Békés Megyei Népújság, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-22 / 18. szám

A MÍGIÍÍ PAH TBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1911. JANUÁR 32., PÉNTEK Ára: 80 fillér Új szabályozók régi feladatok Január első napján életbe lé­pett, működik a szabályozók új rendszere. Nem előzte meg han­gos hírverés, a szakemberek szá­mára szűkszavú — közlönyök hasábján közzétett — rendelke­zések, végrehajtási utasítások formájában öltött testet az az iránytű, amely terveiket, dönté­seiket, cselekedeteiket a követ­kező öt esztendőben alapvetően meghatározza. Mert az új sza­bályozó rendszernek ez a leglé­nyegesebb vonása; első ízben ke­rül sor arra, hogy — az alapel­veket tekintve — a tervidőszak egészét, változatlan közgazda­­sági feltételek között dolgozhat­ják végig a gyárak, vállalatok. Nem szükséges bizonygatni, hogy a gazdaságirányítási rend­szer közvetett formája, az ársza­bályozás, az adópolitika, a sze­mélyi és vállalati jövedelemek képződésének szabályozása, a hi­telpolitika, s a többi tényező, mint eszköz, bevált. A harma­dik ötéves terv teljesítése, a gazdaságban végbemenő folya­matok, s azok első eredményei így pé­lául a termelési szerke­zet kedvező irányú módosulása­i egyaránt igazolják ezt. Ha így van, márpedig így van, jogosnak tűnhet a kérdés: miért volt szükség mégis új szabályozó rendszerre? Egyszerűsítve a fe­lelet: régi feladatainkat — a tár­sadalmi munka hatékonyságá­nak növelését, a vállalati tevé­kenység gazdaságosságának fo­kozását, az árak és a tényleges ráfordítások közelítését — az új szabályozókkal tökéletesebben, gyorsabban, a csoport- és a tár­sadalmi érdeket jobban egyez­tetve tudjuk megvalósítani. Ez indokolta, s hozzátehetjük, sür­gette is a változást. Nincs módunk arra, hogy az új szabályozási rendszer részle­teit, akárcsak címszavakban is, áttekintsük, hiszen egy-egy te­rület, mondjuk az adópolitika, önmagában is több cikket kite­vő változáson ment, illetve megy át. Annál inkább feladatunk, hogy rámutassunk a változások irányára, várható hatására. Ar­ra, hogy az új szabályozási rend­szer a gazdasági reform eddigi három esztendejéhez mérten, jobb feltételeket teremt a gaz­daságfejlesztés intenzív szaka­szának kibontakoztatásához. Az árszabályozásnál a tényleges tár­sadalmi ráfordítások és a piaci értékítéletek fokozott tükrözte­­tése az árakban, a pénzügyi sza­bályozásnál az adómentességek megszüntetése, illetve korlátozá­sa, a létszám- és bérgazdálko­dásban az élőmunkával való takarékosság ösztönzése „kifize­tődővé” tétele — azt bizonyítja, hogy az állam szorosabb szálak­kal köti össze a valós teljesít­ményt és a n­yereséget. Ahogy ezt igazolják a hitelpolitikában végbemenő változások is — pél­dául több gazdálkodó szerv kö­zös beruházásának meghitele­zése, az erők koncentrációja ér­dekében —, ahogy az export-im­port szabályozó rendszerének módosulása is. Ez utóbbinál ma­radva: a differenciált exporttá­mogatás, az ágazati átlagnál ked­vezőbb devizakitermelést elérő vállalatok adóvisszatérítésben való részesítése, az import ese­tében a népgazdaságilag kedvező vásárlások költségeinek és ter­heinek csökkentése mind-mind világosan mutatja az utat, ame­lyen járni kell. Az új szabályozási rendszer a hatékonyság előterébe helyezése mellett, s vele azonos fontosság­gal még egy célt szolgál: a gazda­sági növekedés szilárd egyensú­lyi helyzet megteremtésével va­lósuljon meg. A kettős, de végső soron megegyező cél elérése ter­mészetesen nem úgy megy vég­be, hogy automatikusan hat a szabályozási rendszer, s a válla­latoknak nincs különösebb teen­dője. Nem titok, hisz’ a legna­gyobb nyilvánosság előtt, az or­szággyűlés negyedik ötéves ter­vet elfogadó ülésszakán, s a párt X. kongresszusán beszél­tek róla, hogy a következő esz­tendők nehéz próba elé állítják a­ vállalatokat A beruházások növekvő hányadának vállalati erőforrásokból való finanszíro­zása, az állami támogatás mérté­kének csökkentése, a visszatérí­tések korlátozása, a bérezésnél a progresszív adókulcs alkalmazá­sa jóval többet követel minden termelői kollektívától, mint amennyit a harmadik ötéves terv éveiben nyújtottak. S ezt a töb­bet nem lehet halogatni, nem lehet „majd holnap ne­kikezdünk” alapon várni, re­mélni. Ahogy az új szabályozási rendszer életbe lépett január el­sején, úgy kell változnia fokról­­fokra a vállalati tevékenységnek is ezekben a napokban és he­tekben. Idei gazdasági feladataink megvalósításának mikéntje — éppen az új szabályozási rend­szer okán — döntő mértékben a vállalatokon múlik. