Béke és szocializmus, 1976. január-június (19. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
A békés egymás mellett élés és a forradalmi átalakulások dialektikájáról_____T RODNEY ARISMENDI, Uruguay Kommunista Pártja KB első titkára • A helsinki értekezlet az utóbbi idők bonyolult és ellentmondásos nemzetközi kapcsolatainak égboltján nagy fényerejű csillag. S jóllehet az értekezlet politikai színtere Európa volt, az egész világ nemzetközi kapcsolatainak fejlődésében zárt le egész történelmi korszakot és nyitott új szakaszt, jelentős hatást gyakorolva alakulásukra. A hidegháború, a határok felülvizsgálásának követelése, a szakadék szélén való egyensúlyozásnak és a szocializmus visszavetésének a politikája, a Szovjetunió és a többi szocialista ország elleni preventív háborúra való felhívások — mindez az imperializmus egyéb tevékenységével együtt az utóbbi időben kezdte átengedni helyét a különböző, merőben ellentétes társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés elveinek, a nemzetközi politika fő irányaiban tapasztalható enyhülésnek. Alighanem elmondhatjuk, hogy Jalta és Potsdam óta, azóta, hogy San Franciscóban nagy nehezen megszületett az Egyesült Nemzetek Szervezete, ez a legjelentősebb esemény az államok közötti kapcsolatok rendezése terén. Az említett történelmi események igen nagyon különfélék ugyan, de van egy közös vonásuk: Jalta, Potsdam és az ENSZ megalakulása azt tanúsította, hogy a Szovjetunió és más országok népei által a német fasizmusra mért megsemmisítő csapás után jelentős változások történtek a nemzetközi erőviszonyokban, és széles körű, sokoldalú fejlődésnek indult a forradalmi világfolyamat. Helsinki pedig azt jelzi, hogy az erőviszonyokban újabb minőségi változások következtek be a szocializmus, a demokrácia, a nemzeti függetlenség javára, vagyis az egyetemes béke alapvető tényezői javára. Bármekkora különbségek ütköznek is ki az efféle történelmi párhuzamoknál, nem véletlenül tettünk említést éppen Jaltáról, Potsdamról, az ENSZ-nek és jogi struktúrájának a létrehozásáról, hiszen mindez annak köszönhető, hogy kudarcba fulladt az imperializmusnak az a galád ellenforradalmi próbálkozása, hogy a német fasizmust „ütőerőként” használja fel és így visszafordítsa a történelem kerekét az 1917 előtti időkbe, hosszú évekre vagy talán évszázadokra elűzze a „szocializmus kísértetét”. Sokan megállapították már, hogy a német fasizmus fölött aratott győzelem egyenértékű egy nagy társadalmi-politikai forradalommal, mélyreható ideológiai megrázkódtatással. A szocialista rendszer kialakulása, a gyarmatbirodalmak széthullása, a proletariátus szerepének növekedése, a nemzetközi kommunista mozgalom kiszélesedése és növekedése, a szocializmust támogató vagy ennek befolyása alatt álló demokratikus erők sokfélesége — mindebben nemcsak új .