Békés Megyei Népújság, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-02 / 27. szám

o 1983. február 2., szerda Szomszédolás CSOHGRÁD WW f n* “Uk D » «Gm nlKLAr Miből lesz a jó bogrács? Hát természetesen másfél milliméteres, speciális le­mezből. És kell hozzá egy esztergapadból átalakított mélynyomópad, megfelelő szerszámok és sok-sok fizi­kai erő. Aki azt hiszi, hogy ennyi az egész, nagyon té­ved. Mert kell hozzá vállal­kozó is, olyan, aki rájött ar­ra, hogy Magyarországon nem kis kereslet van ilyen termék iránt. Csongrádon két ilyen ember akad: Sági László és Túri Attila. Egyre többen próbálnak szerencsét. Ilyenkor, év ele­jén szokás kimutatásokat, összesítéseket végezni az el­múlt év eredményeiről. Kö­zülük is érdeklődésre tart­hatnak számot a lottó és a totó népszerűségét bizonyító adatok, az elmúlt évben va­lamivel több, mint 700 mil­lió szelvényt küldtek be a fogadók, 15 százalékkal töb­bet, mint 1981-ben. Nagyjá­ból hasonlóak az adatok a szegedi totó-lottó körzeti iroda múlt évi tevékenysé­gében is: 69 millió lottó- és 27 millió totószelvény érke­zett be, az országban Bu­dapest után másodikként. S hogy mi várható idén: az első két hét adatai szerint egyre többen próbálnak sze­rencsét. Gyermekopera bemutató­jára készülnek. Szeptember óta minden szombaton be­népesül a vásárhelyi Liszt Ferenc ének-zenei általános iskola épülete. Az intéz­mény szokatlanul nagy fel­adatra vállalkozott: egy gyermekopera betanítására és előadására. A tervek sze­rint két előadást rendeznek az óvodások, egyet az álta­lános iskolások, újab kettőt pedig a felnőtt érdeklődők részére. Kulturális információs iro­da Debrecenben. Egy hó­napja működik ez a szabad idő hasznos eltöltéséhez öt­letet, programajánlatot nyújtó szolgálat. Munkáját népművelési könyvtár sza­kos fiatalember, Rácz Tibor irányítja: „A társintézmé­nyekkel, programokat ren­dező szervekkel együttmű­ködve naprakészen össze­gyűjtjük és feldolgozzuk mindazokat az eseménye­ket, amelyek hasznos elfog­laltságot, művelődést, szóra­kozási lehetőséget jelent­hetnek a város lakóinak. Még kevesen tudnak rólunk, napi húsz telefonhívás az átlag. A legtöbben a szín­házi előadások iránt érdek­lődnek, mások hét végi programjuk összeállításához kérnek segítséget.” Szerződésben az Adidas­­szal. A Hajdú-Bihar megyei Textilfeldolgozó Vállalat hajdúnánási üzemegységé­ben 1955 óta sok mindent gyártottak: autóskabátokat, szabadidő-öltözékeket. Több mint hat éve a vállalat szerződéses viszonyban áll az Adidas céggel: bérmun­kában, többféle változatban szabadidő-ruhákat gyárta­nak. Az idén kevesebb a megrendelés, így újabb ter­mékekkel próbálkoznak: megkezdték a hazai alap­anyagú, belföldi piacra ké­szülő szabadidő­ruhák gyár­tását, és nagyobb tételben készítenek új típusú anyag­ból anovákokat is. Mozduljon mindenki! A debreceni 1-es számú Lakó­telepi SE ez év nyarán la­kótelepi spartakiádot sze­retne rendezni, öt verseny­ágban : kispályás labdarú­g­ásban, lábteniszben, tol­laslabdában, asztaliteniszben és fejelésben. A nagyszabá­sú, remélhetőleg százakat megmozgató sportesemény­re nemre és korra való te­kintet nélkül bárki jelent­kezhet. Sporteszközöket, pá­lyákat, esetleg autóbuszo­kat a rendezők biztosítanak. Az új lehetőség országos szinten is figyelemre méltó, hisz eddig az országban ha­sonlót csak Budapesten ren­deztek. WUABYARORSZÁG Rumos püré­k mozdony­nyal. A baksi Magyar— Bolgár Tsz sok vihart látott gombaházában a TSZKEK exporttartalékokat feltáró központjának feldolgozó üzeme kapott otthont. Töb­bek között rumos