Petőfi Népe, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)
1995-07-28 / 175. szám
HALLGATÓK NÉGY FÖLDRÉSZRŐL Köszönik a határainkon túl élő magyarok A 18. Kodály-szeminárium nélkül valószínűleg sohasem találkozott volna a Csíkszeredai Csáki Károly konzervatóriumi hegedűtanár, a ljubljanai egyetemen végzett lendvai Bogár Brigitta, a nyitrai főiskolát most befejező, de már kórust vezető Varga Denisa, a vajdasági (pancsovai) Kerekes-Székely Zita szakközépiskolai hegedűtanár és a kárpátaljai Németi Zsuzsanna szőlősről. Érzékelhetően örültek az alkalomnak és a Kecskeméti Lapok kezdeményezése révén létrejött kerekasztal-beszélgetésnek. Tapasztalatcseréjükre visszatérünk, hiszen sok, nálunk is időszerű tennivalóról mondták el véleményüket, másrészt pontosabb kép alakult ki a határainkon túl élő magyarság helyzetéről, különös tekintettel a zenei anyanyelvre. Csak az elhangzottak fontosságának az érzékeltetésére emelünk ki most néhány véleményt. Romániában - tudatta Csáki Károly - a gyerekeket 10 éves koruk után tanítja általában heti egy órában szaktanár énekelni, zenére. Sajnos talán a - készségek kialakulása szempontjából - a legfontosabb életkorban, a 9-től 12-ig osztályig nincs zenei oktatás. Az új - éppen a napokban elfogadott a magyarság érdekeit sértő - oktatási törvény heti egy óra zenei nevelést engedélyez ezekben az osztályokban is. Elszomorodva közölte szlovéniai Bogár Brigitta, hogy a sem a szakközépiskolákban, sem a gimnáziumokban nincs mód a zenei készség fejlesztésére. Szlovákiában a középisklákban egyetlen évig szerepel a tantervben a gimnáziumokban és az óvónőképzőkben az ének. A pancsovai Kerekes-Székely Zita saját gyermekei prédájából is tudja, hogy nem eléggé hatékonyan használják ki az elemi, az általános iskolákban engedélyezett heti egy zenei nevelési órát. Keveset énekelnek. Inkább zenetörténettel foglalkoznak. Németi Zsuzsanna úgy tudja, hogy Kárpátalján hetente 2 órát kap az alsó tagozatban az ének, a felsőben egyet. Jó hír viszont, hogy különböző formákban mindenütt tanulhatnak a magyar diákok magyar népdalokat, természetesen és helyesen az anyaországi népdalok mellett. A vajdasági helyzet az elmúlt évek óta romladozik, amit megérez a nemzetiségi oktatás, nyelvhasználat, kultúraápolás is. A kórusmozgalom általában falun élénkebb, egyik-másik helyen divatba jöttek - a határainkon túlra is sugárzó televíziónak is köszönhetően - a páva-körök. Nagy hasznát vették és veszik a hazai szakemberek segítségének. Néhai Vass Lajos sokat tett a felvidéki magyar kórusok feljavulásáért, az éneklő buzgalom erősítéséért. Szlovéniába egy lenti illetőségű zenetanár jár át rendszeresen. Valamennyien hálásak a Kodály Intézetnek, mert erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy minél nagyobb tudással állják meg helyüket a naponkénti megméretésben, és ehhez sok segítséget kapnak Kecskemétről. • Szomszédos államokban tanító magyar zenepedagógusok Mexikói szövetségesünk Részt vett a korábban Kodály Intézetben tanulók találkozóján és rövid időre bekapcsolódik a szeminárium munkájába a mexikói Magdaléna Garza zenetanár. Milyen furcsa az élet. Itt tanult három évig és egyszer sem találkoztunk, most néhány nap alatt többször is. Még a Fisec játékok nyitóünnepségét is megtekintette. Személyesen kultúránk egyik mexikói követét tiszteljük. Ki számolhatná össze, hogy a Kodály Intézet révén, ha úgy tetszik népi diplomá ciája révén hány baráttal, vagy legalább érdeklődő rokonszenvezővel gyarapodott országunk. Nagykövetségi közreműködéssel Az interjúra készülve a Kodály Intézet boltíves folyosóján szemlélődve föltűnt egy nemes eleganciával öltözött koreai hölgy. Otthonos magabiztossággal mozgott az épületben, többen ismerősként köszöntötték. Sajnos gyorsan eltűnt a napi foglalkozásokat záró kóruséneklés után. Késő este megkért a Kodály Intézetben dolgozó lépcsőházi szomszédom, hogy ne zárjam be kivételesen az utcai kaput, mert vendégét várja. Kicsit elmarad, mert a koreaiak közös vacsorát főznek maguknak. Ebben a pillanatban tűnt föl a délután látott hölgy. Baz Sola harmadszor jár Kecskeméten. - 1989-ben orvosnő barátnőmtől hallottam a Kodály Intézetről. Ő régebben mint egy magyar kollégája felesége hosszabb ideje Budapesten él. A szolfézst, vokális