Békés Megyei Népújság, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
EGX-ElmPAkT BIZQTÍJPÁJBI Ét. A.MEGYB h**t K ACSU'A 1971. SZEPTEMBER 19., VASÁRNAP Ara: 1,20 forint Nemzetiségi ankét Batt Eftimie Murgu emléktábla leleplezése A Hazafias Népfront Békés megyei Bizottsága, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, a Magyar Szocialista Munkáspárt Battonyai Bizottsága, a Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Községi Bizottsága nagyszabású nemzetiségi ankétet rendezett szombaton a magyar, román és délszláv nemezetiség lakta Battonyán. Hiből az alkalomból az országban elsőnek felszabadult magyar községbe a Viharsarok minden tájáról, Csongrádiból és Hajdúságból, valamint Budapestről száznál több vendég érkezett. Ott volt többek között Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, dr. Kővágó László, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályvezetője, Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára, Nagy János, a Békés megyei Tanács elnökhelyettese, Nyári Sándor, a Hazafias Népfront Békés megyei Bizottságának titkára. A vendégeket Borka Sándor, a battonyai tanács elnöke meleg szeretettel köszöntötte. Ün-nepi beszédet dr. Szabó Ferenc, a Békés megyei Levéltár igazgatója mondott Hangsúlyozta többek között: — Örömmel rendezünk ünnepségeket a több nemzetiség lakta Battonyán, ahol pártunk nemzetiségi politikája a gyakorlatban jól érvényesül. A nemzetiségi szokások, hagyományok ápolása, az anyanyelv oktatását Battonyán példásan szervezték meg, amit érdemes követni Békés megye és az ország más területein is. Az első előadó Barati József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára volt, aki az MSZMP nemzetiségi politikájából adódó népfrontfeladatokat ismertette. Hangsúlyozta többek között: a nemzetek közötti egyenjogúságot csak a szocialista Magyarországon lehetett megvalósítani. A hazánkban élő szlovákok, románok, délszlávok és németek népi szokásainak, nemzeti kultúrájának felkutatása és ápolása szerves része a magyar nép kultúraápolásának. Magyar történészek, helytörténetkutatók, nem foglalkozhatnak teljességgel hazánk történetének kutatásával, feldolgozásával ,ha nem fordítanak kellő figyelmet az itt élő nemzetségiek hagyományaira, népszokásaira és néprajzi emlékeire. E feladat elsősorban a Hazafias Népfrontra, a honismereti, helytörténeti bizottságokra vár. A hazánkban élő nemzetiségiek magukénak érzik az ország gondját, baját. Egyenjogúságukat pártunk nemzetiségi politikája és az új tanácstörvény biztosítja. A hazánkban élő nemzetiségiek részt vesznek a politikai, gazdasági és kulturális élet irányításában, vezetőben. Ezután dr. Kővágó László, a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetője a nemzetiségi hagyományápolás helyzete és feladatai hazánkban” címmel tartott előadást. Örömmel állapította meg többek között, hogy az ország minden táján, de elsősorban Békés megyében az illetékes szervek nagy gondot fordítanak a nemzetiségi szokások ápolására. Korreferátumot Dér László, a Békés megyei múzeumok igazgatója tartott „Békés megyei helyzetkép a nemzetiségi hagyományápolásról” címmel. Elmondotta többek között, hogy megyénkben nagyszerűen érvényesül pártunk nemzetiségi politikája. Békésben magyarok, szlovákok, románok, délszlávok és németek élnek egymással békés együttélésben. A nemzetiségi napok megrendezése, kultúrcsoportok vendégszereplése, nemzetiségi klubok és szakkörök szervezése, népszokások és néprajzi tárgyak gyűjtése és megőrzése mindmind a nemzetiségi kultúra ápolását szolgálja. Nagy öröm számunkra, hogy Békés megyében tervbe vették a nemzetiségi múzeum berendezését, Békéscsabán pedig nemzetiségi állandó kiállítás megrendezésére törekszenek. Délután Eftimie Murgu emlékünnepséget rendeztek Battonyán. A 100 évvel ezelőtt meghalt román származású szabadságharcos — aki a népek közötti