Bácsország, 2007 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 1. szám
sorakozhattak. Az alagsorban is több terem van, a kastély újabb kori életében itt táncmulatságokat tartottak. Ezt egy 1950 óta Bercsényben élő járókelő állítja, aki arról is beszél (a kastély télikert felőli homlokzatára mutatva), hogy valamikor sokkal több dísz volt a kastélyon, rézsasok és egyebek, csak hát áldozatul estek a lakosság gyűjtőszenvedélyének. A turulmadár felvillanyozó látványán és a szecessziós kastélybelsőn kívül még a játékos aszimmetria teszi ízig-vérig magyarossá a kastélyt, merthogy a kastélynak mind a négy oldala más és más. A két nagy vitrázs helyzete is aszimmetrikus. A fő vitrázs az emeleten, kívülről nézve baloldalt, a másik pedig a két emelet közti lépcsőfordulóban, az előbbi vitrázshoz képest közép tájt helyezkedik el. A kastélyhoz tartozó kis nyári pavilont folyondár szőtte be s rámos a kápolna is, körülötte bozót, nehéz megközelíteni és már nincs mit látni benne. A kastély és a kápolna között cementgyári szállítószalag dübörög, de található itt egy gázelosztó-állomás is. Valamikor a kastélyparkhoz tartozhatott a közeli sportpálya területe. A kastély előtti henger alakú építmény kútutánzat, amit Kusturica filmesei felejtettek ott. Merthogy itt készültek a Crna macka, beli major (Macskajaj) c. film egyes jelenetei. A kútutánzat közelében egy szökőkút maradványa. A kastély egy részét 86 0 NoOJK még az eredeti platánok és fenyők övezik, a környékben lévő fák között vadgesztenyék is találhatók. A közelben lévő emeletes épület vendégház lehetett. Jelenleg laknak benne. Az épület küszöbét átlépve a SALVE felirat fogad (jelentése: üdvöz légy). Ez a felirat, valamint a kovácsoltvas lépcsőkorlát és a száradó ruhák mögül előtűnő, valamikor talán szintén vatrázsbetétes fehér ajtó valószínűsíti, hogy nem cselédlakásról van szó. A kis patak túloldalán különféle melléképületek lehettek. Tulajdonképpen a vendégház is a patak túloldalán van, csakhogy ezen a részen a patak beton alatt folyik, mint ahogy a kastély melletti és mögötti területet is lebetonozták. A patak a hegyoldal felőli, várfalként magasodó kőkerítésbe vájt ív alakú nyíláson folyik be a kastély területére. A kastély közelében eltűnik a beton alatt, majd pedig ismét egy ív alól bukkan elő a kastélypark területén. A kastély mellett helyenként felszakadozott a betonborítás, a környéket műanyag flakonok, és egyéb szemét borítja. A kastélypark területét valamelyest átszabták ugyan, de jócskán akad még az eredeti fákból, ezen kívül a bejárattól húzódó fasort is még azonosítani lehet. A park egykori bejárata körülbelül a vadonatúj ortodox templom tájékán lehetett. Nemcsak Kusturica, hanem állító lag Clint Eastwood is forgatott itt fil met a hetvenes évek végén. Akkortájt még néhány átmeszeléstől és kisebb átalakítástól eltekintve viszonylag ép lehetett a kastély. Hiszen 1997 előtt, amikor is az állami védelem alá helyezés megpecsételte sorsát, volt itt iskola, könyvtár, művelődési ház, kézilabdaklub, rádióállomás és vendéglő. Ha nem is szakszerűen védték a kastélyt (merthogy már akkor is voltak oda nem illő új ajtók és egyéb toldások-toldások), de legalább nem ázott be, nem járkálhattak ki-be a csavargók. A szakavatott szemet azonban már akkor is bánthatta egy és más. A kastély minden egyes szerepváltásakor történtek otromba beavatkozások, például WC-k és konyha kialakítása, vagy egy teljesen oda nem illő, kis, kocka alakú épületrész odabiggyesztése. Ezek az átalakítások azonban könnyen felismerhetőek. A közönséges fehér csempék látványosan elütnek az itt-ott megmaradt eredetitől, és az is nyilvánvaló, hogy a jelenleg domináló (és szintén tönkremenőben lévő) élénkrózsaszínvilágoskék festés finomabb színárnyalatú, nemesebb vonalú mintázatot takar. A festék alól itt-ott előbukkannak az eredeti részletek (szerencsére helyenként ezt szándékosan is meghagyták; ilyen részlet például az egyik emeleti ajtó fölötti tapétamaradvány is). A kivitelezés igényességét jelzi, hogy a tető hófogói virág alakúak és művészi kivitelűek az alagsor ablakainak kovácsoltvas-rácsai is. Kusturica a már pusztuló kastélyban filmezhetett, mégsem szólt semmit a védelmében. A műemlékvédők hanyag viszonyulásáról a fényképek árulkodnak, s a jelenlegi cementgyár-tulajdonos francia Lafarge cég sem érdekelt a kastély rendbetételében. A szerb-francia segítségre tehát nem számíthatunk, de hogyan számíthatnánk esetleges magyar befektetőre is, ha sehol senki nem ismeri, nem népszerűsíti a kastélyt. Elképesztő ugyanis a saját tájékozatlanságunk szerémségi (és más) emlékeinket illetően. 2005 decemberében, amikor első felvételeimet készítettem a kastélyról és adatok után kezdtem nyomozni, az interneten például semmilyen magyar nyelvű tájékoztatót nem találtam a kastéllyal kapcsolatban. Steindl Imréről, az Országház tervezőjéről természetesen volt anyag, de munkáinak felsorolásában nem szerepelt a belcsényi kastély.