Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
1986. március 18., kedd Új szakasz kezdődik a békés-tarhosi zenei napok történetében. Nemcsak azzal, hogy az idén nyáron tizedszer hangzik fel az egykori énekiskola hangversenytermében Kodály Psalmus Hungaricusa, hanem azért is, mert a Békési Városi Tanács (hogy úgy mondjam) megtette az első lépést a zenei napok intézményesítése irányába. Valahogy így indult a Gyulai Várszínház kiteljesedése is, mert köztudott: addig, amíg megkezdődhet egy színházi este, egy hangverseny, száz és ezer dolgot kell megszervezni, intézni, egyeztetni, menedzselni kell az egész vállalkozást. A zenei napok kilenc éven át igazi gazda nélkül produkálta azt, amit elért, az országos hírt mindenesetre. Persze, hogy gazdája volt Békés, a város, meg gazdája volt a megye is, és persze hogy gazdája volt (szíve szerint) mindenki, aki tenni akart a kodályi álomért, az „Énekes Magyarországért” , ez azonban a legtiszteletreméltóbb elismerés mellett sem elegendő arra, hogy ez a tíz esztendővel ezelőtt megkezdett nagy művészi vállalkozás igazán azzá lehessen, amire hivatott. Tavaly, 1985. november 28- án kapott értesítést a békési városi művelődési központ (most már ifjúsági ház is), hogy: „A városi tanács végrehajtó bizottsága a békési városi művelődési központot megbízza a békés-tarhosi zenei napok rendezésével, szervezésével. Ezzel egyidőben Bede Lászlót, a művelődési központ igazgatóját megbízzuk a zenei napok igazgatási feladatainak ellátásával, koordinálásával.’’ Itt a bizonyos tarhosi szellem Sokszor írtunk (írtak) róla. Elmondta Gulyás György, az egykori tarhosi énekiskola igazgatója, ma Liszt-díjas karnagy, mit ülik tudni róla. Most is, és harminckilenc évvel ezelőtt, 1947-ben is. „Embereket akarunk nevelni, hűséges embereket, akik oda mennek vissza, ahonnan eljöttek. Hogy amit itt kapnak, azt tovább terjesszék azoknak, akiknek szükségük van rá.” Az 1954-es kultúrpolitikának nem volt szüksége Tarhosra, a tarhosi szellemre. Az iskolát megszüntették. Fanatikus hitű vezetője más tájakra kényszerült, ahol újra csak fanatikus ssittel építette tovább azt a bizonyos, kodályi „Énekes Magyarországot". Volt, hogy segítették, volt, hogy gáncsolni igyekeztek. Mert a fejjel kimagasló akaratot a középszer mindig elgáncsolja. De ha az akarat erősebb, akkor (idő után) csoda történhet. Mint ahogyan tíz év előtt Tarhos, a tarhosi szellem is feltámadt, és hódító útra indult. Az énekkel nevelés iskolája, amely megtanított a helyes magyar beszédre, a nemzeti és korszerű műveltségre", kilépett a némaságból, és miként ha Főnix lenne, életre kelt. Felzendült az egykori iskola hangversenytermében a Psalmus: Gulyás György vezényelt, ott, ahol 1953. május elsején Kodály Zoltán állt, és felavatta a tarhosi part mesepalotáját, a zenepavilont ... Jöttek az egykori diákok is, közöttük a Kossuth-díjas Szokolay Sándor, Mező Imre, énektanárok és kórusvezetők északról, nyugatról, falvakból és városokból, mert a tarhosi szellem ki nem hunyt, csak kényszerű pihenőt vett. Jöttek, és Békés város kultúrára érzékeny vezetőivel együtt megrendezték az első békés-tarhosi zenei napokat. Aztán a többit, mind nevesebb vendégekkel, dirigált itt Ferencsik János, híres énekesek sora vendégszerepeit. Pár éve, hogy kórusversenyt és zeneművészeti szakközépiskolásoknak zongoraversenyt hirdettek, és annak is pár éve már, hogy Kocsis Zoltán nélkül nincsenek zenei napok. Elég azonban ennyi a történelemből, legyen vendégünk inkább a jövő. A jövő már belátható Nem hord rózsaszínű szemüveget az, aki úgy látja: a megvalósítható jövő útja egyértelműen az, hogy a Kodály Zoltán avató szavaira megnyílt zenepavilon nemcsak nyaranta lesz a zene otthona, hanem állandóan. Ha a magyar zenei köznevelés áramába egész éven át a legkülönbözőbb formákban bekapcsolódik, és sok vonatkozásban meghatározó példát ad. A zenei napok igazgatója, Bede László mondja: — Karvezető-továbbképző tanfolyam és mesterkurzus; fórum