Békés Megyei Népújság, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)
1982-12-18 / 297. szám
NÉPÚJSÁG Idegenforgalom és településfejlesztés A Velencei-tó és jövője A Velencei-tónak az utóbbi években a hazai és a nemzetközi idegenforgalomban egyre nagyobb szerepe van. Selymes, tiszta vize fürdésre kiválóan alkalmas, nyári hónapokban 22—25 fokra is felmelegszik. A nátriumhidrokarbonátos sziksós víz rádium-, fluor-, valamint iszapjának kénhidrogén-tartalma miatt gyógyhatású is. Alkalmas testi és szellemi kimerültség, étvágytalanság, mozgásszervi betegségek gyógyítására, reumatikus bántalmak kezelésére. A Velencei-tó környékén a nyaralóvendégek az 1920-as évektől jelentek meg. Az 1932-ben megkezdődő parcellázások nyomán Velence és Gárdony térségében több ezer nyaralótelket adtak el. Az idegenforgalom sokáig csak a déli partra irányult, a jó közlekedési és fürdőzési lehetőségek miatt. Az északi part csak jóval később, az M7-es autópálya megépítése után népesedett be. Megszületett, de csak 1968- ban az üdülőfejlesztési regionális terv, majd a fejlesztési, beruházási és pénzügyi feltételeket kidolgozó Velence-tavi Központi Fejlesztési Program, amelyet a kormány 1971-ben fogadott el, s központi fejlesztési pénzalapot hozott létre erre a célra. Ezek alapján sikerült az üdülőférőhelyek számát 1980. végére 28 ezerre emelni, a strandférőhelyekét 24 500-ra, ám a 60—80 ezres nagy hétvégi csúcsokhoz ez még mindig kevésnek bizonyult. A tó vízminőségét javították. Emelték a közműellátottság szintjét. Javult a közúti közlekedés. A déli parton csaknem teljes hosszában kiépült az úgynevezett üdülőforgalmi út, az északi parton 50 százalékban. Kevésbé sikerült a kereskedelmi és vendéglátó-hálózat bővítése. Megépült az agárdi vízisportközpont, a tornacsarnok, a tanmedence, a sportszállás, a csónaktárolók. Az északi parton kiépült a 2300 méteres nemzetközi evezős és kajakkenu versenyek rendezésére alkalmas pálya. A sporthorgászat érdekében eddig 200 csónak számára épült kikötőhely, és megkezdődött a dinnyési horgásztelep beruházásának műszaki előkészítése. Amikor 1979-ben a minisztertanácsi határozat a Velence-tavi üdülőtájat kiemelt üdülőövezetnek nyilvánította, és ezen belül a Balaton után a második helyre sorolta, fejlesztési célokat is kitűzött. A Velencei-tónál jelenleg meglehetősen szűkös a szálláslehetőség. Néhány szálloda, motel, fogadó, turistaszálló és kemping áll az üdülők rendelkezésére. Gárdonyban, a legdinamikusabban fejlődő településen, a jelenlegi 350 szállodai és motelférőhelyet 1995-ig 550-re, 2010-re 1250-re növelik. A kempingférőhelyek számát itt a hosszú távú tervben 5450, a nagy távlatú tervben 5750 személyesre tervezik. Felépül Gárdonyban egy 900 személyes horgászfalu is. Agárdon üzemel a Velencei-tó egyetlen kempingje, 350 sátorhellyel és 300 faházas férőhellyel. Ez a kemping, évek óta szűknek bizonyul, s vadkempingezők lepik el a környéket. Az idén már megnyílt az agárdi Panoráma kemping 300 autós részére. A továbbiakban ezt a kempinget 2100 férőhelyessé bővítik. Igen kedvezőek a Velencei-tó adottságai a vízi sportok — vitorlázás, evezés, kajak-kenu — fejlesztésére. Ezért szerepel a tervekben a helyi és országos feladatokat ellátó északi vízi sport központok kiépítése. Fejlesztik ezek mellett az egyéb sportlehetőségeket is — a tömegsport (turisztika, lovassport, labdajáték) a téli sportok (korcsolyázás, jégvitorlázás stb.) űzéséhez szükséges pályák kiépítésével. A téli sportközpontok