barátságért, egyenjogúságért, nemzetiségi szokások ápolásáért és megőrzéséért küzdött — emlékére a román tannyelvű iskola falán emléktáblát lepleztek le. Az emléktáblát Szilágyi Péter, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkára leplezte le. Eftimie Murgu életét és munkásságát Csatári Dániel kandidátus, a Párttörténelmi Intézet osztályvezető-helyettese ismertette. A vendégek megkoszorúzták Eftimie Murgu emléktábláját. Ary Róza ! XXVI. ÉVFOLYAM, 221. SZÁM Diplomaátadás az MSZMP Oktatási Igazgatóságán Tegnap, szombaton délelőtti Békéscsabán az MSZMP Békés megyei Oktatási Igazgatóságán ünnepélyes keretek között adták át 37 hallgatónak a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem szakosított tagozatának elvégzéséről szóló diplomát Az ünnepségen jelen volt Enyedi G. Sándor, az MSZMP Békés megyei Bizottságának titkára. A megnyitó után az oktatási igazgatóság vezetője, Juhász József köszöntötte a diplomát átvevő hallgatókat és a meghívott vendégeket. Beszédében szólt a hároméves tanulás nehézségeiről a sok lemondást kívánó erőfeszítésekről. — A több éves együttműködés a most végzett elvtársakkal, úgy gondolom felhatalmaz, arra — mondotta —, hogy kijelentsem: Önökre a jövőben is számít pártunk, nemzeti programunk végrehajtásában. Ez alkalomból arra kérem az elvtársakat, hogy munkahelyükön és lakókörzetükben még inkább legyenek politikánk terjesztői, legyenek hirdetői és következetes megvalósítói a marxizmus—leninizmus igazságának. Mint vezető propagandisták segítsék, elő a közgazdasági szemlélet kialakítását — mondta többek között az oktatási igazgatóság vezetője, majd valamennyi, most végzett hallgatónak sok sikert kívánt. Ezután átnyújtotta a diplomákat. A diplomások nevében Bakó Ignác köszönte meg az oktatási igazgatóság vezetőinek, a tanári karnak az önzetlen, fáradtságot nem ismerő oktató munkát. Lovas Imréné átveszi az oktatási igazgatóság vezetőjétől a diplomát. (Fotó: Barnácz István) Szombaton Mezőhegyesen is megkezdődött a cukorgyártási idény Földgázzal termelik a hőenergiát , 25 ezer vagon répát dolgoznak fel Amint már hírt adtunk róla, szeptember 15-én kezdődött el a cukorgyártási idény Sarkadon. Tegnap, szombaton hajnalban megyénk másik gyárában, a mezőhegyesiben is megkezdődött a cukorrépa feldolgozása. A gyártási idény kezdetéről, a tervekről Haraszti Gyulától, a Mezőhegyesi Cukorgyár igazgatójától kértünk tájékoztatót, aki többek közt a következőket mondta el: — A szeptember 9-én és 10-én megtartott üzemi főpróbán megjelent külső bizottság értékelése szerint gyárunk kollektívája igen jól dolgozott és készült fel a répafeldolgozási idényre. Előreláthatóan mintegy 25 ezer vagon nyersanyagot dolgozunk fel, amiből várhatóan háromezer vagon cukrot gyártunk. Azt is megtudtuk Haraszti elvtárstól, hogy az üzem karbantartására és fejlesztésére 51 millió forintot fordítottak. A fejlesztés elsősorban a répatermesztés, a művelés és a betakarítás elősegítését szolgálta. A nyersanyag fogadásának zökkenőmentes lebonyolításához további korszerűsítéseket hajtottak végre az átvételi állomásokon. Ehhez új rakodó, főleg járműbuktató és prizmázó gépeket szereztek be. A gépesített betakarítás következtében a répával a gyárba kerülő gaz, kő és egyéb anyagok eltávolítására egy új gáz- és kőfogót építettek. Az új idényre tovább korszerűsítették a gyárat, így például a cukor minőségének javítására a létisztítási és cukoroldalak technológiáját új berendezések beépítésével, automatizálással fejlesztették. Az erőmű-rekonstrukció keretében befejezték a kazánok gáztüzelésre való átalakítását, s így szombaton reggeltől már földgázzal termelik a gyárban a hőenergiát. Már a kezdet kezdetén munkaerő-gondokkal küzdenek. Nagy a létszámhiány és így a tervezettnél jóval kisebb munkáskollektívára lényegesen több feladat hárul abban, hogy a cukorgyártás zökkenőmentes legyen. Ezért is