyen okmányuk? ,— Nincs. Bár ezt nem­ is szokás kérni, meg adni sem. Általában úgy megy a dolog, hogy megné­zem az árut, ha tetszik, leszámol­juk a mennyiséget és kifizetem. Ilyenkor felvásárlási jegyet töltök ki. — Most ilyen sincs? Nincs. Az a papírom van mindössze, amit a köjáltól (tiszti­­orvosi szolgálattól) kaptam. — Mit tett, amikor megkapta ezt a levelet? — Mit tettem volna? Elolvas­tam. Legföljebb majd megpróbá­lom megkeresni a Jakabot, és be­szélek vele, vigye onnan azt a bőrt. Bár, januárban ezt már mondtam neki. — Úgy tudom, a helyszíni szem­lén beszélt a tisztiorvosi szolgálat szakemberével. ,— Igen, először azt mondta, egy hét alatt takarítsam el a hulladé­kot. Aztán másnap telefonáltak, hogy várjam meg az értesítést, ho­gyan kell kezelni, mert veszélyes hulladék. Talán jobb is így, mert ha a Jakabék meg tudták volna, hogy elviszem onnan, még azt hi­szik, hogy beszámoltam az adóssá­gukba. — Tehát úgy gondolja, hogy a sertésbőr nem az öné. De láttunk ott birkabőröket is. Azokkal mi lesz? — Én azt hiszem, a sertésbőrt a Jakabéknak kell onnan elvinni, a birkabőrt meg talán nekem. Bár a köjálos hölgy a bőrökről beszélt általánosságban. Ha engem meg­ * * * A tegnapi lapban olvashattak egy véleményt, melyet a környezet­­védelmi felügyelőség szakembere mondott. Lényege, hogy az Izsáki Állami Gazdaság „ráncba szedhet­né a bérlőjét”. Mit szól ehhez dr. Horváth István, a gazdaság igazga­tója. A raktárépületet évekkel ezelőtt adtuk bérbe, a bérlőről én csak annyit tudtam, hogy bőrrel foglal­kozik. A környezetszennyezésről tulajdonképpen a sajtóból értesül­tem. Amióta bérbe adtuk azt az épületet, jószerivel a környékén sem jártam. Nyugodtan mondha­tom, kényesen ügyelünk a környe­zetvédelmi szempontokra. Amikor a vágóhidat építettük, a szennyvíz­gondok megoldása 16 millió fo­rintba került, de a Kiskunsági Nemzeti Park területére eső földje­ink gondozására sem volt panasz. Ha pedig több tízmillió forintot költünk a környezeti ártalmak „fé­­kentartására”, akkor a nyersbőrö­ket sem hagytuk volna szó nélkül. Már ha tudomást szerzünk róluk. Egyébként, ha a vállalat felszólí­tást kap ez ügyben, a határozatot a bérlő felé érvényesítjük. Az izsáki bérügyet — egyelőre — lezárjuk. Jakab Józsefet nem tudtuk megtalálni. Hírt akkor adunk újra a dologról — szándé­kunk szerint —, ha az intézkedések megtörténtek. Gál Eszter 1991. május 22., 5. oldal SZABADON, DE NEM MINDENÁRON! Fűszerpaprika: hamisítás kizárva Fűszerpaprika őrlésére régebben csak az államnak volt joga. A mono­polhelyzetet enyhítette, amikor külön­böző gazdálkodó szervezetek is lehető­séget kaptak erre a tevékenységre. Ta­valy nagyot fordult a kocka. Bizonyos feltételek teljesítésével bárki, szabadon készíthet és forgalmazhat piros tört paprikát Magyarországon. Élnek is ezzel a lehetőséggel szép számmal, anélkül, hogy mindenki az áru jó minőségét tartaná a legfonto­sabbnak erre hívta föl figyelmünket a napokban Kristóf Árpád, a Bács- Kiskun Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás osztály­­vezetője. Elmondta: a szabad vállalko­zás nem azt jelenti, hogy a paprikaőrle­ményt előállítók figyelmen kívül hagy­hatják a minőségre, a csomagolásra és a jelölésre vonatkozó