Békés Megyei Népújság, 1974. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

Ma délelőtt 11 órakor nyitják meg Szarvason az I. „Tom­án János” képzőművészeti heteket .Szarvasom, a járási-városi Vaj­da Péter Művelődési Köz­pont Galériáján ma délelőtt 11 órakor nyitják meg Toman Já­nos­­emlékkiállítását, az 1. szarvasi „Tom­án János” kép­zőművészeti hetek alkalmával. Megnyitót Cserei Pál, a Békés megyei Népújság főszerkesztő­je mond, a kiállítás házigazdá­ja pedig Koszta Rozália festő­művész lesz. Toman János 1905-ben szüle­tett Szarvason. Szegény iparos szülők gyermeke volt, majd vasmunkás. Már gyermekévei­ben szívesen rajzolgatott, 1935- ben pedig külföldre készült, hogy ott képezze magát Ter­vét azonban nem tudta megva­lósítani, előbb segédmunkás­ként később mint községi ír­nok és grafikus kereste kenye­rét. Rajztehetségét felismerte Ruzicskay György szarvasi fes­tőművész is, akivel közeli ba­rátságba került A Népszava és a Szarvasi Hírlap —­­általá­ban a baloldali lapok — szíve­sen közölték képeit, melyek haladó társadalompolitikai né­zeteit tükrözték. Ígéretes pá­lyája fiatalon szakadt meg, 1944 tavaszán behívják kato­nának, útja innen a tragikus halálhoz vezet: megtagadta a harcot a szovjet hadsereg el­len, ezért megtorlásként kivé­gezték. Az emlékkiállítás régi adósságot törleszt és érzékletes képet ad egy munkásképzőmű­vész életmű­véből. A képzőművészeti hetek kö­vetkező eseménye az óvónőkép­ző intézetbe hívja az­ érdeklő­dőket, ahol március 7-én nyit­nak Toman János-emlékkiállí­­tást, majd ugyanaznap dél­után 3 órakor Koszta Rozália tart­­előadást Derkovits Gyula művészetéből. Március 12-én délután 3 órakor a város gim­náziumában találkozik Koszta Rozália az ifjúsággal és ez alkalommal is Derkovits Gyu­la életét és művészetét ismer­teti. Ugyanezt az előadást március 13-án délután 3 óra­kor a szarvasi 1-es és 2-es szá­mú általános iskola tanulói hallgatják meg. Március 14-én Munkácsy Mihály művészetéről beszél Koszta Rozália a Vas- Fém­ipari Szövetkezet­­ kultúr­termében. A képzőművészeti hetek zá­róprogram­jaként március 18-án a háziipari szövetkezetben, március 21-én pedig újból a járási-városi Vajda Péter Mű­velődési Központban tekinthe­tik meg az érdeklődők Toman János alkotásait. Újabb klubok létrehozását segítik Mint már lapunkban több al­kalommal is beszámoltunk, a bé­kési Cigány Klub jó eredménye­ket ért el, és egyre népszerűbbé válik úgy a fiatalok, mint az idősek körében. Gazdag prog­ramja érdekes élményt nyújt a cigány lakosság részére,­­ így az előadásokat, rendezvényeket so­kan rendszeresen látogatják. Tartalmas tevékenységével je­lentősen kihatott más települé­sek életére is, s mindinkább elő­térbe kerül az újabb klubok lét­rehozásának szükségessége. Így például Mezőberényben, Sarka­don és Szarvason. A Vöröske­­reszt-alapszervezetek minden se­gítséget megadnak e klubok lét­rehozásához. ! 