a zenei közművelődés aktuális kérdéseiről és az évente visszatérő zenei napok: ez a feladatunk, ennek mind teljesebb kibontakoztatása a jövő. A továbbképző tanfolyamon olyan működő kóruskarnagyokat látunk vendégül, akik nem juthatnak megfelelő és rendszeres továbbképzéshez, a mesterkurzus résztvevői kitekintést nyernek az európai kórusmuzsikálásra, kóruséletre, a kurzus tanárai (az idén például) Krikor Csetinjan (Bulgária), Borisz Tevlin (Szovjetunió) és Nikolo Conci (Olaszország). Megalakult a zenei napok művészeti tanácsa Gulyás György elnökletével, aki egyben a zenei napok művészeti vezetője is. Tagjai az igazgatón kívül dr. Gyarmath Olga, a baráti kör titkára, Sebestyénné Farkas Ilona karnagy, Makoviczki János, a baráti kör elnöke, nyugalmazott tanácselnök, Fejes Antal zeneiskolai igazgató, Gellén János közművelődési felügyelő és Varga Sándor népfronttitkár. Feladata: meghatározni a zenei napok művészeti arculatát, irányítani az operatív tevékenységet, melyet a művelődési központ és a tarhosiak baráti köre együtt végez. A tanács havonta ülésezik, ez az állandóság (úgy véljük) alapkövetelmény. És az idei nyár . Egyrészt a jubileum, hogy tizedik. Másrészt a művelődési központ is vizsgázik, mint megbízott szervező, lebonyolító intézmény. Vizsgázunk valamennyien, mire vagyunk képesek Tardos szellemében? A program elkészült, azt hiszem, lenyűgöző. A zenei napok megnyitását június 21-re tettük. Az esti díszhangverseny előtt Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára mond ünnepi beszédet, majd a zenei napok „himnusza”, Kodály Psalmus Hungaricusa hangzik fel Gulyás György vezényletével, a Debreceni Orvostudományi Egyetem kamarakórusának és a debreceni MÁV-filharmonikusok közreműködésével. Szólót Korondy György énekel. Utána Schubert G-dúr miséje következik, László Margit, Korondy György és Bátor Tamás id. a szólisták. Másnap oratóriumest, ugyancsak a zenepavilonban, műsoron Cherubini Rekviemje, Liszt Koronázási miséje, a Liszt-év tiszteletére. Nem kell különösebben megjósolni a sikert a Magyar Rádió kamarazenekarának június 23-i hangversenyén sem, amikor a békési műemlék református templomban Handel Messiását adják elő, Erdélyi Miklós vezényletével. Erről a hangversenyről rádiófelvétel készül. Megrendezzük a tarhosi vonószenekari tábor hangversenyét is június 26- án, előttehárom nappal Vésztőn, a mágori történelmi emlékhelyen a debreceni MÁV-filharmonikusok adnak szabadtéri hangversenyt, június 27-én pedig, a zenepavilonban Kocsis Zoltán Liszt-hangversenye emlékezik a 175 éve született világhírű zeneszerzőre. A zeneművészeti szakközépiskolások zongoraversenye június 28-án kezdődik és június 29-ig tart. A A szakmai tanácskozást a kórusok helyzetéről, a képzés és továbbképzés lehetőségeiről június 23-án rendezzük meg a békési zeneiskolában. Exkluzív esemény, hogy Sass Sylvia festményeiből tárlatot nyitunk a békési galériában, a tarhosi zenepavilon galériáján pedig a zenei napok jubileuma alkalmából kiírt képzőművészeti pályázat alkotásaiból nyílik kiállítás B. Supka Magdolna művészettörténész bevezetőjével. Mindkét esemény időpontja: június 21. Amiről még szólnom kell: június 22-én lesz a tarhosiak találkozója, az unokák koncertje, és június 23-tól július 6-ig tart a karvezető-továbbképző tanfolyam és mesterkurzus. Békéstől egy ugrás a tarhosi park. A fák már lélegeznek, tavaszodik. Március idusán már azt várják, hogy virágba borul az aranyeső. A zenepavilon hangversenyterme még őrzi a téli hideget, az üres széksorokba mégis odaképzeljük a júniusi napok zenerajongó, tarhosi szellemet értő közönségét. Kodály szavait hallották ezek a falak, az oszlopok, ez a színpad. Amikor azt kívánta a tarhosi énekiskolának, hogy neveljen hűséges embereket, akik elviszik a zene szeretetét a legkisebb faluba is. Harminckét éve ennek. Mégis olyan, mintha most mondaná. Sass Ervin Fotó: Gál Edit Építkezők, közületek figyelmébe ajánljuk, hogy az anyagbeszerzés fáradságos munkája helyett kERESSÉK fel az újkígyósi tüzép telepet, ahol mindent egy helyen olcsón beszerezhet, készleten kívüli áruk beszerzését rövid határidőn belül előjegyzésre vállaljuk, házhoz szállítási lehetőséggel is. (Nyílászárók, vb.