előírásokat. So­kan nem tudják, hogy a fűszerpaprika csak addig számít mezőgazdasági ter­ménynek, amíg csöves. Az ezt követő mesterséges szárítás, az őrlés és egyéb műveletek már élelmiszer-ipari tevé­kenység, amelynek meghatározott sza­bályai vannak. Erről szól az Ipari és Kereskedelmi s a Népjóléti Minisztéri­um ez évi közleménye. A tájékoztató­ból kiderül: milyen körülményeket állí­tottak annak érdekében, hogy a ma­gyar fűszerpaprika eddigi jó hírnevét hamisítványokkal ne ronthassák. A főbb tudnivalókról beszélt Kristóf Árpád. Aki élni kíván vállalkozói jogá­val, a helyi önkormányzattól kérhet igazolványt fűszerpaprika őrlésére vagy forgalmazására. Előfeltétele az ipari és kereskedelmi tevékenységnek, hogy a vállalkozó meghívja szemlére a közegészségügyi és járványügyi fel­ügyelőket, s a megyei élelmiszer-ellen­őrző állomás szakembereit abba a he­lyiségbe (üzembe), ahol a paprikát fel­dolgozza és csomagolja. A szemle után, harminc napon belül, lehetőséget kap a vállalkozó arra, hogy a gyártmánya minőségét veszélyeztető hibákat kija­vítsa. Ha ezt nem teszi meg, a két szak­hatóság javasolja az önkormányzatnak az engedély visszavonását. A forgalmazók kötelessége még szé­lesebb körű. Az őrleményből mintát kell küldeniük a Bács-Kiskun Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellen­őrző Állomásnak (Kecskemét, Halasi út 34.). Az állomás a minta felét pos­tázza Budapestre, a Kereskedelmi Mi­nőségvizsgáló Intézetnek. Ha a papri­kát ott is jónak találják, akkor hozható forgalomba. 1991. június 30. után meg­bírságolják azokat ,­ és visszavonják tőlük a vállalkozói engedélyt , akik kibújnak az engedélyezési eljárás alól. A magyar fűszerpaprika jó hírét a világon, és természetesen itthon is, nemzeti érdekből fontos megőrizni. A védelem egyszerű: hamisítás kizárva! k —1 Kuvaiti korom Európában 12 hete tombol minden idők legna­gyobb tüze: olajmezők százai égnek Kuvaitban. Naponta 500 000 1 millió tonna fekete aranyat falnak fel a lán­gok, és több ezer tonna korom kerül a levegőbe. Eközben egész Európában barátságtalan az időjárás, sőt, a Zug­­spitzen, Németország legmagasabb hegycsúcsán olyan kormot találtak, amely bizonyíthatóan az égő olajme­zőkről származik. Összefüggés lenne az európai hideg és a kuvaiti tűz között? Németországban panaszkodnak a spárgatermelők, hogy a fóliasátrak hő­mérséklete még a déli órákban is csak 11 fokos, 4 fokkal kevesebb, mint kelle­ne. A Havel folyó vize május 10-én 8 fokkal volt kevesebb — 11 fokos —, mint egy évvel korábban. A Földközi­tenger nyugati részén is 2 fokkal hide­gebb a víz a sokéves átlagnál, május­ban azon a tájon a szél is szokatlanul erős volt. Szaúd-Arábia tengerpartján, 250 km-re a tüzektől, áprilisban 10 fok­kal kevesebbet mértek, mint az előző években. Tuniszban május 8-án olyan hűvös volt reggel, mint az elmúlt har­minc évben még soha. Bangladesben az évszázad leghatalmasabb tájfunja tom­bolt, a Pireneusokban szokatlanul sok hó hullott, és Németországban is jóval több volt az eső az átlagosnál. Van-e erre magyarázat? Egyelőre nincs, sőt, a vélemények ellentmondó­ak. A hamburgi egyetemen megpróbál­ták egy úgy nevezett klímamodell segít­ségével megállapítani, hogy a tűz és a korom