Bécsi Napló, 2013 (34. évfolyam, 1-6. szám)

2013-11-01 / 6. szám

12 BECSI NAPLÓ 2013* november-december Csukás István vallomásai új könyvek Két élmény élénken él bennem Csukás Istvánról: egészen megindítónak találtam, amikor néhány éve meghívták egy televízióműsorba, ahol az ismert, ke­délyes „Csukás Istvános” mosollyal, már-már gyerme­ki örömmel mutatta be Sárkányföld új lakóját, a kis Süsükét. Olyan szeretettel tartotta, nézte-csodálta Sü­sükét, hogy az számomra feledhetetlen maradt. A másik Csukás-kép, mely gyakran felidéződik ben­nem - tulajdonképpen majd’ minden alkalommal, amikor a Balaton partján ülök - Szárszóhoz kötődik. Szárszó az évek alatt Csukás István második otthona lett, 2011-ben tiszteletére Csukás Színház nyílt a te­lepülésen. Minden alkalommal, ha a Balaton szóba kerül, Csukás István nagy szeretettel, elragadtatás­sal beszél róla. „A víz, a tó élmény, gyerekkoromban ilyen nem volt, ahol éltem, ott nem volt víz. Minden reggel arra sétálok, nézem és nem tudok betelni vele. [...] Gyönyörű a Balaton közepe, de elvagyok én az­zal, hogy állok a parton és nézem. [...] Ez itt egy para­dicsomi élet.” KMagyarnak lenni sorozat legújabb kötetében Csu­kás István elsősorban nem Süsükéről, Mirr-Murról, Pom Pomról, Oriza Triznyákról, Settenkedő Tódorról beszél - persze róluk is, miközben nagyon mély gon­dolatokat fogalmaz meg magyarságról, hazaszeretet­ről, hűségről, felelősségről és természetesen egy író­költő számára alapvető kérdésről, hogy tudniillik „ki­nek ír az ember”? Csukás István szerint „nagyképűen azt lehet mondani, Istennek ír az ember, vagy kevés­bé nagyképűen­ önmagának, ebben is van valami, hi­szen magamnak írok verset.” Vallomás, elmélkedés költészetről, világosan megfogalmazott, örökérvényű igazságok, nagyon személyes történetekkel. „Igen, én alkotó, költő akartam lenni (nem előadóművész, P.M.). Ez azért volt szerencsés döntés, mert jobban kitölti az ember életét az, ha olyat választ, ami a tehetségének megfelel. [...] Nem lettem zenész, de a zene rendje, a tiszta hang feltétlen tisztelete örökre belém ivódott.” A kötet gondolatok sora származásról, életérzésről 1956 tragédiája kapcsán is. És egy érdekes megjegy­zés az életúttal kapcsolatban, amit az egykori diáktár­sakhoz való viszonyulásról mond. Érdekes, mert össze­függésbe hozható a gyermekek, a mesék iránti szere­tettel. Kiderül ugyanis, hogy Csukás István csak levél­ben akar kapcsolatot tartani, mivel ahogy megírta az egykori társaknak „amíg élek, őrzöm gyerekarcotokat. Finoman és szeretettel akarom megmondani: mit kezd­jek egy felnőtt emberrel?” Csukás István kiváló isme­rője a gyermeki léleknek, pedagógianézeteit is megis­merhetjük a beszélgetés során. Mit jelent a gyermekek közelsége, a velük való együttlét? „A gyerekek fantasz­tikusak, olyan agyuk van, hogy az ember maga is fel­frissül a társaságukban.” Manapság, amikor például Magyarországon is szóba kerül a mindennapos ének­oktatatás, érdemes odafigyelni a javaslataira: „Minden­nap, minden órában énekelni kellene, akár tanításon kívül. [...] A gyerek fejét, a lelkét tele kéne tömni cso­mó olyan útravalóval, hogy kitartson neki élete végé­ig. Ilyen például az éneklés, a zene.” De megszívlelen­dő kritikát is megfogalmaz: „Az egész irodalom- és vers­tanítás el van fuserélva, már az én koromban is el volt, mert amiből vizsgázni kell, és amiből meg lehet bukni, azt nem fogom szeretni. A verstanulást valahogy ön­kéntessé kellene tenni. [... ] A vers nem tananyag, a vers művészi élmény, élet, hangulat, érzés. Azt a képessé­get is ki kell a gyermekben fejleszteni, hogy hogyan fogadhat be egy-egy remekművet.” De nemcsak az ifjúság problémáit, útvesztőit látja