Béke és Szabadság, 1955. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1955-11-16 / 46. szám

gyenélőket, a jobbágyok kiszipo­lyozott. Képzeletében megjelenik a népből előzúduló nemzet. Csak ez a Vörösmarty tudta megérteni Petőfit, az új nemzedéket, s tudta egyengetni féltékenység nélkül az útjukat. Csak ez a Vörösmarty tudott csatlakozni Kossuth poli­tikájához, világosan jelezve, hogy fejlődésének töretlen útja a hős­költeményektől a hősi közös erő­feszítésekhez, a szabadságharc­hoz vezet. Valahányszor megállok buda­pesti szobra előtt, s elnézem a márványdarabok nevelő szépsé­gét, a Szózat példázatát, ahogy ott a költő lábainál együtt énekel a nemzet, megrendülve az igaz szövegtől, érzem a Vörösmarty­­tanitás rendü­thetetlenségét. Ez a költő összefogta egy nemzet ere­jét, felébresztette lelkiismeretét: Mi dolgunk a világon? Küzdeni Erőnk szerint a legnemebbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll Ezt ő mondotta s azóta egyen­ként nem felejtjük el. Rövid éle­te során nemcsak megírta, hanem meg is mutatta a patrióta-mun­kát. Irodalmi életet és irodalmi harcot, színházi műveltséget és kritikai igényt Vörösmarty Mi­hály vezetett be Budapesten. Cso­konai, Berzsenyi még magánosan küzdött az érvényesülésért a vi­déken. Vörösmarty avatja igazi irodalmi fővárossá Budapestet. A Zalán futásának még csak 87 elő­fizetője volt, a halott Vörösmartyt már egy nemzet gyásza kíséri a temetőbe. Annak a magyar iro­dalmi nyelvnek, mely a reform­korban válik országossá és általá­nossá, Vörösmarty a költői hite­lesítője. Egyszerre adott színt és zenét a magyar szavaknak. Meré­szen, mint a nemzet géniusza, az égre írta fel vágyainkat. Nem tudjuk eléggé megbecsülni, hogy a hazafiúi lángot ugyanabból a tűzből hajtotta ki, amelyet az emberiségnek gyújtott meg. Vö­rösmarty költeményeiben nem szólam az emberiesség, mint aho­gyan nem szólam a hazafiság. Elsőnek mondja ki, hogy a ma­gyar haza ügye s a magyar sza­badság dolga nemcsak magyar ügy, hanem az egész emberiségé. Az igaz magyarságnak igaz em­berség a felismerhető mértéke. Komor háttérből szólította elő lánglelkű képzeletének szülötteit, a hősöket. Kétségbeejtő, szomorú lelkiállapotból szólalt meg saját hangján. Nem felszínes érzelme­ket várt, mélységes, megbontha­tatlan hűségre nevelt. Sötét ké­peiből villámlik elő a napsugaras, boldog táj: az »ünnep a világon•«. Magyarok ünnepe: az emberiség ünnep­e egyszerre. Ezt mondja Vörösmarty ma is. »Szilágyi és Hajmás!« — Hegedűs László illusztrációja A »Zalán futása« eredeti címlapja HOftKOJ/r.fiMES’X Írta V«H OS.MARTY Ml VAL PESTEK. l'KTKOZ.vi TR.VTT.VJÍH JIVTYÁSNAI, I fl í a. AHOL ÍRNI-OLVASNI TANULT... A kápolnásnyéld Tó utca I. számú épület, a régi iskola, ahol Vörös- AKI IFJú SZIVEKBEN ÉL... Egy általános iskola nyolca­marty elemista volt. Az épület ma magánlakás (Ráth Károly felvételei) ciikos diákjai rendre beírják nevüket a múzeum emlékkönyvébe 5

Next