geszte­nyepürét készítenek. Egy ki­selejtezett mozdony szolgál­tatja az energiát, a kazánt pedig a gesztenye héjával fűtik majd. Kamilla és társai. Messze vidékről, más megyékből is jönnek Szegedre azok, akik gyógyteákkal, magvakkal, cseppekkel szeretnék egész­ségüket és fiatalságukat megőrizni. Ilyenkor kapós a kamilla, a hárs, a bodza, a menta. A kis szegedi boltot — melyben mindössze hár­man dolgoznak — naponta 500—600 ember keresi föl, a napi forgalom eléri a 30 ezer forintot. Szerzőtársunk a pszicho­lógus. Megoldhatatlannak tűnő, vagy önmagunk által nehezen orvosolható problé­mák sokaságával kell szem­benéznünk napról napra. Kérdés, hogy egy kívülálló segíthet-e családi konflik­tusaink megoldásában, a gyermeknevelés gondjaiban, elsimíthatja-e munkahelyi ütközéseinket, találhat-e gyógyírt elhibázottnak vélt házasságra, s feloldhat-e látszólag minden ok nélkül létező szorongást? De taná­csokkal kapaszkodókat, tám­pontokat adni már megva­lósítható vállalkozás. A Délmagyarország új rova­tot indít: „Szerzőtársunk a pszichológus.” Az olvasók egyéni problémáiban szak­emberek — pszichológusok, pedagógusok, pszichiáterek — próbálnak segíteni. Zsibvásár horgászoknak. A tószegi Tiszavirág Sport­horgász Egyesület az elmúlt télen rendezett először hor­gászok számára zsibvásárt, melynek sikerét bizonyítja, hogy a környező települé­sekről is érkeztek a vásárra pecások, sőt, igény van a folytatásra is. Ez történt a közelmúltban, ahol az érdek­lődők megunt vagy felesle­gessé vált horgászfelszerelé­si tárgyaikat eladhatták, el­cserélhették. Nőnapra rózsa és frézea Szajolból. Igaz, kint sem köszöntött még be az igazi tél, de a rákóczifalvi Rákó­czi Tsz szajoli növényházai­ban valóban tavaszi a han­gulat. Két hektárnyi terüle­ten virágzik a szegfű. Egy hektáron 15-féle színben pompázik a gerbera. Válasz­tékbővítőnek üvegházban hajtatott rózsát és frézeát is szállítanak nőnapra a virág­üzletekbe. Számítóközpont rekordidő alatt. Egy hónap alatt he­lyezték üzembe Szolnokon a Kőolajkutató Vállalatnál az Alföldi Olajipari Számítás­technikai Rendszer első egy­ségét azzal a céllal, hogy meggyorsítsák az Ipari Mi­nisztérium által kialakítan­dó országos bányászati nyersanyag-információs rendszer olajipari jellegű munkáit. összeállította: B. A. viuli noutin­ti ecrisoistrtu MÉB Nincsenek kis ügyek és nagy ügyek — emberek vannak Az események már csak emlékek. De átsüt rajtuk a lélek. Felizzanak, mint a kohóban, amikor az acélt ed­zik. Volt gazdasági cseléd, megjárta a háború poklát, 1945-ben párttag lett, részt vett a földosztásban, szervez­te a földművesszövetkezeteket, dolgozott a megyei párt­­bizottságon, volt személyzetis a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban, és 22 éven keresztül irányította az orosházi járási-városi Népi Ellenőrzési Bizottság munkáját. Olyan nemzedéket képviselt, amely mélyről jött, s töretlenül hitt az újjászülető világ emberformáló igazságában. Mázán András két éve nyugdíjas. Csorváson lakik, a község szélén. — Nekem mindennapra megvan az elfoglaltságom. Van jócskán társadalmi meg­bízatásom. Meg aztán én is csinálok magamnak munkát. Idehaza uborkát termesztek, szőlővel foglalkozom, meg hizlalok. Az utcán gyakran megállítanak az emberek kü­lönböző gondokkal. A múlt­kor egy asszony keresett fel. Nem kapta meg a nyugdíját, pedig írt az illetékeseknek, de válaszra se méltatták. El­mentem Orosházára a népi ellenőrökhöz. — Gyakran keresi fel ré­gi munkahelyét? — Nem mondhatnám, de azért tartom velük a kap­csolatot. — Több mint két évtize­den át