létrehozását Agárd, Velence part menti területén és a Szúnyog-szigeti üdülőövezetben javasolja a terv. A lovassport központja Lovasberény község lehetne. Az utóbbi évek tudatos haltelepítésének eredményeképpen a Velencei-tó kiváló horgászvízzé vált. Ezért szorgalmazza a terv az északi és a déli parton egy-egy horgászközpont kialakítását, öszszesen 1900 személy elszállásolására. Az üdülők számára a fő vonzerő a víz, a fürdési lehetőség. Ma 24 500 személy találhat fürdőhelyet a tó körül. Nagy távlatban 90 ezerre kívánják növelni a strandok befogadóképességét. A téli sportok mellett a thermálturizmus is népszerűsítheti a tó téli kihasználását. A VI. ötéves tervben megkezdődik Gárdony déli területén a Bikavölgyi-tó térségében a thermálközpont kiépítése (teljes megépülése az ezredforduló utánra várható). Itt háromezer személyes strandot terveznek, öt és fél hektárnyi területen fedett és nyitott, sokmedencés sportuszodát és strandot terveznek. A strandot testkultúraszalon, szauna, kondicionáló- és sportterem egészíti majd ki. Csatlakozik e területhez a 3,2 hektáron létesítendő 800 férőhelyes kemping, és a 200 személyes szálloda. Az üdülőtáj forgalmát levezető közúti hálózatot úgy fejlesztik, hogy az a legkevésbé zavarja az üdülő- és lakóterületek belső életét. Kádár Márta 1982. december 18., szombat Mit tesz és mire törekszik a Magyar Kereskedelmi Kamara? Beszélgetés Beck Tamás elnökkel Az utóbbi időben mind több szó esik a Magyar Kereskedelmi Kamaráról. Neve gyakran felbukkan a sajtó hasábjain, s a korábbinál ugyancsak sűrűbben hangzik el a gazdasági élet legkülönbözőbb területein. Pedig nem új szervezetről van szó, hiszen 1948-ban alakult meg, a bankok és a nagyipar államosítása után. Nyilvánvaló, hogy a köztudatban való „előretörése” összefügg funkciójának, szerepének növekedésével. Erről beszélgettünk Beck Tamással, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatójával, akit a közelmúltban választottak meg a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökévé. — Növekedett-e az utóbbi években a Magyar Kereskedelmi Kamara jelentősége? — Igen. A Magyar Kereskedelmi Kamarának 1967-ig csak külkereskedelmi vállalatok lehettek a tagjai, s csak 1968-tól, a gazdaságirányítás reformjának bevezetésével kerülhetett sor más vállalatok és intézetek felvételére is. Ma már félezernél is több tagja van a kamarának. A jelentőségét azonban az az 1980-ban kelt minisztertanácsi rendelet növelte meg igazán, amely nagymértékben kibővítette a kamara feladatkörét. — Melyek a feladatkör leglényegesebb pontjai? — Első helyen kell talán említenem a tagság érdekképviseletét, az ágazati, a helyi és az országos gazdaságirányító szervek előtt. Például úgy, hogy testületeinkben, vitákat rendezünk a vállalati gazdálkodásra vonatkozó jogszabályok, rendelkezések tervezetéről, s a közös állásfoglalásokról tájékoztatjuk a gazdaságirányító szerveket. Egyébként rendszeresen összegezzük és továbbítjuk a központi szerveknek a vállalati tapasztalatokat. Elemzéseket készítünk az általános problémákról, javaslatokat is kidolgozunk a megoldásukra. Az érdekképviselethez természetesen az is hozzátartozik, hogy tagjaink érdekeit külföldi fórumokon és szervezetekben is képviseljük. Emellett az érdekegyeztetés is a feladataink közé tartozik. A kamara testületeiben lehetőség nyílik gyártók, kereskedők, felhasználók egy órtás közt felmerülő problémáinak, érdekellentéteinek rendezésére, s így ez megtörténhet hatósági beavatkozás