Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1958. (9. évfolyam, 1-12. szám)

1958-01-01 / 1. szám

2 Öntöde 1958. 1. sz. a szabványos homok- ill. magkötőanyag vizsgála­tokhoz használt próbatestek méretével. A próba­testek magasságát, csupán magasságuk nem 22, hanem 11 mm. A próbatestek magasságát azért csökkentettük a felére, mert a 11 mm inkább megközelíti a héjformázásban készített héjak vas­tagságát. Persze a szabványos homok-szilárdság­­mérő készüléken kapott értéket — lévén a műszer olyan próbatestre kalibrálva, amelynek törési éle az itt használt próbatestek törési élének kétszerese - kettővel meg kell szorozni, hogy a tényleges hajlítószilárdságot megkapjuk. Ezt meg lehet tenni, mert a hajlítószilárdság a pálca (próbatest) magasságáv­al lineárisan változik. A próbatestek készítése úgy történik, hogy a gyantapor-homok keverékkel a magcsészét megtöltjük, 10—20 ka­lapácsütéssel egyenletesen tömörítjük, majd az alaplemezzel megegyező méretű lemezzel lefedjük. A kisütéshez (bakelizáláshoz) használt tokos kemencét 350C°-ra felmelegítjük és az előbbiekben leírt módon előkészített magcsészét behelyezzük. Ekkor a kemence hőmérséklete kb. 170—200 C°-ra süllyed, de a fűtést úgy szabályozzuk, hogy 10— 13 perc múlva ismét 200 -230 C°-ra emelkedjék. A magcsészét a 15. perc végén a tokoskemencéből kivesszük — ha a próbatestek világossárgák, még néhány percre visszatesszük, ha kávébarna szí­nűek, a sütést másik keverékkel megismételjük—, még forrón szétszedjük, a próbatesteket óvatosan kiemeljük és szobalevegőn szobafokra hűlni hagy­juk. A hajlítószilárdságot kg/cm2-ben adjuk meg. 1.2 Lágyuláspont MSZ 3253 szerint. Lényege az, hogy a vizsgálandó gyantából egy felfüggesztett üveg­­gyűrűben pontos keresztmetszetű korongot ké­szítünk és a korongot a közepén egy előírt méretű és súlyú golyóval megterheljük. Azt a hőmérsék­letet mérjük, és adjuk meg lágyuláspontnak, amelyen a golyó a meglágyult gyantát az üveg­­gyűrűből kinyomja. E ,,gyűrűs-golyós“­mód­­szer helyett a lényegében azonos elven alapuló Krämer—Sarnow módszert használtuk (MSZ 3254). 1.3 Szabadfenol tartalom Egy gramm szilárd, porított gyantát 15 g száraz homokkal összekeverünk és vízgőzdesztil­­lációval a szabad fenolt 1000 ml-es normállom­bikba hajtjuk le. Ha a normállombik legalább félig megtelt, a desztillációt befejezzük és a lom­bikot felig feltöltjük, összerázás után 50 ml-t kipipettázunk, 26 ml 0,1 n bromid-bromát ol­datot adunk hozzá és 15 ml 50%-os kénsavval megsavanyítjuk.. A gyorsan lezárt lombikot erősen összerázzuk és félretesszük. Kb. 20 perc alatt a fenol teljes mennyisége tribrómfenollá alakul. A gyengén sárga színű oldathoz 10 ml 10%-os KJ oldatot adunk és a kiváló jódot 0,1 n X;uS­03- al megtitráljuk. 1 ml 0,1 n Na2S204 = 1,567 mg fenol. Az 1 g gyantában levő szabad fenol mennyisége tehát : (25 —X ■ Na2S204) • 20 ■ 1,567 mg ahol X a fogyott 0,1 n Na2S20,1 ml­ben. A bromid-bromát oldat úgy készül, hogy 2,784 g káliumbromátot és 10 g káliumbromidot vízben feloldunk és az oldatot normállombikban 1000 ml-re feltöltjük. 1.4 Hexa-tartalom 5 g gyantát finom lisztté porítva 100 ml-es normállombikba mérünk be, és a lombikot desz­tillált vízzel félig feltöltve 5 percig erősen rázzuk, majd félig feltöltjük és ismét összerázzuk. Ezután az oldatból 10 ml-t széles szájú Erlenmeyer­­lombikba pipettázunk, néhány szem horzsakövet és 25 ml 0,1 n kénsavat adunk hozzá, majd óva­tosan felforraljuk. A forralást a formaldehid szag megszűntéig folytatjuk. Ha közben a víznek több mint fele elpárolog, akkor ezt pótoljuk. Lehűlés után metilvörös indikátort használva 0,1 n XaOti­­val titrálunk. 1 ml 0,1 n H2SO4 = 3,505 mg hexa Ha a gyanta a homokba már be van keverve, lényegében ugyanígy járunk el, csak 100 g keve­rékből indulunk ki. 1.5 Kész gyanta (homok keverék gyanta hexa tartalma.) Meghatározzuk az izzítási veszteséget (1 g keveréket 1000 C°-on súlyállandóságig izzítunk), majd a használt homok ugyanilyen módon meg­állapított saját izzítási veszteségét levonva, meg­kapjuk a keverék gyanta -f-­hexa tartalmát. 1.6 Víztartalom Az általánosan ismert Marcusson-módszert használjuk. Rázótölcsérben xilolt kb. 5—10% desztillált vízzel rázunk össze. Az így vízzel telített xilolból a vizes rész teljes elkülönülése és leeresztése után 100 ml-t gömblombikba viszünk, ahová 5 g porí­tott gyantát is bemérünk. A gyantát a xilollal addig forraljuk, amíg a visszafolyó hűtővel ellátott különleges csőbe visszacsepegő párlat vízcseppeket már nem tartalmaz. Kb. 2—3 óra forralás után a feltétel meleg vízzel telt pohárba tesszük, mire az alsó vizes rész a felső xilolos résztől élesen elválik és az eredmény jól leolvasható. 1.7 Zselatinálási és keményedési idő E tulajdonság mérésére 6 dl) bemélyedéssel és hőmérőfurat­tal ellátott bronzlapot készítettünk, amelyet 4 állítható lábbal elektromos főzőlap fölé lehet helyezni. A lapot 140 C°-ra melegítjük és a hexázott gyantát a lap mélyedéseibe szórjuk. Ezután mérjük azt az időt, ami eltelik addig, amíg a megolvadt gyanta a keveréshez használt üvegbotra vagy fémdrótra már nem ragad fel, hanem arról leszakad. Az az idő, amely eddig eltelik, a zselatinálási idő. A gyanta további mele­gítése annak megszilárdulásához vezet. A teljes megszilárdulásig eltelt idő a gyanta keményedési ideje. 1.8 Őrlési finomság Az őrlési finomság megállapítására a homok­­vizsgálatban használt szitasor és módszer szolgál.

Next