Bányászati és Kohászati Lapok, 1868 (1. évfolyam, 1-24. szám)
1868-06-15 / 10-11. szám
» ^ 9 íznél a készett szemcse inkább, vagy itt külső színezete szerint — minthogy 6k a készülendő szemcse, annál nehezebb /' elbánás is vele, egy font tisztátalanságra vont réz korlat számítandó, most ha valaki a tapasztalás által nem okult az érczeket nem ismeri úgy a mint a kémlésznek tesmerni kellene; s ezen kamlatokat nem helyesen úgy alkalmazza , mint azokat a tapasztalás kiutatta, látni való hogy igy akár ki is nagy különbséget mutathat ki, s ilyen felületes módon az avatatlanvilág előtt a legalaposabb s lelkiismeretesebb kémrészt is compromittálhatja. Holott ha a mondottak alapján a veszteség pontosan utánrámuttatik, az eredmény az olvasztásnál mutatkozó valósággal, egészen összevág , s az ilyen kémlés által mind a beváltó társulatok, mind a kohók tökéletesen kielégíttetnek. Azonban a nagybányai főkémlészeti hivatal kísérleti kémle jegyzőkönyvében, hova minden ilyennemű kémle beiratik, az idegen salaktarzó társulat részére ki-állított kémlék között, a „Bányaügy“ czimű czikkben felmutatott tartalommal, egyetlen egy tétel sem létezik. Bizonyság erre az említett társulat itt lévő ügynöke Dánielis Mihály. Ennélfogva szörnyen bámulom, hogy a fennebbi vádként felmutatott adatok — miknek semmi alpjük sincs — kiáltal, honnan, s miként kerülhettek a „Bányaügy“ czikkébe? Lengyel Endre, K. kémlész. A vasvámok kérdéséhez. T. K. A vasvámok kérdése a napokban kétségkívül élénk vita tárgyát képezendi nálunk is. Úgy látszik ez lesz azon egyetlen pont, melynél a védvámtörekvések némi erélylyel fognak nyilvánulni. Annyi legalább tény, hogy a vasúti törvények tárgyalásai alkalmával a külföldről behozandó sínekre nézve engedélyezett vámmérséklés nemcsak hogy a vasiparosok és az ellenzéktámadását idézte fel, hanem az alsóház többsége által el is vettetett. Ily előzmények csakugyan korszerűnek tüntetik fel előttünk azon kérdés megvitását, mi hatással volt vasiparunkra, különösen nyers vastermelésünkre a védvám s minő hatással lesz arra a szabadkereskedés, illetőleg a szabad kereskedéshez tetemesen közeledő új mérsékelt vámtétel, mely a vámegylettel kötött kereskedelmi szerződés következtében életbe lépene. E tárgyban legjobb útmutatóul szolgáland ránk nézve a bécsi nemzetgazdasági egyesület emlékirata és kérvénye, mely a nyersvasvámok eltörlését sürgette s a magyar országgyűléshez is benyujtatott; — kétségkívül, hogy ott a nagy kérvényhalmazban úgy elenyesz,szek, mint a többi kérvények. A kérvény külső indoka a múlt télen beállott szén szükség volt. Oly természeti körülmények állottak be, melyek a közlekedési eszközöket elegendő mennyiségű szén szállításában akadályozták, annyira, hogy még azon vastermelők is zavarban voltak, kik. Szénszükségletük fedezésére már régebben kötöttek volt szerződéseket. Ehhez járult, hogy e szükséglet ez idén rendkívül nagy volt, miután majd minden szénnel dolgozó iparág váratlan mértékben talált foglalkozást. Ennélfogva a szénpiacokon az ár felszökkenésének kettős oka is volt. Az olcsó szén utáni vágy tehát általánossá vált. Ami a szenet Bécsben oly drágává teszi, az a fuvarbér; az árszabály leszállítása tehát sokkal nagyobb erélylyel követeltetett mint az előtt bármikor. A vasúttársulatok azon jogos ellenköveteléssel feleltek , hogy tehát nem kell a vaspályák kiépítését, melynél a költség igen tekintélyes részét a vas teszi, a vasra vetett védvámok által még költségesebbé tenni. Olcsó árszabály csak akkor képzelhető, ha a vasútépítés költségei is alacsonyak. Hogy azon vasiparosok, kiknek a védvám hasznot hajt, nem fogják sürgetni ezen védvámok eltörlését,, az nagyon természetes, de nem kell feledni, hogy beállott viszonyoknál fogva a vasiparosok közt is vannak már sokan, kik a szabadkereskedést vallják és kikre nézve közönyös, fennáll-e a nyersvasvám, vagy eltöröltetik. A minősített nyersvas (Qualitäts-Roheisen) utáni kereslet t. i. oly nagy, hogy 1868-ra sőt 1869-nek nagy részére nincs belőle nagyobb eladó mennyiség, miután az egész remélhetett termelés már le van foglalva, még pedig oly föltételek mellett, melyek sokkal jelemzőbbek, semhogy röviden ne érintsük. Például a kincstár máriaczelli vasgyáraival 60,000 mázsára szerződés kötetett; az összeg f. évi ápril hótól kezdve havonkénti 5000 mázsányi részletekben lesz beszolgáltatandó, még pedig azon áron, a milyet maga a vasgyár fog meghatározni. A felső-magyarországi vasára Bécsben jelenleg is frt. 10—15 kr. a stájer 4 frt. 70 kr., holott az előtt 2 frt. 60 krjával volt kapható. De még ezen az áron sem kapható a f. évi idényre tán 10,000 mázsa sem. Még a kovácsolásra oly kevéssé alkalmas csehországi vas is csak rendkívül magas áron vehető. A finomító gyárakhoz érkező megrendelések anynyira meghaladják a vastermelést, hogy a megrendelések az osztrák és magyar vastermeléssel nem fedezhetők többé. A bécsújhelyi beszemeraczél társulat, melynek gyára már teljesen késő, — a többi közt egy 4000 mázsás bakója van — nem kezdhet bele a munkába, mivel nem bir osztrák vagy magyar minősített nyersvasat kapni sőt angol hamatit-vasat sem találhat már a piaczon. A witkowitzi, tescheni, roseiezi, leobeni, judenburgi, aebtwegi és egyéb gyárak sok ezer mázsára menő nyersvasat a külföldről voltak kénytelenek megrendelni. 88