nélkül is. A szervezet nevében is szerepel a kereskedelem. Ennek fejlesztéséért mit tehet a kamara? — Elősegítheti a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődését. Sokoldalú segítséget nyújthat a vállalatok külgazdasági tevékenységéhez. Mindebben sokat segíthetnek az egyre több országban működő állandó kamarai kiküldöttek is. — Ez az általános megfogalmazás tehát sok mindent felölel. Például az informáltság ■■ ■ — ... javítását, valóban. Tehát tagvállalatainkat a magyar és a világgazdaságról, az érvényben levő vagy előkészület alatt álló szabályozókról, a különféle műszaki újdonságokról, és még sok másról tudjuk informálni. Hadd mondjam el példaként, hogy címirodánk 125 ország mintegy 26 ezer üzleti címét tartja nyilván, gépi úton, különféle szempontok alapján csoportosítva. Háromszáz kötetből áll a nemzetközi címtárgyűjtemény. De anélkül, hogy funkciójukat itt részletezném, még talán a laikus számára is elárul valamit szolgáltatásainkról, ha megemlítem, hogy van ipari formatervezési tájékoztatási központunk, működtetjük a kázbiztosok testületét, van kereskedelemtechnikai osztályunk, továbbá kollektív exportösztönzési osztályunk, sok segítséget nyújthat továbbá a külkereskedelmi tanácsadók testülete vagy a kamarai és áruszakértői bizottság. Azt hiszem, az köztudott, hogy a magyar gazdasági élet kedvelt lapja, a Heti Világgazdaság is a kamara kiadványa. Megjelentetünk idegen nyelvű gazdasági kiadványokat is. — A magyar gazdasági életben mintegy 4000 gazdasági egység működik, ezek közül egyre több vidéken. A Magyar Kereskedelmi Kamarának mennyire van módja átfogni a maga sajátos tevékenységével és céljaival a vidék gazdasági életét is? — Tagvállalataink természetesen egyáltalán nemcsak a fővárosból toborzódtak. De vannak e vonatkozásban szervezeti garanciáink is, hiszen összekötő bizottságaink az egész országban megtalálhatók. A Budapest—Pest megyei összekötő bizottság székhelye Budapest. Az észak-dunántúlié Győr (Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas és Veszprém megyére kiterjedő hatáskörrel), a déldunántúlié Pécs (Baranya, Somogy, Tolna, Zala), az észak-magyarországié Miskolc (Hajdú-Bihar, Szabolcs- Szatmár, Szolnok), a délalföldié Szeged (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád). — Talán kissé leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatnánk: a kamara sokoldalúan munkálkodik a központi gazdaságirányítás és a vállalatok párbeszédének elmélyítésén, sikerén. Véleménye szerint min múlik a párbeszéd eredményessége? — Minden párbeszéd eredményessége azon múlik — s ez nemcsak a gazdasági életre érvényes —, hogy a résztvevők mennyire képesek megérteni egymás problémáit. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a vállalatok problémáinak megértetése a legfőbb feladat. Szerintem ez fordítva ugyanannyira időszerű és szükséges: a népgazdaság egészének gondjait is meg kell értetni a vállalatokkal. De a párbeszéddel kapcsolatosan szeretném azonnal leszögezni, mert ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni : a párbeszéd fontos és nélkülözhetetlen, ám a cselekvés, a tettek helyettesítésére nem alkalmas. Viszont a cselekvést nagymértékben befolyásolhatja, hogy sikerül-e segítséget nyújtani ahhoz, hogy az egymással munkakapcsolatban állók tisztán, világosan lássanak, értsék egymást, egymás érdekeit ismerjék és tisztelni is tudják, sőt, a magasabb, salacsonyabb szintű érdekek között helyes sorrendet tudjanak felállítani önmaguk