Bátor, 1989 (1. évfolyam, 1-12. - 2. évfolyam 1. szám)
1989 / 1. szám
„Szörnyű ez a létbizonytalanság..." A megszenvedett kilábalás — Sohase tudja meg, milyen érzés úgy bejönni a munkahelyre, hogy esetleg még aznap útilaput kötnek a talpam alá. Görcsbe rándult a gyomrom, ha erre gondoltam — ma sem nyugodt Kántor Sándor, pedig az év kezdeti munkásgyűlésen Wágner Flórián igazgató a vegyes vállalat alakításának hírével próbálta a hónapok óta felgyülemlett bizonytalanságot eloszlatni. A betanított munkás nincs egyedül a véleményével, erről pillanatok alatt meggyőzött a kép az Auróra Cipőgyárban. A nagycsarnokban néhány szalagnál keresztrejtvényt fejtettek, mások az asztalt támasztották, ám közeledésünkre leszegték a fejüket, nehogy olyasmit találjanak mondani, amit később a fejükre olvashatnak... SZANÁLÁS után VEGYES VÁLLALAT? — Ne csodálkozzon ezen a hangulaton — biztat kísérőm, Tóthné Kiss Mária személyzeti és oktatási vezető, aki immár második ciklusban tagja a párt Központi Bizottságának. — Tavaly lefogytam 5 kilót, mert annyit töprengtem, mi lesz itt velünk. Itt ez a gyönyörű csarnok, a milliós nagyságrendű kapacitás és közben nincs megrendelés. Bizonytalanság lett úrrá a dolgozók hangulatán, folyosói suttogásból tájékozódtak a jól értesültek. Már tavaly februárban elkezdődött a szanálás. Nem tudtuk a második félévi szerződéseket kötni, mert ki bízik meg egy olyan cégben, ahol éppen szanálás folyik? Végül múlt év július 15-én írták alá a szanálási megállapodást. Lélegzetvételnyi szünethez jutottunk, s ekkor körvonalazódott a Kárpátontúli Cipőipari Egyesüléssel létesítendő vegyes vállalat terve. Azóta a szovjet minisztertanács elnökhelyettesénél van a levelünk, az engedély aláírását várjuk. Arról már Wágner Flórián beszél, hogy a vegyes vállalat árucserealapon működne, bőrt kapnának a Szovjetunióból, itt feldolgoznák és a mindenkori kapacitás felét a szovjet piacra küldenék. A fennmaradó női cipőt talán olcsóbban kínálhatnák itthon és ez némi előnyt jelentene a társvállalatokkal szemben. De mennyi víz folyik még le addig a Tiszán, mennyi idegességet kell nyelniük az itt dolgozóknak? Senki nem tudja ... BIZALMATLANSÁG, LESZEGETT FEJEK — Férfiszabó a szakmám, de annyi van ebből Nyírbátorban, hogy éhen halnék, ha véletlenül maszeknak állnék be — vélekedik a kismamaszalagon Nagy Józsefné. — Tíz éve dolgozom az Aurórában és tavaly alig 3 ezer forintot vittem haza egy hónapban. Hétfőn is bejöttem háromnegyed nyolcra, kettőig semmi munkám nem volt, akkor hazamentem. De gondolja el, hogy fizetem így ki a havi 3 ezer forintos OTP-törlesztést?! Bizalmatlanul méregetnek a karba tett kézzel ácsorgó férfiak. Csak a nevüket ne kérdezzem, volt már nekik elég bajuk úgyis. Kántor Sándor betanított munkás úgy dönt, nincs vesztenivalója. — Négy- és kétévesek a gyerekeim, a feleségem gyesen van. — Tudja, milyen szörnyű ez a létbizonytalanság? Pedig 3800— 4200 forint között keresek és ez még az OTP-re se elég. Kénytelen vagyok kőművesnek segíteni, fát fűrészelni, hogy legalább a mindennapi betevő falatja meglegyen a családomnak. Én egyébként három éve kiléptem a szakszervezetből, nem nyújt az nekem semmit. De kopogtathatok magánál, ha kirúgnának, mert én elmondtam, ami a szívünket nyomja?! Álmatlan TÖPRENGÉSEK ÉJSZAKA Egy másik szalagon az átlagosnál jobb a helyzet. Szőnyiné Szilágyi Irén művezető nagy tapasztalattal és 40 éves cipősgyakorlattal a háta mögött szervezi a napi feladatokat, így Kiss György Jánosné szélbehajtó betanított munkás kevesebbet panaszkodik társainál. — Teljesítménytől