Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1956. (7. évfolyam, 1-12. szám)

1956-01-01 / 1. szám

2 öntöde 1956. 1. sz. mm 0 ) voltak a felhasznált hengerek, melyekkel főleg lupokat és lemezeket hengereltek. Hengereknek öntés­sel való előállítása nagyjából egyidős a vas és acél hen­gerlésével, tehát ugyancsak a XVIII. század elején kezdődött Angliában, majd egyre több idevonatkozó német adat ismeretes. A szükséges öntöttvas anyagot az akkor már régen használatos, de kőszéntüzeléssel vasolvasztásra [3] is alkalmassá vált lángkemencében olvasztották. Hengereknek közvetlenül kohóból való öntésére már korábban sor kerülhetett, amit egyebek között a jól ismert werfeni kohóból még a századunk húszas éveiben hazánkba is szállított hengeröntvények is bizonyítanak. De éppen a hengerműi­ hengerekhez szükséges különleges minőségek miatt is tértek át a XVIII. század elején a lángkemencéből való henger­gyártásra, majd az ugyanezen század, második felében kifejlődött kupolaolvasztás is­ megtalálta a maga fel­adatát elsősorban a kéreghengerek területén, így a XIX. század elejétől és azóta is a láng- és a kupoló­­kemenc­e a hengeröntés két fő olvasztóberendezése. Elektro- vagy (savas) S. M.-kemencéből öntöttvasalapú hengereket ma is csak kivételesen, különleges célokra olvasztanak. Az acéltermelvények súlyának növekedése a hen­germéreteket is­­ növelte. A XIX. század elején már 2200 mm hosszú, 500 mm 0-jú lupahengerműi henge­reket gyártanak Walesben. A hengerlés és a kéreg­henger gyártás terén Anglia ezekben az időkben élen járt. Poetter [4] adatai szerint Németországban az első kéreghengert csak 1822-ben öntötték lángkemencéből és 1832-ben kupolából. Az évszázados fejlődés folyamán a minőségek és fajták sokasága fejlődött ki, melyeket szinte lehetetlen egymástól élesen elválasztani. Egy és ugyanazon henger­anyagot különböző országokban és hengerművekben a legkülönbözőbben jelölnek meg. Helyesen állapítja meg P. Breitenbach [5], hogy a különböző henger­­öntészeti termékek sokasága között csak a szakmával igen szorosan kapcsolatban levő tud eligazodni, mert a vegyi összetételen kívül a formázási és hűtési körül­mények mindenkori ismerete is szükséges­. Az évszázados lángkemencék a hengeröntészet számára minden iparilag fejlett államban megtalálha­tók és még ma is épülnek újak. Közismert előnyeik folytán (főleg a nagy töredékheng­­ek beolvasztási lehetősége, próbavétellel ellenőrizhető összetétel, kén­­szegényebb vas) elsősorban a C-szegényebb és kéreg­mentes vagy kupolából méretei folytán nem gyártható kéreghengerekhez ma is a legfőbb, bár költséges olvasztó berendezések. Számosan közülük egy bizonyos nagy­­olvasztó nyersvasát használják, gyakran faszenes minő­séget s emiatt is a minőségek tarka változatát terme­lik, amelyhez az érdekelt hengermű erősen ragaszkodik, hiszen 5­—10, sőt 50—60 tonna súlyú darabokkal való esetleges kísérletezés érthetően meggondolást kíván. Szabványosítási törekvésről ennek folytán keve­set hallani. Német közlést csak a közelmúltban olvas­hattunk készülőben levő hengerszabványról [6].­ Kivé­telt talán a Szovjetunió képez, ahol a Vaskohászati Minisztérium 1950-ben bocsátotta ki a „Kohászati hengerművek öntöttvasalapú hengerei“ címen MPTU 2534—50. számú műszaki előírásait, lényegében szab­ványait, melyek összesen 16 minőségű (vegyi összeté­telű) fajtát ölelnek fel, melyekből az első 6 lemezhen­gerekre, míg a további 10 túlnyomóan idomhengerekre vonatkozik. Ezek a szovjet műszaki előírások, melyek ötvö­zött és kompomul minőségeket is felölelnek, általában elegendő támpontot nyújtanak a hengerminőség ki­jelöléséhez. Egyébként a fő hengerfajtákról számos szerző megkísérelt tájékoztató táblázatot összeállítani. Ezek közül a legújabbat [7] bemutatjuk, hogy kijelöljük azokat a hengerfajtákat, melyekre kísérleteink kiter­jedtek (a táblázatban bekeretezve). Az egységes osztá­lyozás hiányát ez a táblázat is tükrözi. Míg Jungbluth összeállításában (1. ábra) a fel­használási cél van előtérben, addig pl. Wright minő­ségi osztályozást végez és az ötvözött minőségek nagy­számú fajtáját mutatja be, bizonyára nem csupán műszaki ismeretközlés céljából [8]. Látjuk, hogy kísérleteink a legfőbb fajtákra szorítkoztak : 1. az ötvözetlen kéreghengerekre és 2. az összefoglalóan kéregmentes hengerfajtákra. Ez azonban csak látszólag van így, mert a szilárd­ságnak, kopásállóságnak a Mg-os nemesítéssel elért jelentős megnövelése, figyelembe véve a még le nem zárt kísérleteinktől várható változásokat is, feleslegessé tehet, illetve kiszoríthat egyéb, részben talán ötvözött fajtákat is, mint arra az eredmények ismertetése során még utalni fogunk. Mg-os kísérleteink indokai Az öntöttvasnak Mg-mal történő s mindössze 7—8 évvel ezelőtt feltalált kezelését már az első kísérleti évek után indokoltnak látszott — a­z MNOSZ 5757. számú, 1953-ban közzétett hazai hengerszabvány csak kéreghengerekre vonatkozik s inkább csak a hazai gyártás lehetőségeit tükrözi. 1. ábra: Vasipari hengerek felosztása. — H. Jungbluth : Werkstoffhandbuch, J. 15. fejezet. —­ 1953. Körös B.: Hengerműi hengergyártás öntöttvasból

Next