-áruk, téglák, hő-, vízszigetelő anyagok, burkolók, parketták, fűrészáruk, cement, mész, dregvit, terranova, üvegtégla, hajópadló stb.) Jelenleg kedvezményes áron kaphatók: egyes burkolóanyagok, jugoszláv nyílászáró szerkezetek, újkígyósi nehéz lemez, akácparketta, import diókoksz, Mátra-gázbeton. Árukiadás, pénztár 8—16 óráig szombaton 8—11-ig. Telefon: 56-200. KÉPERNYŐ „Önmagunkról” Több, a fenti címmel illethető műsora is van a televíziónak. S mint ilyenek, magukban rejthetik az önmegmutatás álcája alá rejthető magamutogatás veszélyét is. Hogy ez bekövetkezik vagy sem, az leginkább attól a tévészemélyiségtől függ, akivel alkalomról alkalomra mi, a nézők találkozunk a képernyő jóvoltából. Bizonyításképpen ott a Teleráma, Vitray Tamás a tőle megszokott stílussal és módon igazi élő, érdekes, politikusan fontos híreket, információkat tud nekünk mondani és mulatni minden egyes alkalommal. A másik két — és új — „önmagunkról”, egészen új keletű. Vasárnapra tették a Nézzük együtt! és a Mit gondolok a tévéről... címűt. Változatosra sikeredő programok! A változatosság azonban inkább pejoratív, mint dicsérő jelző. Láttunk már példát az előbb említett magamutogatásra, sok más egyébre, ami aligha segíti, javítja a „populáris médiá”-ról alkotott közvéleményt. . . Az elmúlt hétvégén azonban szerencsénk volt. A Mit gondolok a tévéről . .. vendége, Mészöly Dezső író — szinte bevezetve mindazt, amit a régen a pompás és kitűnően közvetített meccs után dr. Vágó István a ma kezdődő hét programjainak ajánlására tett — bizonyára sokunk véleményét tolmácsolta. Hogy bizony a tévének az a legfontosabb kötelessége, hogy kárpótoljon. Kárpótoljon a máshogy, jobban-rosszabbul, de emberibben eltöltött időért Tavaszi fesztivál - így? Lehet, hogy csak az irigység szól belőlem, amikor a Budapesti Tavaszi Fesztivál kapcsán bizonyos ellenérzéseimet próbálom önökkel, az olvasókkal megértetni. Hiszen a fesztivál az idén újra nemcsak „budapesti”: két igazán nagy városunk, Sopron és Kecskemét is csatlakozott az, irdatlan mennyiségű programozók központi színhelyéhez. Egyet azonban nem szabad elfelejteni: ez a fesztivál is elsősorban üzlet, amely nagyszerűen jövedelmez. Hogy mennyiben és kinek, azt részben az önök fantáziájára, ismeretére, részben a BTF zárása után ildomos ,,bevallások” híreire bízom... . Most persze ez a kevésbé érdekes szempont. A főbb, hogy a televízió is „beszállt” ebbe a ringbe. S mert a BTF elsősorban a zenei programjairól — s valóban így van ,s ettől méltán nemzetközi, bizonyos közelítésben világhírű! — nevezetes, ezért ezeket próbálja mind szélesebb körben közkinccsé tenni. Csak hát ha valami igazán ellentétes a televízió technikai lehetőségeivel, akkor ez az! Jelenleg nagyon kevés olyan országról tudunk, ahol minőségi — ha úgy tetszik: hifi — hangminőséggel szolgáló vevő- és ehhez szükségszerűen tartozó adóberendezéseket üzemeltethetnek. Aligha hiszem, hogy az elmúlt héten látott komolyzenei programok igazi, teljes élményt nyújthattak a televízió jóvoltából a műfaj szerelmeseinek. S ismételten hadd álljon itt megjegyzésünk: korábban a televízió együttműködött a rádióval, úgy, hogy ez utóbbi szolgáltatta (szinkronközvetítéssel) azt a bizonyos, élvezetes hangminőséget. Az utóbbi időben azonban az idősebb testvér mintha nem lenne hajlandó a nagykorúvá lett öcs gondjain segíteni... Kár, nagy kár érte! Mi, a nézők látjuk, halljuk a kárát! Nemzeti ünnepünkön... „Legszentebb nemzeti ünnepünk!..." — nyilatkozott egy megkérdezett a szombat esti, a szokásosnál jó negyedórával hosszabb Híradóban. Az ötletesen, igen jó politikai érzékkel összeállított „Híradó-ráadás” összefoglalója és egy kicsit tükre is volt a napnak. Mert a televízió az idei ünnepen sokat