Petőfi Népe, 1995. július (50. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-28 / 175. szám

HALLGATÓK NÉGY FÖLDRÉSZRŐL Köszönik a határainkon túl élő magyarok A 18. Kodály-szeminárium nél­kül valószínűleg sohasem talál­kozott volna a Csíkszeredai Csáki Károly konzervatóriumi hegedűtanár, a ljubljanai egye­temen végzett lendvai Bogár Brigitta, a nyitrai főiskolát most befejező, de már kórust vezető Varga Denisa, a vajda­sági (pancsovai) Kerekes-Szé­kely Zita szakközépiskolai he­gedűtanár és a kárpátaljai Né­meti Zsuzsanna szőlősről. Ér­zékelhetően örültek az alka­lomnak és a Kecskeméti Lapok kezdeményezése révén létrejött kerekasztal-beszélgetésnek. Tapasztalatcseréjükre vissza­térünk, hiszen sok, nálunk is időszerű tennivalóról mondták el véleményüket, másrészt pon­tosabb kép alakult ki a határa­inkon túl élő magyarság hely­zetéről, különös tekintettel a zenei anyanyelvre. Csak az elhangzottak fontos­ságának az érzékeltetésére emelünk ki most néhány véle­ményt. Romániában - tudatta Csáki Károly - a gyerekeket 10 éves koruk után tanítja általában heti egy órában szaktanár énekelni, zenére. Sajnos talán a - készsé­gek kialakulása szempontjából - a legfontosabb életkorban, a 9-től 12-ig osztályig nincs ze­nei oktatás. Az új - éppen a na­pokban elfogadott a magyarság érdekeit sértő­ - oktatási tör­vény heti egy óra zenei neve­lést engedélyez ezekben az osz­tályokban is. Elszomorodva közölte szlovéniai Bogár Brigitta, hogy a sem a szakközépiskolákban, sem a gimnáziumokban nincs mód a zenei készség fejleszté­sére. Szlovákiában a középisk­­lákban egyetlen évig szerepel a tantervben a gimnáziumokban és az óvónőképzőkben az ének. A pancsovai Kerekes-Székely Zita saját gyermekei prédájából is tudja, hogy nem eléggé haté­konyan használják ki az elemi, az általános iskolákban engedé­lyezett heti egy zenei nevelési órát. Keveset énekelnek. In­kább zenetörténettel foglalkoz­nak. Németi Zsuzsanna úgy tudja, hogy Kárpátalján hetente 2 órát kap az alsó tagozatban az ének, a felsőben egyet. Jó hír viszont, hogy külön­böző formákban mindenütt ta­nulhatnak a magyar diákok ma­gyar népdalokat, természetesen és helyesen az anyaországi népdalok mellett. A vajdasági helyzet az elmúlt évek óta rom­­ladozik, amit megérez a nem­zetiségi oktatás, nyelvhaszná­lat, kultúraápolás is. A kórusmozgalom általában falun élénkebb, egyik-másik helyen divatba jöttek - a hatá­rainkon túlra is sugárzó televí­ziónak is köszönhetően - a pá­va-körök. Nagy hasznát vették és ve­szik a hazai szakemberek segít­ségének. Néhai Vass Lajos so­kat tett a felvidéki magyar kó­rusok feljavulásáért, az éneklő buzgalom erősítéséért. Szlové­niába egy lenti illetőségű zene­tanár jár át rendszeresen. Valamennyien hálásak a Ko­dály Intézetnek, mert erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy minél nagyobb tudással állják meg helyüket a naponkénti megméretésben, és ehhez sok segítséget kapnak Kecskemét­ről. • Szomszédos államokban tanító magyar zenepedagógusok Mexikói szövetségesünk Részt vett a korábban Ko­dály Intézetben tanulók talál­kozóján és rövid időre bekap­csolódik a szeminárium mun­kájába a mexikói Magdaléna Garza zenetanár. Milyen fur­csa az élet. Itt tanult három évig és egyszer sem találkoz­tunk, most néhány nap alatt többször is. Még a Fisec játékok nyitó­ünnepségét is megtekintette. Személyesen kultúránk egyik mexikói követét tisztel­jük. Ki számolhatná össze, hogy a Kodály Intézet révén, ha úgy tetszik népi diplomá­­ ciája révén hány baráttal, vagy legalább érdeklődő ro­­konszenvezővel gyarapodott országunk. Nagykövetségi közreműködéssel Az interjúra készülve a Kodály Intézet boltíves folyosóján szemlélődve föltűnt egy nemes eleganciával öltözött koreai hölgy. Otthonos magabiztos­sággal mozgott az épületben, többen ismerősként köszöntöt­ték. Sajnos gyorsan eltűnt a na­pi foglalkozásokat záró kórusé­neklés után. Késő este megkért a Kodály Intézetben dolgozó lépcsőházi szomszédom, hogy ne zárjam be kivételesen az utcai kaput, mert vendégét várja. Kicsit el­marad, mert a koreaiak közös vacsorát főznek maguknak. Ebben a pillanatban tűnt föl a délután látott hölgy. Baz So­la harmadszor jár Kecskeméten. - 1989-ben orvosnő barát­nőmtől hallottam a Kodály In­tézetről. Ő régebben mint egy magyar kollégája felesége hosszabb ideje Budapesten él. A szolfézst, vokális