Béke és szocializmus, 1965. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)

1965-07-01 / 7. szám

roztak, hogy Délkelet-Ázsiában kitöltik a „vákuumot”, s kiterjesz­tik uralmukat Dél-Vietnamra, mivel ez földrajzilag ázsiai szocia­lista országok szomszédságában fekszik. Stratégiai céljuk az volt, hogy hídfőállást készítenek elő jövőbeli ázsiai expanziójukhoz. Az 1954-es genfi egyezmények félreérthetetlenül megtiltják, hogy az egy­kori Indokína területén alakult független országok bármelyikében kül­földi fegyveres erők állomásozzanak. Éppen ezért az Egyesült Államok megtagadta ezeknek az egyezményeknek az aláírását és tiszteletben tartását. Megakadályozta, hogy Vietnamban demokratikus és általános választásokat tartsanak, s az ország déli részében bábkormányt hozott létre, majd agresszív háborút indított az ország népe ellen. Vitathatatlan tény, hogy az Egyesült Államok vietnami agressziója komolyan veszélyezteti a világbékét. Fontos láncszeme ez az amerikai imperializmus által sorozatosan kirobbantott véres konfliktusoknak. Az agresszorok arra törekednek, hogy a tűzvészt a latin-amerikai kon­tinensre is kiterjesszék. Európában is háborús előkészületeket folytat­nak, kihasználva azt, hogy éppen itt maradt a második világháború után a legtöbb megoldatlan probléma, s éppen Európában vannak az imperialistáknak a legnagyobb fegyveres erőik. A NATO-országok had­ügyminisztereinek legutóbbi párizsi tanácskozásán McNamara, az Egye­sült Államok hadügyminisztere kijelentette, hogy az év végéig az euró­pai NATO-erők rendelkezésére álló atomrobbanófejek mennyiségét „1961-hez viszonyítva száz százalékkal” felemelik. Bonn mai szerepe mellett és olyan körülmények között, amikor Nyugat-Németországban atomfegyvert helyeztek el, ez fokozza annak veszélyét, hogy a nyugatnémet militaristák a maguk revansista céljai­ra használják fel ezt a fegyvert. Nem véletlen, hogy a közelmúltban Stuttgartban tartott nagygyűlésen Seebohm, Nyugat-Németország köz­lekedésügyi minisztere azzal a felhívással fordult a százezer főnyi szu­­détanémet hallgatósághoz, hogy „folytassák az előző nemzedék által örökül hagyott szent ügyet” és igyekezzenek visszahódítani a csehszlo­vákiai földeket. Johnson elnöknek a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz intézett felhívása, amelyben a kölcsönös megértést és a nemzetközi feszültség enyhítését sürgette, miközben Vietnamban kiterjesztette az agressziót, intervenciót hajtott végre a Dominikai Köztársaság ellen, Európában fokozta az atomfelfegyverzést és a nyugatnémet revansistá­­kat próbálta hozzájuttatni az atomfegyverhez, azt mutatja, hogy kép­mutatással, nyilvánvaló csalással akarja leplezni szennyes céljait, és félrevezetni a közvéleményt. Az Egyesült Államok két fő irányvonalat követ propagandájában. Az egyik irányvonal, annak a hangsúlyozása, hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió elegendő atomfegyverrel rendelkezik a világ tel­jes rombadöntéséhez, s ezért egyik sem fogja rászánni magát ennek a fegyvernek a bevetésére. Ezen alapszik a „félelem egyensúlyának”

Next