vállalt. Szombaton öt, vasárnap pedig két műsor volt olyan, amelyek a magyar történelem korszakos eseményeinek mai megítélését szándékoztak segíteni. Szerencsére műsorbőség volt, így a tévé nem kényszerült avitt és túlhaladott szellemiségű archív filmek, volt közvetítések sokadik sugárzására. A kínálatból hadd emeljünk ki kettőt. Bár az elmúlt év egyik legnézettebb mozifilmje volt Lugossy László: Szirmok, virágok, koszorúk című alkotása, a tévésugárzás mégis sokkal szélesebb körben mutatta meg a mind jobban megizmosodó, s nemcsak a szakemberek körében elismerésre számot tartó magyar film egyik sikerült, veretesen szép és igaz darabját. A másik egy összeállítás, amelyet vasárnap délelőtt vetítettek. A nemzetközi összefogással készített Bem című történelmi portré egyszerre volt ismeretterjesztő, művészi alkotás, dokumentumfilm, politikai állásfoglalás, s ugyanakkor főhajtás Bem apó emléke előtt. Nemesi László 0 csodálatos emberi test „Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” — írta Szophoklész, és ezzel a mottóval indul ez a könyv is, amely az érdeklődő, tizenkét éven felüli fiúknak-lányoknak mutatja be a valóban csodálatos emberi testet. A szerzőről, Alföldy Ferencről annyit, hogy sebész és tagja annak az orvoscsoportnak, amelyet néhány éve a szervátültetések terén elért eredményeiért Államidíjjal tüntettek ki. Nos, nem rossz, ha egy állami díjas vállalkozik ismeretterjesztésre, sőt annak is legnehezebb műfajára, az ifjúságnak szóló ismeretterjesztésre. Régi pedagógusi tapasztalat, hogy a biológia egyes ágai közül a tanulók körében az általános és középiskolában egyaránt az emberrel foglalkozó a legnépszerűbb. Az érdeklődőbb gyerekeket általában nem is elégíti ki a tankönyv meglehetősen unalmas, túl tömör leírásamegfogalmazása, és nagy bajban van az a pedagógus, aki nem tud, vagy nem akar ahhoz érdekességeket hozzátenni. Diáknak, tanárnak, de még a szülőknek is segít ebben A csodálatos emberi test című könyv. Leírja mindazt — nagyon világosan, nagyon precízen, nagyon szűkszavúan —, ami a tankönyvben is benne van, ezt azután kibővíti további szakmai részletekkel, illetve odakívánkozó érdekességekkel. A könyv felépítése megfelel a hagyományos tankönyvfejezeteknek. Kezdi a sejtekkel, szövetekkel, majd áttekinti az egyes szervrendszereket: a helyzet- és helyváltoztatás szerveit, a vért, a vérkeringés, a táplálkozás, a légzés, az érzékelés szerveit, a belső elválasztású mirigyeket, a só- és vízháztartás szerveit, az idegrendszert, a szaporodás szerveit. A könyvvel kapcsolatos egyetlen bíráló megjegyzésünk ide kívánkozik. Sok vita folyt már akörül, ki végezze a gyermekek szexuális felvilágosítását. A pedagógus a szülőre mutogat, a szülő a pedagógusra. Tudjuk, hogy nehéz ügy, de a csodálatos emberi testtel foglalkozó könyvnek a szaporodás csodájának ismertetésében többet kellett volna vállalnia. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy a tizenkét éven felüliek az utcán már nem szereztek volna e téren torz és cinikus ismereteket, az e korúak rendelkeznek a legzavarosabb féltudással. Nem lehet ma elegendő e kérdésről ennyi semmiség: „Ahogy a két sejt időleges összeolvadásából, úgy a szerelemben összeolvadt férfi és női testből születik az új élet. Az összeolvadás ideje alatt jutnak a hímivarsejtek a petesejt közelébe.” Ennyi, és nem több. De miért? Miért kell a magyarázatot az utcára, a néhány évvel nagyobbak szájára bízni? A természetes megtermékenyítésről mindössze ennyi szó esik, a mesterséges megtermékenyítésről és a lombikbébiről viszont egy egész hasáb! E hiány ellenére a könyv — ezt csak ismételhetjük — nagyon hasznos, nagyon okos olvasmány, szinte azt mondhatnánk, hogy tankönyv-kiegészítő vagy segédtankönyv. Ábraanyaga rendkívül gazdag, igen sok jól sikerült (és jól nyomott) fényképpel, néhány rajzzal. Tördelése választékos, kiállítása példamutatóan szép. Bár csak ilyen kivitelű tankönyvekből tanulhatnának gyerekeink! (Móra Könyvkiadó.) H. J.