re­mekül, hanem a magyarság gondjait, dilemmáit is. „Nem tudom mi ez, ötven vagy száz éve jellemző ránk ez az ok nélküli letargia vagy lelki betegség, pedig alkatunk sem ilyen, ezt valahogyan ellensúlyozni kellene.” A beszélgetés számomra különösen megindító pil­lanata, amikor idéz két „Istenes” verséből. Az egyik egy fohász, nagyon személyes tartalommal: „Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj most neki álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet.” [...] Gyönyörű sorok ezek, nemcsak fohász Csukás István szándéka szerint, hanem vigasz is. „Elmondom Isten­kének és mindenkinek. Azt kívánom, hogy vegye­m térdére édesanyámat. Végül mind azt kívánjuk, vegyen az Isten térdére mindannyiunkat.” Nagyon érdekesnek, elgondolkodtatónak találom Csukás István életművében az erős kontrasztokat, és ez persze a beszélgetésre is hat. Bevallom, nagyon vártam, hogy végre olvashassak Csukás István mesehőseihez való személyes viszonyu­lásáról. Életművében valójában nem lehet szétválasz­tani az irodalom ágazatait: mindegyiket a költő írja, mind költészet. A beszélgetés során műhelytitkokat is megtudhatunk, és azt is elárulja, ki a kedvence. Nem, nem Süsü, hanem Pom Pom. Süsü a legsikeresebb, és A TÖRTÉNELEM SZÓRT FÉNYEI. Tanulmányok Szabó A. Ferenc egyetemi tanár születésének 70. évfordu­lójára. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2013, 321 old.; BENKŐ Ágota - VÉRTESALJAI László SJ (szerk.): Szé­chenyi hite. JTMR Faludi Ferenc Akadémia, Budapest, 2013,154 old.; BODZSONI István: A média elvesztegetett hatalma. Novum Könyvklub Kft., 2012,439 old.; BŐDY Pál: Tudós nemzedék, magyar szellemi óriások. Tudománypolitika Magyarországon, 1867-1910. Di­alóg Campus Kiadó, Budapest, 2013,144 old.; A téli tücsök meséi a legszebben megírt­­­a szerzőjük szerint. Szó esik a mesefiguráról, mint önarcképről is, e tekintetben Gombóc Artúr áll legközelebb Csukás­hoz, aki „összepréselt csőrrel állandóan fogyókúrázik, nem eszik mást, csak csokoládét, és csak hízik és da­gad. Ez mindenképpen felfogható önvallomásnak, ha akarom, akkor egészen a profanizálásig el lehet men­ni, én is reménytelen harcot folytatok a fogyókúrával évek óta.” Olvashatunk tervekről, vágyakról, álmokról is, bár Csukás örömére néhány ezekből az egykori álmokból mára valósággá vált. Teskándon például iskola őrzi nevét: Csukás István Nevelési és Oktatási Gyermekköz­pont - és mindez a gyermekek szavazata alapján. Amint Csukás fogalmaz: „Ez azért fontos számomra, mert e mögött az adományozó szeretet gesztusa van. Másféle érdemért is lehet kapni kitüntetést, de a szín­ház és az iskola elnevezését azoktól kapom, akikre én gondolok, amikor írok. [...] A legnagyobb fórum a gye­rek- és a felnőtt közönség, ha sikerül az ő mosolyukat elnyernem, akkor már nem éltem hiába.” „Csak a derű óráit számolom” - vallja Csukás Ist­ván. Hál’ Istennek nemcsak számolja a derű óráit, ha­nem írásaival, gondolataival bennünket is megörven­deztet a reménnyel, a belső harmóniával: „Gyere ki az életbe, éld át a rügyek csodáját, a virágok csodáját, a tavasz születését, a jövő születését! Zöldüljön ki és vi­rágozzék elszáradó hited, vegyél részt a teremtésben, s belőled is szülessék egy darabka jövő.” Csak a derű óráit számolom. Csukás István költővel be­szélget Simon Erika: Magyarnak lenni, CVIII. kötet, Kairosz Kiadó, 2013,120 old. Pallagi Mária BÖRÖNDI Lajos: Összefércelt világ. Facebook szonet­tek. Mosonvármegye Könyvkiadó, (Mosonmagyaró­vár), 2013,90 old.