Békés Megyei Népújság, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) a termelőerőkkel és azok leg-fontosabb tényezőjével, a dolgozó emberrel. Természetesen — mint minden átfogó és nagy horderejű társadalmi folyamat — a reform is lépésről lépésre bontakozhat ki. Az új feladatok helyes értelmezése, az irányítás konkrét új módszerei nem alakulnak ki máról holnapra. A reform bevezetése óta eltelt mintegy három esztendő bőséges bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a népgazdaság irányítása, a gazdasági folyamatok közgazdasági módszerekkel történő szabályozása eredményesebb és hatékonyabb, de kétségtelenül nehezebb és bonyolultabb feladat, mint a tervlebontásos módszeren alapuló gazdaságvezetés. Részben ennek tulajdonítható, hogy az állami irányító szervek munkáját 1968-ban és részben még 1969-ben is inkább az útkeresés, a bizonytalankodás, mint a következetes vezetés jellemezte. Viszonylag lassan haladt előre az irányító szervek és a vállalatok közötti új típusú kapcsolatok és az új irányítási módszerek meghonosodása. A legtöbb problémát az ágazati felelősség, a tulajdonosi jogból eredő kötelezettségek érvényesítése és a vállalati önállóság értelmezése jelentette. Jó néhány minisztérium és főhatóság még olyan esetekben sem avatkozott be a vállalatok munkájába, amikor erre a népgazdaság egészének, sőt az illető vállalat távlati fejlődésének érdekében is feltétlenül szükség lett volna. Erre a tényre élesen mutatott rá pártunk Központi Bizottságának múlt év végi határozata. Ennek nyomán a kormány több intézkedést tett mindenekelőtt a minisztériumok és főhatóságok munkájának hatékonyabbá tételére. Az irányító szervek tevékenységében ez évben már határozott fejlődés mutatkozott. Egyebek között ennek köszönhető, hogy nagyrészt megvalósultak azok a jelentős intézkedések, melyeket a lakosság áruellátásának javítására hoztunk. Továbbfejlesztettük a kereskedelmi tevékenységgel öszszefüggő szabályozókat. Általában kiegyensúlyozottabbá vált az áruforgalom, bár néhány árucikkből még mindig nem tudjuk az igényeket hiánytalanul kielégíteni. Hatékonyabb intézkedéseket foganatosítottunk az alacsonykeresetű dolgozók áruellátásának javítására. Javult az árellenőrző tevékenység, az árhatóságok fellépnek az indokolatlan áremelések ellen. Gazdasági minisztériumaink már határozottabb módszerekkel szorítják vissza a népgazdaság számára előnytelen, vagy alacsony hatékonyságú tevékenységet és központilag is támogatják a hasznosat. A kormány alapvető követelményként jelölte meg a beruházási tevékenység javítását. E téren azonban a javulás még korántsem kielégítő. Az üzemekben olyan körülményeket teremtsenek, amelyek megfelelnek a dolgozók igényeinek Egyelőre még nem kielégítő a minisztériumok irányító tevé- ikenysége a munkaügyekben, fő jként a munkaerő-gazdálkodásban. Bár 1970-ben a termelé- j kenység alakulásának kedvező jelei mutatkoznak, a vállalatok létszám- és munkaerő-gazdálkodásában továbbra is sok a probléma. Vállalataink jelentős része munkaerőhiánnyal küzd, másutt viszont belső munkaerőfelesleg van. Még nagyon sokat kell tenni a munkafegyelem megszilárdításáért. Az egészségtelen mértékű munkaerő-vándorlás megszüntetésének, a törzsgárda növelésének egyik fontos feltétele, hogy az üzemekben olyan munka- és szociális körülményeket teremt-senek, amelyek megfelelnek a dolgozók igényeinek. Éppen ezért, amennyire helyeselhető, hogy egyes üzemek óvodákat, bölcsődéket, öltözőket, fürdőket, orvosi rendelőket építenek, annyira elítélendő, hogy másutt, s különböző indokokra hivatkozlva, elhanyagolják, nem törődnek eléggé a munkások élet- és munkakörülményeivel. Célszerűnek látszik, hogy a SZOT-tal egyetértésben a Kiváló üzem cím elbírálásánál, a Minisztertanács és a SZOT vándorzászló odaítélésénél a termelési-gazdasági eredményeken túl, nagyobb figyelmet fordítsunk arra is, hogyan gondoskodnak a dolgozókról. Összegezésképpen megállapítható, hogy az irányító tevékeny-ségben kedvező változások tendenciája jelentkezik. De még többre van szükség A minisztériumoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk a távlati fejlő- dést biztosító tervezőmunkára, az új követelményeknek megfelelő vállalatvezetési módszerek kialakítására. A szocialista építés során jelentkező legkülönbözőbb érdekek összehangolása, a közgazdasági szabályozórendszer gazdaságpolitikai céljainknak megfelelő, eredményes működtetése, a rugalmasság és a