36*3*38 — De, igen. — Drágám, mindenem«, ír nád L lak! Nem tudok másra gondolni, a közelemben vagy akkor is, ha kilométerekre vagy! Semmi nem történt! A fiú magához akarta rántani. Fityisz kiegyenesedett és cser­dálkozva nézett Gáborra. — Szeretlek, nem érted?! — Én is szeretlek. De nekem nincs anyám, aki pofont adjon, ha valamit rosszul csináltam. És itt van a húgom. Az ő erkölcsi fejlődéséért felelős vagyok, ő még félig gyerek. Más meggon­dolások szerint ítél. Teljesen ki­­józanodtam. — Látom! — Nem tehetem, Gábor. Egy kicsit még várnunk kell. Mind a kettőnknek erőt kell gyűjte­nünk egy szép életre. Ha Cika b­éret­ts gizett... — Az négy év! — Vagy ha valamilyen biztos jövedelmünk lesz. Ezen még gondolkodnunk kell. — Ha Debrecenben lennénk, anyámék mindennel ellátnának bennünket... És ha egyetemre akar majd menni a húgod?! — Akkor taníttatom. — Vigyázz! Egy férfi egészen más, mint ti! Meddig várjak rád?! Nem tudok négy évig vár­­ni, az lehetetlenség! — Nemsokára megkapom a társadalmi ösztöndíjamat. Ha te is kapnál valahonnan... — Arra nem lehet építeni! Húszéves fejjel nősüljek meg? És ha gyerek lesz? És ha rájöt­tünk, hogy tévedtünk? Na jó, nem azért mondom. Fityisz, fe­lejtsük el az egészet, de hát te is próbálj megérteni, és most bár­kivel lefekszem! Erzsi úgy kí­nálta magát, hogy tőle megun­dorodtam. Feltett szándékom volt ped­g, hogy most, ha törik, ha szakad, én is nemi életet í°­tdk élni, s akkor, az utolsó pit- ■ tanaiban megjelentél előttem... ! Mintha mellbevágtál volna! S ■ akkor reménykedni kezdtem. • hogy majd megérted ezt És­­ majd mi ketten... És ha való-­­ ban összetartozunk, akkor meg. ■ maradunk egymásnak. — Én tudom anélkül is, hogy­­ össze­tartozunk. — Miből, honnan tudod? — Hogy... visszajöttél az­­ úszásból. Meg abból is: nem tu­ ■ dom nélküled elképzelni az éle-­­ temet. Csak azt az egyet kivá- ■ nem az élettől, hogy veled le-­­ hessek. Anyukám is csak azt ki-­­ vánta az élettől, hogy Gyula­­ apuval lehessen. Nem érted te­­ ezt? Nem értheted. Gáborkám... ! Tudod, én apu természetét örö­­­­költem. Én csak tisztán akarok­­ élni. Ne érts félre, nem vagyok ■ prűd, valószínű, boldogan len- s nék a tiéd, ha Cika nem lenne­­ a közelemben, de... Nem, nem , a félelem. Én ezt nem eng­edhe- ■ lem magamnak. — Kis bogaram. Hát jó. Ha­­ nem, nem. Befejeztük, jó? ... | Főztél valamit? _ Valamit. Hajában főtt­­ krumpli van. kacsazsír meg | hagyma Megfelel? Na meg tea. | — Jöhet a kacsazsír! Fityisz egy perc alatt terített­­ meg. Ahogy a kenyeret szelte,­­ kemény kis melle megrezzent.. Akkor vette csak észre, hogy • egész idő alatt kombinéban, me. S segítőnadrágban tárgyalt Gábor­ • ral. E­setlen pulóvere, amelyet­ tegnap este tisztára mosott, a­ fotel kanján száradt. Gábor felállt, s ragyogó arc- ■ cal lépett Fityiszhez. Finoman! húzta félre a kombiné pántját , hogy Fityisz mellét megcsókol- ; hassa. Fityisz most sem engedte. 