függően 5 ezer forint körül keresek. Első munkahelyem, 13 éve vagyok autózás. Nyolc általánost végeztem és összetehetem a kezem, ha kapok helyben munkát. Ennyi az én történetem. — Nem szeretik a vándormadarakat — szól át a szomszédnője, Vadon Jánosné tűzőnő. — Itt ismerkedtünk meg a férjemmel, 15 éve, ő esztergályos. Hová is mehetnénk a nagyobb darab kenyér reményében, mi lenne akkor Balázzsal és Krisztiánnal? Építkeztünk, a ház melletti kiskertben megterem a zöldség. Tavasszal veszek száz napos csirkét és kora nyárig kitart a baromfi. Egyéb ötletünk, sajnos nincs a jövedelem kiegészítésére. Éjjelente azon töprengek, kapok-e másnap munkát Csak azt nem értem, miért minket hibáztatnak, hogy nem jól dolgozunk. Ha rossz anyagot vesznek, hogy csináljunk abból minőségi cipőt?! — Emberileg én mélységesen megértem a munkatársaimat — töpreng Wágner Flórián. — De azt is tudomásul kell venni, hogy munka nélkül nem adhatunk több bért, csak azért, hogy legyen miből az OTP-részletet törleszteni. Ha valakinek lehetősége volt másutt elhelyezkedni, nem tartottuk vissza. Őszintén reméljük, hogy a kilábalás, a bizonytalanság megszüntetésére az egyetlen helyes út a vegyes vállalat alakítása. Tóth Kornélia A MEZŐGÉP ráállt az alkura... Kazánsztori kockázattal A portás két nyelven köszönti a látogatót a nagyrédei Morvai-műhely bejáratánál, ő bonyolítja a feltaláló, konstruktőr külföldi levelezését. Gazdájáról, kenyéradójáról szélsőséges vélemények alakultak ki, némelyek csalónak, szószegőnek, kalandornak, mások szerencsés vállalkozónak, sikeres újítónak titulálják. Mindenesetre Morvai Ferenc a jelek szerint erre az évre kihúzta a kátyúból a nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat nyírbátori gyáregységének szekerét. „MINDENKI NÉZZEN MUNKA UTÁN ...” Tavaly ősszel a MEZŐGÉP vezetői értekezletén az új vezérigazgató, Szemján Tibor arra ösztökélte a gyáregységek vezetőit, hogy senki ne üljön ölbe tett kézzel, mindenki nézzen munka után, mert a leterheltség az 50 százalékot sem éri el. A nyírbátoriak egy korábbi kapcsolat alapján bejelentkeztek Nagyrédére. Nem is olyan könnyű Morváit utolérni, hiszen sokszor külföldön jár (USA, Dél- Korea), és azért itthon is akad intéznivalója, öt szövetkezet gyártja kazánjait, amit a Megamorv-hálózat öt boltjában árusítanak az országban. Lehoczky Péter igazgatót és Kovács István kereskedelmi csoportvezetőt a feltaláló kísérte végig a műhelyen. Nagyrédén kazánfejlesztő iroda működik és egy kísérleti üzem, ahol az egyedi kazánok prototípusait állítják elő. Ezeknek a licencét adja el és gyártatja Morvát. KÉT NAP GONDOLKODÁSI IDŐT KÉRT Az egynapos megbeszélés után a szerződés aláírására Morvai két nap gondolkodási időt hagyott, mondván, ha nem jön össze az üzlet, jöhet a következő kuncsaft. Mivel jövedelmező munkát kínált, biztos piaccal, a MEZŐGÉP vezetése ráált az alkura. E szerint a vállalat megvette 4 millió forintért egy vegyes tüzelésű, síkrostélyos kazán (kétféle nagyságban) gyártási jogát. A gyáregység belépett a Megamorv-hálózatba, amelyen keresztül értékesíti a terméket, Morvai pedig valamennyi prospektusában szerepelteti a MEZŐGÉP-et, mint gyártót. A szerződés alapján erre az évre 40 milliós árbevételt jelent ez az üzlet a nyírbátoriaknak. Cserébe vállalta a gyáregység, hogy a kazánokat csak a rajzdokumentáció alapján készíti, sorszámmal látja el, hogy az esetleges garanciális javításkor azonnal tudják a gyártás idejét. Az sem mellékes: a gyáregység kötelezte magát, hogy meghibásodáskor a bejelentés után 24 órán belül megkezdi a