Békés Megyei Népújság, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-23 / 147. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N­É­PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1983. JÚNIUS 23., CSÜTÖRTÖK Ára: 1,40 forint XXXVIII. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM Szekcióülésekkel folytatódott a béketalálkozó Szerdán szekcióülésekkel folytatta munkáját a prágai béke-világtalálkozó. A nagy­szabású nemzetközi tanács­kozás résztvevői tizenegy je­lentős témakört vizsgálnak. Céljuk az, hogy ezeken az eszmecserék járuljanak hoz­zá egymás jobb megismeré­séhez, a nézetek és érvek üt­köztetésével teremtődjenek meg a későbbi egységes cse­lekvés alapfeltételei. Azon van a hangsúly, hogy folya­matossá váljék az eltérő szemléletű, pártállású és vi­lágnézetű emberek párbeszé­de. Az európai biztonság kér­déseiről tanácskozó szekció­ban a NATO nyugat-európai rakétatelepítési tervének megakadályozásáról esett a legtöbb szó. Felszólalásában Pethő Tibor, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának tagja felvetette: Milyen helyzet alakul ki, amikor megjelennek az amerikai Persing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek az európai kontinensen. Ebben a hely­zetben is csak a tárgyalások útja járható az összecsapás megakadályozására —■ álla­pította meg. Egyetértését fe­jezte ki Mihail Milstejn szovjet professzornak, a szovjet békemozgalom is­mert képviselőjének azzal a megállapításával, hogy az amerikai magatartás akadá­lyozza az előrehaladást a genfi tárgyalásokon. A legnagyobb érdeklődés azt a dialógust kísérte, ame­lyen a békeaktivisták arra keresték a választ, hogyan lehetne megfékezni a fegy­verkezési hajszát, miképpen lehetne megállítani az em­beréletek kioltására sokszo­rosan elegendő fegyverrend­szerek gyártását. Mindig telt házat vonzott az a megbeszélés is, ame­lyen a békemozgalmak kép­viselői számoltak be tevé­kenységükről, kiemelve és meghatározva a csak rájuk jellemző sajátosságokat, meg­különböztető jegyeket. El­hangzott : a fegyverkezési verseny kiéleződésével pár­huzamosan szerte a világon fellendültek a békemozgal­mak. Mind többen és többen ismerik fel, hogy cselekvő módon kell hozzájárulniuk az emberiség legfőbb kin­csének, a békének a megőr­zéséhez. Megemlítették, hogy az elmúlt időszakban jelen­tősen megnőtt a közvéle­mény szerepe a politikai életben, a kormányoknak — terveik kidolgozásakor — számolniuk kell az állam­polgárok akaratával, törek­véseivel. A vitában sok szó esett arról is, mit tehet, s egyál­talán tehet-e valamit az egyén, egyetlen ember a bé­ke megvédésében? Osztatlan egyetértés született e kér­désben: igenis számít az egyén, hiszen az egyének összessége egy irányba cse­lekedhet, s korántsem mind­egy, hogy végül is melyik irányt választja. A delegátu­sok hangot adtak annak a véleményüknek, hogy meg kell teremteni a folyamatos párbeszéd lehetőségét, mert csak együtt, közös erővel le­hetséges befolyásolni a dön­tésre jogosult szervezeteket. Külön szekcióban vizsgál­ták meg, hogy az ENSZ mi­lyen szerepet tölthet be az atomháború veszélyének el­hárításában. Szerdán este a prágai ma­gyar nagykövetségen foga­dást adtak a világtalálkozón részt vevő magyar békekül­döttség tiszteletére. ★ a szót ülése Tegnap ülést tartott a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa. A tanácsülés résztvevői egyperces néma felállás­sal adóztak a Márkus-hegyi bányában életüket vesztett bányászok emlékének. Ezután Földvári Aladár, a SZOT elnöke megemlékezett arról, hogy kedden Prágában meg­kezdődött a béke-világtalálkozó, amelyen a magyar szak­­szervezetek