stabilitás követelményeinek egyidejű érvényesítése nem könnyű feladat. A gazdaságirányítás jelenlegi rendszere a korábbinál jóval nagyobb követelményeket támaszt az üzemi, a vállalati, a szövetkezeti vezetőkkel szemben is. Nem mindenki képes alkalmazkodni az új viszonyokhoz. A vállalatvezetőknek a termelőmunka parancsnokainak többsége azonban mindinkább érti a gazdaságirányítás rendszerét. Tudják, mit jelent önállóan dönteni, kockázatot és felelősséget vállalni újszerűen, a kor követelményeinek megfelelően vezetni. Az iparilag fejlettebb országokban a termelékenység közismerten ma még körülbelül kétszer nagyobb, mint hazánkban. Ugyanakkor alapos vizsgálatok szerint például a gépiparban a termelékenységi színvonal eltérésének hozzávetőleg csak egyharmada magyarázható a technikai felszereltségben mutatkozó különbséggel. Még ha fenntartással is élünk e számításokkal szemben, a lényeget helyesen tükrözik. Azt tudniillik, hogy a termelékenységi színvonal különbségének oka feltehetően jelentős részben nem anyagi természetű, hanem főként az, hogy a vállatvezetési és irányítási módszereink ma — még az adott technika lehetőségeihez képest is — viszonylag elmaradottak. A korszerű termelési rendszerek korában pedig a vezetés, a szervezés a termelőerők mind fontosabb elemévé válik, sőt úgy tűnik, hogy a legtöbb, országban — beleértve a legfejlettebbeket is— éppen e tényezők kerültek előtérbe. Sok ezer vezető gondolkodásmódja, szemlélete nem alakulhat át olyan ütemben, ahogyan a gazdasági viszonyok változnak. Nyilvánvalóan szükséges és indokolt a türelem. Ám azt is szüntelenül hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági viszonyok nem merevedhetnek meg, és hogy a változás üteme világméretekben meglehetősen gyors. Ez gyors alkalmazkodóképességet követel meg a gazdasági vezetőktől. Ezt az alkalmazkodóképességet a szocialista tulajdonosnak, az államnak következetesebben el lehet és el kell várnia. A termelékenység dinamikus növelése megkívánja, hogy ezután is a munka bonyolultságához és a teljesítményhez igazodó differenciált bérpolitikát alkalmazzunk, még következetesebben, mint ma, ugyanakkor olyan tudatos szociálpolitikát folytassunk, amely a nagycsaládosok, a kisnyugdíjasok helyzetét javítja és az alacsony keresetűek jövedelmét is megfelelően növeli. Biztosítjuk a fogyasztói árak megfelelő stabilitását, de — ahol ez indokolt — az árak kívánatos változtatásának lehetőségét is, ami összhangban áll a termelés önköltségével, a kereslettel, hiszen ez végső soron a lakosság jobb ellátását szolgálja. Minden vonatkozásban erősítjük gazdaságunk egyensúlyát. Népgazdaságunk arányos fejlődésének és egyensúlyi helyzetének nagyon lényeges eleme a lakosság vásárlóereje és az árualapok közötti összhang biztosítása. Az áruellátás javítása érdekében fontos, hogy a hazai termelés megfelelő, több és választékban szélesebb árualapot bocsásson a belkereskedelem rendelkezésére. Következetesen tovább folytatjuk a területi aránytalanságok felszámolását, a vidék iparosítását. A foglalkoztatás és a települések ellátottsági színvonalának közelítése útján biztosítjuk, hogy mérséklődjenek az ország egyes területein élő népesség életkörülményeiben még meglevő különbségek. Módosítottuk a jövedelem és bérgazdálkodás szabályait Fock elvtárs ezután utalt arra, hogy III. ötéves tervünk jó feladatait átgondolt, céltudatos irányítással, a dolgozók növekvő szakértelemmel párosult szorgalmas munkájával teljesítjük, néhány vonatkozásban túlteljesítjük, majd az új ötéves tervünkkel foglalkozott . — A kitűzött célok elérése érdekében — mondotta — a kormány máris több intézkedést tett. Előrehaladásunk fontos feltétele például a szervezettebb munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében lényegesen módosítottuk a vállalati jövedelem és bérgazdálkodás állami szabályait. | Hazánkban a párt és a kormány elhatározása alapján a hosszú távú népgazdasági tervezés munkálatai 1967 végén kezdődtek meg. A készülő hoszszú távú terv több olyan ,központi fejlesztési programra épül, amelyek egy része már a harmadik ötéves terv során került megfogalmazásra, sőt a megvalósítás kezdeti stádiumában más részük pedig a kormány által kiemelten kezelt nagy népgazdasági beruházások formájában a jövő évben induló IV. ötéves tervben szerepel. Ez is bizonyítja, hogy az ötéves és a hosszú távú tervezés között szükségszerű az összefüggés és a kölcsönhatás. A tervezés számol