javítást. Ha nem, akkor Morvai csinálja, de 10-szeres díjtételért, amit leszámláz Nyírbátorba. A dilemma Lehoczky Péter részéről sokáig az volt, hogy érdemes-e belevágni a gyártásba. Felkeresték azokat a szövetkezeteket, amelyekkel Morvai pereskedik, valamint azokat, akikkel évek óta gyárttat. A bírósági iratok alapján Justicia mérlege Morvai felé billen. A kényszer is nagy úr, így „majd meglátjuk” jelszóval hozzákezdtek a munkához. FANTÁZIÁT látott benne December elsejétől öt nyírbátori szakmunkás Nagyrédén tanulta a kazángyártás folyamatát. Erre az időre Morvai ingyen szállást és ebédet nyújtott, valamint 10 ezer forint nettó fizetést szurkolt le. Elkészítettek egy-egy kazánt, az összes szerelési munkát a legkisebb csavartól kezdve ők végezték. Meglepetést keltett számukra, hogy „skiccek” alapján dolgoztak, a prózák során állandóan javítgatták a hibákat, majd amikor tökéletes lett a kazán, akkor készítettek róla tervdokumentációt. A licenc összegét az Országos Kereskedelmi és Hitelbank Rt. nyírbátori fiókja finanszírozta, amelyet különösen nem kellett győzködni erről az üzletről, hiszen fantáziát látott benne. A 40 milliós árbevétel a gyáregységnél a tervezett évi egynegyedét jelenti. Kapacitásban pedig a lakatosműhelynek egész évben munkát ad. Bár teljesen idegennek tűnik a kazángyártás a mezőgépeseknek, az öt betanított szakmunkás és Hudák Miklós (korábban kazánkarbantartással foglalkozott) segítségével megkezdték a munkát. Az elképzelések alapján az első fél évben Morvaival közösen már mintaboltot nyitna a gyáregység Nyírbátorban. Akkor lehet megbukni az üzleten, mondta az igazgató, ha a minőséget nem tudjuk tartani. M. Cs. Giczey Péter Einsilai a város érdekeit (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen változások észlelhetők itt Nyírbátorban az országos pártértekezlet után? — A pártbizottság kidolgozott és elfogadott egy részletes feladattervet, valamint elkészült egy másfajta működési elv szerinti szervezeti felépítés tervezete. A döntés az üléseken eddig nem tapasztalt, heves vita után született. A testület úgy határozott, hogy a szervezeti módosítást az egész párt működésének megváltozásával egyidejűleg vezetjük be. Lényeges, hogy a pártbizottság 9 tagja kérte felmentését, így 41 fő dolgozik tovább a testületben. — Hányan dolgoznak az apparátusban? — összesen kilencen. — Nemrég, 1988 december elején lezajlott a megyei pártértekezlet is. Önt ott a pártbizottság tagjává, majd első ülésén a végrehajtó bizottság tagjává is választották. Hogyan értékeli a megyei pártértekezleten történteket? — A megyei pártértekezlet érzelemdús hozzászólásaiban és fogadtatásaiban is érzékelhető volt a megyei közvélemény hangulata: a türelmetlenség, a feszültség. Mégis úgy érzem, az értekezlet kissé „túlgyőzte” magát a választásokban. — Hogyan érti ezt? — Akkor éjjel úgy tűnt a küldöttek arcáról, a beszélgetésekben, hogy a vezetők megválasztásánál a várt változásokra került sor, de a pártbizottság összetételében több váratlan, rögtönzött, s nem egészen következetes módosulás történt. Az elfogadott állásfoglalás viszont az adott körülmények között a lehető legjobb. Sajnos, a hozzászólásokban alig hangzott el érdemi módosító javaslat. A pártbizottság első munkaülésén, a véleményalkotásokban érvényesült a sokszínűség, a képviselt vélemények határozott vállalása. Több hozzászólás alapján mondható: a testület önmaga is dolgozni akar, részt akar venni az előkészítésben, a döntéshozatalt megelőző elemzésekben. A megyei pb tagjai — igényeik alapján — közvetlenebbül fognak