Béke és szocializmus, 1965. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)
1965-07-01 / 7. szám
roztak, hogy Délkelet-Ázsiában kitöltik a „vákuumot”, s kiterjesztik uralmukat Dél-Vietnamra, mivel ez földrajzilag ázsiai szocialista országok szomszédságában fekszik. Stratégiai céljuk az volt, hogy hídfőállást készítenek elő jövőbeli ázsiai expanziójukhoz. Az 1954-es genfi egyezmények félreérthetetlenül megtiltják, hogy az egykori Indokína területén alakult független országok bármelyikében külföldi fegyveres erők állomásozzanak. Éppen ezért az Egyesült Államok megtagadta ezeknek az egyezményeknek az aláírását és tiszteletben tartását. Megakadályozta, hogy Vietnamban demokratikus és általános választásokat tartsanak, s az ország déli részében bábkormányt hozott létre, majd agresszív háborút indított az ország népe ellen. Vitathatatlan tény, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója komolyan veszélyezteti a világbékét. Fontos láncszeme ez az amerikai imperializmus által sorozatosan kirobbantott véres konfliktusoknak. Az agresszorok arra törekednek, hogy a tűzvészt a latin-amerikai kontinensre is kiterjesszék. Európában is háborús előkészületeket folytatnak, kihasználva azt, hogy éppen itt maradt a második világháború után a legtöbb megoldatlan probléma, s éppen Európában vannak az imperialistáknak a legnagyobb fegyveres erőik. A NATO-országok hadügyminisztereinek legutóbbi párizsi tanácskozásán McNamara, az Egyesült Államok hadügyminisztere kijelentette, hogy az év végéig az európai NATO-erők rendelkezésére álló atomrobbanófejek mennyiségét „1961-hez viszonyítva száz százalékkal” felemelik. Bonn mai szerepe mellett és olyan körülmények között, amikor Nyugat-Németországban atomfegyvert helyeztek el, ez fokozza annak veszélyét, hogy a nyugatnémet militaristák a maguk revansista céljaira használják fel ezt a fegyvert. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Stuttgartban tartott nagygyűlésen Seebohm, Nyugat-Németország közlekedésügyi minisztere azzal a felhívással fordult a százezer főnyi szudétanémet hallgatósághoz, hogy „folytassák az előző nemzedék által örökül hagyott szent ügyet” és igyekezzenek visszahódítani a csehszlovákiai földeket. Johnson elnöknek a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz intézett felhívása, amelyben a kölcsönös megértést és a nemzetközi feszültség enyhítését sürgette, miközben Vietnamban kiterjesztette az agressziót, intervenciót hajtott végre a Dominikai Köztársaság ellen, Európában fokozta az atomfelfegyverzést és a nyugatnémet revansistákat próbálta hozzájuttatni az atomfegyverhez, azt mutatja, hogy képmutatással, nyilvánvaló csalással akarja leplezni szennyes céljait, és félrevezetni a közvéleményt. Az Egyesült Államok két fő irányvonalat követ propagandájában. Az egyik irányvonal, annak a hangsúlyozása, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió elegendő atomfegyverrel rendelkezik a világ teljes rombadöntéséhez, s ezért egyik sem fogja rászánni magát ennek a fegyvernek a bevetésére. Ezen alapszik a „félelem egyensúlyának”