­ CSALLÓKÖZI Zoltán: Magyarok 60 emlékműve. Szo­borsorsok a Kárpát-medencében 60 képpel és ezek leírásával. Kráter, Pomáz, 2013,157 old.; FÓTHY János: Öt év Afrikában. Állatorvos voltam Al­gériában. A szerző magánkiadása, Dunaszerdahely, 2013,333 old.; KÁNTOR Zoltán (szerk.): Nemzetpolitikai alapismeretek. Közszolgálati tisztviselők számára. Nemzeti Közszolgá­lati és Tankönyv Kiadó Zrt., Budapest, 2013,219 old.; SÁRINGER János: Iratok a magyar Külügyminisztéri­um történetéhez 1945-1950. Négy Árboc, Szeged, 2013,319 old.; SZABÓ A. Ferenc: Levelek Budapestről. Politikai és történelmi írások a Bécsi Napló hasábjain. Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2013,191 old.; SZAKÁLY Sándor: Trianon, honvédség, háború, sport. Válogatott írások Magyarország XX. századi történel­méről. Kárpátia Stúdió, Budapest, 2013,210 old.; SZAKÁLY Sándor: Akik a magyar királyi csendőrséget 1919 és 1945 között vezették. Történelmi-statisztikai áttekintés a királyi csendőrség felső vezetőiről. Magyar Napló, Budapest, 2013,301 old. + képmelléklet; VÉGEL László: Neoplanta, avagy az ígéret Földje. Városregény. Nórán Libro, Budapest, 2013,297 old. Fikció és történelmi valóság Ágota Kristóf regényeiben A XX. századi világirodalom és egyben a magyar emigráns irodalom legkiemelkedőbb művei közé so­rolhatók Ágota Kristóf (1936-2011): Trilógia címen kötetbe rendezett, egymással összefüggő regényei, amelyek magyar nyelven „A Nagy füzet”, „A bizo­nyíték” és „A harmadik hazugság” címmel jelentek meg. (Cartaphilus Könyvkiadó 2011; Ford.: Bognár Róbert, Takács M. József) Az emigrációban nyelvet váltott írónő első regénye, ,A Nagy füzet” francia eredetiben 1986-ban, majd magyar műfordításban 1989-ben jelent meg. Ez a mű képezte Szász János filmrendező a regénnyel azonos című filmjének alapját. A filmet 2013 nyarán Karlovy Varyban a filmfesztivál Kristály Glóbusz díjával tün­tették ki és a magyar filmgyártás Oscar-díjra is jelölte. 2013 őszén Magyarországon, majd számos más ország­ban mutatták be nagy érdeklődés közepette. A filmadaptáció világsikere nem múlja felül a re­gény sikerét sem. Annak, hogy ez a mű a világ negy­ven nyelvére lefordítva széles körű olvasóközönség­re talált, számos oka lehet. Ezek közé soroljuk drá­mai megjelenítő erejét egy háborús hátországban zajló események leírása során, valamint a lényeglá­tó, átfogó áttekintést egy ország tragédiájának bemu­tatásában. A múltat jelen idejű igékkel elbeszélő író­nő dísztelen nyelve nagy kifejezőerővel bír. A regény határok nélküli befogadását megkönnyíti, hogy nem tartalmaz időpontot, nem nevez meg hely­színt és a szereplők sem kapnak nevet. Ágota Kristóf olyan regényírói eljárásokat alkalmazott, amelyek alkal­massá tették művét arra, hogy a világ bármely országá­ban szóljon a háború által előidézett deformációkról, családok, közösségek összetartozásáról és széteséséről. Mint ahogyan a Németországban született Zsuzsa Bánk (1965), Az úszó (Der Schwimmer, 2002) c., az 1956-os forradalom leverésének következménye­ként egy család szétesését bemutató erősen pszicho­­logizáló regénye esetében, az olvasó - a fiktív törté­net mögött - itt is felismerheti a magyarországi kö­rülményeket. De hasonlóképpen érezhet a világ bár­mely olvasója, akinek országában idegen csapatok vonulása, erőszak, a túlélésért folytatott küzdelem, menekülés és a tankokkal bevezetett új rend határoz­ták meg az emberi sorsokat. A gyermekfőszereplők, a meg nem nevezett helyszín és történelmi háttér a német írónő, Ursula Wölfel (1922). Egy ilyen ország­ban (In einem solchen Land, 1970) c., egy meg nem nevezett diktatúrában játszódó elbeszélésének írói eszközeire is emlékeztet. Az 1936-ban a nyugat-magyarországi Csíkvándon született Ágota Kristóf a falu lakóinak életén keresz­tül is látta és saját családjának sorsán is megtapasz­talta a 2. világháború és az azt követő