Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1874
A házi és iskolai nevelés. Boldogitó örömérzet árasztja el a honfiú szívét, ha nemzetünk fényes múltján mereng el, midőn három tenger mosta hazánk partjait, midőn kivül hatalmas és rettegett, belül pedig dús és megelégedett volt, de a legfényesebb legdicsőbb, legboldogabb mult is a jelen s jövőre nézve csak szellemi tőke és többé önmagában véve jóllétet nem adhat, hanem csak közvetve működhetik erre közre, ha fénysugarai a jelen és jövő nemiélék utait megvilágosítva, azt nemzeti önérzetre és hatványozott tevékenységre sarkalják. Kinek soha sem volt mit vesztenie boldogabb, mint ki sokat vesztett. Ezek tekintetbe vételével értjük meg valóban a legnagyobb magyar Gr. Széchényi István 1830-ban tett híres enunciatióját: a magyar nem volt hanem lesz! E nagy férfiú távol volt attól, hogy a magyarok fényes múltját tagadja, hisz ő maga is ott merített lelkesedést nemzetmegváltó működésére , hanem ezzel azt akarta jelezni, hogy többé tétlenül és csüggetegen ne andalogjunk a multakon, mert az reális boldogságot, jóllétet nem nyújthat, hanem férfiasan munkálkodjunk a jelenben s igy biztosithatunk csak nemzetünknek jövőt, szépet és talán szebbet magánál a múltnál. A nagy költő is azt mondja: A múlt csak példa legyen mest, ségre honért bizton nézzen előre szemünk ! Valamint az egyén életében mindenki saját szerencséjének kovácsa, úgy a nemzet életében is a jelen szüli a jövőt. 1*