volt az orosházi járá­si-városi NEB elnöke. Hány vizsgálatot irányított? Egy pillanatra elgondolko­zik. Kinyitja a dossziét, melyben régi feljegyzései la­pulnak. Lapozgat, számol. — Huszonkét év alatt mintegy 250 vizsgálatot vég­zett a bizottság. Nincs a já­rásnak olyan vállalata, szö­vetkezete, intézménye, ahol meg ne fordultunk volna. Ezenkívül vagy 600 panasz­­szal, közérdekű bejelentéssel foglalkoztunk. Ugyanakkor évente mintegy 160 javasla­tot tettünk a hibák, szabály­talanságok megszüntetésére. — Milyenek voltak az első évek? — Mintegy 110 népi ellen­őrrel kezdtük meg a munkát a járásban. Az első ülésün­kön, 1958-ban részt vett Lip­­ták Mihály, a megyei NEB akkori elnöke. Az ellenőr­zésben még nem volt ta­pasztalatunk. Olykor bizal­matlansággal, értetlenséggel fogadtak minket. Emlékszem, Pusztaföldvárról egy téesz­­tag levelet írt, hogy temér­dek kukorica megy tönkre. Kimentünk. Mindenki mosta a kezét. A vezetők bizony­gatták, nem ők a hibásak. Nem tudtam belenyugodni ebbe az áldatlan helyzetbe, intézkedést sürgettem. Végül úgy harmadkézből azzal fi­zettek ki, ugyan miért fáj Mazánnak, ha tönkremegy a téesz kukoricája? Hát bizony fájt, azért makacskodtam. Talán éppen ebből okulhat­tak és a következő évben már jobban szervezték meg a munkát. A vizsgálatok tapasztala­tairól rendszeresen tájékoz­tatták az üzemek, szövetke­zetek dolgozóit. Ahogy nőtt a népi ellenőrzés tekintélye, egyre nagyobb bizalommal fordult a járás lakossága is a bizottsághoz. A NEB elnöké­nek ajtaja mindenki előtt nyitva állt. — Mintha édesanyámat látnám magam előtt. Egy­szerű parasztasszony volt, aki sohasem riadt meg a munkától, de ha a városhá­zára kellett mennie, akkor elfogta a félelem. Engem vé­gigkísért ez az emlék. Ha valaki bejött hozzám, leül­tettem és türelmesen végig­hallgattam. Nincsenek kis ügyek, nagy ügyek, csak em­berek vannak. Nekem pedig az volt a feladatom, hogy segítsek. Senkit sem utasí­tottam más szervhez. A pa­naszokat nyomban felvettem és az intézkedést is szemmel tartottam. Később a pana­szokról és a bejelentésekről szóló törvény ezt elő is írta. — Emlékszik ilyen esetre? — Egy délután a nagyko­­páncsi tanyáról bejött egy idős asszony. Sírt. Elmondta, hogy a férje téesztag, s a közelmúltban súlyosan meg­betegedett. Már négy hét telt el, és táppénzt nem kap­tak. A pénzük elfogyott, és bizony hiányt szenvednek. Ez még a ’70-es évek elején történt. A termelőszövetke­zet vezetősége akkoriban azt a határozatot hozta, hogy aki beteg lesz, annak másnap be kell jelentenie ezt a tényt, mert különben nem veszik táppénzre. Megkérdeztem, hogy miért mulasztották el ezt az előírást? Hogyan tart­hattuk volna be, fakadt ki az idős asszony, mikor én is betegen feküdtem, s így egyikünk sem tudott bemen­ni a termelőszövetkezet köz­pontjába. Nyomban felhívtam termelőszövetkezet elnökét. Megkértem, nézze meg az ügyet, de úgy, hogy ember­ség is legyen benne. Mert ugye vannak íratlan törvé­nyek is. Megértett, mert másnap már intézkedett is. A két idős téesztagnak mint­egy 1800 forint táppénzt fi­zettek ki. — Gondolom, akadtak sú­lyos esetek is. A felelősség­re vonásról a Népi Ellenőr­­zési Bizottság dönt. Ilyen kérdésekben hogyan szület­tek meg a határozatok? — Hadd kezdjem el egy esettel. Ez is a ’70-es évek elején történt. Névtelen leve­let kaptunk, miszerint az egyik termelőszövetkezetben zavaros dolgok történnek. A termelőszövetkezet ugyanis utat épített.­ Az útépítő vál­lalat technikusa készítette el a tervet. A 28 fős brigád is az útépítő vállalat dolgozói­ból került ki. Ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy a dolgozókat néhány napra szabadságoltatták a vállalat­tól. Igen ám, csakhogy az építkezés nem néhány na­pig, hanem majdnem egy hó­napig tartott. Pénz ment er­­re-arra, az út pedig igen las­san épült. A nyilvántartást viszont ügyesen vezették. Ám az elszámolásba mégis „hi­ba” csúszott. Kiderült, hogy egy nap nem 24, hanem 25 és 26 órából állt. Ugyanis a kimutatások szerint naponta ennyi órát dolgoztak. A technikus neve is a kubiko­sok között szerepelt. Ebből az esetből büntetőeljárás lett. Sokszor éjszakákon át nem aludtam. Sokat rágódtam, különösen olyan esetekben, amikor súlyos felelősségre vonás volt kilátásba helyez­ve. Hogyan intézkedjek, mit tegyek? A Népi Ellenőrzési Bizottság tagjaival megvitat­tuk és közösen döntöttünk ezekben a nehéz ügyekben. A járási pártbizottságtól is megkaptam a kellő segítsé­get. — Mennyire voltak haté­­konyak a vizsgálatok? — Minden vizsgálatot in­tézkedés követett. Sőt, olyan vállalat és termelőszövetke­zet is akadt, amely már a vizsgálat során is tett intéz­kedéseket a szabálytalansá­gok megszüntetésére. Így a népi ellenőrök nyomban lát­hatták munkájuk eredmé­nyét. — Végül is minek tartotta a népi ellenőri megbízatást? — A nép szolgálatának — válaszolja elgondolkozva, mintha egy pillanatra saját tevékenységét tenné mérleg­re, vajon maradéktalanul eleget tett-e a vállalt felada­tának? Aztán kissé felemeli a hangját. — Szerettem ezt a munkát, szívesen csinál­tam. Az újrakezdést is vál­lalnám. Az emberek gondjá­val foglalkozni, segíteni má­sokon nagyon szép és nemes dolog.­ Mazán András megkapta a Kiváló Népi Ellenőr kitünte­tést, és kétszer tüntették ki a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. Serédi János Fotó: Veress Erzsi Kertbarátok a pult előtt Folyamatosan érkeznek a vetőmagvak Még javában tart a nap­tári tél, a kiskerttulajdono­sok viszont már készülnek a tavaszra, a kertészkedés­re. A házikertek zöldség- és gyümölcstermesztése segíti a folyamatos, friss zöldség­ellátást és a választékbőví­tést. Ezenkívül felüdülést, kikapcsolódást jelent a kert, a gyümölcsfák, a virágok, a szőlőtőkék ápolása. De va­jon lehet-e kapni idejében vetőmagot, növényvédő szert? A Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ békéscsabai mező­­gazdasági szakboltjában el­mondották, hogy tavaly ok­tóber óta folyamatosan ér­kezik az áru. Jelenleg 1,5 millió forint értékű készlet­ből válogathatnak a vevők. Naponta mintegy 40 ezer forint a forgalom különbö­ző zöldség- és virágmagvak­ból. Van elegendő paprika-, paradicsom-, retek, fejessa­láta-, spenót-, sóska- és uborkamag. Megtalálják az érdeklődők a korai, a közép és a késői érésű káposzta­fajtákat, karalábét, kelká­posztát, karfiolt. Nincs hi­ány kifejtő, velő- és cukor­borsóból, sárgarépából, pet­rezselyemből. Széles a vá­laszték sárga-, valamint gö­­rögdinnyemagból. A ma­kói hagyma és a dughagyma február elején érkezik, ké­sőbb lesz szegfűmag is. A kertbarátoknak gondos­kodniuk kell a növények, a gyümölcsfák védelméről, a talaj-elől­észítésről. Lehet kapni Ágról és egyéb lemo­só, permetező és talaj-fer­tőtlenítő szert, kombinált gomba- és rovarölő készít­ményeket, Flibolt, Titanitot, réztartalmú növényvédő szert. Nélkülözhetetlen a kiskertekben a gyümölcsfa­olaj, a Ditrifon porozó, a Zi­­neb. Nem okoz gondot a ta­lajfertőtlenítő, a gyomirtók, a kevert műtrágyák beszer­zése, és megjött a legújabb Peretix elnevezésű levél­trágya is. S. S. Vetőmagból naponta 40 ezer forint értékűt adnak el Fotó: Fazekas László

Next