Bárka, 2001 (9. évfolyam, 2-6. szám)

2001 / 4. szám - Nagyné Varga Éva: Pillanatképek Békés megye irodalmi életének múltjából II.: A kiegyezés korától napjainkig

100 Nagyné Varga Éva mintázta meg (Nótás Kata, 1883; Jeles kom­pánia, 1883; Az öreg béres, 1884). Remek nyelvérzéke, nagyszerű kifejezőkészsége leg­kitűnőbb műfordítóink sorába emelte. El­sősorban olyan népek irodalmát tette hoz­záférhetővé, melyek korábban fordítások híján kevéssé voltak ismertek a magyar ol­vasó számára (Runeberg, Geijer, Frazen skandináv, Calderon, Moreto spanyol szer­zők alkotásai).­ A Pusztaszentetornyán, előkelő nemesi család sarjaként született, széleskörű irodal­mi ismeretekkel rendelkező Justh Zsig­­mond (1863—1894) a legelsők között pró­bálkozott literatúránk és szépművészetünk európaivá tételével. A Pusztaszentetornyá­­hoz és térségéhez élete végéig hű író a tá­jat, a falut, valamint lakóit kutatta és ábrá­zolta prózájában. Novelláiban (A puszta könyve, 1892; Delelő, 1895) megalkotott parasztjai nyersebbek, brutálisabbak, barbárabbak a hazai irodalomban korábban meg­ismerteknél, ezáltal az elsők között adott jelt a parasztságban lakozó belső feszültségek­ről, szociális indítékú lázongásokról. Az arisztokráciát türelmetlen kritikával elutasító, ironikus szemléletmódú Faimus (1895) című regénye jelentős szerepet játszik a magyar irodalom XIX. század végi útkeresésében. Szkepszisével, iróniájával - amellyel osztálya sorsát, helyzetét vázolta —, parasztlátásának újszerű vonásaival, művészi módszerével utat nyitott a magyar kritikai realizmus számára.­ A parasztság művelődése érdekében 1892-ben létrehozott parasztszínháza klasszikus darabok (Arisztophanész, Plautus, Shakespeare, Moliére) mellett gyakran adta elő az író egyfelvonásosait is, melyek a napszámosok életéből merített realista jelenetek voltak (Siralomház; Hárman voltak). A hazai és külföldi művész- és íróbarátainak is otthont adó Szentetornya pezsgő kulturális élete Justh halálát követően, megfelelő támogatók híján enyészetnek indult. A századfordulót megelőző, s az azt követő néhány év sem teremtette meg Békés megyében az alkotó irodalom bázisát. A tehetségesek a fővárosban, vagy más nagyváros­ban reméltek boldogulást. A XX. század elején végre hazánkba is eljutott az a törekvés, amely a technika térhódítását követően igyekezett a művészet rangját helyreállítani. Az országszerte tapasztalható kulturális fellendülés nyomai régiónkban is érzékelhetővé vál­tak. Ezt a folyamatot segítette az 1882-ben alapított gyomai Kner-, továbbá az 1903- ban induló békéscsabai Tevan-nyomda országos rangú könyvkiadói tevékenysége, kap­csolatrendszere is. Az új gondolatokkal, új érzésekkel, kultúrszomjjal átitatott fiatal ér­telmiség egy része 1910 körül, felsőfokú tanulmányait befejezve, visszatért Békésbe. Kulturális tevékenységük következtében kezdett a megye szellemi arculata a századfor­duló után színesedni, gazdagodni. Ezt a folyamatot azonban súlyosan akadályozták a Justh Zsigmond 3 Koszorús Oszkár, uo. 279.­­ A magyar irodalom története 1849-tő­l 1905-ig. Szerk. Sőtér István. Bp. Akadémiai K. 1965- 849­, 852.

Next