5 (Véste) . A tanácselnöké a szó Békésszentandrás nagyközség Az új tanácstörvény­ben biztosított önállóság mennyiben növelte a helyi tanács gazdasági koordinációját ? Az új tanácstörvény megje­lenése óta eltelt idő alatt a tanács önállósága pozitívan alakult. A törvény lehetőséget adott arra, hogy a község anyagi eszközei az előző idő­szakoknál jobban összpontosít­hatnak legyenek, és azok össze­vonásával olyan létesítmények valósuljanak meg, melyeket a törvény megjelenése előtt egyik szerv sem tudott volna egyma­gában létrehozni. " A nagyobb önállóság egyben nagyobb felelősséget is követel. Ismét tény, hogy a tanács­­törvény megjelenése előtt mennyi gazdálkodási gondot je­lentett az év végi pénzmarad­vány. Siettünk felhasználni az év végéig, mert ha ez nem így történt, akkor a következő év­ben mér egy-egy költséghelyen kevesebb összeget lehetett ter­vezni. Ez a kapkodás nem ho­zott jót, mert gyakran olyan dolgokra költődött el a pénz, amelynél­­ sokkal fontosabbak is lettek volna. Kedvezőtlenül hatott ez a ta­nácsi gazdálkodásra is, mert nem lehetett nagyobb felada­tok megoldására éveken ke­resztül­­takarékoskodni. A tanácsi gazdálkodás érté­kelésénél az volt a fő szem­pont: legalább 98—99 százalék­ra teljesítve van-e a költségve­tés, vagyis ilyen arányban el­­költötte-e a tanács a rendelke­zésre bocsátott pénzt? A tanácsi önállóság gyakor­lata még fiatal, de máris sok kedvező jele és eredménye van községünkben. Az új tanács­törvény öntötte meghatározott formába azt is, hogy a taná­csok a fejlesztést szolgáló jobb koordinációs együttműködés ér­dekében megállapodásokat köt­hetnek a helyi gazdasági és társadalmi szervekkel. Ezzel a lehetőséggel a mi tanácsunk is megfelelően élt Csupán néhá­nyat említek belőlük. Közös együttműködéssel ke­rült teljes felújításra és korsze­rűsítésre a községi sporttelep, mely több mint 300 ezer forint­ba került. Ezt az összeget a tanács és a községi gazdálko­dási szervek biztosították. ■ Újabb megállapodás alapján a nagyközségi tanács 70 ezer, a Zalka Máté Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 15 ezer, a Tessedik Sámuel Mezőgazdasá­gi Termelőszövetkezet 20 ezer és az ÁFÉSZ pedig 5 ezer fo­rinttal járult hozzá évente a sportélet fejlesztésének biztosí­tásához.­­ Ezen túlmenően még a Zalka Máté Mezőgazdasági Termelő­­szövetkezet további 50 ezer fo­rintot ad a sportpálya öntözé­sére, karbantartására. Az összefogás eredménye: ma már egy minden igényt ki­elégítő sportpályán sportolhat­nak a község fiataljai. Koordi­nációs összefogás eredménye­képpen létesült a községben a tej­ivó és tejibolt, melyhez a tanács 30 ezer forinttal járult hozzá, a két termelőszövetke­zet pedig vállalta a további kiadásokat. A létesítmény lét­rehozása a lakosság régi és na­gyon jogos igényének kielégí­tését jelentette. Községünkben is egyre súlyo­sabb gondot jelentett az óvo­dás korú gyermekek óvodai el­helyezése, s ez a gond 1971-ben érte el a tetőfokot, amikor 53 gyermeknek (az igény jogosult gyermekek mintegy 33 százalé­ka) nem jutott hely az óvodá­ban. Végül is a tanács a község gazdasági szerveivel együttesen létrehozott egy 25 férőhelyes­kisegítő óvodást. Ennek a mű­ködtetéséhez a tanács 50 ezer, a Tessedik Sámuel és Zalka Máté Mezőgazdasági Termelő­szövetkezetek 20 ezer—20 ezer, az ÁFÉSZ 15 ezer, a Dél-Kö­rösi Vízgazdálkodási Társulat szintén 15 ezer, a Szőnyegszö­vő Háziipari és Népi Iparmű­vészeti Szövetkezet pedig 30 ezer forintot biztosított. Az intézmény létrehozása nagy mértékben csökkentette az