Béke és Szabadság, 1950 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1950-11-15 / 7. szám
A Kiss József-utca 113-as számú ház legfelső emeletéről szobául szemmel is látni lehet a Sztálin-hidat. Szulitka János, hídépítő élmunkás és szahánovista, — aki ebben a házban lakik — az utóbbi napokban esténként gyakran felballag a legfelső emeletre, hogy innen a magasból gyönyörködjék a Duna felett szélesen húzódó gyönyörű hídban. Büszkén, boldogan, megelégedett mosollyal nézi a hídon hullámzó sokaságot, és arra gondol, hogy ennek a hídnak a megteremtésében ott van az ő két keze munkája is. Szulitka János élen járt a munkában, az élen járt a békéért folyó harcban. Sokszor mondogatta dolgozó társainak, hogy ez a híd, amely a béketábor nagy vezetőjének, Sztálinnaka nevét viseli, méltó válasz a háborús gyújtogatóknak arra, hogy milyen tetteket hajt végre az olyan nép, amelyik a békét építi Armiankában, a Harcos kiáltásban élenjáró Szulitka János tagja lett a Sztálin-hídi építkezések békebizottságáinak. Ettől kezdve, átérezve a nagyszerű megbízás fontosságát és jelentőségét, ha lehet még lázasabb gyorsasággal égett a keze alatt a munka s még több időt fordított munkaidő után arra, hogy elbeszélgessen a Sztálin-híd dolgozódot a béke. Harcos megvédésének ügyéről. Szutitka János felvilágosító munkája jó termőtalajra talált a Sztálin-híd dolgozói között. Meglátszott ez abban a lendületes munkában is, amellyel a hidat az előirányzott időnél sokkal előbb, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulójára, november 7-re elkészítették s átadták a forgalomnak. — A béke hídja ez, — mondja Szutitka János sztahánovista hídépítő, amikor unokájával első sétájára indul a forgalomnak átadott hídon. A Drína habjai, amelyek messziről jönnek és messzire mennek, s közeli és távoli országok partjait mossák, bizonyára elmesélik majd a népeknek, hogy a békeszerető, a békéért harcoló magyar nép milyen nagyszerű alkotásokra képes. A Sztálin-híd sztahanovista építője megáll a híd korlátja mellett és a messzeségbe tekint. :■ A Dellért-hegy felé néz, melynek 4 oldalán ott áll az a szobor, amellyik a felszabadító Szovjet Hadsereg dicsőségét hirdeti. t : A BÉKE HÍDJA „Béke és Szabadság“ olvasókör Városokban, falvakban, tanyákon egyre több »Béke és Szabadság« olvasókör alakul, a békeharcosok hetenként összegyűlnek tizen-tizenöten, felolvassák és átbeszélik a békeharc híreit, eseményeit. Cegléden is megalakultak az olvasókörök. A Külső »Pesti úti olvasókör résztvevői éppen megvitatják a lap egyik cikkét. Felajánlom, hogy beszervezek tíz új előfizetőt a lapra, mert a „Béke és Szabadság ‘ cikkei tájékoztatnak a békeharc legfontosabb hazai és nemzetközi eseményeiről«— mondja Bart» Bélán«, az olvasókör előadója. Éhség, nyomor, börtön a dolgozó nép sorsa Tito Jugoszláviájában Jugoszláviából legutóbb három macedón hazafi menekült át Albániába. A menekültek elmondották egy albán újság munkatárssátak, hogy milyen szörnyű a jugoszláv nép élete a háborús gyújtogatók zsoldjában álló Tito-banda rémuralma alatt. — Tito elnyomó rendszere csak szegénységet, szenvedést és tudatlanságot eredményez a nép számára — mondották. — Az adók egyre emelkednek, az élelmiszer- és ruhahiány hatalmas méreteket ölt. A szegényparasztok kénytelenek eladni földecskéiket és elszegődnek a kulákokhoz, ezek pedig napról-napra gazdagodnak. — Az államosított üzletekben csak italt és seprűt árulnak. A gyapjút az utollsó grammig ,de kell szolgáltatok a nép teljesen, lerongyolódott. A dolgozók már