A Béke és a Szocializmus Kérdései, 1959. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám)
1959-02-01 / 2. szám
88 A kommunista és munkáspártok életéből azért, ami az üzemekben történik, és a XI. pártkongreszszus határozatainak következetes végrehajtásáért. A pártszervezetek legfontosabb feladata, hogy emeljék a pártpolitikai és az ideológiai munka színvonalát, és ezzel minél eredményesebbé tegyék az üzem termelőmunkáját. Ehhez meg kell erősíteni és tovább kell fejleszteni a termelési munkának azokat a sikeres formáit, amelyek az utóbbi időben születtek, és biztosítják a tömegek nagyarányú részvételét a termelés irányításában. Elsősorban a komplex brigádokról, a műszaki-gazdasági tanácsokról, a termelési értekezletekről, a tömeges versenyről van szó. Ebben az egész munkában következetesen növelni kell a szakszervezetek szerepét. . A határozatnak egy terjedelmes fejezete az alapszervezetek nevelőmunkájának kérdéseivel, tömegkapcsolataik erősítésével foglalkozik. Az élet egyre újabb kérdéseket vet fel, és az alapszervezetnek gyorsan és szakszerűen meg kell magyaráznia ezeket az embereknek Különösen nagy figyeleetet kell fordítani a nyilvános pártnapokra, a csoportos és egyéni beszélgetésekre, az egész aktívának a politikai tömegmunkába való bevonására. Ezt a munkát nem kampányszerűen, hanem rendszeresen kell végezni. Segíteni kell a régi nézetek és előítéletek, a burzsoá erkölcs, a munkához való helytelen viszony, az önzés, a burzsoá ideológia megnyilvánulásainak megszüntetésében. A határozat hangsúlyozza, hogy fokozni kell a pártmunka hatóerejét, hogy az alapszervezetek helyesen éljenek ellenőrzési jogukkal, foglalkozzanak alaposan a termelés minden gazdasági kérdésével, aktívan gyakoroljanak befolyást a káderek elosztására, harcoljanak a sógorkomaság és a kölcsönös elnézés szelleme ellen, úgy neveljék a gazdasági vezetőket, hogy az egyéni felelősséget párosítani tudják azzal, hogy a kollektívára támaszkodnak. Egyes alapszervezetek munkájának komoly fogyatékossága, hogy ha hoznak egy határozatot, nem szervezik meg a végrehajtását. Ilyen esetben a párttagok rendszerint csak arra szorítkoznak, hogy a határozatot megszavazzák, de a végrehajtásért már nem éreznek felelősséget. Ezt a magatartást a határozat úgy minősíti, mint az opportunizmus megnyilvánulását a gyakorlati munkában. A határozat külön fejezetben foglalkozik a kollektív vezetés és személyes felelősség erősítésével. A KB minden kommunistától megköveteli, hogy ne csak politikai tömegmunkából álljon a pártmunkája, hanem vállaljon termelési jellegű feladatokat is a versenymozgalom fejlesztésével, szakképzettségének növelésével, új káderek kinevelésével, a korszerű technika meghonosításával stb. kapcsolatban. GÖRÖGORSZÁG Vessenek véget a reakció tobzódásának A Karamanlisz-kormánynak a demokratikus népi mozgalom elfojtására irányuló újabb próbálkozásaival kapcsolatban a Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatot tett közzé a reakció féktelen tobzódásáról. Görögországot valójában egyetlen hatalmas koncentációs táborrá változtatták. A haladó közéleti emberek százai sínylődnek börtönökben, tömegével tartóztatják le és száműzik az embereket, köztük neves politikusokat, képviselőket, városatyákat, újságírókat, szakszervezeti és szövetkezeti vezetőket. A kitoloncolást rendszerint a rendőrség ügynökeinek puszta feljelentése alapján, bírósági vizsgálat nélkül hajtják végre a közigazgatási szervek döntése szerint. Megszokott jelenséggé vált, hogy politikai kijelentések, vagy demokratikus lapok olvasása miatt beidéznek valakit a rendőrségre, és nyomban le is tartóztatják. A kormány a demokratikus erők ellen az „antikommunizmus” jelszavával folytatja hadjáratát, kijelentve, hogy a „kommunizmus most veszélyesebb, mint amikor a hegyekben volt”. Még az is bűn, ha valaki rokonszenvezik a kommunista párttal. A hatóságok azzal rágalmazzák a kommunista pártot, hogy fegyveres felkelést készít elő. A kormány ezzel a kommunistaellenes hadjárattal próbálja elterelni a nép figyelmét arról, hogy népellenes poétikája a legfontosabb nemzeti, társadalmi és politikai kérdésekben teljesen csődöt mondott. Könyörtelenül üldözik az Egységes Demokratikus Baloldal, az EDA tagjait és vezetőit is. A rendőrség az EDA agitációs helyiségeit állandó megfigyelés alatt tartja, minden távozót igazoltatnak, sokat bekísérnek a legközelebbi rendőrőrsre, és keresztkérdéseknek vetik alá. Az EDA parlamenti képviselői is rendőri megfigyelés alatt állnak. A pártnak a kormányszervek terrorintézkedésein kívül bandák támadásaival is kell számolnia: bombákat dobnak helyiségeibe, felgyújtják a helyiségeit. A görög nép körében nagy felhábordást keltett Manolisz Giézosznak, a nemzeti ellenállás hősének, az EDA