Barátság, 1998 (5. évfolyam, 1-2. szám)
1998 / 2. szám - Imreh István (Cluj-Napoca): Kossuth emléke Váralján
A jobbágyfelszabadítást a váraljaiak nem tekintették a „népi erők”, a maguk művének és még kevésbé a „Habsburg-birodalom császára" jótéteményének. Szerintük akkor „Rabok voltak az emberek, csak éppen hogy nem szántottak velük. De igáza voltak!... Mit tehettek volna?" A megváltást hozó, nagy fordulatot ily módon valaki nagy ember, legendás alak cselekedeteként tisztelték, s róla szállott szájról szájra az ének. Bálványosváralján azonban nem mindenki tudott Kossuthról, szerepéről, s voltak olyanok is, akik mást, például Mátyás királyt ültették az emlékezet aranyszékébe. Ki volt hát a szabadító: „Az úrdógásoknak Mátyás király. Az hiszem, a vót" (Orbán István, 82 éves). „Mátyás felírta a marhákat jegyzékbe. Fellépett a kormány, a Mátyásé. Adja oda mindenki, akinek hat marhája van, kettőt... Aztán birtokot, hogy egyenlő legyen... Ez volt a paraszttörvény" (Szabó Bandi, 33 éves); „Nem könyvből olvastam, öregrendű emberektől hallottam (nagy)apám mondta, aki felszabadult ember volt. Ő is átvette a földet. Azelőtt szolgalegény volt. Az Mátyás király idejében volt..." (Kovács Bandi, 61 éves) Ugyanez a Kovács András máskor viszont azt mondotta: „48, az úgy vót, akkor Kossuth Lajos vót..." Mátyás királyt, valamint Kossuth Lajost egyaránt dicsőítette egy másik adatszolgáltató is. „Nem volt szabad senki. Az egész vagyon az úré volt. Mátyás király amikor még fiatal volt, akkor szabadultak fel." Majd, kijavítva magát: „Nem is ő, hanem Kossuth szabadította fel a népeket" (Szilágyi János, 58 éves). Molnár András (63 éves) már bizonyos abban, hogy Kossuthnak járó a köszönet: „Apám emlegette. Az uraké volt minden föld. Kossuth Lajos szabadította fel őket. Külső, belső föld mind az uraké volt. Mikor Kossuth felszabadította őket, mindenki azt a birtokot kapta, amin dolgozott: külsőt, belsőt." ,Az úrbéreseket Kossuth szabadította fel - mondotta Hajdú Márton (74 éves) is -, és akkor az a föld, amit műveltek, az az övék lett, azonban váltságdíjat kellett volna érte fizetni, de sokan ezt nem tudták megfizetni (az én édesanyámék sem). Ezért egy részük otthagyta a földet, más részük pedig kiegyezett a földesúrral egy kisebb darab földterületben... és a belsőségben is kisebb házat kaptak..." Pap Jenő (74 éves) az alszegi szép nagy ház tornácán magabiztosan jelenti ki: Jött Kossuth, felszabadította őket. Debrecenben kimondotta: Respublica, nincs király." Végezetül a felszegi (67 éves) Martonos Jánost kissé részletesebben is idéznék. Azon a régi vasárnapon is - mesélte - szokás szerint a templom előtt gyülekezett a jobbágysorsú váraljai nép, amikor egy ismeretlen ember Imreh István történész. Sepsiszentkirályban született (Románia), 1919-ben. 1977. óta a magyar Néprajzi Társulat tiszteletbeli tagja, 1990. óta az MTA külső tagja. Főbb művei: „Székely falutörvények'' (1947), „Majorság gazdálkodás a Székelyföldön" (1956), „A rendtartó székely falu" (1973), „Erdélyi hétköznapok” (1979), „Erdély változó társadalma" (Csetri Elekkel, 1980), „A törvényhozó székely falu" (1983), „Székelyek a múló időben" (1987), „A fejedelmi gazdálkodás Bethlen Gábor idejében” (1992), „Kászonszéki krónika, 1650-1750” (Pataki Józseffel, 1992), „Látom az életem nemigen gyönyörű". A mádéfalvi veszedelem jegyzőkönyve". (1994). Az ERDÉLYI TUDOMÁNYOS FÜZETEK (219. szám) „Emlékezés Kossuth Lajosra Erdélyben 1994-ben" című kötetéből. Az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1994. (részlet) érkezett a piacra. Ez az idegen Kossuth Lajos volt. (Lánya közbeveti, hogy „a vót". Petőfi nem lehetett, ő - szerinte - „népdalköltő".) Ennek a látogatásnak nyomán szabadultak fel az árdolgások. A találkozás így történt: „Ő - már mint Kusut - felöltözött szegény módra, s kiindult a kölségekbe. A piacon megkérdezte az emberektől: - Hogy vattok, kollégák, hogy tudtok haladni előre a gazdáitokkal? Csak hallgattak az emberek. Aztán az egyik azt mondta, s igaz volt a szava: - Én jól. S mert pénteken kapott verést, lehúzta a nadrágját, s megmutatta a fenekit. Mind tiszta orma volt a teste! Igaz, hogy csak saroktól a fejéig volt, mert a fejét nem etütték. Kusut megnézte, s csak ennyit mondott: - Na! Ne mondjatok senkinek semmit, de fel fogtok szabadulni! Nem tudom, hány évre, hány hónapra, de fel is szabadultak." Lányára nézett. Bizonyára Petőfire gondolt, a kalendáriumban írottakra, s ezekkel a szavakkal tett pontot a beszélgetésre: „Akárki volt, áldott emlékű!" Imrefi István Kossuth emléke Váralján Franz Eybl kőrajza 1841-ből