Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1956. (7. évfolyam, 1-12. szám)
1956-01-01 / 1. szám
2 öntöde 1956. 1. sz. mm 0 ) voltak a felhasznált hengerek, melyekkel főleg lupokat és lemezeket hengereltek. Hengereknek öntéssel való előállítása nagyjából egyidős a vas és acél hengerlésével, tehát ugyancsak a XVIII. század elején kezdődött Angliában, majd egyre több idevonatkozó német adat ismeretes. A szükséges öntöttvas anyagot az akkor már régen használatos, de kőszéntüzeléssel vasolvasztásra [3] is alkalmassá vált lángkemencében olvasztották. Hengereknek közvetlenül kohóból való öntésére már korábban sor kerülhetett, amit egyebek között a jól ismert werfeni kohóból még a századunk húszas éveiben hazánkba is szállított hengeröntvények is bizonyítanak. De éppen a hengerműi hengerekhez szükséges különleges minőségek miatt is tértek át a XVIII. század elején a lángkemencéből való hengergyártásra, majd az ugyanezen század, második felében kifejlődött kupolaolvasztás is megtalálta a maga feladatát elsősorban a kéreghengerek területén, így a XIX. század elejétől és azóta is a láng- és a kupolókemence a hengeröntés két fő olvasztóberendezése. Elektro- vagy (savas) S. M.-kemencéből öntöttvasalapú hengereket ma is csak kivételesen, különleges célokra olvasztanak. Az acéltermelvények súlyának növekedése a hengerméreteket is növelte. A XIX. század elején már 2200 mm hosszú, 500 mm 0-jú lupahengerműi hengereket gyártanak Walesben. A hengerlés és a kéreghenger gyártás terén Anglia ezekben az időkben élen járt. Poetter [4] adatai szerint Németországban az első kéreghengert csak 1822-ben öntötték lángkemencéből és 1832-ben kupolából. Az évszázados fejlődés folyamán a minőségek és fajták sokasága fejlődött ki, melyeket szinte lehetetlen egymástól élesen elválasztani. Egy és ugyanazon hengeranyagot különböző országokban és hengerművekben a legkülönbözőbben jelölnek meg. Helyesen állapítja meg P. Breitenbach [5], hogy a különböző hengeröntészeti termékek sokasága között csak a szakmával igen szorosan kapcsolatban levő tud eligazodni, mert a vegyi összetételen kívül a formázási és hűtési körülmények mindenkori ismerete is szükséges. Az évszázados lángkemencék a hengeröntészet számára minden iparilag fejlett államban megtalálhatók és még ma is épülnek újak. Közismert előnyeik folytán (főleg a nagy töredékhengek beolvasztási lehetősége, próbavétellel ellenőrizhető összetétel, kénszegényebb vas) elsősorban a C-szegényebb és kéregmentes vagy kupolából méretei folytán nem gyártható kéreghengerekhez ma is a legfőbb, bár költséges olvasztó berendezések. Számosan közülük egy bizonyos nagyolvasztó nyersvasát használják, gyakran faszenes minőséget s emiatt is a minőségek tarka változatát termelik, amelyhez az érdekelt hengermű erősen ragaszkodik, hiszen 5—10, sőt 50—60 tonna súlyú darabokkal való esetleges kísérletezés érthetően meggondolást kíván. Szabványosítási törekvésről ennek folytán keveset hallani. Német közlést csak a közelmúltban olvashattunk készülőben levő hengerszabványról [6]. Kivételt talán a Szovjetunió képez, ahol a Vaskohászati Minisztérium 1950-ben bocsátotta ki a „Kohászati hengerművek öntöttvasalapú hengerei“ címen MPTU 2534—50. számú műszaki előírásait, lényegében szabványait, melyek összesen 16 minőségű (vegyi összetételű) fajtát ölelnek fel, melyekből az első 6 lemezhengerekre, míg a további 10 túlnyomóan idomhengerekre vonatkozik. Ezek a szovjet műszaki előírások, melyek ötvözött és kompomul minőségeket is felölelnek, általában elegendő támpontot nyújtanak a hengerminőség kijelöléséhez. Egyébként a fő hengerfajtákról számos szerző megkísérelt tájékoztató táblázatot összeállítani. Ezek közül a legújabbat [7] bemutatjuk, hogy kijelöljük azokat a hengerfajtákat, melyekre kísérleteink kiterjedtek (a táblázatban bekeretezve). Az egységes osztályozás hiányát ez a táblázat is tükrözi. Míg Jungbluth összeállításában (1. ábra) a felhasználási cél van előtérben, addig pl. Wright minőségi osztályozást végez és az ötvözött minőségek nagyszámú fajtáját mutatja be, bizonyára nem csupán műszaki ismeretközlés céljából [8]. Látjuk, hogy kísérleteink a legfőbb fajtákra szorítkoztak : 1. az ötvözetlen kéreghengerekre és 2. az összefoglalóan kéregmentes hengerfajtákra. Ez azonban csak látszólag van így, mert a szilárdságnak, kopásállóságnak a Mg-os nemesítéssel elért jelentős megnövelése, figyelembe véve a még le nem zárt kísérleteinktől várható változásokat is, feleslegessé tehet, illetve kiszoríthat egyéb, részben talán ötvözött fajtákat is, mint arra az eredmények ismertetése során még utalni fogunk. Mg-os kísérleteink indokai Az öntöttvasnak Mg-mal történő s mindössze 7—8 évvel ezelőtt feltalált kezelését már az első kísérleti évek után indokoltnak látszott — az MNOSZ 5757. számú, 1953-ban közzétett hazai hengerszabvány csak kéreghengerekre vonatkozik s inkább csak a hazai gyártás lehetőségeit tükrözi. 1. ábra: Vasipari hengerek felosztása. — H. Jungbluth : Werkstoffhandbuch, J. 15. fejezet. — 1953. Körös B.: Hengerműi hengergyártás öntöttvasból