éneket fő­iskolán tanító szöuli asszony érdeklődéssel hallgatta a lelkes beszámolót. Egy másik ismerő­se - a magyarországi koreai követség volt másodtitkára - révén szerezte meg a kecske­méti intézet címét. Ideutazott, tetszett minden és 1990 elején már 6 hétig az Intézetben tanul­hatott. A vissza-visszatérő maiagai Hét esztendeje Kecskemét ne­vét sem hallotta Marcelo Beltran Romero maiagai ze­netanár. Barátaitól hallott a Kodály Intézetről. Azok közé tarto­zik, akik a lehető legalapo­sabban szeretnének tájéko­zódni arról, amire ráadták a fejüket. Ezért iratkozott be néhány éve a Kodály Intézetbe. Hazájában konzervatóri­umban és elemi iskolában ta­nít. Sok mindent hasznosít az itt hallottakból, látottakból. Legfontosabbnak azonban szemlélete átformálását érzi. Idő kérdése, hogy az ő ba­ráti köréből is kecskeméti to­vábbképzést kér, vállal vala­ki. Működési körzetében, is­merősei körében az itt tapasz­taltak jó hírét terjeszti. Meglepődve értesül arról, hogy nemzeti büszkeségük, a Don Quichotte... KODÁLY JEGYÉBEN Hong-Ky Cho Szöulból Néhány hete költözött haza három évi magyarországi tartózkodás után a koreai Hong-Ky család. Sokan is­merték Kecskeméten az ut­cáról, a piacról a karnagy urat, bűbájos feleségét és két gyermeküket, Arát és Otát. Természetesen mindketten a Kodály Zoltán énekes iskolá­ban tanultak. Az édesapa há­rom évig, felesége valamivel rövidebb ideig tanult a Ko­dály Intézetben, amelynek megismerését életük nagy örömei közé sorolják. A családfő újra útra kelt, mint a Koreából érkező cso­port egyik szervezője. Részt vesz a nyári szemináriumon. Nagy reményekkel kezdi újra munkáját szülőhazájá­ban. Egy - ha jól értettem - tiszteletdíjas, 40 tagú egyhá­zi kórust vezet. Főként kon­certeken lépnek föl. Közel áll hozzá az európai klasszi­kus zene és természetesen - így mondta - Kodály és Bar­tók. Hong-Ky Cho minden le­hetséges alkalmat megkeres a Kodály-elvek minél széle­sebb körű koreai népszerűsí­tésére. Mivel egyetemen is tanít van alkalma képzett, művelt fiataloknak az itt hal­lottak, tanultak egy részének az átadására. Ezúton is köszöni tanárai­nak az iránta tanúsított meg­különböztetett figyelmet. A magyarokat különben is nagyon szereti. Kedvesek, segítőkészek, úgy tapasz­talta. A tokaji bor szerinte is valóban a borok királya és a téli szalámi is fölséges. Biztosak vagyunk abban, hogy Hong-Ky Choval a jö­vőben is találkozunk a Ko­dály Intézetben. • Felvételünk Sárosiné Szabó Márta énekóráján készült Egyiptomban született, Ameri­kában él és Ázsia vonzza Ta­mer Tewfiket, akivel Európá­ban, a Kodály Intézet egyik hangulatos udvarán váltottam néhány szót. A magyar rádió egyik karna­gya hívta föl Kodályra, Bartók­ra, a magyar zenepedagógiára a figyelmét. Visszatérő hallgató. „Kicsiket” és nagyokat tanut Philadelphiában. Szólampróbát vezetett ami­kor a fotóriporter megörökítet­te. Biztosan találkozunk még Tamer Tewfikkel Kecskeméten. Diplomavizsgára készülve tanult már a Kodály Intézetben az athéni Kostagiannakopu­­lou Maria 1992-ben. Szerencsésnek tartja magát, hogy egykori tanára, Szabó Orsolya zongoraművész is segíti diploma-hang­versenyére készülésében. Az újságban olvasott az Intézetről Mutatnak a Kodály Intézet­ben egy fiatal embert. Több nyelven beszél, mondják. A Svájc németek lakta ré­szén élő Kézer Csaba kitű­nően megérteti magát fran­ciául, angolul és magyarul is. Szüleit az 56-os menekült­­hullám sodorta ki az ország­ból. Ő már kint született. Ittlétét két körülmény sze­rencsés összjátékának kö­szönheti. Foglalkoztatják a világ dolgai, ezért eléggé rend­szeresen olvassa az újságokat. Másrészt jó a memóriája. Amikor tanulmányai befe­jeztével az ő egyéniségének, adottságainak legmegfele­lőbb zenepedagógiai elméle­teket, módszereket kereste, eszébe jutott, hogy jónéhány éve olvasott egy Duna-Tisza közi zenei intézetről. A többi szinte magától ment. Az első év befejezése uttn, a Kodály Szeminárium hatodik napján e két oktatási formán szerzett tapasz­talatainak összehasonlítására kérem. Szerinte alig érzékelhető a különbség. A szemináriumon is jól érzi magát, mert mara­dandó értékű tudással gya­rapszik. „Nem kedvelem a divatos kifejezést, de mégis azt mondom, hogy az itt ta­nultakkal teljesíthetem ki magam.” Kézer Csaba ősszel a Ko­dály Intézetben folytatja. • Megörökítettük a Franciaországból érkezőket is

Next