Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-08 / 83. szám

4 Hódié- kcmgedvétel a Hatosai MCUtfedési Talpalávaló zene a dal ritmusa szűrődött ki a Balassi Év Művelődési Házból, Békéscsabán. A Luther utcán álló autóbusztól a Magyar Rádió és Televízió vágókocsijától fekete kábelvezetékek kígyóztak a Balassi táncegyüttes próbatermében felállított, ezüstösen csillogó mikrofonokig. Halkovits János, a rádió népzenei szerkesztője és Sólyom Károly zenei rendező irányításával a Balassi Művelődési Ház Baukó Mátyás karnagy által vezényelt Liszt-kórusáról, a Vigil Aladár zenekarától kísért Balassi ifjúsági táncegyüttesről, Somi Sándor, az együttes „Szocilista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett szólóénekesének népdalszámaiból és a Luther utca II. számú általános iskola zenei tagozatának gyermekkaráról készítettek hangfelvételeket. Megszólaltatták a mikrofon előtt Gécs Jenőt, a Balassi együttes kiváló vezetőjét, Born Miklóst, a nagytehetségű koreográfust, s a legrégebben táncoló fiatal táncművészeket is .A kisiskolások rádiófelvételét a szülők is meghallgatták, s többen ott maradtak a Balassi népszerűen csak „Jenő bácsinak” együttes „hangműsoránál” is. A neveznek, rádióban a hangoknak kell mindazt visszaadni, amiket a színpadon láthatnánk. Ez az énekes táncművelés nem egyszerű feladat, de a nemcsak pompásan táncoló, hanem kitűnően daloló csabai fiataloknak nagyszerűen sikerült. A Két éve kerültem közéjük, mint vezetőségi tag, de nem tudnék tőlük megválni, annyira megszerettem őket — mondja az őszes hajú Stefanik Miklós, a vasúti posta dolgozója, aki társadalmi tisztséget vállalt az ifjúsági mikor „visszahallgatták” a felvett együttesben. S elmondja, hogy a dalos táncszámokat, jól érzékel- „Balassi” egyik legkiválóbb énehetően kicsendel a magyar és kés táncosát. Viczián Jánost már szlovák népi táncok, lány- és lea színházhoz is hívták, de magénytáncok, lakodalmas jelenetek vadt, mert olyan nagy a kitűnő vérpezsdítő üteme — a magnó- kollektíva összetartó ereje. — Tiszaladról is. Természetesen több próba előzte meg azt a hangfelvételt, amelyet néhány hét múlva a rádió műsorából hallhatnak majd a csabaiak és mindenütt az országzenhárom éves kislányom, Ágnes is jár a próbákra — folytatja —, mert gondoskodunk az utánpótlásról is. Az általános iskolák igazgatóihoz fordultunk segítségért, s ennek eredményeként kb. ban. A próbák azonban nem rá- huszonöt iskolást tanítunk hagy árasztották ki ezeket a kedves fia- m®nyos népi táncainkra, falókat, csinos lányokat, derék Örvendetes, hogy így gondosfiúkat és ifjú házastársakat, sőtkodnak a Balassi Együttes jövő- Annál inkább hangulatba „jöt- jéről, amely a mai ifjúság és tek”, csakúgy árasztották pompás szépség megszemélyesítője, maéleterejüket, vidámságukat. gyarok és nemzetiségeink testvér Akár a jó esikók... riségének’ a népek teTM^nak már úgy táncolnának! — jegyez- , ,, , . te megtalálóan és atyai szeretet . * ,r?epi „. . tel a hangjában Gécs Jenő, akit apolója fejlesztője *■ A „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett, a felszabadulással majdnem egy idős, tizenhárom éve lelkesen tevékenykedő együttes a budapesti, a varsói, a bécsi VIT-en, Albániában és Csehszlovákiában mutatta már be az új életet építő szülőföld népművészetét, s megyénkben is alig akad