szovjet meg­szállás borzalmait. Apját 1948-ban bebörtönözték. Ágota Kristóf az 1956-os forradalom leverése után történelemtanár férjével és kislányával Ausztriába emigrált, majd a svájci Neuchatelben telepedett le. Kezdetben óragyári munkásként dolgozott. Későbbi francia férjével és három gyermekével ott élt 2011- ben bekövetkezett haláláig. Életéről, felfogásáról „Az analfabéta” c. önélet­rajzi írása közöl alapvető információkat. (Palatínus Kiadó, 2007, Ford.: Petőcz András) A már négyéves korában olvasni tudó, gyermekkorától írónőnek ké­szülő Ágota Kristóf megható vallomása ez a mű a gyermek- és ifjúkorról, hazája „elvesztésé”-ről, új élete nehézségeiről, íróvá válásáról és elhagyott hazája történelméről. Az 1956. novemberi határátlépés leírása össze­cseng más szemtanúk elbeszélésével: „Megyünk az erdőben. Túl hosszú ideig. Túl hosszú ideig. A fa­ágak felsértik arcunkat, beleesünk a gödrökbe, az avar áztatja cipőnket, kifordul a bokánk a gyöke­reken. ” (Az analfabéta, 39­­0.) Az emigrációban rá­döbben­­eszteségeire.„Magyarországon hagytam a titkosírással készült naplómat, az első verseimet. Minden előzetes bejelentés nélkül otthagytam a test­véremet, a szüleimet anélkül, hogy azt mondtam volna nekik, „Isten veletek” vagy „ viszontlátásra De mindenekelőtt is, ezen a napon, egy néphez való kötődésemet veszítettem el, visszavonhatatlanul. ” A veszteség és a nyereség nincsenek arányban egymással■. „Anyagilag jobban élünk, mint koráb­ban. Van elég szenünk és élelmiszerben sem szen­vedünk hiányt. De azzal összehasonlítva, amit el­vesztettünk, túlságosan is nagy árat fizettünk min­denért. ” (U.o., 49.0.) Nyelvváltása más, idegen nyel­ven alkotó magyar írókéhoz hasonló: „Ezt a nyel­vet nem én választottam. Számomra a sors, a vé­letlen, a körülmények által ez a nyelv adatott. Franciául írni: erre vagyok kényszerítve. Mindez kihívás. ”(U.o., 61. 0.) Ágota Kristóf művei az írónő egyéni sorsával kap­csolatos reflexiókon túl átfogó igazságokat monda­nak ki: „Ami felmérhetetlen, az az a végzetes ha­tás, melyet a diktatúra a filozófiára, a művészet­re, az irodalomra gyakorolt a kelet-európai orszá­gokban. Rájuk erőltetve ideológiáját, a Szovjet­unió nem csak a gazdasági fejlődést akadályozta ezekben az államokban, hanem megpróbálta a kultúrájukat, nemzeti identitásukat is elfojtani. ” (U.o., 34. 0.) „A Nagy füzet” c. regény fiktív volta mellett me­rít az önéletrajzi elemekből. A történet a 2. világhá­ború végén játszódik egy faluban, Magyarország nyugati határánál. Főszereplői ikrek, akiknek apja börtönben van és akiket anyjuk a „nagyváros”-ból a falun élő „nagyanyádhoz visz az éhség és a szov­jet csapatok bevonulása előli félelmében. A két fiú lélekedzéssel, koldulási, koplalási és kegyetlenke­­dési gyakorlattal fejleszti magát életképesre, hogy túlélő maradhasson az embertelen körülmények között. A háború következtében deformált emberi kapcsolatok és a lakosság szenvedései közepette a két főszereplő saját erkölcsi törvényeket fejleszt ki a túlélés érdekében. A rövid mondatokkal megírt, pároldalas történe­tekből és reflexiókból álló történetfüzér nem nél­külözi az átfogó leírásokat. „Heteken át vonul Nagyanya háza előtt az új idegenek győztes sere­ge, amelyet Felszabadító Hadseregnek neveznek. ” (...) „Ellenkező irányba vonul egy másik menet: a legyőzöttek, a hadifoglyok menete. Köztük sok honfitársunk. Egyenruhában, de fegyver és rang­jelzés nélkül. Meggörnyedve, gyalog mennek az állomásig. Ott vagonokba rakják őket. Senki se tudja, hova viszik őket és mennyi időre. ” (A Nagy füzet, 137­0.) Ágota Kristófot a francia irodalmi élet előkelő dí­jak egész sorával tüntette ki. Ausztriában 2008-ban a legjobb európai irodalmi mű díját kapta, Magyaror­szágon 2011-ben Kossuth-díjat vehetett át. A francia irodalmi kritika Becketthez és Ionescóhoz hasonlít­ja. Alábbi sorait írói hitvallásnak is tekinthetjük: „ Va­jon milyen lett volna az életem, ha nem hagyom el a hazámat? Azt gondolom, hogy nehezebb, szegé­nyesebb, de talán kevésbé magányos. Egyetlen do­logban vagyok biztos: mindenképp írtam volna, mindegy, hogy hol, mindegy, hogy milyen nyelven. ” (Az analfabéta, 46.o.)