Békés Megyei Hírlap, 1995. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-23 / 19. szám

1995. január 23., hétfő MEGYEI KORKÉP/HIRDETÉSMkés megyei hírlap Pluszórákban. A mező­kovácsházi Hunyadi János Gimnáziumban, 8 osztályban 214 tanuló kezdte meg szep­temberben a tanulmányait. Az iskolában változatlanul foly­tatják a gépírás és a számító­gép-ismeretek fakultatív, va­lamint emelt óraszámban és a legkorszerűbb tankönyvek alapján az idegen nyelv okta­tását. A továbbtanulni szándé­kozók részére a felvételi tan­tárgyakból kis csoportokban, fakultatív szakkör működik, ahol — az ajánlott irodalom­hoz hasonlóan — pluszisme­reteket is elsajátíthatnak a diá­kok. * Arra gondoltunk...p . Egy értékpapír általában vagy magas kamatozású, vagy könnyen visszaváltható *k. Az IBUSZ BANK Kékestető Értékjegye viszont magas kamatozású és könnyen visszaváltható IBUSZ BANK Kékestető Értékjegy. Önre gondoltunk. IBUSZ BANK I] Békéscsaba, Haán Lajos u.1. Gyula, Hét vezér u. 3. Az IBUSZ BANK Kékestető Értékjegye ideális megtakarítási le­hetőséget kínál Önnek. Teljes pénzügyi szabadságot nyújt, mert szükség esetén visszaválthatja, és így bármikor hozzájuthat pénzéhez. Ugyanakkor jó befektetés is, hiszen­­ a negyedévenként növekvő sávos kamat miatt - minél tovább megőrzi, annál magasabb hozamra számíthat: a maximális, kétéves futamidő utolsó periódusában értékjegye már 33%-kal kamatozik! Ráadásul a Kékestet© Értékjegy változó kamatozású, így hozama igazodik a mindenkori piaci kamatokhoz. A Kékestető Értékjegy bemutatóra szól, szabadon átruházható. Bármelyik kijelölt IBUSZ BANK fiókban váltható 20.000, 50.000, 200.000 és 500.000 Ft-os címletekben. Futamidő (idősávok) Éves kamat 1 -91 nap közötti időszakra 20% 92-182 nap közötti időszakra 22% 183-273 nap közötti időszakra 24% 274-365 nap közötti időszakra 26% 366-456 nap közötti időszakra 28% 457-547 nap közötti időszakra 30% 548-638 nap közötti időszakra 32% 639-730 nap közötti időszakra 33% A váltástól számított 91 napon belüli visszaváltás esetén nem jár kamat. Olvasóink írják­­ ,...... - -. Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Olvasóink írják: „ Aláássanak a Gyermekkoromban a narancs a fenyőágból készített karácsonyfa különleges dísze volt. Mellette ezüstpapírba bújt a szegényesen szürke dió, sápadozott, sárgult-pirult a kertben termett alma. A narancs más volt, mint a karácsonyfa többi dísze. Látványnak is a sötétzöld tűlevelek ölelésében, magányosságában is, hiszen egyedül volt a diók, almák, színes papírokba burkolt kockacukrok között. Szilveszterkor utolsóként vettük le a lombhullajtott ágról, az év utolsó napján ettük meg az év első, egyben utolsó narancsát. Mindenkinek jutott egy-egy gerezd, a legkisebbnek kettő. Annát többször és több krumplit ettünk. Krumplileves, krumpli­paprikás, krumplifőzelék, krumpli a főtt tésztán, a sült kenyérben, karikára szeletelve vagy hasábra vágva, fazékban főzve vagy lábasban dinsztelve, máskor tepsiben sütve, hajában főzve vagy sütve és sóba mártogatva. Felsorol­hatatlan sokféleségben a krump­li volt a konyha főszereplője. Boldog volt a család, ha egész évben megvolt a mindennapi krumplija. ,Aláássanak a maffiák­!” Most több és olcsóbb a krumplinál a narancs meg a banán. Áldassék az a maffia is, amely négyévi kőkemény harcával létrehozta ezt a helyzetet. Ezzel történelmi jelentőségű változásnak teremtett alapot a magyar konyha számára is. A kevéssé drága krumpli helyett áttérhet a bőséges és olcsóbb banán és narancs használatára. Krumplileves helyett főzhetnek banánlevest, krumplifőzelék helyett narancsfőzeléket. Tág teret nyitott a konyhában is az innovációnak, hogy banánból és narancs­ból is oly sokféle étekkel legyen ellátva mindenki, mint krumpliból volt egykoron. Reméljük, azért krumpliból is lesz annyi, amennyi a kará­csonyfa díszítéséhez kelleni fog. Legalább importból. Zalai György Cimborák