Bányászati és Kohászati Lapok, 1873 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1873-01-15 / 2. szám
VI. évi folyam. 2. szám. 1878. január 15. A M. K. BÁNYÁSZAKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Lekneczen): Kerpely Antal, m. kir. bányatanácsos, akad. rendes tanár. Fél . 3 . Hegjelen minden hónap 1-én és 15-én. Előfizetési ár: Egy évre 6 frt. A tiszthetdij eredeti dolgozatokért ivenként . . 25 frt. Kivonatokért.....................................15 „ Fordításokért..................................10 „ mely tetszés szerint nyomatás után, vagy félévenként fizettetik. Tartalom: Angolország vasipara. Közli Kerpely Antal. Tőzegmfivelés. — A réznek kivonása réztartalmu kénz-tűzmarból Angolhonban. — Különfélék. Hirdetések kis sora . . . . 8 kr. Az előfizetési pénzek és minden közlemények a szerkesztőhez czimzendők. Angolország vasipara. Közli, mint utazási jelentését: Kerpely Antal. (Rajzzal az 1. táblán). I. Még alig múlt 20 éve, hogy Angolország vasgyárosai a vasnak csak tisztán tömeges gyártását tartották szem előtt, anélkül, hogy valami különös tekintettel lettek volna gyártmányaik minőségére is. De a 20 év óta, mely idő alatt t. i. az aczél korszaka köszönt be a technika terén, azóta angol szaktársaink abbeli nézetei és fogalmai, és nemkülönben vasgyáraik üzemviszonyai is feltűnően változtak. E tekintetben pedig legnagyobb befolyással volt az, hogy a fogyasz- ■ tók mindinkább fokozták igényeiket a gyárt- mányok minőségét és mennyiségét illetőleg, hogy az aczélgyártás kezdetleges és kisszerű üzem- és gyáreszközei alig sejtett tökélyre és nagyszerűségre emeltettek, és végre, hogy az isteni gondviselés, mintha az angol termelők szorultabbá vált állapotán mintegy segíteni akart volna, a napról-napra kitűnő minőségű vasköveknek új meg új forrásait nyitotta meg előttük. Mióta az angolok, a múlt század máso-dik felében, a kőszénnek alkalmazását vasolvasztásra és ugyanazon század vége felé a vasgyártásnak azon fontos, úgymondva életkérdését : a kavarást kőszéntüzeléssel keresztülvinni, szerencsésen megoldották, s azóta a vasipar terén, mi a termelés nagyszerűségét, azaz mennyiségét illeti, mindig elsők voltak. Ezen álláspontot megtartani azonban az utolsó két évtizedben már nem volt oly könnyű, amennyiben a tömeges gyártás, mint említettük, a fogyasztó közönséget többé ki nem elégítette, és ez inkább azon termelőket részesíti figyelmében és elismerésében, kik egyszersmind gyártmányaik minőségét illetőleg, leginkább mutattak fel haladást. Már a mennyileges gyártásra nézve is oly bámulatosan, oly óriási léptekkel és szünet nélkül fejlődött ki Franciaország, Belgium és Németország, nevezetesen Westphalia vasipara, hogy Angolország, ha kereskedelmi viszonyai nem oly felette kedvezők, ha közlekedési eszközei nem oly rendkívül tökéletesek és elterjedtek, ha oly nagy pénztőkével nem rendelkezik és ha végre pénzes emberei nem oly vállalkozó szelleműek, okvetlenül még a vasgyártásra nézve is amazok által túlszárnyaltatik. Az imént elősorolt tényezőknél fogva az angol iparost mi sem gátolja a legmerészebb terveknek valósításában! A sok közlekedési út folytán — tenger, számtalan csatorna, vasút — az olvasztásra való anyagot, vagy tüzelőszert nemcsak az ország bármelyik széléről hozhatja és valósággal hozza is, hihetetlen olcsó áron, hanem szintoly jutányos áron a tengerpartokon fekvő más országok bármelyikéből, így pl. olvasztanak nem egy helyen spanyolországi vasköveket, melyeket a swanseai — Cornwall — kikötőig mint visszana