milyen módon befolyásolhatja az éghajlatot. Az eredmény: globálisan nem változtathatja meg, csak regioná­lis, helyi hatások képzelhetők el. Wolfgang Terpitz éghajlatkutató szerint viszont nem hidegebbnek, ha­nem melegebbnek kellene lennie. „Fe­kete felületen ugyanis a nap besugárzá­sának intenzitása megsokszorozódik, a Földhöz közeli légtömegek felmeleged­nek, ettől az atmoszféra hosszú időre labilissá válhat." A majd’ ötszáz olajtűz pedig közben tovább lobog. (Ferenczy—EUROPRESS) Ügyes... Az adomabeli történetben a kapi­talizmusból Magyarországra tévedt üzletember a pályaudvari automata büfé működési rendszerével ismerke­dik. A többszöri pénzbedobás után, amelyet nem követ a „kiadás", fejét csóválva jegyzi meg: — Ügyes ... Bocsássa meg a mindenható, hogy ez a vicc jut eszembe, valahányszor — már jóformán számon sem tudjuk tartani, hányszor­­ drasztikus, az életszínvonalat (?!) érintő árintéz­kedések lépnek életbe. Mert ennek az „automatának" is hasonló a működése.­Előbb meg­emelkedik az ár (tejé, húsé, lakbéré, legutóbb az energiáé), nyeli a „tíze­seket", majd jön az ígéret: kompen­zálva lesz a lakosság. Csak éppen még ki kell dolgozni a módját, mi­kéntjét. — Ügyes . . . bólogathatnánk, ha az állami kassza kezelői volnánk. De a saját pénztárcánkból kiindulva jobb szeretnénk ha már elkerülhe­tetlen az árak emelése —, hogy az „automata" rendeltetés szerint mű­ködjön! Az áremelést ne kullogva kövesse a szociális kompenzáció amúgy is jobbára szépségtapasz jel­legű­ bevezetése, legyen az összehan­golva a kényszerintézkedésekkel. Ehhez kellene az igazi ügyes­ség . . . Nagy Mária Osztrák napelemes kerékpár • Napelemcellák villamos energiájával meghajtott kerékpárral osztrák mérnö­kök jártak a napokban Budapesten. A csomagtartóra szerelt napelemek a vázban elrejtett akkumulátorokat töltik fel és így táplálják a villanymotort. Egy feltöltéssel 40 kilométert lehet motorbiciklizni, maximum 30 kilométer/óra sebességgel. ELLENTMONDÓ JOGSZABÁLYOK Bonyodalmak a bérlakások eladása körül Nem oszlik, inkább sűrűsödik a ho­mály az állami bérlakások körül. Az elmúlt hetekben több önkormányzat hozott olyan határozatot, amely meg­határozhatatlan időre felfüggeszti az állami bérlakások eladását. Ezeket a döntéseket érthetően kifogásolják azok a lakók, akik szeretnék megvásárolni a bérlakásukat. Sokan egyébként nincse­nek tisztában azzal, hogy valójában milyen jogok is illetik meg őket a vásár­lással kapcsolatban. A kérdést Battha Pálnak, a Lakásbérlők Egyesülete fő­titkárának tettük fel. Többről van szó, mint lehetőség­ről, ugyanis törvény mondja ki, hogy a lakóknak biztosítani kell a bérlakás megvásárlását, amennyiben azt igény­lik. A lakáseladásról szóló törvény nem újkeletű. A 32/1969. sz. kormányrende­let — melynek végrehajtásáról a 16/ 1969. számú ÉVM, MÉM, PM rende­let intézkedik — szabályozza ma is az eladásokat. — Jogszabály tehát van, mégis úgy tűnik, vagy nem elég, vagy nem eléggé világos a több, ide vonatkozó rendelke­zés. Ez így van. Az 1990-es önkor­mányzati törvény ugyanis megváltoz­tatta a tulajdoni alapot, vagyis az álla­mi tulajdon önkormányzati tulajdon lett. Ezt mondja ki a 107-es paragrafus, de azt nem mondja meg, hogy konkré­tan mit is jelent e változás. Most olyan átmeneti állapot van, melyben nem tudni, voltaképpen ki az illetékes a sza­bályozásra. Amíg nincs új­abb rende­let, addig átmeneti törvények érvénye­sek. Ez azt jelenti, hogy a tanácsi idő­szak rendelkezéseit kell alkalmazni a jogutód önkormányzatoknak.