igen figyelemreméltó mindaz, amit a szocialista munkaversenyben kezdeményeztek. A gyár dolgozói — köztük a szocialista brigádok — egymillió 937 ezer forint értékű vállalást tettek. A versenyvállalás elsősorban a cukorkihozatal növelésére és minőségének javítására irányult Akárcsak Sarkadon, Mezőhegyesen is igen fontos a gyár folyamatos, torlódásmentes nyersanyag ellátása. Ez azonban csak úgy valósulhat meg, ha a termelő gazdaságok a gyárral kölcsönösen megállapodott szedési és szállítási ütemtervet megtartják. A munkások szóvivői kezdjük kétkedéssel: szükség van-e egyáltalán szóvivőkre, hiszen a hatalmit birtokló és gyakorló osztály képviselői ott vannak minden fórumon, s valamennyi lényeges kérdésben érvényesítik, oltalmazzák a munkásság igazát. Ám a sokat emlegetett mindennapi élet, a hétköznapok nemcsak lényeges, azaz az osztály egészére kiterjedő kérdésekből állnak. Sőt. Napról napra ezernyi apró ügy adódik, s ezek helyben, a szőkébb kollektíva körében élelbevágóakká nőhetnek. Szükség van-e ilyen esetekben szóvivőkre, a munkások véleményének, álláspontjának tolmácsolóira? Kétkedés nélkül felelhetünk igennel. S a szóvivői szerepet legjobban azok tölthetik be, akik társaik bizalmából kapott tisztségük ellátása közben nemcsak értesülnek mindarról, ami a munkahelyen történik, hanem — ahogy azt mondani szokták — saját bőrükön is tapasztalják. Tisztségük szerény, szerepük nagy. Sokan vannak. Több, mint 173 ezren. Szakszervezeti bizalmiak. A számokba foglalható valóság imponáló, hiszen tovább nőtt a szervezett dolgozók hatalmas tábora, s ma meghaladja a 3,5 milliót. Az év elején lezajlott szakszervezeti választások során 524 ezer embernek adtak társaik bizalmat, mert ennyire rúg a különböző tisztségek betöltőinek száma. Közülük 173 ezer a bizalmi, s 61 ezer a bizalmi helyettes. Nem lehet mindig és mindenben demokratikus módon előkészíteni a döntést, s nem is szükséges. Ám ennek a fordítottja is igaz, egy sor dologban csak akkor lesz helyes a döntés, ha meghozatala előtt a vélemények sokaságát hallgatták meg, elemezték, ha a döntést ugyan egy ember, vagy egy testület mondja ki, de sok ember, több testület érzi a magáénak, hiszen részese volt formálásának. Az üzemi demokratizmus leglényegesebb tényezője ez, mert hiába a forma, ha hiányzik a tartalom. Fölösleges összehívni a bizalmiakat, ha csak kész tényeket, tennivalókat közölnek velük. Kár ha veszett idő a vállalati szakszervezeti tanács ülése, ha ott ugyanígy zajlanak a dolgok. A bizalmiakat gyakran csak akkor „mozgósítják”, amikor szorult helyzetbe került a gyár, túlórázni kell, vasárnapi műszakot tartani, s így tovább. Nosza, álljanak csatasorba a bizalmiak, s győzzék meg társaikat. Igen, ez is feladataik közé tartozhat, de miért csak ilyenkor jut eszébe a vezetőknek a bizalmiak testülete? Miért nem figyeltek jelzéseikre már korábban? Miért nem hallgatták meg véleményüket az új technológia bevezetése előtt, az anyaghiány miatti tétlenkedéskor, a munkaszervezés melléfogásairól? Ugyanabból a szájból hol hideget, hol meleget fújni nemcsak erkölcstelen, de a tartós eredmények föladása is. Ahol csak „tűzoltásra” kellenek a bizalmizik, ott fokozatosan lelohad a kezdeményezőkedv, elsorvad a munkát segítő bírálat, csupán öltöződ beszélgetések témája lesz a kollektíva álláspontját tükröző észrevétel, javaslat. Igaz, küzdeni lehet és kell is ez ellen, de nehéz ,nagyon nehéz ott szóvivőnek lenni, ahol a fül hallani, a szem látni nem akar. Az tehát, hogy a szakszervezeti bizalmiak valóban betölthessék szerepüket, nemcsak rajtuk, s elsősorban nem rajtuk múlik. Hanem valamennyi munkahelyi társadalmi szervezet tevékenységén, igényességén, a gazdasági vezetők szemléletein és magatartásán, a közösség egész légkörén. Mert, akik vállalták a szóvivői szerepet, azok túlnyomó többsége a megbízatásukhoz méltóan igyekszik ellátni feladatát M. O.