tevékenységében és partneri kapcsolataikban egyaránt. A közelmúltban, egy nyilatkozatában azt fejtegette, hogy a szabályozás erősíti a központi irányítást. Kérem, fejtse ki kissé részletesebben, miként érti ezt? — Sokan úgy gondolják ma is, hogy a központi irányítás csak közvetlen beavatkozásokon keresztül képes létezni, tehát a közvetett irányítás, a szabályozás a központi irányításnak nem válik előnyére. Az a véleményem, hogy a helyesen alkalmazott közvetlen beavatkozás sem a szabályozórendszer normativitását, sem a vállalati önállóságot nem csorbítja akkor, ha az egyértelmű, nyílt és objektív. A bajok akkor kezdődnek, ha a beavatkozások szubjektívek, közgazdaságilag megalapozatlanok, és a gazdaság, a társadalom érdekeivel ellentétesek. Egyetértek minden olyan állami beavatkozással, amely a gazdasági erőforrások ésszerű átcsoportosítását nem bízza spontán folyamatokra, hanem azt a társadalom valós érdekeinek figyelembevételével időben végrehajtja. Ugyanakkor fellépek minden olyan beavatkozás ellen, amely a társadalom számára szükségtelen, káros tevékenységek fenntartásának vagy fejlesztésének célzatával vagy más okból sérti meg a szabályozórendszer normativitását. A kamarának fontos hivatása minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni a felsőszintű ipari kormányzati vezetést abban, hogy e kényes és alapvető feladatához a szükséges, valós információkkal rendelkezzék. — Visszatérve a kereskedelemhez: a kamarának mi a szerepe a Budapesti Nemzetközi Vásárokon? — Tavasszal is volt saját kiállítóterületünk a BNV-n. Itt csaknem száz vállalat mutatta be széles körű propagandával, hogy mit tud, és milyen módon képes segíteni más vállalatok tevékenységét. Ennek megfelelően tavaszi BNV-s jelenlétünk fő koncepciója az együttműködési lehetőségek kihasználása volt. És miként volt jelen a kamara az őszi BNV-n? — Azoknak a tagvállalatoknak, amelyek különféle okok miatt önállóan nem állítottak ki, tárgyalóhelyiséget biztosítottunk. Ősszel a kamara külön gondot fordított a BNV-n részt vevő, fejlődő országokból érkező kiállítók és a magyar beruházó tagvállalatok közötti kapcsolatok kialakítására, szervezésére. Lehetőséget kívánunk biztosítani arra a jövőben is, hogy az elsősorban fogyasztási cikkeket előállító külföldi vállalatok kerüljenek közvetlen kapcsolatba azokkal a magyar partnerekkel, akik különböző gépeket, berendezéseket, technológiákat képesek a részükre szál- Márványszobrok kozmetikája A berlini Unter den Linden nevezetes műemlék épületei — a Humboldt Egyetem, a Német Állami Operaház, a Német Történeti Múzeum — az állam bőkezű gondoskodása nyomán újjávarázsoltan nyújt gyönyörködtető látványt az NDK fővárosába látogató vendégeknek és a helybélieknek. A műemlékvédők a közelmúltban újabb feladatot kaptak. A mai Marx—Engels hídról a második világháborúban eltávolított és Nyugat-Berlinben elraktározott márvány szoborcsoportok visszakerültek az NDK jogos tulajdonába. Most megfelelő restaurálás után visszaállítják őket eredeti helyükre. Az antik kor istennőit és harcosait ábrázoló nyolc szoborcsoportot Karl Friedrich Schinkel (1781—1841) tervei alapján Christian Daniel Rauch szobrászművész (1777 —1857) tanítványai készítették s annak idején három évtizedbe telt, amíg az utolsó kompozíció is a helyére került. A restaurátorok gondos munkával kozmetikázzák a szobrokat, hogy az üres talapzatokra mihamarabb viszszakerüljenek, s eredeti szépségükben díszítsék a berlini hidat. (BUDAPRESS— PANORAMA)