óvo­dai férőhelyek hiányát. Ezen túlmenően a Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Termelőszövet­kezet még külön vállalta az I. számú óvoda patronálását, elsősorban a játékok és egyéb felszerelési tárgyak felújítását és beszerzését. Együttműködési szerződés szü­letett az iskolai szemléltető­eszközök pótlására, felújítására. E megállapodás értelmében a két termelőszövetkezet egy­aránt 20—20 ezer, az ÁFÉSZ 5 ezer forinttal járult hozzá és fog hozzájárulni a következő években is a szemléltetőeszkö­zök mennyiségének és minősé­gének növeléséhez. A Dél-Körösi Vízgazdálkodá­si Társulat olyan irányú se­gítségadást vállalt, hogy az el­fekvő kisebb gépei, szerszámai közül az iskola rendelkezésére bocsátja azokat, amelyeket az oktatómunkánál szemléltető­eszközként fel tudnak használ­ni. A Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetke­zet pedig vállalta, hogy amikor szükséges, felújítja a szemmilél­­tetőeszközöket. Hasonló megállapodás jött létre az új tornaterem meg­építésére is. E megállapodás szerint a Zalka Máté és Tes­sedik Sámuel Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek egyaránt 50—50 tízórás munkanap telje­sítését és a szükséges összes anyag munkahelyre történő szállítását díjmentesen vállal­ták, a Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezet 30 munkanap, az ÁFÉSZ 10 munkanap teljesítését és ezen felül 5 ezer forint össze­gű pénzbeni hozzájárulást, a Dél-Körösi Vízgazdálkodási Társulat pedig 20 munkanap teljesítését vállalta. A megállapodásban vállalta­kat valamennyi szerv becsület­tel teljesítette, sőt jelentősen túl is teljesítette. E jó példa nyomán megmozdult a lakos­ság is. Jelentős értékű társa­dalmi munkát végeztek a mun­­kásőrök, a szülői munkaközös­ség, a népfrontibizottsági ta­gok, a sportoló fiatalok, a KISZ-tagok, pedagógusok, sőt még az úttörők, iskolás gyer­mekek is. E jó összefogásnak köszönhető, hogy a tornaterem rövid idő (mintegy két hónap) alatt tető alá került. E feladatra a nagyközség tanács 290 ezer forintot irá­nyozott elő, majd a nagyobb önállóság és az előrelátó gaz­dálkodás következtében a ren­delkezésre á­lló pénzeszközéből, mintegy 40 ezer forinttal még megtoldotta az anyagvásárlási és egyéb kiadásokat. Ilyen cél­ra még mintegy­­70 ezer forint­ra lesz szükség, összesen tehát 400 ezer forintot tesz ki a ta­nácsi hozzájárulás. Ehhez jön még hozzá a társadalmi mun­ka, így az elkészült létesítmény legalább két és fél millió fo­rintot ér. A felsorolásból — bár az nem tartalmaz mindent — meg le­­het állapítani, hogy tanácsun it élt a nagyobb önállóság adta lehetőségekkel és az eddigi ta­pasztalatok alapján a jövőben is ehhez hasonlóan kíván együtt dolgozni a községi szer­vekkel. Már az 1974. évre vonatko­zóan­­ is készülnek tervek, me­lyek között első helyen, szere­pel az I. számú óvoda bővíté­se. Amennyiben azt sikeresen megoldjuk, úgy 1974-ben kije­lenthetjük, hogy a község va­lamennyi óvodás korú gyerme­ke részére biztosítottuk az óvo­dai elhelyezést. Ezt a feladatot is a gazdasági szervekkel együttműködve kívánjuk meg­oldani. Pólus András tanácselnök

Next