kapcsolódni a párttagság egy-egy körülhatárolhatóbb köréhez. A testület érzi, rövid az ideje a megmérettetésig. Tagjai, nem abból a körből kerültek ki, akik eddig sikertelenek lettek volna, így most mindent megtesznek azért, hogy ne vesztesként adjanak számot a munkájukról a következő megyei pártértekezleten. A végrehajtó bizottság első ülésén igen lényeges kérdésekkel foglalkoztunk, személyi ügyekkel, nyugdíjazással, utódlással. A vb tagjai a tisztesség iránt érzett felelősséggel, egymás véleményének kivárása nélkül, határozottan és egyértelműen foglaltak állást. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy kevés kerteléssel, lényegretörően foglalkozunk a jövőben az elénk kerülő témákkal. — Visszatérve a szűkebb pátriára, melyek a legfontosabb kérdések itt, Nyírbátorban? — Rövid távon az, hogyan segítheti a városi pártbizottság és az apparátusa az alapszervezetek munkáját anélkül, hogy önállóságukat sértené. Továbbá miként teremthetjük meg a demokratikusabb közélet feltételeit, formáit, lehetőleg elkerülve a sajtóban időnként fellelhető szenzációhajhászás és demokratizmus keveredését. Jó lenne, ha az emberek élnének azokkal a formákkal, amelyeket mostanáig elhanyagoltak. Novemberben a pártközvéleményt kértük, jelezzék észrevételeiket a megyei pártértekezlet — Kelet- Magyarországban megjelent — anyagával kapcsolatban. Sajnos, nagyon kevés vélemény érkezett hozzánk... A tágabb értelemben vett városi feladatokat tekintve, érvelve és vitázva részt veszünk a tanácstestület döntéseinek előkészítésében, a politika mindennapjaiban, a döntések ismertetésében, támogatásában. Javaslatokat dolgozunk ki a helyi foglalkoztatási feszültségek enyhítésére. A területi érdekképviseletben hangsúlyozottabban szeretnénk a város érdekeit érvényesíteni, például, ha egy gazdálkodó szervezet beruházni kíván a megyében, akkor azt lehetőleg nálunk tegye meg. — Mitől lehet vonzó Nyírbátor egy beruházó számára? — Háromirányú vasúti összeköttetéssel, jó iparvágány-hálózattal, közvetlen távhívási lehetőséggel rendelkezünk. Biztosítani tudjuk a gáz- és villamosenergia-felhasználást. A szakember-ellátottságban nem vagyunk előnyben, de az igényekhez igazodó szakmunkásképzés feltételeivel rendelkezünk. Leginkább bízom azonban az itt élő emberek akaratában, szakismeretében, munkakedvében. Mindez együtt már jó alapot teremt a fejlődéshez, vonzóbbá teheti Nyírbátort. — Ha 20 év múlva első titkárként számvetést kellene készítenie, milyen eredményekkel lenne elégedett? — Előrebocsátom, fel sem vetődött bennem, hogy én vonnék mérleget 20 év múlva első titkárként. Még a megbízatások két ciklusra korlátozott tartamát, mint maximumot sem tekintem célnak. Számottevően rövidebb időtartamban gondolkodom a tisztségben maradásomról. Tanult szakmám gyakorlásához vissza szeretnék térni. Szerintem hiba volt a korábbi évek gyakorlata, hogy a stabilitást indokolatlanul előtérbe helyezték a változtatással szemben. Visszatérve a kérdés lényegére, Nyírbátorban tisztességes közállapotok megvalósításával lennék elégedett. Olyan gazdaság kialakításával, amely legalább néhány elemében európai szintű versenyképességet tud felmutatni, és többi elemében is képes a gyors és rugalmas változásokra, ahogyan azt a körülmények megkövetelik. E gazdaság talaján aztán olyan oktatás, kultúra, egészségügy és szolgáltatási hálózat teremtődjék meg, amely minden itt élőnek mutat fel olyat, amihez érdemes ragaszkodni és amiért érdemes élni. Tehát célom: mindannyian jó közérzettel éljünk városunkban. — Köszönöm a beszélgetést. DR. VERES JÁNOS