Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-28 / 13. szám
fiáját és nyomdai előállítását is bírálta. A szerkesztőség vezetői és munkatársai számára felejthetetlen élményt jelentett ez a találkozás. Gondosan legyeztük a kívánságokat, megszívleltük a bírálatot. Sok szó esett a Béke és Szabadság népszerű és közkedvelt Kiskakasáról. De szinte minden levelező, aki csak eljött a találkozóra, egyetértett abban, hogy a Kiskakasnak erősebben, mérgesebben kellene csipkednie mindent és mindenkit, aki csak, vagy ami csak a csipkelődésre rászolgál. A legtöbb levelező úgy jött el a találkozóra, hogy beszélgetett olvasókkal, feljegyezte kívánságukat, véleményüket, bírálatukat a lapról. Richter Péter egy gimnáziumi tanár levelét hozta magával, amelyet felolvasott. De beszélgetett az olvasókkal Dankó Béla és Varga Éva levelezőnk is, Illés Endre, a borsod megyei békebizottság titkára pedig nyolc községben járt és hozta el az olvasók véleményét. Hibánkul rótta fel, hogy nem foglalkozunk eleget az export-agitációval. Megbírálta a rejtvényrovatot is. Több nemzetközi eseménnyel kellene foglalkoznia a rejtvény rovatunknak. A levelezők legelsősorban természetesen a Béke és Szabadság riportjairól, képeiről, cikkeiről közölték véleményüket. De elmondták azokat a problémáikat is, amelyek most őket legjobban foglalkoztatják munkahelyükön. Novátius Vilmos, a csehimindszenti v. b.-titkár elpanaszolta, hogy hiába építettek új kultúrházat, süllyesztett vetítőfülkével, ha hét hónapja nem tudják rávenni a MOKÉP-et arra, hogy filmet kapjanak. Kincses Sándor, a kétegyházi mezőgazdasági szakiskola oktatója a traktoros gépész, illetve a traktoros gépészmérnök-képzés problémájáról mondta el véleményét. Tamasits Ernő vonatkísérő Győrszentivánból a vasútnál tapasztalt hibákról tájékoztatta a szerkesztőséget. Kapott dicséretet és bírálatot az egyik legnépszerűbb rovatunk, a sportrovat is. Nem foglalkozunk eleget a tömegsportokkal. Kevés a Béke és Szabadságban a falu sportéletéről szóló írás, stb. Kapott a levelezési rovat ígéretet arra is, hogy bővülni fog a levelező hálózat, mert a levelezők, hazatérve, fognak gondoskodni arról is, hogy új levelezőket szervezzenek. Ez Jáki Bélának, a Belkereskedelmi Minisztérium ellenőrének a javaslata volt. A divatrovatról és a gyermekrovatról beszélt Both Attiláné budapesti háziasszony. Helyesli a Kiskakasnak azt az eljárását, hogy ha az illetékesek nem válaszolnak idejében a panaszos levelekre, akkor Felejtkező Jánosok címmel sürgeti a lapban, nyilvánosan a panaszt Horváth Györgyné Budapestről azt tette szóvá, hogy szakhiba volt az állatorvos cikkünkben. Többet akar olvasni a gyermeknevelés problémáiról. A levelezőtalálkozón bebizonyosodott, hogy az olvasók a magukénak érzik a lapot. Tudják, hogy a szerkesztőségnek az a törekvése, az a célja, hogy még jobb lapot adjon az olvasóknak. Tudják, hogy ehhez elsősorban az állandó levelezők támogatása szükséges. Számos indítvány, számos javaslat nem oldható meg azért, mert vagy technikai nehézségekbe ütközik, vagy pedig a papírhiányba. Demindazok a javaslatok, amelyek arról szóltak, hogy miről kellene írni, mivel, hogy kellene foglalkozni, megvalósulnak, sorra, rendre, egymásután, úgyhogy egy év múlva, az ötödik levelezőtalálkozón a szerkesztőség vezetői beszámolhassanak arról, hogyan hasznosították azt a segítséget, amelyet a negyedik levelezőtalálkozón kaptak. MOLNÁR ERZSIKE, Nagykáta BOROS ANTAL, Oroszlány KINCSES SÁNDOR, Kélegyháza PADANYI LAJOS. Budakeszi RICHTER PÉTER, Győr TAMASITS ERNŐ, Győrszentiván BELOZSÁNSZKY JÓZSEF, Budapest NOVATIUS VILMOS, Csehimindszent PINTÉR FERENC, Paks HORVÁTH LÁSZLÓ, Győr DANKÓ BÉLA, Ertying JUHÁSZ JÓZSEF, Érdliget