„...íróvá úgy válhatunk, ha tü­relmesen és makacsul írunk, soha nem veszítve el a hitünket mindabban, amit a papírra vetünk. ” (U.o.; 56.0)„Tudom, hogy soha nem leszek képes úgy írni franciául, ahogy a született francia írók írnak, úgy írok tehát, ahogy tudok, a tőlem telhető lehető legjobban. ” (U.o.; 61.o.) Lipóczi Sarolta BÉCSI NAPLÓ AZ AUSZTRIAI MAGYAROK LAPJA Kiadja az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége Levelezési cím: A-1011 Wien, Postfach 358. Web: www.kozpontiszovetseg.at www.becsinaplo.eu TeL/Fax: 00 43 1 532 60 49 E-mail: becsi­naplo@aon.at Zweimonatsblatt der Ungarn in Österreich. Eigentümer, Herausgeber, Hersteller und Verleger: Zentralverband Ungarischer Vereine u. Organisationen in Österreich. A-1010 Wien, Schwedenplatz 2/1/8. SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG: Borbándi Gyula (Budapest), Czellár Judit (Genf), Gömöri György (London), Kovács István (Budapest), Kovátsné Németh Mária (Győr), Kő András (Budapest), Martos Péter (Bécs), Papp László (New York), Piri Zoltán (Utrecht), Pomogáts Béla (Budapest), Szabó A. Ferenc (Budapest), Szakály Sándor (Budapest), Zakar Péter (Szeged). SZERKESZTŐSÉG: Benyák Mária, Böröndi Lajos, S. Csorna János, Deák Ernő (főszerkesztő), Ferenczy Klára, Fejes Kata, Kántás János, Radics Éva, Rumpler Diána, Varga Sándor. GRAFIKAI SZERKESZTŐ: Uzsák Zoltán GAZDASÁGI INTÉZŐ: Deák Sonja BANKKONTO: 004-46793, BLZ: 20111, Erste Bank der oesterreichischen Sparkassen AG., Hauptanstalt A-1010 Wien, Graben 21. IBAN: AT572011100000446793 • BIC: GIBAATWW ELŐFIZETÉS egy évre: Ausztriában 15,­ Euro, Magyarországon 2500,- Ft, Nyugat-Európában 20,­­Euro, vagy annak megfelelő összeg, tengerentúl 25,­­Euronak megfelelő összeg, Szlovákiában egyes számok eladási ára: 1,50 Euro. TERJESZTŐINK: Amerikában: Andrew Rekay, 3996 Oakmore Rd. Oakland, CA 94602-1856 E-mail, az újság számára: BecsiNaplo@yahoo.com Bankátutalás: Hungarian Freedom Fighters Inc. San Francisco Area Chapter, 3996 Oakmore Rd. Oakland, CA 94602-1856 Angliában: Hungarian Book Agency, P.O.B 1956, Durham DH1 2GA. Hollandiában: Dr. Piri Zoltán. Croeselaan 254. NL- 3521 CL Utrecht. E-mail: pirizoltan@hotmail.com Kanadában: Pannónia Books Ltd., 472 Bloor St. W 2nd floor, Tbronto, Ontario M5S 1X8. Magyarországon: Librotrade Kft., H-1656, P O. B. 126, H-1173, Budapest, Pesti út 237. Bank folyó­számla: KHB Rt. 10402166-21638181-00000000. Németországban: Dr. Klement Kornél, BUOD, Ringstrasse 16, D-63128 Dietzenbach Svájcban: Judit Czellar 13, Croix-du-Levant, CH-1220 Génévé, e-mail: czellaijud@hotmail.com, 0227970854 - Postfinance, Julianna Judit Czellar, Compte: 12- 165459-6, IBAN: CH13 0900 0000 1216 5459 6 Svédországban: Szöllősi Antal, S-127 24 Skar­­holmen, Box 176, PlusGirot Nr.: 756987-4. Szlovákiában: Benyák Mária, SK-821­01 Bratislava, Datelinova ul. 9, e-mail: marcsa@live.com Bankszámla: SLSP 0170127485/0900. Névvel vagy betűjellel megjelent cikkekért szerzőik felelnek és nem feltétlenül fejezik ki a szerkesztőség véleményét. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Gefördert aus Mitteln der Volksgruppenförderung Druck: ALWA & DEIL Druckerei Ges. m. h. H. A-1140 Wien, Sturzgasse la

Next