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szállítás egységei csakis akkor felelhetnek meg a velük szem­ben támasztott fokozott követel­ményeknek, ha az év minden munkanapján tisztán látják te­endőiket. Az új szabályozási rendszer világosan mutatja, mit szükséges elérni, merre kell ha­ladni. A hogyant, a haladás mód­ját minden vállalatnak a maga sajátosságait, lehetőségeit alapo­san mérlegelve lehet csak meg­lelnie. A sikeres start a célbaér­­kezés ígérete. S ezért döntő, hogy — a természettel, a kemény téllel is küzdve közben—, mi tör­ténik januárban a vállalatoknál, az üzemekben. A január 1971 startja, 1971 pedig a negyedik ötéves tervé. A régi célok és az új szabályozók kombinációja jó starthelyet, környezetet terem­tett. A start és a cél közötti tá­von pedig ne feledjük el egy pil­lanatra sem: valamennyien ott vagyunk a pályán! M. O. XXVI. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM Importból pótolták a hiányt — Elkezdődött a szállítás Milyen vetőmagellátás várható tavaszra? — A vetőmagellátásban nem számítunk olyan gondra, ami a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok 1971. évi termelését zavarja — mondotta Lestyán Mihály, a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat orosházi te­rületi­ központjának főmérnöke. Tavaly nem termett meg az 1971-re szükséges vetőmag, így a hiány pótlására a vállalati központ import beszerzéshez nyúlt. Azt is említette Destyán elv­társ, hogy három csoportba so­rolták az 1971-ben forgalomba kerülő vetőmagvakat. Korlátlan mennyiségben kapható: a vörös­here, a tavaszi bükköny, a ta­karmányrépa, a köles, a muhar, a lencse, a lóbab, szójabab (öt fajta is), továbbá a fűfélék. A második csoportba azokat a ve­tőmagvakat sorolták, melyeket a korábban kötött szerződések alapján szállítanák az üzemek­nek. Azok tehát, akik ezekben a napokban kötnek vásárlási szerződést vetőmagra, nem va­lószínű, hogy az igényelt meny­­nyiséget megkapják naprafor­góból és takarmány vetőborsó­ból. A vállalat ugyanis külföld­ről szerezte be az előbb emlí­tett vetőmagvakat, mégpedig olyan jelzés alapján, ahogy azt a termelő üzemek még a múlt év őszén megrendelték. A Ve­tőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat orosházi központjában azonban bíznak abban, hogy az importból felhalmozott készle­tek lehetővé teszik napraforgó­ból is és takarmány vetőborsó­ból is az újabb szerződések ki­elégítését. A harmadik csoportba sorol­ták a lucernát és a Hubar Mar­­tonvásári 301-es szudáni fa hib­ridet. Lucernából Békés és Csongrád megye vetőmagigénye 28 vagon. Tavaly a két megyé­ben mindössze 14 vagonnal vá­sároltak fel. Az országos kész­let felhasználásával mintegy 18­0 —20 vagon vetőmagra le­het szá­­l­­ítani. Egy-két üzem indokolatlan lu­­cernavetőmag-igénnyel lépett fel. Többen 150—400 mázsát is kérnek. Négyszáz mázsa lucer­namagból 2200—2500 hold lu­cernás telepíthető. Nem való­színű, hogy a vetőmagigénylők ilyen nagy mértékben szeretnék növelni 1971-ben lucernásaik te­rületét. Hibrd kukoricából kedvező a vásárlási lehetőség. Kettő, há­rom és négy vonalas hibridek­ből korlátlan vetőmagkészletek állnak rendelkezésre. Egyes hib­rid kukoricafajtákat azonban valósággal „megrohantak” a termelők, ezért az igényt telje­sen nem tudják kielégíteni. Pót­lásra hasonló tenyészidejű és termelési értékű fajtáikat aján­lanak a vállalat termelési fel­ügyelői, mintegy 20—25 száza­lékban. A vetőmagvak kiszállítása el­kezdődött. Kukoricából 350 va­gonnal vesznek át a termelők, melynek egy részét a vállalat saját tehergépkocsija, másrészt a tsz-ek és állami gazdaságok szállítóbrigádjai juttatnak­­ a felhasználási helyre. (dupsi) MA: Hogy ne maradjon titokban (3. oldal) Öt év alatt 53 millió forint szolgáltatásokra (3. oldal) Szakszervezeti vezetőségválasztás a békéscsabai vasutasoknál (5. oldal) Ifjabb szobrokban gyarapodik a megyeszékhely Köztereink, parkjaink, az újonnan emelt lakótelepek eb­ben az évben több mint száz szoborral, képző­művészeti alko­tással gyarapodnak országunk­ban. Elkészült a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalatnál Kalló Viktor Békéscsabán fel­állításra kerülő Lenin-emlé­k­­műve. A tervben szerepel Bé­késcsabán egy szoborsétány ki­alakítása, amelyen több alkotás kerül elhelyezésre. Pátzay Pál máris elkészítette a művész­sé­tány első díszét, Gyóni Géza mellszobrát. Tíz tantermes és 200 személyes diákotthont adtak át szerdán Békéscsabán Szerdán délben történt meg Békéscsabán a MüM. 611. szá­mú Ipari Szakmunkásképző In­tézete tíztantermes új­­ iskolaépü­letének és 200 diák számára kényelmes otthont nyújtó kol­légiumának műszaki átadása. Nagy öröm az építkezés befe­jezése annak a kétszáz tanuló­nak, aki ezután nem kényszerül naponkénti utazásra, nem ve­szít el naponta 2-3 órát az amúgy is szűkre szabott időből. S nagy öröm az intézet vala­mennyi tanulójának, hiszen az új tantermekben ezerkétszázan tanulhatnak február 1-től kor­szerű körülmények között. Ez­zel megszűnik a délutáni taní­tás is, valamennyi osztály dél­előtt tarthatja összes elméleti és gyakorlati foglalkozását. Finnországi képeslap Utcakép Helsinkiből (MTI fotó: Kácsor László felvétele­­-- KS)

Next