hat hónapja’ nem kapnak' húst és sokszor még a kenyér is hiányzik. — Mindenütt azt kérdezik,hová lett az a nagy élelmiszerfelesleg, amely a múlt évről fennmaradt? Titóék igen jól tudják, hová lett, de nem merik megmondani. Viszont a dolgozók látják, hogy a búza, a hús és az olaj hajón és vasúton megy Ausztrián át Amerikába. — Ijesztő a munkások és értelmiségiek helyzete is. A munkásokat gyakran elválasztják családjuktól, »önkéntes brigádokba« kényszerítik őket, amelyek semmivel sem különböznek a hitleri »munkabrigádoktól«. A jó tanítókat elbocsátják és helyükbe tudatlan embereket ültetnek akik Tito Gestapója, az UDB engedelmes kiszolgálói. Városiunk végrehajtóbizottságában dolgozott egy rendes leány, akinek az öntudatos magatartása nem teszett az UDB pribékjeinek. Behívták, két napig bent tartották a rendőrségen és megkínozták. Mire kibocsátották, nem lehetett ráismerni- A szép, vidám lányból magába zárkózott, szerencsétlen roncs lett. Az UDB-tisztek pedig nevetve dicsekedtek: »Ez már nem fogja magasan hordani az orrát.« A nemzetiségi dolgozók élete kibírhatatlan. Az albán, magyar, bolgár és román kisebbségek élete ma még nehezebb, mint a szerb királyok uralma idején. Becsületes embereket halálra kínoznak az UDB pincéiben. Egyik ismerősünket, Mane Peresiát kerékbe törték csak azért, hogy olyanokat valljon be, amiket sohasem, követett el. Ugyanígy kínoztak meg számos más ártatlan embert. Kínzással ráveszik a parasztokat, hogy a népi demokráciák elleni kém csoportok működését segítsék- Felfegyverzett kémeket küldenek a határhoz, hogy öljenek, raboljanek, röpcédulákat szórjanak. — Mindezzel persze Titóék nem érik el a céljukat. A nép előtt nem lehet eltitkolni az igazat. Jugoszlávia népei gyűlölik a Titobandát. És ez a gyöklet kétségtelenül el fogja, őket pusztítani. Az elnyomatásért majd fizetniük kell. Így lesz a „béke" Nyugat-Németországban A Nyugat-Németországban folyó »építési munkáról« ée »békés életről« világgá röpített imperialista hazugságokkal szemben -álljon itt néhány szemléltető hír, ahogyan« as -»saját® faptóikban megjehenne Mürsingen-Stuttgart. A francia intervenciós csapatok »hadijátékai« folyamán egy tüzérségi telitalálat rombadöntötte Grivini falu templomát. A falu lakosságának tiltakozására a francia hatóságok azzal feleltek, hogy az egész falut »gyakorlati célokra szükséges hadicélnak« minősítették és a lakosságot az országútra zavarták, — keressen fedelet, ahol tud. Stephanskirchen, Felső-Bajorország. A Stephanskirchen melletti hatalmas munkás-barakkok lakói éhségsztrájkot kezdtek. Az ok: a munkásokkal szembeni követett gyalázatos ősi emberhez: méltatlan bánásmód és élelmezés, ami ellen hónapok óta hiába tiltakoznak. Berlin. Walter Jung vasmunkás az elmúlt napok egyik estéjén hangosan kiáltotta: »Éljen a békét« Egy arra haladó amerikai őrjárat emberei véresre verték, majd feldobták egy gépkocsira és elszáguldottak vele. Jung sorsáról semmi hír. A „BÉKE ÉS SZABADSÁG" szerkesztőbizottságai ANDICS ERZSÉBET APRÓ ANTAl BALOGH ISTVÁN BERECZKY ALBERT JÓBORU MAGDA LUKÁCS GYÖRGY MAJLÁT JOLÁN MESTER ERZSÉBET RÓNAI SÁNDOR SZŰCS LAJOS VERES PÉTER BÉKE ÉS SZABADSÁG a „Megvédjük a békét“-mozgalom Országos Tanácsának képes folyóirata Felelős kiadó: Mester Erzsébet Felelős szerkesztő: Gál György Szerkesztőség: V., Nádor u. 6 Telefon: 182-056 Kiadóhivatal: VI., Sztálin-út 25 Telefon : 427-190 A lap ára: példányonként 1 Ft, Előfizetési ár: negyedévre 6 Ft. Befizetési számlaszám: 61.202 Athenaeum Nyomda mélynyomása (Fr. Soproni Béla)