Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-01-31 / 2. szám
13 semre minden tulajdonokkal nem bírnak — reméljük miként senki önérzetét sérteni nem fogjuk, midőn kinyilatkoztatjuk , hogy a műszóképzésre a szaktudomány csak egyik nélkülözhetetlen kellék, a másik a nyelv természete —s a nyelvtan szabályok pontos esmerete; s hogy ezek közül az egyik, vagy a másik nélkül jó műszót alkotni szinte olyan lehetetlen, mint mind a kettő nélkül. A műszóképzésnél a magyar nyelv szelleme, szabályai, s széphangzása ellen nem szabad hibázni, valamint éber figyelmet kell fordítni arra is, hogy a szóváltozataiban is legyen könnyen hajlítható ; ha lehet rövid, de minden esetre legyen könnyen megérthető. Sem egyszerű szó alakjában, sem mint részét valamely összetett szónak, olyan szót melynek semmi értelme nincs be nem vihetünk a nyelvbe; rendelkezésünkre egyedül csak a már meglévő határozott értelemmel bíró eredeti gyökszavak állanak. Összetett szóknál a rövidítéseket úgy kell alkalmaznunk, hogy a szótagok, vagy betűk kihagyása által a gyökszók eredeti értelme az összetételben se el ne enyésszék, se más értelművé ne változzék. Aki ezen lényeges szabályok ellen vét, az nem a nyelv gyarapításán, hanem akaratlanul annak elferdítésén dolgozik, s becsempészett hibás szavaival a helyett, hogy gyarapítaná — a nyelvet szegényebbé teszi. Például : a „til-fa“ Fachbaum, „til-határ“ Bannmeile „til-sajtó“ Bannkelter, összetett szavakban — melyek valószínűleg „tiltofa, tiltohatár“ sat. helyett állanak — a „to“ szótag kihagyása által a „tilt“ ige, a „fa, határ, sajtó“ tárgynevekkel úgy van összetéve, hogy ezen összetett szók első tagjának értelme az által megsemmisül , s olyan szóvá válik mely a magyar nyelvben nem létezik, mely semmit sem jelent. Következőleg ezeket, s más ezekhez hasonló szavakat, — minthogy nyelv szabályai és pediglen lényegessel jőnek összeütközésbe — magyar műszó gyanánt el nem fogadhatjuk. Ha a „tilalom“összetett szó volna, akkor mint ez, hasonszerűleg képződhetnének a fent idézett szók is. A „tilalom“ azonban nem két olyan szó öszetétele, melyek közül mindeniknek külön magában is meg van az értelme, mint az összetett szóknál kell lenni, hanem ebben a „tilt“ ige, éppen úgy mint a „hat“ a hatalomban, „rág“ a rágalomban, „árt“ az ártalomban, „bánt“ a bántalomban — „alom“ raggal van ragozva. S a „tiltalom“ helyett csak azért használtatik a „tilalom“, mert a szók lágyitására hajlandó magyar nyelv, hogy könnyebben kimondhassa a „tiltalmat“ kilökte a t—t, az 1 és az a közül. Már most kérdés: elvesztvén a t—t, a „tilt® ige mint „til“ birhat-e az értelemnek azon erejével melyet birt csonkulatlan állapotban ? — A „til“ szónak a magyar nyelvben mint mondok semmi értelme nem lévén, erre könnyű a felelet. S ha a „tilt“ ige a kihagyásával „alommal“ ragozva hiba nélkül válhatik tárgynévvé, a nyelv szabályai vagyon megengedik-e egyszersmind azt is, hogy a semmit sem jelentő „til“ valamely összetett szónak egyik tagját képezhesse ? Semmi esetre sem, mert a t kihagyása csak ezen és az ebből képződő, s más olyan ragozásnál engedtethetik meg, ahol a t kihagyása által a szó értelme nincs veszélyeztetve, mint például: a „tilalmas, tilalmazás, tilos“ sat. szavakban. A szók összetételénél czélunk mindig az összetételben hátul lévő szónak, az első által valamely tárgyra vagy eszmére vonatkozó világos értelmet adni. Már most ha az összetett két szó közül mint felvett példáinkban az elsőnek a „til“-nek semmi értelme nincs, miként kívánhatjuk, hogy annak ezen tárgynevekkeli összeragasztása által, a tárgyszók jelentése határozott, s világosabb legyen? S mint itt ezen idézett szavakban példái, — miként érthetjük meg, hogy tulajdonképpen minő fáról, határról és sajtóról van a szó? *) A szószerint átfordított műszók legtöbb nyíre vagy éppen nem használhatók, vagy erőnélküliek , mert nemcsak mondatok, hanem egyes szók is vannak, melyeket ha szószerint teszünk át egy nyelvből a másra, — a fordításban más — az eredetivel sokszor egészen ellenkező-értelem kerül ki. Midőn az 1854-ben létrejött bányatörvénykönyvben azon területet , mely egy bányabirtok kiterjedését jelöli — „mértéknek“ nevezték, a „Masz“ szót magyarra fordítva szóról szóra alkalmazták. Hogy a „Masz“ szónak a német nyelvben milyen széles értelme van — az nem a mi dolgunk. Ha nem áll ellentétben a nyelv természetével, a „Masz“ szó jelentését ott más tárgy elnevezésére is által vihetik; de azért annak magyar jelentése a „mérték“ a magyar nyelvben nem jelenthet többet, mint azon egységet melyet tért, űrt, vagy súlyt szoktunk megmérni. Tehát lehet tér — hossz — űr — sulymérték, **) hanem egy nagyobb kiterjedésű terület vagy akár minő más tárgy, melyet a mértékek valamely nemével felmérünk — mértéknek el nem nevezhető. A bányabirtokra nézve ilyen egység — térmérték— a négyzet öl. Tehát ha ezen egység mértéknek mondatik, eszmezavar nélkül miként nevezhetnék azon nagy tért, a bányabirtok területét is mértéknek , mely 12,544-szer nagyobb mint az ennek kiszámításánál használatban lévő mérték a négyzet öl ? ***) Ebből folyólag egy bányabirtok területet nézetünk szerint csak akkor lehetne mértéknek nevezni, ha az valamely nálánál sokkal nagyobb terület felmérésére mint egység volna használatban. Ilyen nyelvészeti ***) Éppen azon joggal nevezhetjük a bányatelek mértékét egységnek, amely joggal egy holdat is egységnek tartunk,* ámbár 1200, 1400, vagy 1600 négyzetösből áll. Szerk. *) A felhozott érvek nem kifogásnélküliek a „til gyökre nézve, mert a „til“ gyök, elavult ige: a. m. tűik, tilt s. a. t. (lásd a m. ac. nagy szótárának élőbeszédét 114. 1.) Továbbá (132. 1.) a t betű mint képző, elvont gyökökből egytagú törzseket képez : ló-t, szi-t, sü-t, lá-t, tá-t, til-t, in-t, osz-t, fes-t, s. a. t. Szerk. **) Tehát egy »bányatelek-mérték“ is, mellyel a bányatelkeknagyságát kifejezhessük oly formán, mint szoktuk a külbirtok területét holdankint kifejezni.