Pesten A gyulai Cimbora Néptánccso­port nemrégiben Budapesten szerepelt az Országos Gyer­mek­néptáncosok Antológiáján. Erről az útról és az együttes helyzetéről beszélgettünk Gya­log László koreográfussal. — Hány csoport vett részt a programon? — Ez az antológia olyan, mint az irodalomban. Az év re­mekműveit összegyűjtik és ki­adják. Külön alkalommal, egy színházban rendezik meg a gye­rekeknek, a hagyományőrzők­nek, a felnőtteknek és néha a hivatásosoknak. Az idén az Er­kel Színház adott otthont a be­mutatónak. A gyerekeknél az 1994-ben megrendezett Orszá­gos Gyermekfesztiválon való szereplés alapján válogatott a zsűri. Több helyszínen zajlott a fesztivál, így például Szekszár­­don, Debrecenben, Gödöllőn, Sátoraljaújhelyen. A helyszíne­ken összesen 150 együttes mu­tatkozott be, ebből 14 jutott be az antológiára. A gyulai gyere­kek most szerepeltek először ezen a rendezvényen. —Hányan utazhattak? — A 78 tagú csoportunkból csak 45-en tarthattak velünk; 43-an szerepeltek, ketten pedig jutalomból jöhettek el. —Hogyan sikerült a színház­ban a fellépés? — A mi gyerekeink a kiseb­bek közé tartoznak — általános iskolai felső tagozatosok —, ezért a műsor első felében szere­peltünk. Minden nap készültünk rá, még az utolsó percben, a folyosón is gyakorol­tunk. Az öltözőben az utolsó szakmai instrukcióm az volt, hogy ezért a 4 percért— amíg a színpadon vagyunk — dolgoz­tunk, tehát mindenki szedje össze magát és csak annyit kell megmutatni, amennyit tudunk. Jó volt hallani a szünetben, hogy többek szerint mi voltunk a leg­jobbak az első részben. De azt hiszem, erről a gyerekek tudná­nak mesélni, hiszen őket meg­keresték, megállították a nézők, hogy gratulálhassanak. —Látták más csoportok mű­sorszámait? —­Nem nagyon volt rá alkal­munk, legfeljebb, ha pár gyerek besurrant az erkélyek lépcsőire, ugyanis teltház volt, ami körül­belül 4000 nézőt jelent. Viszont megvártuk a gála végét. —Hány táncot adtak elő? —­ Egyet, viszont ez teljesen új koreográfia volt. Címe: Kicsi vagyok én. De Békés megye kitett magáért, hisz nemcsak mi, hanem a szarvasiak és a Balassi egy csoportja is jelen volt. Büszkék lehetünk, hogy három ilyen kiemelkedő együt­tesünk van! Ez egyébként még az 1994-es antológia volt, csak átcsúszott az időpont január ele­jére. —Mi jöhet ez után? — Vendég koreográfus se­gítségével készülünk a tavaszi országos fesztiválra. Szeret­nénk minden évben eljutni egy ilyen fesztiválra, mert így ki­derül, hogy milyen színvonalas a munkánk. Nem középszerű együttest akarunk vezetni, ha­nem mindenkiből a lehető leg­jobbat szeretnénk kihozni. — Milyen fellépéseik lesznek a közeljövőben? — Március 11-én lesz 45 éves a Körös Néptáncegyüttes. Erre a jubileumra készülünk a valamikori táncosokkal és a még aktívakkal is. Az idei év számomra dupla jubileum lesz, ugyanis tizedik éve dolgozom itt. Vannak külföldi meghívása­ink, de még nincs eldöntve, hogy melyiket fogadjuk el. Egyrészt idő, másrészt pénz kérdése az utazás. A helyi ön­­kormányzat kulturális osztályá­nak vezetője, Gedeon József, angliai útja során kapcsolatba lépett egy csoporttal és úgy tű­nik, hogy Gyuláról a kamaraze­nekar és a Körös Néptáncegyüt­tes egy csoportja utazik autó­busszal. A felnőtt együttest hív­ták még Németországba és Kis- Jugoszláviába. Ezen kívül a Magyar Művelődési Intézet népművészeti osztályának ve­zetője felajánlott egy 10 napos utat. Erre azért vagyok büszke, mert ránk gondolt először! Per­sze a miértre is van magyarázat, ugyanis két évvel ezelőtt a Min­den Magyarok Táncfesztivál­ján vendégül láttunk egy izraeli csoportot, ennek viszonzása lenne az utazás. Persze ezeken az utakon nem turisták va­gyunk. Keményen dolgozunk, hogy Magyarországot — és nem utolsósorban Gyulát — méltón képviseljük. Nagyon so­kat köszönhetünk a szülőknek, a Közös Néptánc Alapítvány­nak, az önkormányzatnak és a művelődési háznak. Paksi Katalin

Next