nevezetes esemény, — így a felszabadulás évfordulójaig — melyen ne szerepeltek volna. Méltán büszke lehet rá vezetője, Gécs Jenő, a népitánc-kultúra fejlesztésének elismerést érdemlő áldozatos munkása, az ifjúság lelkes pártfogója, de Békéscsaba város s a megye ist (B. L.) erősítője, a Viharsarok haladó hagyományainak A tanács, mint pótssülő A békési járásban az emberség érzett hároméves kislányát belsiszép példáját tanúsítják a tanácsok, melyek az ifjúság sorsát is figyelemmel kísérik. A járási tanács végrehajtó bizottsága kezdeményezésére a párt- és tanácstagok, a pedagógusok, a KISZ-vezetők, a társadalmi és tömegszervezetek s az üzemek képviselőinek részvételével „járási ifjúságvédelmi operatív bizottságot” alakítottak újjá mintegy másfél évvel ezelőtt, amely azóta csendesen és szerényen bár, de annál eredményesebben munkálkodik a gyermekek megfelelő nevelésének, jobb életkörülményének elősegítéséért. X gent „árva“ as árva Nemrégiben az is tudomására jutott a bizottságnak, hogy Dani Ilonka, az egyik békési általános iskola nyolcadik osztályának kitűnő tanulója rendkívül rossz helyzetben él. A kislánynak néhány éve mindkét szülője meghalt, s öregségi járulékot kapó nagyanyja csak nagyon szűkösen tarthatta. A tanács segítségével a kis árvát a leány diákotthonban helyezték el, s ellátásáról, ruházásáról és taníttatásáról díjtalanul gondoskodnak. • Vissza a lejtőről A bizottság tagjai nem csupán arra vigyáznak, hogy a kiskorúak ne forduljanak meg a nem nekik való szórakozóhelyeken, mozielőadásokon, hanem a becsületes életre is nevelik a fiatalokat. Egy rossz útra tévedt, éjszakázó, csavargó, tizenhét éves fiúnak például — akivel már az édesanyja sem bírt — a lelkére beszéltek a bizottság tagjai, s azóta rendesen viselkedik. Két, lopáson tetten ért iskoláslánynak pedig szüleikkel és pedagógusaikkal tartottak közös megbeszélést A szülőknek elmondották: nagyobb figyelemmel kísérjék, mit csinál gyermekük, nehogy a lejtőre kerüljön, mert a kicsiben kezdődő tolvajlás mind több bűnre csábít. A nevelőket arra kérték: nagy tapintattal foglalkozzanak a gyermekekkel, s ne bánjanak velük megbélyegzően. Védik a védtelent Felfigyeltek arra, hogy egy kegyetlen apa a nem sajátjának álisan verte, a durva embert bíróság elé állították, amely elítélte; a gyermeket pedig állami gondozásba vették. Az egyik állami támogatással tanuló főiskolás ifjúnak pedig az önmagává tehetetlen beteg apja eltartása miatt félbe kellett volna hagynia tanulmányait; a tanács azonban segített: a szülőt szociális otthonba utalta, így gyermeke tovább tanulhat. Ösztöndíj a legjobbaknak A járási tanács javaslatára a községi tanácsok társadalmi ösztöndíjat is alapítanak a községfejlesztési hozzájárulás összegéből a járásban. A békési és a mezőberényi tanács pl. kihirdette: jelentkezzék olyan tehetséges fiatal, aki hajlandó az egyetemi diplomát azzal a feltétellel megszerezni, hogy tanulmányai befejeztével falujában hasznosítja tudását. Szegeden szerepel a világhírű Mojszejev Együttes Április 10-én Szegeden mutatkozik be a világhírű Mojszejev Együttes. Amint a napokban a megyei tanács művelődési osztályán hallottuk, több népi tánccsoport, területi és üzemi KISZ-szervezet tagjai szerették volna a szovjet együttes előadását megnézni. Az érdeklődés azonban olyan nagy, hogy az előadásra belépőjegyeket már nem lehet kapni, így az IBUSZ sem tud meghirdetni kedvezményes utazást. Reméljük, egyszer majd Békéscsabára is ellátogat a Mojszejev Együttes, s akkor mi is gyönyörködhetünk a világhírű együttes produkcióiban. 