éneket főiskolán tanító szöuli asszony érdeklődéssel hallgatta a lelkes beszámolót. Egy másik ismerőse - a magyarországi koreai követség volt másodtitkára - révén szerezte meg a kecskeméti intézet címét. Ideutazott, tetszett minden és 1990 elején már 6 hétig az Intézetben tanulhatott. A vissza-visszatérő maiagai Hét esztendeje Kecskemét nevét sem hallotta Marcelo Beltran Romero maiagai zenetanár. Barátaitól hallott a Kodály Intézetről. Azok közé tartozik, akik a lehető legalaposabban szeretnének tájékozódni arról, amire ráadták a fejüket. Ezért iratkozott be néhány éve a Kodály Intézetbe. Hazájában konzervatóriumban és elemi iskolában tanít. Sok mindent hasznosít az itt hallottakból, látottakból. Legfontosabbnak azonban szemlélete átformálását érzi. Idő kérdése, hogy az ő baráti köréből is kecskeméti továbbképzést kér, vállal valaki. Működési körzetében, ismerősei körében az itt tapasztaltak jó hírét terjeszti. Meglepődve értesül arról, hogy nemzeti büszkeségük, a Don Quichotte... KODÁLY JEGYÉBEN Hong-Ky Cho Szöulból Néhány hete költözött haza három évi magyarországi tartózkodás után a koreai Hong-Ky család. Sokan ismerték Kecskeméten az utcáról, a piacról a karnagy urat, bűbájos feleségét és két gyermeküket, Arát és Otát. Természetesen mindketten a Kodály Zoltán énekes iskolában tanultak. Az édesapa három évig, felesége valamivel rövidebb ideig tanult a Kodály Intézetben, amelynek megismerését életük nagy örömei közé sorolják. A családfő újra útra kelt, mint a Koreából érkező csoport egyik szervezője. Részt vesz a nyári szemináriumon. Nagy reményekkel kezdi újra munkáját szülőhazájában. Egy - ha jól értettem - tiszteletdíjas, 40 tagú egyházi kórust vezet. Főként koncerteken lépnek föl. Közel áll hozzá az európai klasszikus zene és természetesen - így mondta - Kodály és Bartók. Hong-Ky Cho minden lehetséges alkalmat megkeres a Kodály-elvek minél szélesebb körű koreai népszerűsítésére. Mivel egyetemen is tanít van alkalma képzett, művelt fiataloknak az itt hallottak, tanultak egy részének az átadására. Ezúton is köszöni tanárainak az iránta tanúsított megkülönböztetett figyelmet. A magyarokat különben is nagyon szereti. Kedvesek, segítőkészek, úgy tapasztalta. A tokaji bor szerinte is valóban a borok királya és a téli szalámi is fölséges. Biztosak vagyunk abban, hogy Hong-Ky Choval a jövőben is találkozunk a Kodály Intézetben. • Felvételünk Sárosiné Szabó Márta énekóráján készült Egyiptomban született, Amerikában él és Ázsia vonzza Tamer Tewfiket, akivel Európában, a Kodály Intézet egyik hangulatos udvarán váltottam néhány szót. A magyar rádió egyik karnagya hívta föl Kodályra, Bartókra, a magyar zenepedagógiára a figyelmét. Visszatérő hallgató. „Kicsiket” és nagyokat tanut Philadelphiában. Szólampróbát vezetett amikor a fotóriporter megörökítette. Biztosan találkozunk még Tamer Tewfikkel Kecskeméten. Diplomavizsgára készülve tanult már a Kodály Intézetben az athéni Kostagiannakopulou Maria 1992-ben. Szerencsésnek tartja magát, hogy egykori tanára, Szabó Orsolya zongoraművész is segíti diploma-hangversenyére készülésében. Az újságban olvasott az Intézetről Mutatnak a Kodály Intézetben egy fiatal embert. Több nyelven beszél, mondják. A Svájc németek lakta részén élő Kézer Csaba kitűnően megérteti magát franciául, angolul és magyarul is. Szüleit az 56-os menekülthullám sodorta ki az országból. Ő már kint született. Ittlétét két körülmény szerencsés összjátékának köszönheti. Foglalkoztatják a világ dolgai, ezért eléggé rendszeresen olvassa az újságokat. Másrészt jó a memóriája. Amikor tanulmányai befejeztével az ő egyéniségének, adottságainak legmegfelelőbb zenepedagógiai elméleteket, módszereket kereste, eszébe jutott, hogy jónéhány éve olvasott egy Duna-Tisza közi zenei intézetről. A többi szinte magától ment. Az első év befejezése uttn, a Kodály Szeminárium hatodik napján e két oktatási formán szerzett tapasztalatainak összehasonlítására kérem. Szerinte alig érzékelhető a különbség. A szemináriumon is jól érzi magát, mert maradandó értékű tudással gyarapszik. „Nem kedvelem a divatos kifejezést, de mégis azt mondom, hogy az itt tanultakkal teljesíthetem ki magam.” Kézer Csaba ősszel a Kodály Intézetben folytatja. • Megörökítettük a Franciaországból érkezőket is