­ ­ Ez meglehetősen abszurd helyzet­nek tűnik, és napi példák mutatják: anarchiát teremt egyes önkormányza­tok háza táján. Egyáltalán korlátozhat­ják-e az önkormányzatok az állampol­gárokat lakásvásárlási jogukban? Jó pár évvel ezelőtt egy kiváltsá­gos elit potom pénzért megvette az ál­tala lakott állami ingatlanokat. Ké­sőbb, mikor mások is közölték ebbéli szándékukat, sokáig, mindenféle mondvacsinált ürügyekkel, elhárítot­ták a vételi szándékot. Ma a helyzet elvben világos — ezek a jogszabályok nem manipulálhatók. De rengeteg a joghézag, így mégiscsak van mód kibú­vókra. Fenn lehet tartani tilalmi listá­kat, például műemlékekre vagy olyan lakóházakra, melyek felújítása kompli­kált, úgymond a lakók védelmében, il­letve érdekében. — Melyik az a fórum, ahova az ál­lampolgár elmehet, ha konfliktus támad az önkormányzat és közte az állami bér­lakás adásvételét illetően? — Hivatalból törvényességi felügye­letet lát el a köztársasági megbízott. A baj csak az, hogy ő még nem rendel­kezik világosan körülhatárolt hatás­körrel. A legkézenfekvőbb megoldás­nak a bírósági út tűnik, de ez rendkívül lassú, hosszú procedúra. Az Alkot­mánybíróságot megkerestük például 1990-ben egy konkrét üggyel kapcso­latban. Igaz, hogy helyt adtak a kere­setnek, de csak egy évre rá született döntés. — Ön szerint miért akarják olyan sokan megvenni a lakásukat? — Az okok összetettek. A lakók fél­nek, hogy bérlői jogaik veszélybe ke­rülnek. Nem látnak garanciát az el­hangzott ígéretekben. Félnek a lakbér drasztikus emelésétől. Jelenleg szinte pánikhangulat van a bérlakásokban élők körében. A bérlők ugyanis sehon­nan nem kapnak megbízható, reális in­formációt a bérlemény valóságos mű­szaki állapotáról, értékéről, amit meg­vásárolni szándékoznak. Azt javasoljuk, hogy forduljanak az állampolgárok hozzánk, a Lakásbér­lők Egyesületéhez. Mi ugyanis a jelen helyzetben egyetlen választható utat ajánlunk, széles társadalmi bázist te­remtünk. Felhívjuk az önkormányzat és a kormány figyelmét is a visszás ese­tekre. Azon vagyunk, hogy a potenciá­lis vevő, a bérlakásban élő állampolgár minden információ birtokában legyen és a végső döntését úgy hozza meg. Szeretnénk a lakossági nyomást jó irányba terelni. Kidolgoztuk az Önkor­mányzó Lakásbérlő Egyesület kereteit. Ennek,­ a Nyugaton már jól bevált egyesületi formának az a lényege, hogy a lakók önálló jogi személyiségként maguk gazdálkodnak a helyi érdekek érvényesítésével, az önkormányzati törvénnyel összhangban, az önkor­mányzatokkal együtt. Maguk dönte­nek majd például a privatizáció, a tu­lajdonossá tétel tekintetében is. Ez az optimális kezelői magatartás biztosítja, hogy minden, helyben elintézhető, ügyet közmegelégedésre intézzenek. Ez a törekvés összhangban van az Euró­pai Önkormányzati Chartával is. Mi igen fontosnak tartjuk tehát, hogy a helyi közösségek nagyobb lehetőséget kapjanak a jövő lakásrendszerének ki­alakításában. . „ L. Gy.

Next