1960. április 8., péntek /)tul fegykenek, Tes+vágy a javából! Korra 30—40 közötti lehetett az a nyugodt, okos tekintetű asszony, akinek a minap a város egyik könyvtárában a könyvtárossal folytatott beszélgetését végighallgattam. — Nem olvasok. Legalábbis addig nem, amíg a munka dandárja tart — közölte határozottan. — Annyira megszaporodott a tennivaló a téglagyárban? — kérdezte szomorkásan a könyvek derék osztogatója, mert bizony, nem a legvidámítóbb dallam, hogy az olvasó búcsút mond. Még ha csupán átmenetileg, akkor sem. — Már nem ott dolgozom, hanem a tsz-ben. A könyvtáros nagyot nézett: — Aztán miért? Hiszen rendes munkája, keresete volt, és becsülték. Tán földet vitt be? — Nem én, egy dekányit se. — Nem bánta meg a cserét? — Miért bántam volna? — Érdekes, szép vállalkozás — bólintott elismerően a könyvtáros — de ettől még olvashatna. — Majd, ha úgy hozzáedződöm az újhoz, mint valamikor a gyárhoz, a téglahordáshoz. Első időben ott se győztem munka után pihenni. Csak mikor már a dolog minden fortélyát ismertem, akkor éreztem, hogy hazamenet már nem is vagyok fáradt. Kedvem támadt erre-arra, szórakozásra, olvasásra. Akkor iratkoztam be ide. Mikor elköszönt, tekintete végigsimította a polcokon sorakozó könyveket. — Viszontlátásra. Távozása után a könyvtáros áradozva mondta, hogy 8—10 könyvet is kivitt és nemcsak klasszikusokat, hanem maiakat, köztük hazait, világirodalmit vegyesen! Hazafelé menet még sokáig csengett fülemben a két szó, mellyel ez a munkásasszony egy új magatartásnak adott hangot: elfogott a kíváncsiság.” Íme egy ember, akinek a munka nem kényszer, akitől a társadalom éltetője nem idegen, s akit a dolog szokatlanabb, nehezebb vége nemhogy riasztana, hanem izgatja, virtusos vállalkozásra hevíti, a virtusnak nemes értelmében. — Ú! Bárcsak akadna még ilyen! Hirtelen megálltam, úgy mellbevágott a felismerés, de hiszen van már elődje is, utódja is! Ezreket és ezreket fogott és fog el a nagyszerű kíváncsiság, hogy kilépve a megszokottból, a vélt kényelmesből, nekivágjanak az újnak, a majdnem ismeretlennek! Szakmunkások, mérnökök, könyvelők, magas beosztásban működő mezőgazdasági szakértők hagyják ott a városi élet megszokott kényelmét és mennek le falura, hogy ésszel, szívvel, segíteni akaró nagy elszánással álljanak a roppant paraszti átalakuláson munkálkodók mellé, meg az új életformával most ismerkedő tízezrek mellé. És ugyanúgy a nemrég még kis portájuk kerítésén is alig túllátó paraszti százak, ezrek, tízezrek az okos előrelátástól vezérelve, no meg egészséges kíváncsiságtól nógatva, az értelem zsalugáterét mind feljebb huzigálják, brigádvezető, traktorosképző tanfolyamokra, a dolgozók iskolájába jelentkeznek. Friss, merész vállalkozás ez is, és sokat nyer, mert emberebb ember lesz, akit nem riaszt az első órák, napok szokatlan agytornája. Emberek sokasága, milliók vágnak neki életük magasabb, nehezebb szintjeinek, hogy anyagiakban és tudásban többet, jobbat kaphassanak. Tettvágy ez a javából! A talpraállt és előrerohanó népünk remek önbizal ma!