Béke és szocializmus, 1974. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)

1974-07-01 / 7. szám

PIOTR JAROSZEWICZ, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A NÉPI HATALOM HARMINC ESZTENDEJE Harminc év távlatából tisztán látjuk, milyen történelmi jelentőségű volt az a fordulat, amely 1944 júliusának felejthetetlen napjaiban történt a lengyel nép és állam ezeréves történetében. A hitleri megszállás alól felszabadított lengyel földön első ízben alakult munkás-paraszt kormány. A nép ügyeinek intézése a vagyonos osztályok kezéből a marxista—leninista munkáspárt ál­tal vezetett munkásosztály és a néptömegek kezébe került. A kommunisták, szövetségben a demokratikus erőkkel, a nép sorsáért ér­zett nagy történelmi felelősség teljes tudatában vették át a hatalmat. Az a meggyőződés vezérelte őket, hogy a legfontosabb, évszázadokon át felgyülem­lett nemzeti problémákat csak a munkások és parasztok vágyainak megvaló­sítása útján lehet és kell megoldani. Pártunkat az elmúlt három évtized alatt az állam és a szocialista társa­dalom építésének irányításában mindig a kommunizmus, a marxista-leni­nista elmélet nagyszerű humánus eszméi vezérelték. Tetteinkben a szocializ­mus fő célja, vagyis az vezérelt, hogy a dolgozóknak, a k­éptömegeknek mint a történelem alkotóinak és a társadalmi haladás hordozóinak javát kell szol­gálnunk. Az elmúlt harminc esztendő népünk életében az ember diadalának korszaka volt,­ a szabadság győzelme a rabság felett, a haladás győzelme a reakció felett, a felvilágosodás és a kultúra győzelme az obskurantizmus fe­lett, az élet győzelme a halál felett, a béke győzelme a háború felett. A jogos büszkeség érzésével tekintünk a megtett útra és eredményeinkre. Hiszen Lengyelország a munkások, a parasztok és az értelmiségiek erőfeszí­tései és munkája révén történelmileg rövid idő alatt kiemelkedett a társa­dalmi és gazdasági elmaradottság és a szörnyű háborús pusztítások szaka­dékából. Erős és dinamikus szocialista államot építettünk fel, amely nemzeti­­leg egynemű, és belsőleg összekovácsolt, s amely nagy és állandóan növekvő gazdasági potenciállal rendelkezik. Határaink sérthetetlensége biztosított. Megmásíthatatlan tény, hogy ezeket a határokat minden állam általánosan és véglegesen elismeri. Erős és hűséges barátaink vannak, akikkel összeköt ben­nünket a rendszer közössége, az eszmék és célok egysége, a társadalmi és nemzeti érdekek hasonlósága, valamint a sokéves, szüntelenül fejlődő és gya­rapodó politikai, gazdasági és kulturális együttműködés. A népi Lengyelor­szág, amelyet internacionalista szövetség fűz a Szovjetunióhoz és a szocialista testvérországokhoz, a világhaladás fő áramlatában foglal helyet, egyre na­gyobb befolyást gyakorol a nemzetközi eseményekre, s egyre nagyobb elis­merést élvez világszerte. Mindennek ismeretében kellőképpen értékelhetjük, hogy mennyire előre­látó és helyes volt pártunk politikai elgondolása, amelynek alapján a lengyel nép a szocializmushoz kötötte sorsát. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a párt igazolta a munkásosztály és a néptömegek bizalmát, teljesítette azokat az ígéreteket, amelyeket harminc évvel ezelőtt a Lengyel Nemzeti Felszaba­­dítási Bizottság történelmi jelentőségű kiáltványában tett. A mostani évforduló különleges jelentőségű. Jó alkalmat nyújt arra, hogy még egyszer alaposan végiggondoljuk a népi Lengyelországért és szocialista­­ fejlődéséért vívott harc tapasztalatát, levonjuk belőle a következtetéseket és a­z

Next