a szocialista világrendszer — ezen belül a KGST-országok — további gyors gazdasági fellendülésével és az együttműködés fejlesztésével. Mindenekelőtt és változatlanul fontos a Szovjetunióval való sokoldalú együttműködés további erősítése. A tudományos munkamegosztás és az együttes kutatások hozzájárulnak országaink fejlődéséhez. A szocialista országokkal való tudományos és műszaki együttműködés mellett készségesen létesítünk kapcsolatot a világ bármely országával. A külkereskedelmi forgalomnak távlatilag is a nemzeti jövedelemnél gyorsabban kell növekednie. Ez is a nemzetközi munkamegosztás kiterjesztéseAz alapvetően pozitív értékelés nem feledteti velünk, hogy amikor a dolgozókkal hétköznapi életünkről beszélgetünk, az eredmények és fogyatékosságok nem ilyen arányban jelentkeznek. Ezekben a beszélgetésekben érthetően nagyobb teret kapnak a gondot okozó problémák, mint az elért eredmények, a figyelem középpontjában az indokoltnál több a bírálat, mint a dicséret. Ez a látszólagos ellentmondás korántsem azért van, mintha a beszámoló rózsásabb színben igyekezne feltüntetni a dolgokat, mint amilyenek azok a valóságban. Tudjuk, érezzük, hogy az egészséges fejlődés, a pozitív összkép mellett egyéni életünkben bizony még sok olyan boszszantó dolog van, mely az adott esetekben az egyes egyének szempontjából nagyon fontos és amely a dolgozó ember hangulatát sokszor meghatározza. Ezek a jelenségek társadalmi méretekben a fejlődés irányát ugyan nem érintik, de időről időre befolyásolhatják, ronthatják atókörök hangulatát, munkakedvét. A valóságos helyzetünknek megfelelő közhangulat kialakítása érdekében nagyon fontos e nem szükségességére utal. Ahhoz, hogy e célt elérjük, határozottabban kell kezdeményeznünk a sokoldalú gazdasági együttműködés bővítését mind az országok, mind a formák és módszerek vonatkozásában. Ehhez szükséges, hogy a továbbiakban is mindenkor teljesítsük nemzetközi kötelezettségeinket, a szociálisa és más országokkal megkötött egyezményekben foglalt szállításokat. Mint a Központi Bizottság beszámolója is említette, külpolitikai feladatainkat becsülettel teljesítjük. Államunk a többi szocialista országgal együtt számottevően hozzájárul a világbéke megőrzéséhez, a szocialista építőmunka számára nélkülözhetetlen békés nemzetközi feltételek biztosításához. Aktív külpolitikánk az országok közötti kapcsolatok sokoldalú fejlődését szolgálja, és összhangban van a szocialista testvérországok törekvéseivel. Tisztelt Kongresszus! A Központi Bizottság beszámolója joggal szólt arról, hogy az eltelt években nem kis eredménnyel dolgoztunk, s jó néhány lépést tettünk előre a szocializmus felé vivő úton. A beszámolóban sokoldalú kritikai elemző munka alapján, őszintén és felelősséggel igyekeztünk feltárni az eredményeket és a fogyatékosságokat, a megtett utat. Ezek mérlegelése alapján vázoltuk fel a következő időszak főbb feladatait, hogy különbséget tegyünk a vélt és a valóságos állami érdek között. Igaz ugyan, hogy vállalataink tulajdonosa az állam, de a vállalat csak akkor képviseli valójában az össztársadalom érdekeit, ha munkájában, az egyénekkel való kapcsolatában nap nap után ezt kifejezésre is juttatja. A szocaalista állam vállalatának feladata az egész dolgozó nép érdekeinek szolgálata és ezen belül a vállalati kollektíva helyzetének javítása. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Népköztársaságunk kormánya a szocialista építőmunka szervezésében, irányításában pártunk IX. kongresszusának határozatait igyekezett végrehajtani az állami élet minden területén. A IX. kongresszus határozatainak helyességét bizonyítják mindazon sikerek, amelyeket a végrehajtás során elértünk. Meggyőződésünk, hogy a X. kongresszus vitája és határozatai új lendületet, erőt adnak az állami munka javításához, tökéletesítéséhez, amellyel hozzájárulhatunk a szocialista társadalom teljes felépítéséhez hazánkban, a Magyar Népköztársaságban — mondotta befejezésül a kormány ésnök. Valóságos, vagy vélt állami érdek? A testvérpártok üdvözletét hozták A kongresszus tegnapi ülésén felszólaltak többek között a bolgár, a csehszlovák és a lengyel testvérpártok vezetői és tolmácsolták népük és pártjuk üdvözletét. TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. DR. GUSTAV HUSÁK, WLADISLAW GOMULKA, a Csehszlovák Kommunista Párt a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának Központi Bizottságának első titkára, első titkára.