• Huszár Rezső Körös-parti kópéságok* Asszony csere Ha a Körösök vidékén mindig csak nyár volna, sekni se kívánkoznék innét a mennyországba. De van ám itt tél is! Befagy a víz. Néha olyan vastag a jege, hogy a kisvonat is futhatna rajta. A világot végtelen hólepedővel takarják le a ráérő angyalok. Megdermed a világ, s fekszik, mint szemfedő alatt a halott. Üresek a halászkunyhók és a csőszházak. Ha itt jársz, könnyen azt hiheted, az emberek elköltöztek a tájról a vadludakkal együtt, — melegebb hazába. De csak a halászok és a csőszök költöztek el. A tanyákban — ember és állat összehúzódva — nyújtja, tengeti életét. A hó alatt minden élőlény a tavaszt várja. Ezek a tanyai emberek, ha nem lenne disznótor, rakásra őrlődnének a hosszú téli esték dermesztő unalmától. De nem így van ez! Azért találta ki az ember a disznótoros vígsá-A Népújság pályázatára érkezett. got, hogy meg ne penészedjék a hó alatt a lelke. Aki magasban jár fenn a Körös-parton, beláthat a tanyai nép kártyájába. Itt is, ott is szán siklik a szűz havon. A csikók nyakán cseng a csengő. Porzik a lovak lába alatt a hó. Jókedvében csattan egyetegyet a kocsis sallangos ostora. A szélrózsa négy irányából Bagdiék felé suhannak a szánok. Ott lesz ma a nemzeti ünnep, a disznótor. Nincs az a sok, amiéi ne fogyjon. Hurkából se, kolbászból se, meg a kívánatos herényi vinkóból se. Végre, az idő is elfogy, ha nem vigyázunk rá! Pedig, ha most indulunk, a mai éjszakának a felét még megspórolhatjuk a magunk javára — szólt az asszony fülébe Kendi Pista, a törökszigeti sógor. Ha nem is dugta bele az ujja végét a torkába, Csipek András is érezte, hogy a torka végén van a disznótor is, meg annak a leve is. Ő is odaszólt tánc közben az aszszonyának: Zsófi, elég vót! Megkezdték a szedelőzködést és oszladozott a társaság, mint a varjúsereg, ha göröngyöt dobnak közéjük. Csípte a hideg a lovak fülét. Csípte a hasuk alját is. Gőzölt a testük, ahogy kikerültek a meleg istállóból. Az első szánkó a ház elé siklott. A gazda szétterítette a pokrócot és belegöngyölte az asszonyt. Egy rántásnyira előrébb állt a kapu felé. Várta a szomszédját. Az is szétvetette a pokrócot, és belebugyolálta az asszonyt. Aztán — mindketten, szinte egy taktusra — a lovak füle mögé legyintettek: Gyi, lovam, gyi, Betyár! A lovak a tanya mögött, a havas síkon irányt vettek. A tejszín ködben csak a lovak tudhatták, hogy merre van Töröksziget. (Az ő fejük mindig tiszta. Ők soha nem tévesztik az utat!) A szán izama most megkettőzte a hideget. Még jobban belebújtak az asszonyok a kendőkbe. Egyszeresük elmaradt az egyik szán a másiktól. No, Janiék egy rántás, s már haza is értek — gondolta a menyecske. Majd egy időben futhattak a szánok a maguk portájára. A két kutyaugatás is ezt árulta el. Az ember leszállt, hátra lépett, felkarolta az asszonyt az ülésről, és ölben vitte be a házba, jaj, hogy a kis cipellője havas ne legyen... Letette a nagy batyut a kemencepadkára és lámpát gyújtott. Szakasztott így történt ez a másik tanyában is, ahol Csipke András kapta karjaiba az asszonyt. Itt is, ott is, akkor esett le az álluk a férfiaknak, amikor a lámpa fellobbanó világánál azt észlelték, hogy a nagy sietségben felcserélődtek az asszonyok. Persze, ezért nem lehet csak az embereket korholni! A herényi vörösből ittak az asszonyok is... Kiss József neveld Kamut