is képviseltetik magukat, hogy kifejezzék népünk szilárd békeakaratát. Első napirendi pontként a testület megvitatta a szakszervezeti mozgalom ifjúsági munkáját és továbbfejlesztésének feladatait. Sólyom Ferenc, a SZOT titkára előadói beszédében rámutatott, hogy az ifjúság joggal várja el a szakszerve­zetektől érdekeinek képvise­letét,­védelmét és számít­­ar­ra a segítségre, amelyet a szakszervezetek a pályakez­déshez, a munkával össz­hangban álló bérezéshez, a közéletben és a munkahelye­ken tapasztalható ellentmon­dások feloldásához nyújthat­nak. Ilyen ellentmondás pél­dául az, hogy a bérben nem mindig fejeződik ki a pálya­kezdő fiatalok képzettsége, továbbá nem kevés problé­mát okoz, hogy leszűkült a fizikai dolgozók kiváló ké­pességű gyermekei továbbta­nulásának lehetősége. Nem mindegy, hogy hány munkás és paraszt gyermeke szerez olyan tudást és képesítést, amellyel alkalmassá válik társadalmi, gazdasági, kultu­rális életünk vezető poszt­jainak betöltésére. A szak­­szervezetek a pályaválasz­tást és a szakmunkásképzést is fokozottan kívánják segí­teni. Jobb feltételeket igye­keznek teremteni ahhoz, hogy az iskolából kilépők lehető­leg szakmájukban, vagy ah­hoz közel álló területen he­lyezkedhessenek el. Szüksé­ges tehát, hogy a felvilágosí­tó és pályairányító munká­ban a népgazdaság munka­erő-szükségletével összhang­ban segítsék a tanulók és szüleik eligazodását már ak­kor, amikor a továbbtanulá­si lehetőségek között válasz­tanak. Figyelembe kell ven­ni azt is, hogy külső gazda­sági kényszerek hatására a szakmaváltoztatás is szüksé­gessé válhat. Ezért a szak­­szervezetek szorgalmazzák, hogy a képzési rendszerek valamennyi főbb szakmában, szakmacsoportban egészülje­nek ki átképzési mechaniz­musokkal. A továbbiakban arról szólt, hogy a dolgozó fiatalok va­lamennyi rétegére nagyobb gondot kell fordítaniuk a szakszervezeteknek, vagyis a szakmunkásokon kívül a se­géd- és betanított munkások­ra is, akiknek társadalmi hátrányuk miatt a legtöbb támogatásra van szükségük. Amikor pedig a fiatal értel­miség gondjairól van szó, ez nem korlátozódhat a humán értelmiségre, hiszen a mű­szaki és agrár értelmiség al­kotja a diplomások legna­gyobb csoportját. Hasonló­képpen nagyobb figyelmet igényelnek az arányaikban (Folytatás a 3. oldalon) Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács szerdai ülésén tájékoztatót hallga­tott meg a bolgár párt- és állami küldöttség magyaror­szági hivatalos, baráti láto­gatásáról. A Fogyasztási Szövetkeze­tek Országos Tanácsának tá­jékoztatója alapján a kor­mány az általános fogyasz­tási és értékesítési, valamint a lakás- és takarékszövet­kezetek működéséről tár­gyalt. Megállapította, hogy sok­rétű tevékenységükkel gaz­daság- és társadalompoliti­kai szempontból egyaránt el­ismerésre méltó szerepet töl­tenek be a falvak — külö­nösen a kistelepülések — színvonalasabb ellátásában, jelentős mértékben hozzájá­rulnak az életkörülmények javításához. Felkérte a szö­vetkezeteket és az érdekkép­viseleti szerveket, hogy to­vábbra is fordítsanak ki­emelt figyelmet a társada­lompolitikai célokkal össz­hangban álló tevékenység fejlesztésére. A Miniszterta­nács kötelezte a minisztériu­mok és országos hatáskörű szervek vezetőit, valamint a tanácsokat, hogy támogassák a fogyasztási szövetkezeteket. Az ülésen megtárgyalták és elfogadták a Miniszterta­nács, a kormánybizottságok, valamint a központi népi el­lenőrzési bizottság 1983. II. félévi munkatervét. A kormány végül rektori felmentésről, illetve megbí­zatásokról határozott. (MTI) Az országgyűlés nyári ülésszaka elé A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa alkotmá­nyunk 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján június 23-ra összehívta az országgyűlést. Legfelső törvényhozá­sunk napirendjén várhatóan két téma szerepel: a Mi­nisztertanács elnökének beszámolója a kormány munká­járól és további feladatairól, a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat. * * * Az alkotmány 39. paragrafusának 1. bekezdése ki­mondja: a Minisztertanács felelős működéséért az or­szággyűlésnek, és tevékenységéről rendszeresen beszá­molni köteles a törvényhozásnak. A testület számveté­séhez egyaránt alapul vette az MSZMP Központi Bizott­ságának 1983. áprilisi határozatát, valamint társadalmi­gazdasági életünk jellemzőit, a kormányzati munkában szerzett tapasztalatokat. A miniszterelnöki expozé előre­láthatóan az országgyűlés elé tárja azt is: miben látja a kormány az elkövetkező évek legfontosabb tennivalóit. Zárszámadásunk — vagyis a törvényjavaslat a népköz­­társaság tavalyi költségvetésének végrehajtásáról — az ülésszakot megelőző parlamenti bizottsági viták során számos elismerést kapott. Ahogy a pénzügyminiszter a terv- és költségvetési bizottság ülésén megállapította: most, az értékeléskor jóval több volt az elismerő szó, mint 1981-ben — a költségvetés elfogadásakor —, amikor elsősorban aggodalmuknak adtak hangot a képviselők. Nem véletlenül: az 1982. évi népgazdasági terv nehéz feladatok megoldását tűzte ki célul. Így például a nép­gazdaság általános egyensúlyi helyzetének javítását, a külgazdasági eredmények megszilárdítását, külkereske­delmi mérlegünk pozíciójának fenntartását, az életszín­vonal, 1980-ra elért szintjének a megőrzését javasolta a terv. Az állami költségvetés előirányzatai, e feladatok­hoz igazodtak. Országunk elmúlt évi fejlődése — az irányító szervek és a vállalatok együttes erőfeszítéseinek eredményeként — összességében megfelelt a­ terv fő céljainak. Megőriz­tük fizetőképességünket, a gazdaság külső egyensúlyvi­szonyai javultak. A konvertibilis elszámolású külkeres­kedelmi mérleg javulását a belső piaci egyensúly megőr­zése mellett, a kereslet-kínálat különösebb feszültségei nélkül sikerült megvalósítani. A nemzeti jövedelem nőtt, a belföldi felhasználás csökkent. Társadalmi méretekben sikerült megőrizni az elért életszínvonalat; a lakosság fogyasztása — ha csak szerény mértékben is — bővült. A bizottsági üléseken nemcsak elismerő szavak hang­zottak el: jó néhány gondról is beszámoltak a képvise­lők. A csaknem félszáz felszólaló — egyebek között — szóvá tette egyes egészségügyi alapanyagok hiányát; a mezőgazdasági gépalkatrész-ellátás akadozását; a beru­házási kereslet-kínálat egyensúlyának időnkénti „bil­lenéseit”, a munkaerőnek, illetve megfelelő irányú moz­gásának hiányát. Figyelmeztettek a középiskolákat rövi­desen elérő demográfiai hullám „fogadásának” feladatai, a nagyobb tanácsi önállóság szükségességére és számta­lan egyéb, olykor helyi, ám leggyakrabban országos je­lentőségű teendőkre. Abban azonban valamennyi képviselő — és a vitákban javaslataikra válaszoló illetékes vezető — egyetértett: népgazdaságunk tavalyi fejlődésében, az állami költ­ségvetés végrehajtásában bekövetkezett kedvező válto­zásokat tovább kell erősíteni. Az 1983-ra kitűzött fő gaz­daságpolitikai célok teljesülését számos intézkedés ala­pozza meg; ezeknek az intézkedéseknek következetes végrehajtása mindenkitől fegyelmezett, felelősségteljes munkát kíván, ez hozhatja meg a várt eredményeket. (MTI) Jubilált a TIT Békés megyei Szervezete „Tudománnyal a népért!” E nemes célnak megfelelően tevékenykedett a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­lat Békés megyei Szervezete a megalakulása óta eltelt három évtized alatt. Nem véletlen hát, ha e jelmondat került tegnap, június 22-én délelőtt, a megyei elnökségi ülés transzparensére is. A TIT Békés megyei elnöksé­ge délelőtt 9 órától a Békés megyei Tanács földszinti elő­adótermében rendezte meg soron következő ülését, me­lyen részt vett többek között Várai Mihályné, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője és Vámos László, a Békés megyei Ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője. A vendége­ket dr. Kertész Márton me­gyei elnök köszöntötte, majd ismertette az ülés napirendi pontjait. Elsőként dr. Krupa And­rás, a TIT Békés megyei titkára egészítette ki néhány szóban, a TIT megyei szer­vezetének 1983—84-es évad­ra szóló témajavaslatait. Ta­nácsot adott többek között a — valóban sokrétű, gazdag — kiadvány felhasználásá­hoz, a témák kiválasztásá­hoz. Külön felhívta a részt­vevők figyelmét az országo­san egyedülálló, "nemzetiségi dolgozóknak szánt anyanyel­vi előadásokra. A témajavaslatok egyhan­gú elfogadását követően, a társadalomtudományi isme­retterjesztés helyzetével és szerepével ismerkedtek az elnökség tagjai, és a meg­hívottak, a TIT mezőko­vácsházi járási és a járás he­lyi szervezeteinek munkájá­val. Az írásos összegzés mel­lett dr. Krupa András el­mondta, hogy Békéscsaba és Gyula után, harmadik he­lyen említhető e terület te­vékenysége. Különösen a művészeti, irodalmi, jogi és pedagógiai téren értek el szép eredményeket. Kevésbé sikeres a pszichológiai, a magyar nyelvvel foglalkozó és a közgazdasági ismeret­­terjesztés. Mint a hozzá­szólók is elmondták, van még javítanivaló sok tekin­tetben, így a természettudo­mányos ismeretterjesztés­ben, valamint a helyi TIT- szervezetek munkájában, elsősorban Mezőhegyesen és Mezőkovácsházán. A TIT megyei Szervezeté­nek megalakulásáról dr. Sonkoly Kálmán megyei al­­elnök emlékezett meg ünne­pi beszédében. Szólt a pró­bálkozásokról, melyek az 1953. október 25-i megalaku­lást megelőzték. Csupán 160- an voltak az alapítók, zö­mében — 70 százalékban — pedagógusok. Azóta jócskán megnövekedett a számuk, s egyre több orvos, mérnök, ag­rárszakember sorakozott fel az ismeretterjesztők mögé. A munka 1954 őszétől még ak­tívabbá vált, hogy az 1956- os megtorpanást követően, 1960-tól a folyamatos fel­lendülés útjára lépjenek. Rendre nyíltak az új létesít­mények, hogy csak a békés­csabai értelmiségi klubot, vagy a gyulai természettu­dományi termet említsük. A Békési Élet immár országo­san elismert folyóirat. Orszá­gos hírű tudósok, kutatók, a megyei szervezet vendégei, s a komplex sorozatok, az aka­démiák, s a szabadegyete­mek híre már megyénk ha­tárain is jócskán túljutott. Az ünnepi megemlékezés­nek mintegy folytatásaként, az ismeretterjesztő munka legjobbjait jutalmazták. A TIT országos elnöksége és a Békés megyei szervezet aranykoszorús jelvény kitün­tetésben részesített 17 társu­lati tagot. A megyei szervezettel való jó együttműködésért két in­tézmény képviselője vehette át a TIT aranykoszorús em­lékplakettjét, a DATE Mező­­gazdasági Főiskolai Kara, valamint a Vízgépészeti Vállalat 2. számú gyáregysé­ge. Ugyancsak ezt az emlék­plakettet érdemelte ki Biri­­bok Péterné dr., a pszicholó­giai szakosztály vezetőségi tagja, a megyei módszertani bizottság tagja. Horváth László, a nemzetközi politi­kai szakosztály alelnöke az Országos Béketanács, emlék­plakettjét érdemelte ki mun­kájáért. Nagy Ágnes Képünkön Bilibok Péterné dr. veszi át a TIT országos el­nökségének aranykoszorús emlékplakettjét dr. Kertész Már­tontól Fotó: Gál Edit

Next